igen, milyen jó lett volna a miskolci előadásokat is látni...
Látatlanban is előttem van a fondorlatos Jágó, az elegáns Bóni gróf, az ügyeskedő Alfréd, a lendületes Cyrano, a dörzsölt államférfi Leicester, a laza Festőművész, a Hamlet és a különös csemege-Egy kabaré...
Talán Bozorka majd mesél nekünk még, ha vissza tud jönni...
szerintem is pont azt gondolják :D
csakhogy a díjakat valami különlegesen jóval szokták kiérdemelni - és azt bizony nem lehet a rászorultság fokával mérni
na de Pestig sem lehet eljutni már olyankor... és nem a legszerencsésebb péntek éjjel laborozni, aztán szombaton hajnalban indulni haza... - ahogy hamarosan teszek (a Múzeumok éjszakáján), de egy szerencsés-sikeres államvizsga után talán ez is megengedhető. :)
hm. hosszú ideje rágódom egy igazságtalan, furcsa jelenségen:
A Radnóti-díj indulása óta minden évben - eddig hat alkalommal – Szervét Tibor nyerte el a közönség szavazatát a Radnóti Színházban.
(Nem nehéz megjósolni, hogy a múlt évben is ő nyerte volna a „rajongói túlkapás” miatt visszavont Közönség-díjat, - amennyiben a Színház nem a „sikerszéria megtörését” várta volna, ahogy a Színház akkori nyilatkozatából kitűnt.)
Amíg Miskolcon játszott, Szervét Tibor ott kapta évenként az Év Színésze - Legnépszerűbb férfi színész díjat, valamint a Súgó-csiga közönségdíj szavazásokban is ott voltak a színházi nézők.
Tehát a színház közönsége, a nézők, Szervét Tibornak a színházban nyújtott teljesítményét értékelik így évről-évre.
Ugyanakkor tény, hogy a hét év alatt egyetlen egyszer kapta meg a társulattól a Legjobb színész díjat.
Nem túl nagy aránytalanság ez? Ez azt jelentené, hogy a társulat szerint ő nem elég jó színész? Vagy a közönség szeretete és tisztelete megbélyegző ennyire?
Stuber Andrea naplójából:
„Tegnap pedig megnéztem a Radnóti Színházban a Nápolyi kísérteteket, Eduardo de Filippo komédiáját. Kicsit talán túl okos, túl finom, túl bonyolult színházlátású rendező Stefano de Luca, de megvan ennek a szépsége is.
Szervét Tibor olyan volt, mint egy balkáni beütésű Hulot úr.”
Debrecen Online, 2008.06.13. - egy megállapítás a Színház című folyóirat júniusi számát ismertető cikkből:
„A Radnóti Színház Ingmar Bergman Rítus című előadásáról is olvashatunk egy beszámolót, melyben például Szervét Tibor is játszik, akit szintén (méltatlanul) leginkább csak szappanoperák arcaként ismer a nézőközönség.”
igen, arról a Vőlegényről van szó. Dióhéjban a történet:
Szép Ernő komédiájának stilizált világa az 1910-es évek Budapestjének bohém világába vezet minket, ahol mindenki a pénz után kapkod, a szereplők a tisztesség és a szélhámosság határán próbálnak egyensúlyozni, hogy túléljenek valahogyan minden egyes napot.
Találtam egy Koltai Tamás kritikát is, ami érdekesen hasonlítja össze a (régi) filmet és a darab színpadi lehetőségeit.
off: pedig én is nagyon kerestelek :), jó lett volna megbeszélni a látottakat. Sikerült gyorsan hazaérnem: elsétáltam az Oktogonig, és éjfélkor éppen jött a busz.
ezt úgy kérdezed, mintha 2 hónapja szült volna, és tessék, most újra... jövő héten 32 éves lesz, mire várjon?
sajnálom, hogy a hagyományoknak megfelelően az évad végén nem láttam az Emberbarátot, Oldadore a megmondhatója, milyen húzósak voltak az elmúlt hetek (és még nincs vége)... csatlakozom hozzá: várjuk vissza Lilit! :)
erre ébredtem az imént :) a szomszéd pasit hangolja SzT. (volt már szó róla korábban)
0:50, Szerda (június 11.), RTL Klub Jóban-rosszban (The Anniversary Party) amerikai filmdráma, 115 perc, 2002 rendező: Alan Cumming, Jennifer Jason Leigh
