Az először 1278-ban említett épület románkori alaprajzi elrendezését őrzi a 14. sz. második felében épített háromhajós csarnoktemplom. A tornyos, gótikus templom helyén állt az első, jóval kisebb méretű román stílusú épület a körülötte lévő faluval. A román kori Szent Mihály-templomot Sopron első felvirágzása idején, az 1300-as évek második felében építették át és nagyobbították meg. Újabb gótikus stílusú átalakítására Mátyás király uralkodása idején, a XV. század utolsó harmadában került sor, ekkor készült pompás nyugati karzata, nyolcszögletű, kősisakos tornya, újabb csúcsíves boltozata és sekrestyéje.
Közvetlen közelében található a Szent Jakab-kápolna. Ismét Ludwig Emilt idézve: „Ez a kis kápolna Sopron legrégibb építészeti emléke. Alaprajzi formája, térszerkezete, az újkori, túlzó restaurálások nyomai mögül is előtűnő eredeti részletei a XIII. századnak azt a pillanatát idézik fel, amikor építészetünk a román stílust maga mögött hagyván átveszi a nyugati szomszédság irányából beköszöntő új divatot: a gótikát… külső megjelenése, egyes részletei még a román kor ízlését őrzik, de belépve már a csúcsíves korszak formajegyével találkozunk.”
A bejárat szokatlan módon nem a déli oldalán nyílik, hanem a Szent Mihály-templom felé eső, északi falán. A még román jellegű, bélletes kapuzat timpanonjában roppant érdekes kőfaragvány látható: középen keleties jellegű, akantuszlevelekkel díszített paradicsomi életfa, amelyet kétfelől acsarkodó, szárnyas fenevadak harapdálnak.
A Szent Jakab-kápolna nagyon ritkán, a Szent Mihály-templom szentmisék időpontjához kapcsolódóan látogatható.
Nagylózs, temetőkápolna: Az 1977–82 között folyt régészeti feltárás alátámasztotta, hogy a templom már a XI. század vége előtt megvolt. Az első építési korszakból származó felmenő falakat lapos kövekből rakták, mégpedig halgerinc formában, egyetlen különös példaként az egész hazai román kori emlékanyagban. A halszálkás falszövetbe kezdetleges formájú, egyetlen kőlapból kifaragott keskeny ablakkereteket illesztettek, az északi fal olyan ódon hatást kelt, mint egy ókori keleti építmény. Az első templom hosszúkás, kisméretű hajójához félköríves szentélyt építettek. A XIII. századtól a templomot többször bővítették, alakították, nyugati irányba megtoldották. Az 1400-as évek második felében kaphatta a nyeregtető fölé magasodó, nyolcszögletű gótikus kőtornyát. (Ludwig Emil cikkéből) – Bejutni az önkormányzat munkaideje alatt (8-16-ig) az ott elkért kulccsal lehet (tel. 99-536-053), némi sétával a szélerőművek és a temető felé.
Hidegség, Szent András-templom: a templom kör alaprajzú hajóját és patkóíves szentélyét négyszögűre falazott formákba foglalták. Nem lehet tudni, hogy ki és pontosan mikor építtette. Formája is rendkívüli, hasonló (és korabeli) épület a szlovákiai Dejtén található). A kupolás belső tér legfontosabb látnivalói a falfestmények. Két korszakból származnak, az első – hiányos – apostolgaléria valószínűleg a templommal egyidős. A második sorozat egészen más stílust képviselő apostol-alakjai a XVII. században készültek. Sok kisebb-nagyobb rejtélyt rejt még ez az épület, melyről nekünk Völgyi József beszélt.
A templom látogathatóságáról információ az alábbi helyen olvasható:
Sopron, bencés templom: az ország egyik legszebb belvárosában áll ez a templom, melynek épitése 1280 körül fejeződött be. A háromhajós épületnek nyújtott, sokszögzáródású szentélye van. Boltozata a 15. században készült. Gazdag faragású gyámkövek, pillérfejezetek és zárókövek találhatók benne. Csúcsives bejárata felett a köpönyegét védelmezőn kiterjesztő Szűz Mária alakja látható (restaurált Anjou-kori freskó). A templomot Kecske-templomnak is nevezik, mert a templomot épittető Geisel (később Kecskés) család bőrrel bevont, cimeres tornapajzsa a szentély északi falán látható (ill. a bejárat felett is van egy kecskés faragvány). – A templom jelenleg még nem látogatható, remélhetőleg augusztusra végeznek a teljes restaurálással, felújitással.
Beszámoló az elmúlt héten felkeresett templomokról
Nem elegáns mentegetőzéssel kezdeni egy beszámolót, most mégis erre kényszerülök. Utunk nagyon jól sikerült, szép volt az idő, a fényképezőgépem viszont elromlott. Emiatt pl. Hidegségről egy használható fotót tudok csak mellékelni leírásomhoz. Bár gyorsan vettünk egy másik gépet, de még kell egy kis idő, amíg kitapasztalom annak minden apró fortélyát, így képeim minősége talán gyengébb lesz az eddigieknél. Mindezek mellett még egy hiányossága volt az útnak: nem sikerült időpontot egyeztetni Sopronbánfalva plébánosával, így a leírások alapján gyönyörűnek ígérkező templombelsőt nem tudtuk megnézni.
Ezek után már jöjjenek az egyes templomokról szóló rövid ismertetők – felkeresésük időrendjében haladva.
Akkor még talán lesz módod neked is elolvasni a mai "zsákmányról" szóló beszámolómat.
Már előre jó utat kívánok, mert tudom, hogy mire a hozzászólást képestül-linkestül összerakom, elfelejtem majd
Mezőnyárád romtemploma, nem messze Mezőkövesdtől. Megközelítése: Mezőkövesd felől a régi hármason az első lejáratnál be a faluba, és ott rögtön balra fordulni a Szent István útra. Jobbról a harmadik utcába - szép nagy betűkkel ki van írva az egyik épületre, hogy házasságkötő terem - le kell fordulni, majd az első utca a Szondi utca, ott újra jobbra. Mire elfogy a kövesút, meglátjuk a templomromot.
Történetéről ez az oldal tesz említést, melyből a legfontosabb talán az, hogy a török harcok után átépítették, és a cikkben szereplő XX. századinak tűnő kép alapján nem hasonlít éppen Árpád-kori templomra. Mindazonáltal az alábbiakban feltöltött képekhez a torony szó helyett a szentély kifejezést használom, mert úgy gondolom, hogy az átépítéskor emelt torony helyén a középkori szentély állt. A torony meg már sehol sincs...
Helyét legfeljebb néha kaszálhatják a jelek szerint, egyéb megóvási tevékenységnek nincs nyoma.
Az első kép északnyugatról készült. A második nyugatról. A harmadik északkeletről. A negyedik a szentély déli kapuja. Az ötödik az északkeleti részben volt sekerestyéből a hajóba vezető átjáró. A hatodik pedig részlet a délkeleti oldalból.
Hétfőn indulok feleségemmel Sopronba, utána várható beszámoló néhány románkori templomról. Hidegség, Nagylózs, Sopronbánfalva és néhány soproni műemlék a célkeresztben... (Remélem kicsit jobb idő lesz.)
...nem biztos hogy a csillagászati "kelet" szerint keletelték a templomokat...
Tudomásom szerint - bár valószínűleg ez sem kizárólagos módszer - úgy mérték be a keleti irányt, hogy a névadó szent (templombúcsú) napján legyen a nap pontosan a (fő)hajó hossztengelyében.
Mint igen-igen laikus, azért szeretnék annyi észrevételt tenni, hogy sztem elég sok templom nem igazán keletre néz. Amikor a képeimet feliratozom, be szoktam tájolni is természetesen, és azt tapasztalom, kisebb sőt nagyonn eltérések is vannak, bizony volt nem régen is, hogy inkább már csak azért írtam keletet a feliratban, hogy el ne térjek a hagyománytól. Nem mondom, h az órámon lévő iránytű a legpontosabb, de azért használható.
Szerintem nagyon érdekes a kiinduló ötlet, miszerint nem biztos hogy a csillagászati "kelet" szerint keletelték a templomokat, de ha olyanról akarunk következtetést levonni, amiről túl kevés hiteles adatunk van, akkor legalább a mérést ne rontsuk el.
Az irány meghatározás módszere nem alkalmas arra, hogy a szögperceket olyan megbízhatósággal adja meg, amiből a napkelte irányát naptári napokra beazonosítsa.
A mágneses iránymeghatározást ilyen esetben legjobb elfelejteni, de ha alkalmazza, akkor sem úgy, hogy több iránytűt rakunk egymás mellé. A többi hibáját nem akarom végigsorolni, de egyértelmű a leírásból, hogy nem ért hozzá, ezért kellett volna egy földmérőt is bevonni a munkába.
Sok helyen rendelkezésre állnak olyan térképek, amiről jobb megbízhatósággal levehető az irány, mint amit mágneses tájolóval meg lehet állapítani (de a térkép értelmezéséhez sem árt egy geodéta, aki esetleg tudja, hogy mi az a meridiánkonvergencia), de ha az nincs vagy nem felel meg, akkor maradnak a csillagászati vagy a giroszkópos módszerek.
Ezektől nem kell megijedni, egyik kicsit pepecselős, a másikhoz meg műszer kell, de használható eredményt adnak.
A probléma az, hogy a szentély nem keletelt, és a méretei is meghaladják a szokásosat.
Ez szerintem (mint laikus szerint) elég komoly probléma. Abban az időszakban csak nagyon indokolt esetben tértek el a keleteléstől és inkább kis méretű templomokat épitettek.
Ez esetben viszont nem tudom, hogy mit lehet leolvasni a vonalakból.
