Mára ennyit, nehogy megártson a túladagolás. Különben is megyek, behozom a szellőzni és napoztatni kitett ágyneműt, mert a Kékes felől nagyon tornyosul egy szépséges felhő, felrémítve zivatarrá dagadásának látomását... További kellemes értelmetlenkedést!
Mifene, Ti is ebédszüneteltek?! Na akkor egy kis étvágygerjesztő: --------------------------------------------------------------------------------------------------------
Táncolnak a földren-gésák, tonnáik alatt reszket a pokol tornáca. Kétszemélyes éjjeliedényben dúl a gyöngyvirágos, lombhullató, téli ciklonokat megszégyenítő, gázálarcfoszlató, görénygyilkoló sújtólég. Szeptember végi transzformátor szikrái között pörkölődő öreg betyár cinkelt dominóba öltözött, ősz fejű árnyát követi SONY két apródja, feje fölött farkas, háta mögött hol ló, hol öszvér; de mégis magyar!
Táncolnak a földren-gésák, talpuk csattog a cölöpverőgép lekváros tetején. Romjaiból újjáépül naponta, éjszaka leomol Kőmikes Kelemen levéltára, és a gomolygó porból előgolyózza főnixmadarát a kéménytűzoltó! És ha tudnátok, milyen Nagy a Rend az egyházi tulajdonban üzemelő, és atomkutatással foglalkozó kolostor izotópraktárában, mikor a Rend- főnök, Nagy Szvetozár vezeti a leltárellenőrzést! Huhúúú! Hát ezért az-
tán colnak a földren-gésák, köpönyegük lengedez a temetők kapuján. Fűcsomó alatt hever egy döglött pók, és az eső bever a leomlott őrbódé ablakán, és a halottól kaptam egy pofont, november havának harminc- harmadikán! Alszik a csónak is: kikötötték, benne alszik egy kimerült zseblámpa, nyelén balkéz hat ujjlenyomata várja a rémes analízist… S egy robotember könnyáztatta zsebórája ketyeg a káposztás fövenyen!
Táncolnak még a földren-gésák, várjuk, de hiába, hogy kimerüljenek. Áll a tektonikus bál: ódon díszletek omlanak méla robajjal szüntelen. Most az álomkóros se szendereghet; repedt horizonton felderengett a fogyó Hold, egy szférikus aberrációban szenvedő látszerész tekintetén. Utolsó rozsdás sarokvasán csüng a várrom kapuja, csikorog élesen! Fordulj be és aludj, uram, király, nem a te véred kéri a nép: egy/másét.
Táncolnak a földren-gésák! Szederjes lánctalpaikon pattogó exkavátorock tipornak mono- és anagrammát felsőtagozatos mamutfenyőfaiskola gyakorlóterepébe; lángszórós kéménytűzoltó pörköli grízes főnixmadarát ropogósra a kontinentális táblák extázisa fölött remegő gyorsbüfében; égi zárlatok villámai sisteregnek a még kiolvasztatlan agymezők felé, kergessétek hát el a robotembert, ha most is könnyáztatta zsebórájával ámít titeket: holdfényben csillogó kerekeit kikezdte a kénes korrózió!
Táncolnak a földren-gésák?!!! Az eszetek tokja táncol! Tán collban méritek mondanivalóm súlyát, literben a mosoly szélességét, amperben a lelkiismeretet és kiloheccben az üdvö/züllést?! Könyékig érő, nagy fityiszt mutatnék, de kerülöm az obszcenitás obligát extrapolációját! Aki óvatos, télen nem veti bele magát bundabélésű fürdőruha nélkül a Dagonyapusztai Gépgyár bányatavában hullámzó hideg salétromsavba!
Táncolhatnak a földren-gésák, koreografia-szoknyájuk aligha tűzálló. Meneküljön, aki tud, rendelje meg időben a részletfizetéses lávatutajt, hadd gazdagodjanak a felfújható zseb-atombunkerek, műanyag páncélok és gépkocsi-szivargyújtóról üzemeltethető lélekmelegítők ügyes házalói! Tervezzétek a Jövőt, mert jövet-menet útba esik egy kút az áhítozóknak, kik hitre vágynak, és kútba esik egy út az emberség romlatlan szigetére.
Nyugodtan szóljatok rám, különben képes leszek olyan hátborzongatóan értelmetlen dolgokat is ideírni, mint például ez: -----------------------------------------------------------------------------------------------------------
13% Az ősz lassan csordogált, hold-sütötte szemeteskukák csavargó ökölcsapásaitól kiguvadt szemű csecsemőgondozó kazánkovácsok lakklemosóval nem megfelelően letisztított körömágyában. A szél szipogva zakatolt a kiszáradt jégszobrok zúgó szemüregeiben, míg fogaik között nyögve morzsolódott a kiapadt halastavak kátránnyal körbefúgázott macskakövezete. Néhol az eső is szemerkélt a lágy fejű, bronzból préselt vasparipák, és a korommal cirádázott, zsoltármormoló harisnyakötőgépek reves sarokvasai és kenőolajosan is csilingelősre satírozott hajtószíjai között, De a többségükben márványos rúgású gomolyfelhők áramszedői a gyűrűkbe hányt útszéli öntözőkannákba mélyedtek.
33% E szélcsendes, izomsorvadás-szerű rozmaringillatban barna könyökök kavarogtak, zsákutcai kutyaugatást, uzsonnaszerű szuroknyúlást és rekeszizom-döngető fülcsengést hullatva a sóhajok koptatta utcakövekre. És egy martinkemence harmatos ajkai közül porrá mángorolt levelibéka raj mászik elő, fülön át kicsókolt agyvelő bíbor sikolyára emlékeztető orrfúvással, Bár a gumihangú rongykéregetők tűzoltózenekara sem tekint a sárga égre a könyökhajlatban összetört befőttesüvegek ólmozott parafa-dugójáétól eltérő kacagással.
99% Így szirénázott a Történelem kocsikenőccsel csiszolt szelepű órarugója az esztergált gőz könnyáztatta páncélajtójú géppuska-sorozatának szívsajtolóan szegletes áramszüneteiben. Noha úgy kilenc perce megemlítettem, hogy tizenhét perc múlva lesz hat óra öt perc, a mai reggelim mégis azonos tegnapi vacsorámmal és holnapi ebédemmel, és ugyanaz, mint holnaputáni uzsonnám és tegnapelőtti tízóraim, mégpedig lassú tűzön áztatott, habszivacs krumplinyomóval kockává erjesztett tengeriuborka konzerv bányásztrombitával elgereblyézett árnyéka, zöld bokájú holttestek kenyérre kent leheletével.
100% Mert szerintem ne mássz fára görkorcsolyával lovagkori fémlánc-hálóingben, főleg, ha nem érsz rá!!!
&=et. (Régi nyomdai jel, csak a mostanában dúló anglomániában sokan azonosítják tévesen az "and" szócskával. De talán majd ez is elmúlik, mint valaha a kötelező orosz-tanulás.) És talán ez is megfelel a topikcímnek...
nEHéz 1-& nem éRTeNI az elŐző verSműhöz megj-1-zést írÓval! FőKÉpp azéRT, meRT ezt 1 egésZEN más agyterül&& éRT sORVadás 6ásA alaTt íRTa a Szerző. Legalább is ezt tételezhetjük fel a műreMEKK! olvasásakor, (később is) (máRminT, ha 1-általán képesek vagyunk elolvasni a mi agyunk károSOdása nélkül.) (Ez a számítógép, amivel írok, megint vacakol. Úgy látszik, ő se bírja!) Meg tUdom éRteni!
Van-e köztetek, aki megkóstolta már a hajnali rigófütty csikorgó avar szikráit? S van-e, aki nem röstell téli tóparton széltől hengergetett zúzmarás szitakötőt gondolatban eltaposni? Ha van, az szégyellje magát! Mert igaz, hogy hosszú évek múlva már ne fájnak a villám-ütött fa kormos ágai a gazdának, És a szél hajtotta fellegek nem azonosak többé önmagukkal, és a tengeri csillagok hullám-gomolygatta, sötétlő gond-fergetegeivel a tünékeny korallok között; De attól még a vitriol nem lesz táplálóbb! Vagy talán azt gondoljátok alantasan, hogy a sok könnyezéstől majd földig nyúlik kezetek? És szemetek hunyorgásra készteti a teleszkópot, vagy akár csak egy szende köszörűsleányt, ki csipkés köténykébe szedi az esztergakéseket? Tévedés, uraim! A jégvirág aligha nemesíthető! De majd, ha a lenge felhőkarcolók sündisznó-szerűvé teszik a kopár domboldalakat, és az őserdő már csak egy-két helyen mormolja hamupergető, kósza imáit kézen állva, és a tigrisek is vegetáriánusok lesznek, Akkor mondhatjátok, hogy „Igaz, ami igaz!” De akkor Ti már kacsintani sem tudtok majd!!!
nA de a feNti íráSból méG csak aZ sem dErül ki, hogy kápOsztafAgylalt készítÉskor kell-e, (azaz pontosabban kel-e, vagy fejeskáposzta) ill&ve feltétlenül szükség van-E diódará-lóval, esetleg öszvérrel átLÓsan satíroZNI. Hogy mit?! Mit nekem!!! Sőt, máskor is! Vagy Nem? Na azért! Van olyan vélemény is, amely sZerint aligha, de veleM lehet 1- ezkedni, ha senki sem kérdez. 1- ébként a napszÚrás nehehehezen kezelhehehető lakkcipŐbe hajtogatOTT, fok(°)hagyma ízŰ fakalaPÁCCS(!!!!!!!) visszhaNGjával. Aki nAgyon oda van éRTe, persze meGpróbál-6-ja, de sebaj! Hajítófát seM ér, ha minDig csak ott egye meg a nyavalya! És! (Mellesleg ugyanez vonatkozik a következő remekműre is!!!)
Senyvedt létralenyomat a világ! Pöttyös, zebracsíkos, keresztlyukas, semmi! Agyatokra gyakran sárga szédülés hág, S kirontotok a konyhába. Vajon miért? Enni!
Gurigáztok törött csöbörökkel. Kilincseket nyúztok húsz maligánfokon! Titeket magától melyik szent nem lök el? Hamvaitok szállnak, s nem veszitek zokon!
De én csak rúgok egyet balról Rojtos szélű, pelyhes, kocsonyás lelkekre, Akik gödör-szájjal lefetyelnek arról, Ami úgyis való dolog, s nem fáradnak ebbe!
Na! De majdan! Tegnapelőtt! Holnap! Ha sírjuk indigó kapuit kitárja! Bűvös káromlásom, az Istenszív-oldat Zubog égre égve végre: lever titeket árja!
És majd szól a sír szűk szava: „Ti, kik éltek, szemetek vessétek! Rosszmáj-kertetekből térjetek már haza! És aki sír az ég alatt, nehogy megüssétek!!!”
