Nem értelmetlen. Én abból indulok ki, mint az előbb is kifdejetettem, hogy minden nemzet igazából csak azokból a történelmi narratívákból tanulhat, amelyek az ő maga illetve elődök esetleges alternatíváit, cselekvési lehetőségeit, választásit elemzik, és nem azt, hogy ki mindenki okolható rajtuk kívül az eseményekért (vagy azak hamis és torzító leképezéséért).
Nem bűnöket keresek, hanem hibákat, és nem ítélethozatal, hanem okulás céljából, mélyebben és szubtilisebben pedig azért, hogy felébresszem és fenntartsam azt az érzetet, hogy mindig felelősek vagyunk önmagunkért, s a legkilátástalanabb helyzetben is van valami csekély lehetőségünk az önmagunkért s az életünkért való kiállásra és ezt meg kell ragadni.
Már van nemzetképük, csak deformált. Valaki ellen építik és az nem vezet jóra. Gondolj bele, mi lesz, ha igazán ők irányítanak egy országot? Vajon ott lesznek helye másoknak is?
Mire ez a mélabús-sebfeltépő-mindenben és mindenkiben hibátkereső több évtizedes mísz?
Érthetetlen.
Ott és akkor- a háborúban nem voltak jók és rosszak, csak emberek.
Az emberségükben elbukottak nem a zsidóságuk miatt buktak, hanem mert rossz viselkedésformát választottak ( emberi természetükből fakadóan és/vagy a túlélésük érdekében) egy olyan élethelyzetben, amikor kicseszett nehéz -sőt lehetetlen jól dönteni.
Mire fel ez a kollektív önostorozás? Lemenni valaminek a legsötétebb mélyére és nem megnézni, otthagyni, hanem felcipelni a felszínre és ízekre szedni????
most nem tudom elképzelni, esetleg egy Izrael Állam-szerű megoldást, bár nagyon erőltetett példa. (általános üldözés, majd külső hatalmak nyomására államalapítás) Talán az üldözés kelet-európa-szerte eljöhet, de én ennél optimistább vagyok.
Szerintem az ausztrál benszülöttekre jellemző vegetálás lesz a jövőjük. Kisebb részük meg simán beolvad.
És máig nem néz szembe a saját felelősségével, úgymint az önvédelem és az alternatívák hiánya, az előjelek hamis interpretálása, a cionista meghívás komolyan nem vétele, az élet feláldozása a polgári garnitúra, a szalonzongora és az ezüst eszcájg állandóságának bűvöletében, és ami bűnösen felróható magatartás, a közösség elöljáróinak, virilistáinak és értelmiségének zavarodott vagy rosszhiszemű meghunyászkodása, olykor árulása - mindez persze nem állítandó kioltó ellentétbe a gyilkosok bűneivel, de ez a tisztázás sem elkerülhető.
Bár természetesen vannak heroikus és nagyszerű történetek is, ahogy mondani szoktuk, a körülmények különbségeinek nagyvonalú elhanyagolásával ugyan, de mégis pontosan és főleg mozgósítóan: a varsói gettó tovább állt ellen a náciknak, mint az egész lengyel hadsereg...
a mai események tükrében nem nehéz megérteni elődeink indulatait
Természetesen jogod van az események és jelenségek ilyen értelmezéséhez is, de másfelől az is tisztán látható, hogy ennek a felelősségét is viselni kell, nemcsak kimondásában tetszelegni. És ha valami efféle, meggyőződésem szerint önmgában is, nemcsak zsidóellenességében, végzetesen hamis narratíva a többségi nemzetben uralkodóvá válna és belőle a jövőre nézve útmutaást olvasnának ki, akkor emelt fővel és felelősséggel kell majd viselni ennek következményeit, minden önmagát érintettnek tekintő euroatlanti erő részéről. Akár az utolsó csepp vérig.
És ez nem fenyegetés, csak hogy megelőzzelek, hanem előrelátás. Nem a Pártai Lucia villámlik, ahogy mondani szokták.
Ne vedd magadra (magatokra). Az a zsidó nemzedék - ha a tapasztalataim valamennyire helytállóak - saját magát is gyűlölte, amiért az történt velük, ami.
"Akkor biztosan azt is megérted ha valaki nem szereti a magyarokat, ugye?"
megértem. Csak a helyzet az, hogy magyarországon élsz/éltek. Én sem nem bírom a zsidókat, de nem is élek ott, és nem baszogatom az ott élőket a bűneik miatt.
Ebben igazd van, de azt gondolom, általános érvénnyel is megfogalmazhatók alapelvek, így például az, hogy a nemzetkép és a nemzetstratégia célirányos formái azok, amelyek középpontjában az adott nemzet saját konkrét felelősségi körében és cselekvőségével megvalósítható célok állnak, nem pedig az elszenvedett sérelmek és a virtualizálódó (mert időben vagy térben megközelíthetetlen, restituálhatatlan) veszteségek(ről szóló gyakran romantikus és történelmietlen narratívák)...
A cigányokkal is azt az alapvető bajt látom, hogy nincs olyan nemzetképük, amelyben volnának nemzetként elérendő és európakompatibilis célok, nincs szó az ő saját kétkezi felelősségükről a kialakult helyzetben és annak megváltozatásában, azaz minden konstruktív lépésük csak individuálisan, mégpedig a csoportidentitás feladásával (asszimilációval) képzelhető el.
Szóval a nemzetstratégiákat ugyan természetesen az érintett közösségnek kellene kialakítania, de azért nem átláthatatlanok ezek egymás számára és létezhetnek általánosan érvényes indikációk és kontraindikációk.
