Nem én érvelek a gyorsulással, hanem pont fordítva. Éppenséggel inerciális vonatkoztatási rendszerekre szorítkozok.
Az Einstein által felhozott „ikerparadoxon” említése csak felütés volt. Én az általam felhozott gondolatkísérlettel ellenérvelek. Vagy fogalmazzak úgy, hogy erre várom a specrel értelmezést. Konkrétan.
"Amennyiben a dolgok nem egyidőben történnek, akkor a "többidő" többféle távolságot jelent?"
Akkor szimplán nem tudsz egy vonalzót mellérakni.
Hogyan méred meg ételfutár robogójának a kedd reggeli eleje és a csütörtök déli vége közötti távolságot? Sehogy.
A "távolság" az a téridőbeli kiterjedés, aminek semmiféle időbeli komponense nincsen. Azaz konyhanyelven: a két végpont egyidőben van, és odarakhatsz egy vonalzót a kettő közé.
"Vagyis egymás nélkül nem értelmezhető a téridő."
Az egy másik dolog. Ne kutyuljunk mindent mindennel.
„És ugye, a "fényút távolság" esetében nincsen egyidőben a két végpont?” Abban nincs.
Amennyiben a dolgok nem egyidőben történnek, akkor a "többidő" többféle távolságot jelent? Ez még inkább összefonja egymással a teret és az időt. Vagyis egymás nélkül nem értelmezhető a téridő. De külön, külön, meg csak egyidejű távolság és egy időpont van. (most ennyit mérek)
"Lapozd föl az értelmező szótárt a relativitás szónál."
Csakhát nem az értelmező szótár definiálja a relativitáselméletet, hanem a Lorentz-transzformáció és a Zur Elektrodynamik bewegter Körper című tanulmánya A. Einsteinnek.
"Márpedig ha ezekből ellentmondás következik, akkor nem csak az axiómákat kell elvetni, hanem az összes belőlük származtatott további állítást."
Csakhát NEM következik belőlük ellentmondás.
Ha valaki mégis ellentmondást vél látni, akkor a "Hiba az ő készülékében van." nevesül: nem ért semmit a specrel matematikai logikájából. (És adott esetben hibás gondolatkísérleteket talál ki az igazát bizonyítandó.)
Összevissza hamukálsz mindenféle rossz, felületes és zavaros megfogalmazásokkal.
De amennyire ki lehet ókumlálni, te a visszafordulás során fellépő gyorsulással akarsz érvelni a specrel alkalmazása ellen. Mint rámutattam, ez elemi dilettantizmus, hiába állítod magadról, hogy értesz a fizikához.
Amikor pedig úgy beszélsz az ikerparadoxonról, mintha az valami matematikai önellentmondás volna, akkor végképp lelepleződsz, nem vagy te matematikus, de még csak tájékozott laikus se.
Mert a klasszikus halmazelmélet paradoxonai, pl. a Russel paradoxon, valóban önellentmondásokat mutattak ki, és kiküszöbölésük érdekében pontosítani kellett a halmazok elméletét úgy, hogy elkerüljük az önmagukat elemként tartalmazó halmazok fellépését.
De az ikerparadoxon egyáltalán nem önellentmondás, vagyis nem abban áll, hogy a relativitáselmélet axiómáiból egyszerre le lehetne egy A kijelentést, és annak a tagadását is. Hanem csak meglepő, mert ellentmond az időre vonatkozó régi meggyökeresedett hiedelmeinknek.
Nem mondtál jobbat. 3 dimenzióban nem csak 2 dimenziós szalámiszeletet, hanem 2 dimenziós gömbfelületet sem lehet megvalósítani. Csak matematikailag modellizálni. Mivelhogy a "vastagságának" nullának kéne lenni.
"A legtávolabbi objektumokat is a „fényút távolság” határozza meg."
Ez nem igaz. Pláne nem egy táguló univerzumban.
Maradjunk annyiban, hogy "távolságon" olyan hosszt értünk, ami kettő végpontja egyidőben van. (Amúgy ez a specrel hosszkontrakció magyarázata is!) És ugye, a "fényút távolság" esetében nincsen egyidőben a két végpont?
Ha az „üres” tér két pontja között kiterjedtség van, és nem tudjuk hogy az mekkora, A-ból B-be kell utazni, hogy lemérjük. A legtávolabbi objektumokat is a „fényút távolság” határozza meg. A fénysebesség, meg idő nélkül nem mérhető, ha jól tudom. Vagyis a kiterjedésben szerepe van az időnek. (is)
szuperfizikus, te a "gépészmérnöki diplomáddal", meg a "hajszál híján jeles matematika szigorlatoddal" már szaladsz az első ürgelyukba, ha csak általános iskolai kérdéseket kapsz mechanikából, matematikából.
Az Illuminátus rendet 1776-ban hozták létre. Newton 1727-ben meghalt, így aligha lehetett tagja, hacsak nem járt lassabban az órája. :)
Mások is félreértettek veled együtt. Én nem arról beszélek, hogy a specrel elméletből kiindulva az nem általánosítható. Hanem arról, hogy eredetileg Einstein explicite inerciális vonatkoztatási rendszerekre állította az axiómáit és azokban vezette le a belőlük következő transzformációs formulákat. Márpedig ha ezekből ellentmondás következik, akkor nem csak az axiómákat kell elvetni, hanem az összes belőlük származtatott további állítást. Ezért van jelentősége a szimmetria paradoxonnak. Merthogy az az általam leírt gondolatkísérlet esetében létezik.
Ideális órákat feltételezve ugyanis nincs jelentősége az esetleges deszinkronizációnak. Mindegy, mennyit mutatnak az egyes órák az indulás pillanatában. Az számít, hogy egyszerre indulnak és mennyi eltelt időt mutatnak.
S mivel egymáshoz képest nyugalomban lévén indulnak egyszerre, lehet mégis értem valamicskét az egyidejűség specrel problémáját.
Az utolsó két bekezdésedben írtak pedig nem csak, hogy ellentmondanak egymásnak, de az utolsóban mégis elismered a paradoxon létezését.
Harmadik megfigyelő (vonatkoztatási rendszer) pedig nincs, mert nem is kell e gondolatkísérletben. Amúgy pedig a paradoxon következtében természetesen egy harmadik inerciális megfigyelő órája is ugyanannyit mutatna.
"Az nehezebben szokott leesni, de ugyanúgy, a 3 dimenzió számára sem létezik a két dimenzió,"
Hogy ne létezne! Az egyik ALTERE. A háromdimenziós tér végtelen számú kétdimenziós tér sorozatából áll. Benne van a 3D térben a 2D tér, ahogy a rúd szalámiban benne van a szalámiszelet.
„Márpedig nem létezővel nem lehetséges fizikai kölcsönhatás.”
Ezek szerint, vagy nem létező dolog az idő, (csak egy fikció) vagy létező fizikai valóság. Márpedig, ha számolni tudjuk az idővel a fizikai dolgok mozgásállapotát, állapotváltozását, akkor létezőnek számít.
Amennyiben Hraskó könyvére hivatkozol, az nem az általam leírt kérdést veti föl és főleg nem magyarázza meg. Ha a szövegből nem is sikerült, de az ábrákból ez kiderülhetett volna számodra is.
