Az az érdekes, hogy sem szombaton, sem ma nem gyújtottam rá és nem is hiányzik. (Vasárnap sem hiányzott, csak nem akartam a kukába dobni az utolsó szál szivart.) Szerintem a dohányzásról leszokni nem túl nehéz feladat.
Megfoztem. . .izlett. . .tudom, mit csinalok maskepp legkozelebb. . .
A maradekot leszurtem, es lefagyasztottam a levet. Kivancsi vagyok, milyen lesz, ha belefozok par szelet halat. Csinalt mar ilyent valaki?
Én majd' húsz évig dohányoztam, ma azt mondom: ennyire hülye nem lehettem (de mégis az voltam...).....:((( Tudom, nem hat meg senkit sem, de most is azt mondom: NEM ÉRI MEG!!!
"Az ízegyeztető cikkek könyvecskék adnak egy bizonyos orientációt"
A Nemzetközi Borakadémia tagjának borgasztronómiai szakkönyve talán még belefér az általad leírt kategóriába;)))
A mutatvány általában mindig borul, ha borvidéken él az ember, akkor pedig pláne, ha saját bora is van. Ami fajtánként és évjáratokként is mindig-mindig eltérő, a dűlő is nagyon meg tudja határozni a bor karakterét, a pince is nagyon-nagyon lényeges, hátha még a szomszédokét-barátokét is kóstolja az ember, az ízvariációk végtelenjét kapja. A gond az, hogy nagyon sokan nem borvidéken élnek, így kénytelenek megvenni a palackozottan boltokban árult nedüt, amivel máris kiesik az "én jó kis borom ez vagy a szomszédé" dolog.
Sajnos nagyon ismerős az egész, hiszen bő harminc évig Szekszárdon éltem és természetesen a szőlészkedésből is derekasan kivettem a részem, ahogy ott általában dukál ("nem szekszárdi a szekszárdi, ha nincs saját bora" - mondja a régi, de annál ütődöttebb mondás). Azonban régóta egy másik borvidék környékén élek, a "bigott" fehérboros Badacsony - Szentgyörgy hegy - Somló "aranyháromszögben", ahol jóformán ismeretlen fogalom a vörösbor, de halászléhez itt is mindig azt isznak, igaz azt meg kell venniük;)
A Sauvignon blanc nagyon finom, nemhogy semmi bajom vele, de egyenesen imádom;) A furmintot pl. nagyon is el tudom képzelni vadhúsokhoz, de egy sor másik ételhez is, köztük főtt vagy sült halhoz is, de paprikás ételekhez semmiképpen nem ajnlanám, teljesen eltérő karakterisztikája miatt.
Az ízegyeztető cikkek könyvecskék adnak egy bizonyos orientációt, amit persze nem árt figyelembe venni.
Rögtön "borul a mutatvány", ha belemélyedsz a Tokaj-hegyaljai borok ízvilágába. Felejtsd el a sztereotípiákat, hagyadkozz saját ízlésedre! Találsz majd steak-hoz illő testes, gyönyörű savakkal ékes borokat, s "Uram bocsá" némelyik még a vadhúsok mellett sem kell, hogy szégyenkezzen.
Azon a tájékon minden pincészetnek van a többiektől eltérő karakterű boruk, de még az sem mindegy, hogy melyik dűlőből származik a szőlő.
Azt el sem tudom képzelni, hogy mi a bajod a sauvignon blanc-cal? Badacsony tájékáról származó bort kóstoltam nemrég, s kellemesen könnyed száraz nedűvel találtam szembe magam. Igaz, hogy kicsit "fűszeresebb" íze - illata van, mint pl. a chardonnay-nak.
Én nem tányérral számolom az adagot, hanem a hal súlyával. Egy főre fél kiló élőhalat számolok, ehhez jön ugye fél liter víz. Mivel a halnak is van térfogata, egy tíz főre készülő halászlét a tízliteres bográcsban már alig lehet forralni. Ezzel a számítással persze marad némi főtthal a bogrács alján, de én imádom a hideg főtthalat... Gulyásból persze kissebb adaggal számolok, pörköltel meg pláne. A tízliteres rozsdamentes bográcsom az ippeg befér egy kibelezett hűtőbe, meg szállítani is jól lehet, akár autóban az ülés előtt, akár a kenuban szépen elfér, és annyira még vigyázni sem kell rá.
Igaz. . .de mi leginkabb csak akkor hasznalunk bogracsot, ha vendegek jonnek.
Lehet ra fogunk szokni a bogracsra - tobbet hasznalni akkor is ha csak magunk vagyunk? :))
Nekem is van (nettó) 5 l-es bográcsom, azt használom a leggyakrabban. Számolj. Egy jól megrakott tányér kb. 4 dl, tehát ha 10 emberből mindenki 2x szed, vagy ha 20-ból mindenki 1x, egy 10 l-es bogrács (benne 8 l kaja) elég. Persze mindenképpen ajánlatos egy nagyobb bogrács, hiszen nagyobban lehet kevesebbet főzni, de fordítva nem.
Egyik ismerősöm jut eszembe, akinek megszületett az 5. gyereke. -Te Jani, nem lesz az kicsit sok? -Mér' egy fél liter vízzel többet teszünk a levesbe 'oszt már neki is van mit enni!
Megmertem a bogracsaimat.
Van egy 5 literes gulyas bogracsom (mire jo??? 5 liter?!?!?)
Van egy 10 literes halfozo bogracsom. . .ami ma OK, de ez csak egy szuk csaladi kor, szerencsere ket gyerekembol egynak van menyasszonya - a masik meg nem eszik halat, igy eleg lesz.
Ugy nez ki, ketto 20 literes kellene. . .egy halnak, egy gulyasnak. Ha gulyasra jonnek vendegeim, akkor szamithatok 20 emberre.
Nekem is magas a vérnyomásom, szedem is a gyógyszert, de kutya legyek, ha érdekel, ha egy jó étel/ital közelébe kerülök. Úgy vagyok vele mint egyszer a fogyókúrával (borzalmas hét volt). Ha jó kaja van, abbahagyom. Majd kaja után folytatom.
Amig Obudan laktam nem hallottam arrol, hogy halaszlevet tesztaval.
Aztan Szekszardra koltoztunk - ott jott a gyufateszta.
Most meg NJ - itt fogalmuk sincs a gyufatesztarol - meg rendes gyufajuk sincs:))!
Lehet ma meg tesztat is gyurok???
Mivel eszitek? Édesapám kenyérrel eszi, a család többi tagja tésztával. Ez a tészta "gyufatészta" névre hallgat, régebben Baján vettem de szerencsére a helyi halboltos is forgalmazza már. Szárazon gyufaszál vastagságú, négyzetes keresztmetszetű tészta.
Nagyon koszonom! Lemerem az enyemet mekkora. Ez a hal nagy volt, de erdekes modon nem zsiros. 8 pound volt - ami majdnem negy kilo - negy emberre.
Mivel eszitek - kenyerrel vagy tesztaval. Ha teszta, akkor milyen?
Zsur, ez a bogrács ami a képen van, 25 literes. A tizenkét kiló hal és a hozzávaló víz szerintem a maximum, amit érdemes beletenni, ha több van, nem lehet rendesen forralni. Ez pláne akkor okoz gondot, amikor feldobja a habját. A kisbográcsom tízliteres, abba négy-négy és fél kiló halnál nem szívesen teszek többet. A múltkorjában főztem benne egy lét és változott a jelentkezők létszáma, így a sütésre félretett hal is belekerült. Szégyenszemre le kellett mernem a léből és kiszedni pár halszeletet mert képtelenség volt főzni...
Hááát, ha az itthon ismert paprikával fűszezett halászlére gondolsz, és törekedni kell arra, hogy a könnyű vörös helyett valami fehérboros pótlékot találj, akkor akkor én mindenképpen egy nagyon könnyű félszáraz fajbort vagy cuvéet javasolnék, de annál is lényeges, hogy könnyed bor legyen.
A szyssz által javasolt borok közül egy könnyed Chardonnay talán megfelelő és még javasolnám is, a többit semmi esetre sem, csakúgy, mint a comad által javasolt rozét, ami amúgy jó lenne, csak az a baj vele, hogy ugyanúgy emeli a vérnyomást, mint vörös társa (és nagyon jól írta: a rozé friss bor, csak a legutolsó évjárat iható;)
A biztonság kedvéért még átnéztem az ízegyeztetések alapelveit és a borok és ételek harmóniájának általános szabályait is, de ott is kadarka (elsősorban szekszárdi, majd bajai és alföldi) vagy balatoni halat tartalmazóhoz a balatoni kékfrankos rozé az, ami igazán passzol :(((
Nem lenne jobb rendszeres sport, vagy vérnyomáscsökkentő? ;))))
Bennem fel sem merült, hogy halászléhez vörösbort kéne innom. Kellemes félszáraz, fehér borok nagyon illenek hozzá: Sauvignon blanc, Chardonnay, de egy elegáns száraz tokaji furmint is igen jó társítás.
Legyen félút. Egy könnyű rosé is tökéletes. Ha vásárolod, tavalyi évjáratot vegyél, a rosé ugyanis "frissen" jó, tehát az idő múlása nem javít rajta, ellenkezőleg. Jó étvágyat!
Bár az meglehet, hogy a közeljövőben én gasztronómiai bunkóságot fogok elkövetni, de kizárólag kényszerből: Magas vérnyomásom miatt egy ideig nem ihatok vörösbort. Fehéret szigorú mértékkel igen.
Tudtok halászléhez illő fehérbort ? Dydand, neked csak van ötleted, de ha ilyen nem létezik, azt is írd meg. Köszönöm.
Halas koszonetem! Szekszardon sok-sok finom halaszlevet ettem (ott eltem 14 evig), es finom vorosborral mostuk le. . . Az ize meg most is a szamban van.
Mivel nekunk nem volt tanyank, mi mindig meghivottak voltunk, csak neztuk, hogyan keszul, igy a mennyisegek nem rogzultek. . . Okos a szokasod, hogy amig nincs kesz a kaja addig nincs ivas - sajnos parszor a szakacs besokallt, es az etel latta a karat.
En szeretem friss kenyerrel - de arrafele inkabb tesztaval ettek.
Nagyon szeretem a fott hust, hidegen is, ha esetleg masnapra maradt, es a le rakocsonyasodott. . .mmmmmm!
Szoval, hetvegen: halaszle! Boarhunter modra. . .
Aztan majd egyszer csinalsz egy halpaprikast - es majd en szepen utanad csinalom. Jo?
Szia Zsur! -Igen, ennyire kell forrni a lének, így fő szét a hagyma a félórás forralással, és így nem ég oda az étel(ugyanis rendesen forog a bográcsban) -A bor az nem szerepel azon öt dolog közt, ami lehet a halászlében, de azért félfövésben szoktam bele tenni, a csersav segít a halhús szétfövésén. -A hal belsejét valóban nem mosom ki, hacsak el nem bénáztam a bontást. A külsejét sem sikálom agyon, leöblítem a pikkelyeket és annyi. Az elejétől: -Megveszem, megfogom a halat. A vett halnál nem kérem a fejbeütést mert félig szétverik szegények fejét és kifolyik belőle a sok finomság aminek a halászlébe kellene kerülni. Inkább fejbecsapom őket sk., jóval kiméletesebben. Itthon szépen megtisztítom a halakat kivülről, utána leöblítem róluk a pikkelymaradványokat, ilyesmit, leöblítem a deszkát is. Utána nekilátok bontani őket, gondosan vigyázva, nehogy kivágjam a beleket. A felvágott testüregből a vért a bográcsba vagy a tálba csorgatom. A tejet, ikrát különválasztom, utána a belekről óvatosan lefejtem a zsírszövetet, májat, egyéb csúfságokat, ügyelve rá, hogy meg ne nyomjam az epehólyagot. A belek az epével mennek a macsekoknak, a lefejtett cuccok a bográcsba. A kiszúrt úszóhólyagot is beleteszem. Ezután kopoltyúk, garatfog kidob, majd szépen beirdalom a halat. Ezt könnyebb addig, amíg rajta van a fej, "van mit fogni rajta" :-) Irdalás után felszeletelem az áldozatot, a faroktól kezdve. A végén a kezembe marad a fej a mellúszókkal, a "gallérral". Ekkor a fejbe a homlokcsonton át beleszúrom a kést(ezzel óvatosan), aztán elvágom az ajkakig, majd átfordítom a kést és a "lapjára"(nyaki részre) fordított fejet egy erős nyomással kettévágom. Ehhez tisztességes kés kell és nagy óvatosság, a fej csúszkál, elfordulhat a kés és a pengehátra helyezett segítő-nyomó kezet könnyen elvághatja. A halat ezután lesózom, és ha kell, beteszem a hűtőbe, van egy öreg hűtőm amiből kidobtam a rácsokat, így a kissebbik bográcsom belefér. A bográcsba a szétvágott fejek kerülnek alulra, bőrös résszel felfelé, erre jön a többi cucc. A hagymát nagyon apróra kell vágni, a bajai lé rövid ideig fő. Az öreg hagyma jó bele, az idei friss, ami már feltünt a boltok polcain, nem adja meg a kellő ízt és nehezebben is fő szét. Ha felteszem főni, odakészítek mindent a bogrács mellé, ne kelljen elmászkálni. Ez a "minden" a paprika, a bor és egy kis só, bár ha rendesen sóztam a szeleteket, a lét már nem kell. Elkezdem főzni, amikor felforr, feldobja a habját, ekkor teszem bele a paprikát. A bográcsot folyamatosan "riszálgatom", nehogy letapadjon valami alulra került bőrös darab. A forrástól számított harminc percig főzöm nagy lángon a lét, és félfővésben kapja a bort úgy érzés szerint. Természetesen a bort én is megkóstolom, de amúgy szigorú szabály nálam, hogy amíg ég a tűz a bogrács alatt, nincs se pia, se pipa. A végén megkérek valakit, kóstoljon rá "sóilag", mert én kevés sóval főzök, ami nekem már jó, a többségnek még sótlan. Mivel a paprika egy része a habbal kiül a bogrács falára, érdemes a végén még tenni bele egy-két kanállal. Ha sótlan a lé, közönségtől fűggően egy kis erőspaprikakrémmel-házival vagy erőspistával "sózom". Halászlékockát meg egyéb, ismeretlen tartalmú vackot már rég nem teszek bele. A tejet és az ikrát nem biztos, hogy beleteszem, inkább megeszem sütve, legalább nem turkálnak utána a bográcsban, összetörve minden húst. Ha van törpeharcsám, azokat csak az utolsó tíz percben teszem bele, a lé ízéhez nem sokat ad viszont így egyben marad és főve is finom, szálkamentes falat. Aki pedig a halászléhez vizet iszik, azt hatóságilag kell leüttetni mint a takonykóros lovat...
