2018-ban határozottan állítottad, hogy 2020-ban jelenik meg. Most 2023-ban már ennyit se mersz ígérni? Kár, mert eddig azt hittem, hogy az legalább nem hazugság, hogy mindig 2 év múlva jelenik meg.
Teljesen érdektelen és hiteltelen, hogy te mit ígérsz leírni egy soha meg nem jelenő könyvben.
Különösen azután, hogy a galaxisok üres közepével már itt is többször bolondot csináltál magadból. Csak az derült ki, hogy nem tudod alkalmazni még a Newtoni gravitáció egyenleteit se.
Égitestek biztosan nem, sem csillagok, sem ködök, sem semmi más. Főleg nem feketelyukak, mert azok amúgy sem léteznek.
De akkor mi van a középpontban?
Hát először is, a galaxis tömegközéppontja. De ugye ez nem egy anyagi valami, csak egy olyan pont, ahol a gravitáció nulla értékű.
Hogy miért nulla? Mert a galaxisban lévő csillagok gravitációs hatása itt egyenlíti ki egymást.
Miért érdekes ez? Azért, mert a gravitáció iránya a középpont környezetében fordított irányú.
A középpontban nulla értékű, és ahogyan haladunk kifelé, úgy egyre növekszik az értéke, de az iránya nem a középpont felé mutat (mint a Föld esetében), hanem kifelé. Ez a fordított mező egy nagyon speciális lencsét hoz létre, amin keresztül nézve hihetetlen égi jelenségeket láthatunk.
A csillagászoknak persze halvány lila fogalmuk sincs ezekről.
Aki többet akar megtudni, majd olvassa el a hamarosan elkészülő "Gravitációs űroptika" c. könyvemet.
Az egyik annyira érdeklődött az újdonságok iránt, hogy el sem olvasta a tanulmányomat.
A másik elolvasta, de már az elején egy hazugsággal tévedéssel utasította el.
Most a harmadik húzza az időt.
Jelenleg húsvét utánra ígéri a véleményt (azt nem mondta melyik évben).
Hát ennyire fogékonyak a csillagászok az újdonságokra.
Szerintem ösztönösen érzik, hogy a valódi újdonságok nekik nem sok jót hoznak, mert összeomlasztják mindazt, amiben eddig hittek.
Például, az a csillagász, aki korábban egy tévedéssel utasította el, éppen ennek a témának a nagy "szakértője". Évtizedeken keresztül foglalkozott azokkal az objektumokkal, amelyről én most azt írom, hogy ezek valójában nem léteznek, csak optikai jelenségek.
Ha ő ezt simán elfogadná, akkor saját több évtizedes munkáját nullázná le. Akkor ő a semmit kutatja már hosszú ideje? Nem, nem az nem lehet, mert véget vetne az ő "szakértői" státuszának.
Ezért inkább valótlanságot állít.
Szomorú, de ez a sötétség uralkodik a csillagászatban is.
"Az egyik csillagászati tanulmányomat elküldtem egy ismert magyar csillagásznak véleményezés céljából. Húsvét előttre ígérte a választ. Kicsit izgulok miatta. Remélem jó véleményt hoz a húsvéti nyuszi."
Nyilván körbemosolygott, ha ilyesmiket írtál a neki. Mindenesetre most már jó mélyen hallgatsz a véleményéről.
Vannak viszont az égbolton olyan jelenségek, amelyek úgy látszanak, mintha valami anyag lenne ott, de valójában nincsen ott semmi, csak fényjelenséggel van dolgunk.
Néha több csillagot látunk egymás mellett, de valójában csak egyetlen csillag megtöbbszörözött képét látjuk.
Néha hatalmas fénylő íveket látunk, ami szintén csak egy látszólagos objektum. Egy csillagnak, (vagy több csillagnak, vagy galaxisnak) a kivetített képe.
Néha színes szimmetrikus alakzatokat (ködöket) látunk, amelyek szintén csak gravitációs lencsék által kivetített virtuális alakzatok.
Néha iszonyatosan nagy energiájú sugárforrásokat látunk, amelyeket kvazároknak vagy kvazóknak neveznek. A csillagászok értetlenül állnak előtte, el sem tudják képzelni , hogyan képes egy csillag méretű sugárforrás sok millió csillag energiájával sugározni. Ezek a hihetetlen objektumok szintén nem valóságosak, csak gravitációs lencsék által összegyűjtött és a Földre irányuló sugárnyalábok.
Nem csak azért, mert rengeteg szépség van az égbolton.
Hanem azért is, mert amit az égen látunk, annak nagy része nem valóság.
Persze a maradi csillagászok annak hiszik, de tévednek.
Ha visszatekintünk a csillagászat hőskorára, azt látjuk, hogy nagyon sok mindenben tévedtek az akkori csillagászok is.
Például a bolygókat is csillagoknak hitték, és úgy nevezték őket, hogy bolygócsillagok, a valódi csillagokat pedig állócsillagoknak hívták. Amikor rájöttek, hogy a "bolygócsillagok" nem is csillagok, akkor a csillag szót elhagyták és így lettek bolygók.
Lehetne még 100 példát hozni, hogy a régi csillagászom mi mindenben tévedtek.
De a maiak vajon már semmiben sem tévednek? Egy fenét.
Csak a mérhetetlen felfuvalkodottságukban képzelik magukról, hogy ők bezzeg már mindent tudnak.
Pedig a mai csillagászok "biztos" tudásának jó része szintén tévedés.
Majd épp egy olyan széltolóra fognak hallgatni, mint te!
Az mondja meg nekik és mindenkinek az igazságot.
Ha, ha!
Egy szégyentelen hasbeszélő, aki egész tudományágak művelőit pocskondiázza, miközben egyetlen értelmes alternatívát se volt képes felmutatni, ráadásul soha semmilyen ígéretét nem tartotta be.
