AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Nem pesti vagyok, hanem tágabb agglomerációs. És nem véletlen összefutás volt, be volt dobva egy szórólap telefonszámmal meg emailcímmel, hogy "használt bakelit lemezeket meg eredeti zenei cd-ket veszek, hívjon bizalommal". De már vagy egy éve dobták be, azóta pakolgattam ide-oda, hogy na majd egyszer felhívom, aztán végül most szántam rá magam. De valószínűleg ő már jópár évnyi melót meg ide-oda szaladgálást beletolt, meg túl van már néhány Záray-Vámosi-s mamikán, szóval nem csoda, ha van kontaktja a gyári, bontatlan lemezekhez.
Amúgy Pesten hogy lehet összefutni az ilyen lemezgurukkal csak úgy véletlenül? Legközelebb ha találkozol vele, itasd le és szedd ki belőle, honnan szerzi a gyári, bontatlan lemezeket. Egyszer már én is próbálkoztam dealerkedéssel: pár éve a helyi reklámújságban feladtam egy hirdetést, hogy rock, metál, jazz bakeliteket veszek készpénzért. Gondoltam majd úszkálni lehet a Pokolgép, Ossian meg mindenféle jóságban. Egy mamika hívott mindössze, de ő kétszer is. Rám akart sózni egy tévédoboznyi Záray-Vámosit meg meselemezt.
A Waterst EX-nek írja, az nagyjából karcmentes lemezt jelent, attól persze még recseghet ropoghat. Minden héten kirak egy csomó albumot, már vettem tőle párszor, megbízható faszi. Nem hallgatja meg őket, csak vizuálisan osztályoz, az EX-ek teljesen jók szoktak lenni, a VG-ket nem tudom.
Nézd, én nem értek a vinylhez. Szerintem aránylag jó mind a kettő, de használva voltak, rendeltetésszerűen, szóval némi sercegés az akadhat rajtuk. De mivel tényleg 10+ éve nem jártak lejátszó közelében, nem igazán tudom, vagy emlékszem.
Haha, ez valóban az én pakkom! :D Mondjuk ez csak a fele, a másik fele valszeg annyira leharcolt, hogy nem érdemes áruba bocsátani. Na azok volt az enyémek, ezek itt a listában majdnem mind a feleségem lemezei, talán 4-5 az enyém, ő tudott rájuk vigyázni, bezzeg én nagyon nem. A Roger Waters-t például valamikor igen nagy becsben tartotta, mert amikor vette, akkor igen nagy ritkaság volt, de aztán az évek múlásával egyre kevésbé jutott eszébe, most meg már szó nélkül elengedte, ahogy a többit is. De legyenek vele boldogok valakik, a pasasnak meg legyen rajta haszna, azt kívánom.
Mi? :DDD Igen, valóban volt Halász Jutka is, meg egyéb gyerekeknek való meselemezek is, de azokat nem éreztem topikkompatibilisnek. :DD Mint ahogy az Exotic-ot sem. De volt Napoleon Boulevard, East, KFT, Európa Kiadó, Sexepil is, mindent miért soroltam volna fel?
És valóban, Springsteen-től a Human Touch/Lucky Town páros is köztük volt. És azokat asszem Bécsből hozta ismerős, szóval a holland nyomás nagyon is valószínű.
A Springsteen véletlen nem egy holland nyomású Human Touch volt? Mert ha igen, akkor a pakkod egy jó része szerintem már fent van a Vaterán. Amiket felsoroltál, a Syrius, Karthago, Edda, stb. ma szinte mindegyik 1 forintos kezdéssel kikerült a vaterára, ez persze lehet véletlen is, hiszen ezek azért elég gyakori címek, csak a Springsteen miatt gondoltam, hogy ezek a te egykori lemezkéid. Mindenesetre az Exotic és a Halász Judit albumokkal tegnap nem nagyon dicsekedtél, pedig semmi szégyellni való nincs rajtuk :DD
Biztos én vártam indokolatlanul többet ettől a résztvevők (John Bush, Mike Orlando, Phil Demmel) neve alapján, de ez az a tipikus se íze, se bűze középszer, el lehet hallgatni, de semmi érdemlegeset nem ad, legalábbis így elsőre. A jelenlegi lemezhallgatási szokásaimból kiindulva meg be se fogom többet tenni. És még a lábdob is idegesítően kopog, pedig nem szoktam ilyenekre figyelni.
A CD gyűjtést nagyjából 2010 körül abbahagytam, de el nem adnám a gyűjteményt, sőt ami megvan cd-n, azt úgy hallgatom. Az azóta megjelentek mp3-ban vannak, vinyón rendszerezve. Illetve 2 vinyón voltak, az egyik ezek közül (L-től Z-ig) pár éve letörlődött, a fontosabbakat pótoltam, de igazából már nincs ingerencia, hogy mindent birtokoljak. Amikor bejött a letöltés-korszak, nagyon tetszett, hogy mindenhez hozzá lehet jutni, de ma már értem, hogy mi a hátulütője ennek. Amit megnyertünk a réven, elvesztettük a vámon.
Ha már nyugdíjasok, Phil Mogg (76) (UFO) pénteken megjelent szólólemeze abszolút nem nyuggerzene, hanem kiváló, tökös hard rock, feelinges gitárjátékkal Neil Cartertől. 9/10. Jobb mint a Purple.
Ez az új Purple egész élénkre, mondhatni fickósra sikerült. A leggyengébb pont a mostanra már tényleg nagyon öreguras Gillan (minő meglepetés, 79 éves), de mögötte a hangszeres szekció bevette a Viagrát. Nem rossz.
Hozzátenném, hogy ahhoz, hogy a gyerek lásson könyvvel a kezében, nem kell könyvet venni, elég könyvtárba járni. Az iskola kérte, hogy irassuk be őket, aztán körbenéztem a felnőtt szekcióban és én is beiratkoztam. Biztos nincsenek a legfrissebb könyvek ott, de érdekesség akad és a saját könyveim így is alig férnek el a lakásban. Arra teljesen jó pl., hogy egy Philip K. Dick novella-gyűjteményt kivegyen a gyerek a kezemből a strandon, mert unatkozik.
A lemezgyűjtésnek is úgy lenne értelme, ha megvetted, onnantól kezdve bontatlanul hagyod. Az originálért 20 év múlva feltehetőleg sokat fognak adni a gyűjtők.
Nem fizet nekem semmit a Líra - sajnos - de még mindig vannak náluk akciók, és csak most vettem észre, hogy a kocakhasú romantikus izéiről elhíresült Álomgyárnál a Pink Floydon kívül van még egy csomó zenei könyv, ráadásul akcióban. Például a Rolling Stones könyv csak 2400 forint és ez is a Történelem a dalok mögött sorozat mint a Pink Floyd, és ez is ugyanolyan masszív album lehet - és ezt is BZ szerkesztette. A Led Zeppelin könyv 2550 forint, és igencsak érdemes sietni, egyrészt ma éjfélkor lejár az akció, másrészt az Aerosmith könyv nemrég még 3000 volt - a molyon még mindig úgy szerepel - de a Líránál már újra 9000, szóval érdemes sietni. És ezek nem sima könyvek, hanem nagyon durva színes albumok, nem sajnálták belőlük az anyagot, gyakorlatilag ezektől borítóáron már csak a képregény omnibusok kerülnek többe a magyar piacon.
Akkor nem ment át a lényeg: nem a pénz miatt "kótyavetyéltem el", nem kenyérre vagy sörre kell pénz, igazából ingyen is elvihette volna, de így, hogy adott érte valamennyit, ki vagyok békülve a dologgal. Azoktól a használatlan tárgyaktól való önkéntes megszabadulás volt a mondandóm veleje, amik másoknak még használatosak lehetnek, nekem már nem azok. Amúgy a pasas afféle lelkes hobbistának tűnt, az az egész országot lemezekért bejáró, meg minden művházi lemezbörzén résztvevő fajta, aki szeret ezzel foglalkozni, szóval szerintem rossz helyre sem került a gyűjteményem, de igazából mindegy is.
És még azt is mondta, hogy érdekes módon a második Syrius, a Széttört álmok többet ér, mert abból nem volt újrakiadás CD-n, az Ördög álarcosbáljából meg igen, valamikor a kilencvenes években, ráadásul újrakeverve, szóval a második lemez ritkább kincs.
Nekem meg ez a világ kilátástalanul el van baszódva van egy kicsit túllihegve, sokszor sokkal jobban el volt már baszódva a történelemben. Legalábbis az emberi társadalom szintjén. Most az igaz, hogy a természet is lázadozik lassan, vagy nem is olyan lassan a maga módján, szóval részben azért jogos. Én azt gondolom, a zene az csak zene, hogy dróton jön digitális jelként, vagy a fém-műanyag lemezjátszó gyémánt tűjéből, az mindegy, azok csak közvetítő közegek a füledhez. A könyvben pl. talán igazad van, és ha valami olyan, világot felfordító dolog jön, ami miatt többé nem lesz áram, hogy olvasgathasd az ebook-odat, meg tapicskolhasd a telefonodat, a kézzelfogható könyv még mindig megbízhatóan ott lesz, papíron, nyomtatva. Más kérdés, hogy ha nem lesz áram, akkor az emberek nem olvasgatással lesznek elfoglalva, hanem egymás agyonverésével, kb. két nap után, szóval a könyveiddel se fogsz menni semmire.
Egyébként az első Dinamit egy kegyetlen jó lemez zeneileg, meg hangzásban is. Nem tudom, hogy egy különösen jó állapotú példányom van-e, ami még nincs szétkoptatva, vagy lemezgyári szupergroupként kaptak valami plusz vasat a felvételekre, de nekem a korabeli magyar lemezek közül egyértelműen itt jön át legjobban az a bizonyos analóg izé.
Régebben láttam én is valami reunion Dinamit-koncertből részletet. Nagyon kínos volt, hogy Vikidál éneklés közben a könnyeit törölgette. Elhiszem, hogy őszintén elérzékenyült, de Koppány nekem ne sírdogáljon a színpadon.
Semmi mínuszolás vagy elitélés, Kloggcsi. Csak nyomtam egy facepalmot annál a résznél, hogy az első szembejövő neppernek elkótyavetyélted a gyűjteményedet :(( Nem nagyon tudom, hogy mennek a használt CD-k, de abban majdnem biztos vagyok, ha levitted volna őket a Pincébe, ott többet kaptál volna értük, ahogy az LP-kért is egy rendes lemezboltban. Amik engem érdekelnek, magyar LP-k, azokból maximum 1-2 ezresért lényegében karcmentes verziókat lehet kapni. Egy kedves lemez bármennyire is nagy kincsnek tűnik, olyan sokat legyártottak ezekből, olyan sok van még mindig jó állapotú példányokból mindenfelé, hogy lényegében alig adnak értük valamit. Vannak persze kivételek, a már említett Syrius, vagy mondjuk egy első nyomású 10000 lépés.
Érdekes dolog ez a lemezgyűjtés. Én azt vettem észre, hogy esténként egyre több időm van zenehallgatásra. A sorozatokkal már évek óta leálltam, filmekkel pláne, a focival lényegében a heti 1-2 ezresért való tippmixelés az egyetlen kapcsolatom, még az olimpiát sem nagyon néztem, leszámítva a női kézit és a vele járó elmaradhatatlan agyvérzés közeli állapotot. Sajnos nem nagyon tudom értelmesen megfogalmazni, amit mondani akarok, de ez a világ egyre jobban el van baszódva, és nem is nagyon látni semmi pozitívumot. A lemezgyűjtés egyfajta hobbi, vagy inkább könnyűdrog, ezt kár tagadni, ugyanakkor meg egy természetes válaszreakció a jelenlegi folyamatokra. Van egy olyan könyv, hogy Az analóg bosszúja, nem olvastam még, de ott talán érthetőbben levezetik, amit én csak ilyen zavarosan tudok megfogalmazni: Igenis kellenek a kézzel fogható dolgok, mert már minden a dróton jön. Inkább azt lássák a kölykök, hogy a szüleik kezében könyvek, lemezek, képregények vannak, mint hogy állandóan a telefont tapicskolják. Nem vagyok tech-fóbiás vagy ilyesmi, én is használok egy csomó appot, amikkel időt és energiát spórolok, de telefon nekem csak akkor van a kezemben itthon, ha telefonálok. Ezt a mennyi kacatot hagyunk magunk után című dolgot műproblémának érzem. Eddig is ez volt, ezután is ez lesz. Nekem is kellett már hagyatéki cuccban rendet rakni. Kellemetlen, megzavarta a komfortzónámat. De meghalni még kellemtelenebb lehetett. Gyerekkoromban voltunk valami régen látott rokonnál. Mondták, hogy a nyári konyha tele van kacattal meg limlommal. Ami nekik kacat, az nekem egy kincsesbánya volt: hegyekben álltak a Fülesek, Tollasbálok, Mi világunk, Képes újságok, Ludas Matyik. Úgy kellett kivonszolni onnan.
De azt ugye tudod, hogy a hányinger egy szubjektív érzet, a szervezet reakciója, és nem én határozom el, hogy legyen? :)
A sztoridat a rengeteg lemezünkkel, CD-nkkel és a 4000 könyvünkkel nehezen tudom kommentálni :D Váratlan fordulatként mégis teljesen egyetértek, feleslegesen sok nyomot hagyunk magunk után. Épp most ürítünk ki egy lakást és próbáljuk eladhatóvá tenni, mérhetetlen mennyiségű felesleges kacatot hajítunk a szemétbe és lomtalanítunk. Ami persze a tulajdonosának érték volt, vagy legalábbis azt hitte, hogy az. Más kérdés, hogy nekem legalább a lemezszekcióval tervem van öregkoromra. Ha meg váratlanul elpatkolok, akkor meg tök mindegy, mi történik vele, engem már nem fog érdekelni.
