Én nem azt néztem, hogy kinek van igaza a vitában, hanem azon siránkoztam, hogy akinek igaza van, az képtelen argumentálni.
Amíg azok, "akiknek igazuk van" le nem tesznek arról a tökéletesen korszerűtlen pancserségről, hogy egy argumentáció lépéseinek felépítésében bármi jelentősége van annak, hogy "igazuk van" vagy nincs, soha nem lesznek képesek legyőzni azokat, akik túlléptek ezen az illúzión. Az, hogy egy álláspont koherens és racionális, közvetlenül inkább árt, mint használ, haszonra csak elvont transzformációk nyomán fordítható, kezdő debattőrök számára kifejezetten káros.
Az ugyanis, aki azt hiszi, hogy igaza van (függetlenül attól, hogy ez megfelel-e a tények valamilyen koherens ábrázolásának, vagy sem), valójában nem argumentál, nem elemzi az ellenfél várható stratégiáját és nem használja a semlegesítésére, majd legyőzésére nélkülözhetetlenül szükséges eszközöket, hanem a fejében a saját igazáról kialakult képzetet próbálja meg kívülre vetíteni, amivel bizonyosan kudarcot vall, hiszen sem az ellenfélben , sem a közönségben sincs meg az adott képzet elfogadására a hajlandóság. Márpedig e hajlandóság híján, az első ellenvetásre a képzet maga is összeomlik. Hiába merül fel valakiben például Kövér László láttán az igazságra rátalálás bizonyosságával egy vérszomjas náci hóhérlegény képzete, ez az asszociáció kívül csak abban fog működni, aki erre előzetesen fel van készítve, illetve ha az adott kulturális kontextusban az ilyen típusú képzettársításokat előzetesen megkérdőjelezhetetelen kulturális kód rangjára sikerült emelni.
Azt mondhatjuk tehát, hogy bármilyen primitív is az a fél, aki, éppen azért, mert képes volt az igazában való hitét vagy annak hiányát elválasztani a vitában elérendő céltól, pontosan tudja a feladatát egy vitában, azaz azt, hogy argumentálnia kell, az ellenfél mémjeinek terjedési útjait elvágni, narratíváját lejáratni, mondatait szalmabábbá torzítva támadni, őt személyében illetve asszociatíve illetve vélelmezett szándékaival hitelteleníteni, ha a másiknak nem áll rendelkezésére vagy ugyanez az eszköztár, vagy egy jobb, akkor ő fog nyerni.
A vitatechnika alsóbb szintjein egészen egyszerűen az a hasznosabb, ha az illető tudja, hogy képtelen hazugságokat beszél, és az a kontraproduktív, ha valakinek az a benső meggyőződése, hogy igaza van. Ennek a beteljesülését láttad a Pálffy-vitában.
Az a következő probléma lenne, hogy az igazság birtoklásának benső bizonyosságával rendelkezők valójában többnyire nem merik megkérdezni maguktól, hogy honnan veszik, hogy nekik van igazuk, nem képesek a saját világképüknek nevezett rendezetlen tudattartalmaikat kritikailag szemlélni, pont azért, mert azt hiszik, hogy az igazukról alkotott benső meggyőződésüknek a saját fejükön kívül is van relevanciája. De ez már a Babarczy-problematika felé vezetne.
Szerénység, olvtársnő, csak szerénység! Ha mi szeretünk magunkban valamit, akkor az a mérhetetlen szerénység. Bár, igaz, nékünk illik is szerénykednünk, hiszen nem mi határoztuk meg itt az alapnívót, mi csak kapaszkodni igyekszünk valamennyire.
Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel, ezért jobb híján arra fanyalodsz, hogy engem nézegess (lehalkított hanggal) és kárörvendj, hogy a mai nőket már megdugni se érdemes, mert túl intellektuálisak, noha esetleg ha a köténnyel kikötöznék őket a fakanálhoz, és úgy szállítanák le neked, abban még volna némi örömed.
Szomorú a te sorsod.
Mindazonáltal nem tennéd meg, hogy mindezt nem ebben a topikban, hanem valamely szexuális problémákra szakosodott topikban fejted ki?
Nos, erről van szó. Ha nem inspiráló itt a színvonal, ha nem lehet elég hatékonyan kifejezni „mély együttérzéseket” a lomposoknak föl nem állása okán, akkor el kell hagyni a topikot, mégpedig véglegesen (de legalább ideiglenes véglegességgel), vagyis el kell távozni szépen oda, ahol nem csak a színvonal, de a bránerek fölállása is inspiráló. Ez a megoldás. És ami egyszer már bejött, csak hát – úgy tűnik – el lett felejtve.
Na, kérem szépen, ez a valódi színvonal! Inspiráló. Bár, maradjak nívótlan fórumozó életem végéig, ha nem találunk ennél jóval értelmesebb szöveget bármely alsótajvani gyártmányú puncizzzentő gép „magyarra” fordított használati utasításában. Például: csuszamlo kabel földugi konnektor kettős villasan es athelyezni puncu kihuzva duplan elelvezesnek. Motorosz goj puncu erösebb vagyni, ezert motorosz goj puncunak kabel bedugni 2000 Volt, annal eröseben razni, villamlani szikrazni es ezzel lenni valodi intellektualll orgaszmuz, de csakisz akkor lenni jol elelvezesni ha motorosznak hosszu börösz a fitymasz es kisz ministeri eszközek meg forumon fölalni.
Jó, elismerem, ez sem Kosztolányi színvonalán fogalmazódott, de legalább szól valamiről és érthető. Sőt inspiráló.
Ha valaki megfejti a szöveg mondandóját, esküszöm, fölállítom a magamét, s úgy fogom veregetni, mint kiseszköz-gazdálkodási miniszter a kormányzatit valamely nemzeti sajtótájékoztatón!
Tehát Azt akarom csak mondani, hogy Babarczy Eszter nem nagyon hiányzott innen. Sőt – szerintem – Babarczy Eszter sehonnan sem hiányzik. Sehol nincs, ámde nem is hiányzik onnan!
Lepke, ne ess te is abba a hibába, hogy úgy olvasd, amit írtam, hogy az a törvény teljes elismerése.
A tisztán egypárti tagság a tanácsban antidemokratikus jogtiprás. De én ezt nem is hoztam elő, szavam sem volt róla. Egész másról beszéltem.
A törvény X%-arányú jó megoldásai mellett van Y% rossz és tűrhetetlen. Ezeket kellene kiemelni, elemezni, bizonyítani és megoldásokat találni. De én inkább csak egy általános jellegű politikai morgás érzékelek, ami fontos, nagyon fontos, de semmit nem visz előre.
Orbán viselkedése már más kérdéskör, abban a médiatörvény nyilván csak egy elem. Én az akarnokságnál tovább mennék: szerintem ráérzett - és lehet hogy téved, lehet hogy nem - arra, hogy több európai ország bizonyos politikusainak vagy köreinek az ő magatartása tetszeni fog. Akár még modellt is alkothat, aminek az élére állhat. Biztosan érzékeli, mennyire ellenséges az Unió többsége a német-francia túlsúllyal, a brüsszeli korrupcióval és elburjánzott bürokratizmussal, a tékozlásokkal és bénázásokkal kapcsolatban, és lesz vagy lehet ennek követője, akik most lapítanak, várják a fejleményeket, és majd eldöntik, hogy ők is hasonlókkal rukkoljanak-e ki. Még egyszer: lehet hogy igen, lehet, hogy nem. De számolhat ilyesmivel.
És számolhat a fait accompli eszközével, amivel szemben a túlbonyolított uniós rendszer szinte tehetetlen. Ha valaki bedob egy éles megoldást, arra lassú a reakció és idővel a vélemények egymást tompítják, kioltják: lásd a néppártiak fokozatos megengedő vagy elnéző nyilatkozatait, hiszen a politikai érdek előbbre való az eszmeinál, még az Unióban is gyakran. Ne oktasson ki demokráciáról olyan, aki kitoloncolja a cigányokat - ez például egy bármikor bevethető mondat, amivel legalább egy hónapra fel lehet tartani a támadásokat. Ennek a mondatnak volt az előfutára, hogy Fanciaországban az elnök nevezi ki a médiavezetőket, és lám - a franciák részéről azóta mintha tompult volna a kritika. És igenis lehet azzal számolni, hogy ha kellően kitartó, akkor egy idő után beletörődnek, és Európa sem akar több balhét, mert az rosszul fest a világ többi része felé.
Annyira be vagytok gőzölve, hogy egyszerűen meghamisítjátok a mondandómat.
Én nem azt néztem, hogy kinek van igaza a vitában, hanem azon siránkoztam, hogy akinek igaza van, az képtelen argumentálni. Arról beszéltem egyfolytában, hogy egy ilyen ügyben megnyitott vitára nagyon fel kell készülni, mert óriási a veszélye a lebutított és populista válazokat és akkor a vita elveszett, és hiába nem anna van feltétlenül igaza, aki a vitát megnyerte, a közönség szemében sajnos igen. Ebben nem lehet csak úgy beleugrani.
Én Szalai nevét le nem írtam. Én általános jogelvekről beszéltem. A kilenc év tarthatatlanságát nem lehet Szalai nevével indokolni, mert az politikai-személyes érv. A Nemzeti Bank elnökét is 6 évre választják, az is több, mint egy kormányciklus, de én el tudok képzelni olyan bankelnököt, akit egy hétre sem szabad odaeriszteni, és olyat is, aki 16 éven át is megfelelne. Válasszuk tehát szigorúan külön a jogi-jogelvi részleteket és a politikai izgalmakat.
Vagyis azt mondod, hogy amíg nem olyan a "közerkölcs", addig nem szabad efféle rendszert létrehozni. Vagyis te vagy valaki más az életünk majdani adott pillanatában kijelenti, hogy Na, most már olyan a közerkölcs...- és akkor lehet. Érdekes... és hadd említsem meg azt a körülményt, hogy a mai magyar társadalomban az emberek egy adott részének, félek, hogy a többségének Szalai Annamária nagyon jól megfelel, kinevezését a közerkölccsel teljesen összeegyeztethetőnek érzik, és képviseleti demokráciában ez nem megkerülhető szempont.
A médiaintézmények stabilizálása önmagában fontos és jó dolog. Ezt mondtam. Hogy ezt ki-ki hogyan tölti meg politikai tartalommal, azzal sem te, sem én nem tudunk mit kezdeni.
2. Nem felel meg a valóságnak, hogy az MSZP tervezetét újították fel. Ez egy új struktúra, és ha vannak is benne hasonlatosságok, azok azért vannak, met egy adott témával foglalkozó törvények között mindig van hasonlatosság. Ha a tarhonya áfájáról hozol törvényt, és bekéretsz 3 tervezetet, azok értelemszerűen egy sor megállapításban hasonlítani fognak, de több mindenben nem. Mindemellett konkrétan tudom, hogy a Fidesz azért táncolt ki végül a vitából, noha azt játszotta, hogy a szocik táncoltak ki, mert már gőzerővel dolgoztak a saját verziójukon, mert biztosra vehették közelgő győzelmüket, benne a 2/3-os lehetőséggel.
3. A pártkatona esetében tehát a személlyel van bajod, nem a rendszerrel. Tehát politikai kérdés számodra, nem jogi. Felteszem ezért, hogy ha mondjuk .......-t nevezik ki oda, akkor barátságosabban fognád fel.
Egyebekben: egy szóval sem állítottam, hogy nincs ezen mit javítani vagy változtatni. Sőt, nagyon is van. (például, amiket említesz, de én tudok mást is) - viszont sajnos összemosod a mondanivalómat: én azt jeleztem, hogy a törvény EGÉSZE nem visszavonandó és nem is visszavonható. Hol írtam én azt, hogy teljességében megfelel? Sehol.
Nagyon helyesen cselekedtek a torvenyt kiotlok akkor, amikor olyan dolgokra alapoztak, amelyek mas orszagokban leteznek, hiszen ki merne azt mondani, hogy a torveny ez es ez a passzusa sert valamifele jogot, hiszen nyilvanvalo, hogy mas orszagok szabalyozasaban is megtalalhato ugyanaz a dolog es az (akkor es ott; es most es itt) nem sertett semmit.
Mindig mondtam, hogy a most regnalo rezsim akkor cselekszik a leghelyesebben, ha a sajat szaja izenek leginkabb megfelelo szabalyozast olyan peldakra hivatkozva hozza letre, amely peldak kulfoldon (mert mindenfelekeppen kell "benchmark") elfogadottak es amelyek ellen kifogast sosem emeltek.
A liberálisoknak azoknak igen! Ott fognak vonyítani, hogy a nyűves fidesz-karhatalom még csak szét sem veri őket, pedig a rendszer ellen tüntetnek. Még egy kurva rendőrpofont sem fognak kapni, amivel Brüsszelig szaladgálhatnának, hogy itt terror van.
Én szarok a 10.000 huggyosra, felőlem tüntethetnek napestig. Majd megúnják és elmennek. Tudod, békák, mocsár, lecsapolás, megkérdezés... amolyan liberális módra.:-)))
Bezony, önmagában nem, a legendás "kötelesen" meg a Kossuth téri padödös, gönczös demokráciaféltőn se voltak sokkal többen. A különbséget viszont érzi aki nem vak (márha megengeded ezt a csúnya képzavart). Ha képes a kultúrkör a tömeget manipulálni és a milliónyi átvertet harcba küldeni, elég lehet. Ha magamaguknak kell a csatatéren a végsőkig kitartani, akkor ugyanolyan gyors lehet a vég, mint a gárdáé Waterloonál.
Megható az a szellemi onanizálás, ahogy a ballib érvel a média szabadságáért: ha már úgy esett, hogy mértéktelen balfaszságuk és tiszteségtelenségük miatt elzavarták őket a rákba, nekik a maroknyi médiacsapatjukkal mégiscsak joguk van a politikai felelősségrevonás következményeit elhárítani. Azaz a kétharmadot "ellensúlyozni". Miért? Mert megérdemlik!
Vegyél inkább példát gazdurunkról, aki legalább az első körös ellentmondásokat kizárja a 'százezereknek kell úgy éreznie' érveléssel. Magyarán a dolog azon múlik, vannak-e, akik az elit érdekeiért a vérüket adják. Még nyersebben: az underclass eltűri-e, hogy akár saját érdekeivel ellentétes célokért vigye őket véres harcba az elit?
Ha Orbánék ki tudnak bennünket hozni a spirálból, akkor sohase tér vissza a lehetőség azok számára, akiket most ballibnek becézünk. S van egy még rosszabb hír is. Habár a "nem konvencionális" intézkedések/törvények, azok időzítése és minősége sokszor kritikán aluli, a baloldali ellenzék (including a civil "ellenállók") válasza pont az elfogadottság szempontjából még problematikusabb. Amikor még egy Szily is arra biztatja az EU-t hogy 'ha Magyarország büdös, akkor szóljanak neki, hogy fürödjön', ne várjanak megértést eszméikkel és személyükkel szemben még akkor se ha kapára kaszára kap a már milliónyi underclass. Ha Orbánék is kudarcot vallanak...
Még ha mindegyik passzus makulátlan lenne is a médiatörvényben - miképpen nem az -, akkor is több mint aggályos, hogy a médiahatóságban mindössze a Fidesz tagjai vannak.
A kilenc évre történő kinevezés is erősen problémás, mivel egyelőre(!) négy évre kapott felhatalmazást a kormány, és akkor mire föl a kilenc évre szóló megbizatás egy efféle fontos politikai pozícióra?
Mi másra lehet ebből következtetni, mint a hatalom bebetonozására?
Nem láthatóak ebben a szakmai érvek, miként más szervezetek élén történt vezetőcserék esetében sem. A nemzeti parkoktól kezdve a színházak, múzeumok igazgatásáig mindenütt saját pártkatonákat tett a kormány.
A kormány tagjai nem igazán adnak épkézláb magyarázatokat az EU-s aggályokra, engem leginkább arra a Karinthyék által játszott játékra emlékeztetnek, melynek "őfelsége felel" vagy valami hasonló volt a neve, és amelynek az a lényege, hogy a professzor kérdésére bármilyen ostoba, oda nem illő feleletet ad a felség, a professzornak mindenáron be kell bizonyítania, hogy helyes a válasz. Kár, hogy a Fidesz nem olyan szellemes, mint Karinthyék voltak, hogy legalább kacarászhassunk kínunkban.
Mindamellett be kell látni, hogy ma, vagy tán soha sem tömeges igény Magyarországon nem csupán a sajtószabadságra, de a demokráciára sem, annál inkább a vezérelvűségre.
Ezt a fajta igényt ki is elégíti Orbán Viktor.
És hogy miért megy szembe jóformán az egész EU-val?
Meglátásom szerint, mert az akarnokság olyannyira elvakította, hogy ez már gátolja a saját érdekei felismerésében is, az országéról nem is szólva, ám ez utóbbi eddig sem játszott nála.
Tipikus Bauer Tamás-i blődség a „Babarczy-vitából”: „Ha Babarczy feltette volna a kérdést, akkor alighanem eljutott volna ahhoz a válaszhoz: a kétharmados törvények az államszervezet alapvető szabályait, valamint az emberek alapvető jogait szabályozzák avégett, hogy a mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson, hanem ezeket illetően csak széles parlamenti többséggel, a különböző – kormányon és ellenzékben levő – politikai irányok egyetértésével lehessen változtatni. A rendszerváltó atyák úgy ítélték meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, amire a demokrácia épül, meg kell védeni a mindenkori többség túlhatalmi törekvéseitől, ezért kerültek ide az állami intézmények viszonyát szabályozó törvények”.
1) „Ha Babarczy feltette volna a kérdést, akkor alighanem eljutott volna ahhoz a válaszhoz…”.
Ha Babarczy képes volna eljutni bármilyen válaszhoz, akkor nyilván föltett volna valamilyen kérdést. Tehát Babarczy éppen azért nem tette föl a kérdést, mert nem tud se kérdezni, se válaszolni.
Egyébként Bauer sem. Miért? Mert (2) Bauer szerint „a kétharmados törvények az államszervezet alapvető szabályait, valamint az emberek alapvető jogait szabályozzák avégett, hogy a mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson”.
És? Akkor mi van? Ha Babarczy a feltett baueri kérdésből nem egy Babarczy-féle hülye válaszhoz, hanem egy Bauer-féle hülye válaszhoz jut el, akkor mi van? Akkor mi történik másként?
A „kétharmados törvények” nem azért („avégett”) kétharmados törvények, hogy a „mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson”, hanem azért, hogy „kétharmados többség” nélkül ne lehessen rajtuk módosítani. Ennyi.
3) Bauer szerint viszont a kétharmados törvény azért kétharmados, hogy azon „csak széles parlamenti többséggel, a különböző – kormányon és ellenzékben levő – politikai irányok egyetértésével lehessen változtatni”.
Szimpla hülyeség. Mi az, hogy „széles”, mettől meddig terjed a „széles többség”?
A kétharmados törvényen nem „széles parlamenti többséggel”, hanem kétharmados parlamenti többséggel lehet változtatni. Ez a törvény. A többi süketelés a törvényről Bauer-módra. „Politikai irányok egyetértéséről” pedig még annyira sincs szó a törvényben.
4) Míg Bauer szerint nem is kell, hogy szó essék róla, ugyanis a törvényt fölülüti a „rendszerváltó atyák” „ítélete”. Márpedig Bauer szerint „A rendszerváltó atyák úgy ítélték meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, amire a demokrácia épül, meg kell védeni a mindenkori többség túlhatalmi törekvéseitől”.
Jó. De who the fuck is rendszerváltó atyák? Ők volnának a törvény „szelleme”, amely szögesen áll szemben a törvény „betűjével”? Agyrém, tudniillik, ha a „rendszerváltó atyák” itt az abszolút jogi orákulum, ha a „rendszerváltó atyák” maga a Jóisten (az „atyák”-ban van benne az Atya is, a Fiú is, a Szentlélek is), akkor vajon miért nem volt annyi eszük a „rendszerváltó atyáknak”, hogy értelmesen szövegezzék meg a saját törvényüket? Például: „a kétharmados törvényen csak kétharmaddal lehet változtatni, kivéve, ha a gyevi bírónak, illetve a felcsúti jobbszélsőnek egyedül van kétharmada a parlamentben”.
Ilyen egyszerű lett volna.
Vagy erre nem gondoltak a „rendszerváltó atyák”? Mert, ha nem gondoltak rá, ha nem voltak ennyire bölcsek, okosak, tudósak, képzettek stb., akkor vajon milyen alapon hivatkoznak most tudatlan, tökéletlen önmagukra, mint kizárólagos orákulumra?! Használhatatlan törvényt én is alkothatnék.
A kétharmados törvény kétharmados törvény. A paritásos alapon (ellenzéki egyetértéssel) megalkotandó törvény pedig ellenzéki egyetértéssel magalkotandó törvény. Ilyen egyszerű. Ezt kellett volna leírni, nem pedig most belefantáziálni olyasmit, ami nincs a törvényben.
A „kétharmad”: szám. Márpedig a számon nem lehet maszatolni. És ezt épp egy közgazdász ne tudná? Ha viszont a „rendszerváltó atyák” nem számmal óhajtották jelezni atyai szándékukat, akkor vajon miért számmal fejezték ki rendszerváltó akaratukat? Miért?
Nem győzöm ismételni a kérdést: ha a „rendszerváltó atyák” gyöngécskék voltak anno agyilag, akkor most mire olyan nagy a szájuk? Miért éppen önmagukat tartják a minden történelmi és jogi tudások kútfőjének, ha még annyi tudás sem volt bennük, hogy egy viszonylag normális (használható) törvényt alkossanak?
Egyébiránt kik a „rendszerváltó atyák”? Orbán, Kövér, Stumpf nem azok? Ha nem, miért nem? Bauer milyen alapon tartja magát bölcsebbnek, igazabbnak, atyábbnak pl. Kövér Lászlónál? Mert idősebb nála? Ugyan már!!!
Bauer Tamásnak (mint egykori rendszerváltó törvényalkotónak) egyetlen értelmes mondatot sem sikerült megalkotnia a HVG-ben (így persze Babarczy méltó „vitapartnere” lett, és ezzel mindent elmondtam róla), vehetjük a cikk bármely sorát; én most csak az elejéről idéztem néhányat.
Bauer debatteri toprongyságát tökéletesen jellemzi: a tévében azon sápítozott (igaz, a még nála is butább, tudatlanabb Babarczyval szemben joggal!), hogy ha a Fidesz kétharmadot markol a választáson, akkor, jajjaj, megváltoztathatja az alkotmányt. Mondom, szegény Babarczy még ennyit sem tudott annakidején. Igen ám, de a HVG-ben ugyanaz a szegény hülye Bauer azt bizonygatja, hogy a Fidesz kétharmaddal sem változtathatja meg az alaptörvényt, merthogy a „rendszerváltó atyák” így meg úgy.
Miféle atya az ilyen?! „Folyékony nőiségű”, össze-vissza hadováló hisztérikának is kevés.
Legalább a fele csak azért ment ki, mert kíváncsi volt. A képeken látható, hogy a legtöbben videóztak. Azért volt ott ennyi kíváncsiskodó, mert végre kimehettek egy olyan tüntetésre, amit biztosan nem vernek szét a rendőrök. Ezek az úgynevezett foteldemokraták.
Elnézést az emelt hangért, de nagyon felbaszta az agyam BE pimasz megnyilvánulása és az itteni társaság oktalan lefikázása.
Szerintem itt - minden vita mellett is, sőt, éppen amiatt - gondolkodó és írástudó emberek szerepelnek, akik rendre rámutatnak a topik névadójának eszmei gyöngeségeire és jellemhibáira, valamint ellentmondásos politikai szerepvállalásaira. Ha ez nem "inspiratív", akkor az roppant sajnálatos. Nekem inspiratív, ha nem is naponta, de összességében az.
A médiatörvény ellen - joggal - fellépők élére állt személyekkel az a problémám, hogy sajnos nem vetették a törvényt komoly kritikai vizsgálat alá. A törvény megalkotói azt nem két nap alatt dobták össze, hanem sok hónapos, de inkább több éves előkészítő munkával, még ellenzékben. Ez egy stratégiai norma, nem véletlen, hogy a kormányzat ennyire védi, noha politikailag talán kellemesebb volna engednie belőle, minimalizálni a konfliktusokat Európával és kedvezőbb környezetet teremteni az uniós elnökségnek, ami Orbán politikai jövőjét illetően kulcskérdés. Mégsem teszik. Miért? Ha erre megtalálják a választ a protestálók és ezt be is bizonyítják, akkor előre juthatnak, addig "csak" tüntetni lehet, ami nagyon tiszteltre méltó és szükséges, mert fel kell mutatni a tiltakozás meglétét és erejét, de megoldást nem hoz, még ha naponta volna ilyen, akkor sem.
Azért, mert a komolyan vehető protest alapja hiányzik: a vitaképes és argumentált rámutatás a norma azon pontjaira, sőt, összefüggéseire, amelyek elfogadhatatlanok demokratikus körülmények között, mert bizony egyenként védhetők és magyarázhatók (ezt teszi most a kormányoldal), de összességükben borzalmasak. BE és társai a rendszert nem ismerik fel ebben, és elsiklanak olyan szavak és konstrukciók felett, amelyek pedig mély jogi és politikai tartalommal bírnak.
Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a törvény - mivel professzionális munka - több helyen modern és elfogadható, sőt: szükséges és sürgető. Ezeken változtatni nem szabad, mert az visszalépés lenne a szabad sajtó puszta létezését feltételező infrastrukturális, csatornaelosztási, frekvenciaműködtetési, fejlesztési, finanszírozási rendszerek terén, amelyek pedig nem tűrnek halasztás. Mi több: még progresszió van bennük, például a termékelhelyezési tilalom feloldása (product placement) - átláthatóvá téve a kereskedelmi érdekeket, szemben az eddig alkalmazott sumák és alattomos módszerekkel szemben. Nőtt a közmédia reklámideje, ez is jó, mert stabilabbá teszi a gazdálkodását. Ergonómikus rendszer jöhet létre a közmédiában, évi - minimum - 10-12 milliárdos megtakarítással -, ami jó esetben tartalomszolgáltatásra fordíthat. A gyermekek védelmére hozott drákói szabályokkal pedig csak mélyen egyetérteni lehet, amennyiben a drákói szabályokat valóban a gyermekek védelmére használják - és itt kezdődik a babarczyi silányság világa.
A sajtószabadságról.
pindiy-nek megint igaza van: nem a szabad sajtó a lényeg, az csak folyomány, következmény. A sajtószabadság a bázispont, és a kettő nem feltétlenül esik egybe.
Sajtószabadság viszont csak akkor létezhet, ha van kellő (politikai) erő és embertömeg, aki azt igényli, fontosnak tartja és meg is védi, bármi áron. Ennek hiányában szabad sajtó sem lesz. Emlékeztetnék Petőfi Sándor sajtószakértőnek a nemzetgyűléshez írt versére, amiből ez világosan kiderül. Ő veti fel, hogy sajtószabadság mellett szegényen is érdemes élni, nélküle viszont gazdagon is értelmetlen. Sajnos azonnal kiderült, hogy a korabeli magyar társadalom nem tartotta a sajtószabadságot elsődleges kérdésnek, és forradalom főhőse már be sem került az új nemzetgyűlésbe.
A sajtószabadság mellett síkra szállóknak tehát azt kell a mai Magyarországon felmérniük, hogy vajon van-e kellő támogatottsága a sajtószabadságnak. Becseréli-e a nép ezt a jogot egy kicsit jobb életért? Sajnos - úgy fest - igen. Mint 1848-ban. (Sőt, még az amerikai alkotmány is "elfeledkezett" a sajtószabadságról, és ezért volt szükség az első alkotmánykiegészítésre.)
Ha ez így van, akkor szabad sajtó sem lesz, mert nem lesz rá komoly igény, és a társadalom továbbra is összekeveri a szórakoztatóipart a sajtóval. (Az a nép, amely a Fókuszt, a Naplót és az Aktívot elfogadja tájékoztató műsornak, ott súlyos problémák vannak e kérdés körül...) A feladat tehát éppen ezért a törvénynek magának a jogi leleplezése vagy olyan helyzet előidézése, ahol a jogi szempontok győzedelmeskedhetnek, mert bármilyen megoldás csak ettől remélhető. Sajnos, még a Majtényi László és társasága által jegyzett alkotmánybírósági vázlat sem kellően elmélyült és lényeget éintő.
A minap volt szerencsém látni az m1-en Halász Zsuzsa műsorában egy vitaféleséget Karácsony Gergely (LMP) és Pálffy István (KDNP) között. A két ember nem mérhető egyazon mércével, és mégis, Pálffy a begyakorolt lózungok ismételgetésével legyőzte Karácsonyt, aki nem tudott olyan precíz és tényszerű érvekkel előjönni, amire Pálffy nem tudhatott volna válaszolni. A szabadságjogok általános emlegetése kemény konkrétumok és érvek nélkül - bizonyos helyzetekben - éppen ezért akár még káros is, hiszen ha valaki a sztálini alkotmányt támadta volna így, akkor megkapta volna, hogy nincs a világon az embert és a társadalmat jobban védő rendszer, mint az. Az ilyen vitákban mindig a demagógok kerekednek felül, ami a hallgatóságban azt az érzést kelti, hogy nincs is itt tényleg semmi baj.
Csak egyetlen - nem is döntő erejű - példa. A tiltakozók követelik a médiahatóság elnöki mandátumának lecsökkentését, 9 évről 4-re. De érvet nem tesznek mellé. Ily módon ez a követelés kimagyarázható azzal, hogy utálják Szalai Annamáriát, és hogy a piszok liberálisok nem kedvelik ezt az embert, ezért követelnek ilyesmit. És kész. Mert bizony miért ne lehetne az a vezető 9 évig a helyén? Önmagában miért problematikus az? Még érveket is tudok hozni mellé én magam is (hosszabb programokat és fejlesztéseket tud megvalósítani, a több cikluson átívelő megbízatás garatálja a függetlenségét, stb). Nem a megbízás időtartama a problematikus, hanem a hozzá kötött jogosítványok jellege és mérete, azt kellene tehát megvizsgálni. A FED-nek volt elnöke 17 éven át, és mondaná-e bárki, hogy A. Greenspan kárt okozott pusztán a hosszú hivatala miatt? Vagy Roosevelt? Nem beszélve arról, hogy kárt okozni lehet egyetlen óra alatt is. Vagyis: ennek kiemelt emlegetése megint előhoz egy ellenérvet, amit a nép jó része el is fogad majd, miszerint ezt csak azért kérik, hogy ha a ballib visszatér a hatalomba, könnyen elmozdíthassa a hatóság vezetőjét. És a baj az, hogy tényleg csak ezért kéri.
Ne spilázd túl, mert végleg nevetségessé válsz. A rosszabb, mint a hiteltelenség.
A megmozdulást nem te szervezted, te csak rácuppantál egy kezdeményezésre és hiperaktív lettél az FB-n hirtelen, mert most lehet megint szerepelni, és netán korrigálni a korábbi hülyeségeidet. Az egész végig kísérhető a Facebookon, a folyamat világosan látható.
A felhívás tartalmát illetően pedig csak a lényeg nincsen benne, és ha szerinted az bármit előre visz, akkor nagy baj van. Még a törvény logikáját sem fogtad fel, hogy miért lett az olyan, amilyen. Egyszerűen nem ér fel az agyadig, annyira nem ismered a sajtó működését.
A kérdésre pedig, hogy tettünk-e valamit a magyar demokráciáért, nehéz felelni. Biztosan tettünk annyit, mint te. Tenni a demokráciáért nem egyenlő feltétlenül azzal, hogy valaki bohóckodik és összevissza firkál mindenfélét, aztán magyarázza a bizonyítványt (kaszárnya, 2/3, stb)
Például sokat tesz a demokráciáért az, aki nem ül bele az egyik miniszterelnök seggébe némi pénzért, majd lefikázza (rossz lóra tett!), aztán feldícséri a következőt (kaszárnya, 2/3), de amikor annak nem kell, akkor azt is lefikázza, ez nem egy mély elméleti elkötelezettségű demokrata magatartásmódja.
-------------
Van is egy gyanúm, hgy az alanti post nem is tőled származik, hanem a macskától, aki rávetette magát a blackberryre. Remélem így van.
Ja hát hogyne...talán kérdezd meg Assange-ot is erről! Ne engedjük Babarczynak, h erkölcsi tőkét kovácsoljon magának! Sem a köpönyegforgatása, sem a zagyvaságai nem teszik őt hivatott forradalmárrá, ő nem Assange, csak egy szánalmas nímand, aki egyszer ilyen, másszor olyan lóra tesz.
Per pillanat nincs nagy igény a demokráciára, merthogy sok szempontból lejáratta magamagát és az emberek azt mondják, hogy ha ennek az Orbánnak -- aki egyedül van úgyis a halpiacon -- egy kis diktatúra érzésre van szüksége ahhoz hogy tenni legyen kedve valamit, hát egye fene, -- csinálja.
Meg kell, hogy jegyezzem, nem szivesen teszem, 10 ezer embert kivinni a Kossuth tére a szabad sajtóért és természetesen a demokráciáért nem igazán emlitésre méltó szám.....nem sokkal többen vittek ki oda hasonló ügyben százezernyit, amikor még a társadalom fontosnak érezte a szabadságát és a demokráciát....
"A demokrácia elso számú garanciája a szabad és meg nem felemlitheto sajtó."
Egy frászt eszter, a demokrácia garanciája az iránta elkötelezett többsége az embereknek...
Nem kell ilyen csacsi szólamoknak felülni....a sajtószabadság igen fontos jellemzője a liberális demokráciának, mert a liberális demokráciában élők el várják a sajtótól, hogy szabad és független legyen és ök tisztába legyenek a társadalom helyzetével.....igy aztán a nem engedhetik meg maguknak a tulajdonosok és igy aztán az ujságirók sem, ha a piacon akarnak maradni, hogy lefeküdjenek....
Lehet itt kiabálni a sajtószabadságról, momentán felesleges, nincsen rá igény....volt egy ideig, manapság már meg nincsen....persze kell mindig partizán, aki olykor kirohangál a Brjanszki erdőből....mert egyszer jól fognak jönni a társadalomnak....
