Keresés

Te itt a mágnes szórt terével manipulálsz.

Ez már lerágott csont. HK. félrevezetett. Ha csak a mágnes mozog, akkor is indukálódik feszültség az egyes vezetékszakaszokban. Ezt ő sem értette, pedig egyértelmű. A kölcsönös mozgás számít. Ha nem csúszik az érintkező, akkor a teljes hurok indukált felszültsége nulla lesz.

Azért eléggé röhelyes, hogy annyira foglalkoztatta a dolog, hogy össze is tákolta rendesen azt a kerekes cuccot, de a működését nem értette, sőt még egyetemi előadásokkal is pumpálta a sületlen diákokba a nemértését/félreértését a jelenségről. Ez azért komoly... xDD 

A csúszó érintkezőnek kell mozognia a koronghoz képest.

Ugyanez lesz lineáris esetben is. Ha áramszedő párt csúsztatsz a szalagon, lesz feszültség. Nem csúszik, nem lesz. Nem túl nehéz kipróbálni, mágneseket lehet ragasztani egy fén szalagra.

Mozog/nem mozog kérdése: Maxwell relativisztikusan transzformálódik. pl. Eistein: mozgó testek elektrodinamikája.

Homogén mágneses mezőben mozgatunk egy vezetéket (az erővonalakra merőlegesen).

A vezetékben feszültség indukálódik. Mozgási indukció.

Ugyanez figyelhető meg az unipoláris generátornál.

Akkor indukálódik feszültség, ha a vezető korong forog.

A mágnes forgatása nem indukál feszültséget.

De akkor mi történik, ha a fém korongot és a mágnest is forgatjuk együtt?

(A mágnes forgása nem számít. Csak a vezető korong forgása számít.)

Legyünk ravaszabbak. Lineárisan. Analógiás kísérlet:

1. Homogén mágneses mezőben mozgassunk egy vezetéket.

2. Mozgassuk a mágnest az álló vezeték mellett. Vigyázzunk, hogy a vezeték a homogén tartományban maradjon.

3. Mi történik, ha a mágnest és a vezetéket együtt mozgatjuk?

Csak az a kérdés, hogy mihez képest!

Könnyű találni olyan inerciális vonatkoztatási rendszert, amelyhez képest a 3. esetben "együtt mozgó" mágnes és drót nem mozog. És olyat is, amelyhez képest tetszőleges sebességgel mozog mindkettő. Was zum Teufel!?

Härtlein tanár úr forgó unipoláris generátoával bemutatott kísérletét egyenes vonalú egyenletes mozgást végző esetben is el kellene végezni és értelmezni. Persze nem könnyű egy kiterjedt homogén mágneses mezőt létrehozni. (Nem homogén esetben a fluxus változása is indukálhat feszültséget.) Ellenben a két objektumot együtt mozgatni nagyon könnyű. Oda is ragaszthatjuk a drótot a mágneshez.

Hogyne tudnád a labdáknál nagyobb sebességre gyorsítani?

Csak nem a labdák irányában, hanem azzal szöget bezárva... alap

(Még akartam valamit írni a rakéta hajtóműről, összehasonlításként. De inkább előtte átgondolom.)

Megvan.

Legyen egy "vitorlás" és úgy próbálod gyorsítani a partról, hogy labdákkal dobálod a vitorlát.

Nyilván nem tudod a labdákénál nagyobb sebességre gyorsítani.

Ezzel szemben a korong kezdeti perdülete bármekkora lehet,

a nem forgó fluxushoz képest ugyebár.

Vagyis nem tudod kimérni, hogy a mező perdületéhez mekkora forgási sebesség tartozna.

Hiába ismered a mező tömegét. (Amit az energiájából számíthatsz ki.)

B = rot A

És a mezőnek van perdülete, az Einstein-deHaas jísérlet szerint.

Mit jelent az, hogy a perdület invariáns?

Na, vajon mit?

Bármekkora legyen a korong kezdeti fordulatszáma...

(Még akartam valamit írni a rakéta hajtóműről, összehasonlításként. De inkább előtte átgondolom.)

Le tudod írni a fluxust. Nem tud forogni, van valami értéke egy ponton, ami nem változik. Forog, nem forog a mágnes, mindegy, az érték ugyanaz. Bele se lehet írni az egyenletbe a forgást, nincs hova.

Rúdmágnes. Megforgatva a tengelye körül.

>Miért nem forog a mágneses mező a forrásával együtt?

#Mit is akar jelenteni, hogy a forrás mágneses mezeje? Vagyis ennek mi a vonatkoztatási rendszere? Mert ha a forrás pillanatnyi nyugalmi rendszere, akkor az mondhatni olyan, mintha forogna, vagyis a forrással együtt mozogna. Ezt kell transzformálni a megfigyelő rendszerébe. És az már nem forog ott. Viszont van elektromos mező is a transzformáció miatt.

Nem az erővonalak forognak.

Az erővonal maga a rotáció.

Valószínűleg azzal fog előrukkolni a nagymester, hogy ez a rotáció invariáns.

És ezért nincs értelme az erővonalak forgásának.

Ami invarián, az minden megfigyelő szerint ugyanolyan.

Habár a klasszikus mechanika szerint ez csak a haladó mozgásra lenne érvényes. A forgásra nem.

Newton vödre.

Ha a Maxwell modellt nézed, ott per definíció nincs értelme az "erővonalak forgásának". Fluxus van, az valamennyi, ha nem változik, akkor nem változik és kész. Sokat vitáztunk erről Szabikuval.

Szerintem is.

De a lényeg nem ez.

Miért nem forog a mágneses mező a forrásával együtt?

Miért nem működik az unipoláris generátor, ha a tárcsa helyett a mágnest forgatjuk?

Tűkön ülük, hogy Feynman elárulja a mesterfogást.

Valahol száz oldal múlva biztos megteszi...

Szerintem a mágneses mező azért nem forog, mert a perdülete invariáns. (?)

Erről mondj véleményt.

Elfordul

Feynman paradoxon:

Az áramforrás kikapcsolásakor elfordul a tányér vagy sem?

Nem árulta el a megoldást. :(

Későbbre tartogatja.

A következő magyarázatra számítok:

A mágneses mező nem forog a forrásával együtt. Lásd: unipoláris generátor.

Viszont a mágneses mezőnek van perdülete. Lásd: Einstein-deHaas kísérlet.

(Vagyis a perdület megmaradása nem sérül.)

Sajnos már a Laplace-transzformációt teljesen elfelejtettem. Nem volt rá szükség.

(Halandzsa dumával becsapjuk az ügyfelet. Még egy professzort is átvertünk.)

Én elég sokat magyaráztam róla éveken keresztül. 

megpróbálod megérteni. Ha nem megy, kérdezel.

A vektorpotenciált például hiába kérdezem. :(

és értelmetlen dolgokon rágódsz, amik nem viszenek előre

A tömbuniverzum létezésén töprengeni egyáltalán nem értelmetlen dolog.

Létezik a jövő. Elutazhatunk a jövőbe vagy a múltba?

Vagy csak fikció az egyidejűség már elmúlt és még be nem következett eseményekkel?

És a téridőt mindörökké kitöltő "statikus" Fourier-transzformált ebbe a kategóriába tartozik.

Mit is jelent a megértés?

A mérési eredményekre illesztünk egy függvényt vagy differenciálegyenletet. Leellenőrizzük. Elfogadjuk.

Vagyis a megértés azt jelenti, hogy a modell helyességét elfogadjuk, a mélyebb megértés igénye nélkül.

Elv: "Az a gyanús, ami nem gyanús."

Azt nevezzük megértésnek, hogy nem is próbáljuk megérteni.

Persze abban mmormotának igaza van, hogy valahol meg kell állnunk, mert esetleg a megértés visszavezetése a végtelenségig folytatható lenne. Valamit el kell fogadni axiómának.

"A világnak több szerény zsenire volna szüksége. Olyan kevesen maradtunk ..."

Sokan foglalkoznak azzal, hogy mi az a megértés.

Atomcsill ;)

Sajnálattal tapasztaltam, hogy a laposföld előadás népszerűbb volt. :(

Most vitatkozhatunk azon, hogy melyikünk mit nem ért.

Felfogtam, hogy ez zsákutca.

Nem kell megenned egy fazék levet, egy kanál kóstoló után is érezheted, hogy például túl sós vagy ízetlen.

De te nyilván megtanultad. Mikor hozod a működő kvantumgravitáció elméletet? ;)

Newton a bolygók pályáját nem a Fourier-transzformáció továbbfejlesztésével számolta ki.

Kitalált egy új elvet, kidolgozta hozzá a szükséges kalkulust.

Ha egy csoda folytán fél évszázadot visszarepülnél az időben,

neki is azt mondanád, hogy nem érti Ptolemaiosz zsenialitását? ;)

Ja és persze Newton tudta, hogy a távolhatás problémás.

Hanem azt, hogy nem érted meg a dolgokat

Orosz László nem végezte jól a munkáját,

többször el kellett volna mondania, hogy cáfolhatatlan kijelentéseket nem illik tenni. ;)

Ami pedig a Fourier-transzformációt illeti,

nem feltétlenül trigonometrikus bázisban kell felbontani egy függvényt.

(Lehet az időnek vagy a helynek a függvénye, meg tulajdonképpen bárminek, amiben gyakoriságokat kereshetünk.)

Lehet felbontani háromszög jelekre, négyszög jelekre stb. De akár kacsa hápogásra is.

Csak nehogy valaki kacsákat kezdjen keresni a folyamat mögött. ;)

Nekem elektron-lyuk rekombinációs mintákat kellett keresnem teljesítmény spektrumokban.

Senki nem tanította a variációs elveket.

Amit tanítottak: Newton-Rapson, egy változóra,

lineáris regresszió és arra visszavezethető esetek, két változóra.

Az általánosításra megamtól jöttem rá.

Viszont azt tényleg nem értem, hogy miért akarnak egy véges fizikai folyamatot végtelen hullámokra felbontani.

Occam? Ez a legegyszerűbb feltevés?

Kitérő:

Lukács Béla mondta, hogy az iskolában csak egy elméletet tanítanak, és az emberek azt hiszik, hogy csak az az egy létezik.

A modellek versenyében két kritérium van: mennyire sikeres és mennyire egyszerű. Minél kevesebb extra feltevésből kijön az eredmény. Csak aztán esetleg nincs tovább a zsákutcából.

Néha vannak kivételek...

A komplex számokhoz több extra feltevés kell, mint a valós számokhoz. Mégis használják, elterjedt.

Talán azért, mert összetett objektumokból építkezve a végső modell egyszerűbb.

Valószínűleg ezért használnak vektorokat is. Maxwell még egy tucat csatolt egyenletet írt fel.

Vektorokkal tömörebb és elegánsabb.

Mondjuk az egyenlet szépségével Dirac befürdött.

Meddig tart egy csillapított rezgőmozgás?

Elméletileg a végtelenségig. Kivéve a száraz súrlódásnál.

Csakhogy egy idő után a jel annyira csillapított lesz, hogy eltűnik a kvantum fluktuációban.

Van értelme a végtelenségig követni?

LORA: zajküszöb alatti jeltovábbítás rádión. Bay Zoltán radar kísérlete.

Azt kell mondanom, hogy egy ideig még van értelme a fluktuációnál gyengébb jeleket is vizsgálni.

De aztán tudomásul kell venni, hogy ott a vége.

Wavelets.

Véges hosszúságú lecsengő hullámocskák.

Apropó, nekem nem tanították, hogyan kell megoldani a Maxwell-egyenleteket általános esetben.

Tanítottak rengeteg egyedi esetet. Merugye minden balfasz tantárgyat tanítani kell.

Például amiből elég lenne két dupla előadás. Egy egész félévet szánni rá: megélni kevés, éhen halni sok.

Aztán a balfasz meg azt hiszi, hogy tényleg ért is hozzá.

Tulajdonképpen van általános módszerem a Maxwell-egyenletek megoldására,

csak éppenséggel rengeteg ideig tart kiszámolni a parciális deriváltak minimalizálását,

a tér minden pontjában és minden frekvenciára, és persze mindenféle irányú síkhullámokra.

Jó példa erre a a cikk, amit construct linkelt.

Kérdeztél valamit. 

Construct linklet egy cikket, ami részletesen megválaszolta a kérdésedet.

Nem értetted.

Erre nem azt csinálod, hogy munkát fektetsz bele, megpróbálod megérteni. Ha nem megy, kérdezel.

Dehogy, az nehéz, fáradságos.

Majd te megoldod mögé nézéssel, filozofálgatással, hülyeségek sorolásával.

Nem erről van szó. Eszemben sincs azt állítani, hogy a jelenleginél lehetetlen jobb modellt találni. 

Hanem azt, hogy nem érted meg a dolgokat, és értelmetlen dolgokon rágódsz, amik nem viszenek előre.

Jobb modellt nem filozofálgatással, mögé nézéssel meg hasonló önmentegető hülyeségekkel lehet találni.

Egy problémára több különböző matematikai modellt lehet felírni.

Ptolemaiosz, Newton, Einstein.

Frei Zsolt még véletlenül sem mondja, hogy az áltrel a végleges és soha nem lesz jobb.

Azonban a jelenlegi modellek már annyira jók, hogy mindenki két kézzel kapaszkodik beléjük.

Viszont évtizedek óta hiába gyúrják az egyenleteket, a nagy egyesítés csak nem akar kijönni.

Yoda: That is why you fail!

A másik pedig a tényleges okokat keresi.

Tényleges ok, létezik-e a valóságban, mögé nézés - azok szoktak ilyeneket mondogatni, akik képtelenek megérteni valamit.   

Nem sok értelme van feszegetni, hogy a matematikai modell elemei léteznek-e vagy sem.

Az is egy modell, hogy a teknősbéka hátán áll négy elefánt.

Ezzel ugyanúgy nem lehet előre kiszámolni a földrengések idejét, mint a többi módszerrel.

(A biológia tanárom frászt kapna a teknősbéka miatt.)

A megfigyelhető, mérhető dolgok kiszámíthatósága érdekes, nem pedig a merengés a lét és nemlét drámai kérdésén.

Ugyanazt a dolgot különböző módokon is ki lehet számolni. Emergencia.

Lehet egyszerűen és komplikáltan. Melyik a jobb? Fermi leejtett egy papírfecnit a kísérleti atomrobbantásnál.

Lehet úgy is, amikor valami valóság alapját feltételezzük, és egyéb módokon.

Ptolemaiosz lényegében Fourier-sorfejtést csinált, kétszeres amplitudóval, merugye a kerületen gördül, nem a középpontján.

Nem utazunk oda űrrakétával a körök középpontjába tanulmányozni a fikciót. Amúgy is a kerülete lenne érdekes, ott gördül. ;)

Kinetika és kinematika.

Az egyik egy matematikai leírás az ok-okozat vizsgálata nélkül.

A másik pedig a tényleges okokat keresi. De még azt is lehet különböző szinten.

Viszont azt nem tudjuk, hogy milyen mélyre lehet leásni a struktúrában. Egyesek szerint a mezők mögött nincs semmi.

Én ezt nem tudhatom, mert buta vagyok. Az orákulum nem súgta meg.

Neked már nem tanították az egyetemen, hogy centrifugális erő nem létezik?

Nézőpont kérdése, hogy kinek mi az a priori tapasztalata.

Modelleztek egy jelenséget egy matematikai konstrukcióval. Nem sok értelme van feszegetni, hogy a matematikai modell elemei léteznek-e vagy sem. A megfigyelhető, mérhető dolgok kiszámíthatósága érdekes, nem pedig a merengés a lét és nemlét drámai kérdésén.