A helyzet irtó ismerős. Kilók hegyekben mármint rajtam. Fogyókúrázni és tornázni persze nincs kedvem, pedig kellene. A bezártsági érzés néha jobb, néha rettenetes. De úúúúúúúúúúúgy imádom őket, és egy vigyor után minden elfelejtve.
És szerencsére ritkán van olyan hülye napom mint ma. MA igazándiból nem is kellett volna felkelni.
Ehhez képest.... ÉS KisPiglet a délutáni alvását arra használta fel, hogy kimásszon, a fiókból kihalássza a krémeket, és az ágyában lévő állatokon tanuljon pelenkát cserélni, krémezéssel együtt persze. HÁt nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
Nagyon élvezted volna, a Balaton part ilyenkor gyönyörű, nincsenek sokan, tényleg imádom ezt a helyet...
si! jópofa lehetett a babád, ahogy torna közben elaludt. Egyébként milyen aranyosak tudnak lenni ezek acsemeték, olyankor alszanak el, és olyan körülmények között, ahol az ember nem is gondolná. A fiamat rendszeresen olyan helyre kellett vinnem tologatni a babakocsiban, ahol igencsak göröngyös volt az út. Macskakő, hegyek-völgyek-dombok, stb. Sima szakaszon nyoma sem volt az alvásnak.
Folytatom a fogyókúrámat. Ma felvettem a szülés előtti fürdőruhámat, aztán úgy döntöttem, hogy egy darabi nem nézek tükörbe...
A „kukás” csemeték nagyon aranyosak lehetnek!
Szerencsére mi még ilyen gondokkal nem kűzdünk, na de majd jövőre!!!
Tegnap este a városi TV-n ráakadtam egy jó kis tornára. Külön az tetszett benne, hogy a csaj, aki tornázott, nem volt sem vékonyabb, sem fiatalabb, mint én!
Szóval, nekiálltam csinálni a gyakorlatokat. 4 hetes fiam természetesen az ölemben volt. (Súlyzó helyett…) Az ugrálós gyakorlatokat persze kihagytam, mégsem rázhatom agyon a kölyköt. Közben feltűnt, hogy túl nagy a csend, semmi izgés-mozgás. Odapillantok, és teljesen meglepődtem. Képzeljétek, a pocok elaludt (!) az ölemben, miközben tornáztam.
Jó, mi? Ajánlom kipróbálásra a többieknek is. Hátha beválik.
Tantus,
én holnapTihany miatt leszek szalma. Kicsit szomorú is vagyok, mert úgy volt, hogy mi is megyünk apjával, de aztán mégse, csak ő csinál kiállítást az atyáknak. Szívesen lementem volna egy hétvégére.
Hüpp-hüpp :-(
Az én kicsi lányom egyéves volt februárban, egy kis gengszter, sokkal nehezebb vele, mint a fiammal volt, pedig aki Danit ismeri, azt mondja, hogy nála elevenebb gyereket nem nagyon látott még.
Tegnap a fiamat majdnem elütötte egy autó, még most is reszketek, ha rágondolok. Úgy történt, hogy az oviból jöttünk haza, Tihanyban lakunk
( már írtam...)és a domb tetején van az ovi. A hegyi úton jöttünk hazafele, és bár itt rikán jön autó, nem szoktam elengedni Dani kezét. De az egyik szakaszon kicibálta a kezét és elszaladt, akkor már hallottam a kocsi hangját, a kanyarban fel is bukkant a kocsi, én visítottam, a fiú úgy megijedt a kocsitól, hogy ő is elsírta magát, a sofőr( egyébként a férjem kollegája) szintén megijedt, de még idejében tudott fékezni. Alig tudtam lejönni a hegyről, úgy reszketett a lábam, de azt hiszem, hogy a fiam tanult az esetből.
Tegnapelőtt meg megkérdezte a férjem egyik főnökétől( tipikus tudós ember, nagyon komoly idősebb férfi, hogy(idézem): Te nagy ember vagy??
Azt hittem, az öreg legurul a lépcsőn a nevetéstől, még a könnyei is potyogtak.
Csen! Nálad mennyi idős a lurkó??
Siasztok
Annyira hasonló problémákat olvastam ,hogy olyannak éreztem mint ha én írtam volna: szemétből kiszedés,mindenre felmászás stb. nálunk most megkezdődött a kaki kiszedés a pelenkából. A hisztizés a visítás kezd egyre kimerítőbbé válni.Ezek után már én is egyre gyakrabban emelem fel a hangom, de utána legtöbbször meg is bánom.
Én is egyre inkább érzem hogy butulok (egy diploma),de sajnos énnekem most nincs lehetőségem iskolába járni mert nincs segítségem aki addig vigyázna a gyerekekre.Nyelv tanuláson gondolkodom de ez is csak akkor menne ha a tanár házhoz jönne.
Tantus neked mennyi idős a csöpséged?
IIIIIgen, a számlánk végre pozitívba csapott át a mainap folyamán, teljesen meglepetésszerűen:o)))))Most nincs is kedvem panaszkodni.
Jártam ma a boltokat egy barátnőmmel plussz a gyerekeinkkel. Olyan jóó volt, meg kávéztunk is. Nem vettem rucit, de annyit nézegettem, hogy olyan, mintha telepakoltam volna a szekrényem. Végülis nem kell ahoz hazacipelni a dolgokat, hogy az enyémnek érezzem:o)
Tantus!
Én nem rakoptt bele Dorottya a joghurtos pohár helyett valamit a szemetsbe? Mert Bálint ezt műveli, mi már átnézés nélkül nem erünk kiönteni semmit, drága lelkem mindent beleszór, ami jó és mindent kiszed, a mi szemét. Azután visít a szülői önkénytől.
De megtanult puszit adni, jön nagyra nyitott szájjal és nagy nedves puszikat kapunk tőle!!!
Sziasztok,
Genetta: csak előre! Nekem is a semmi vacsora, vagy egy kefír, módszerrel sikerült leadnom az utolsó felesleges kilókat Jakus születése után – hogy két héttel később kiderüljön, jön a következő trónörökös! Közben vettem egy szuper farmert, így most majd az lesz az etalon és serkentő. De azért elég ciki lesz, június végén szülök, hogy fogok én kinézni augusztusban a Balatonon?? Majd mindig kézben tartom aprónépemet, hogy lássák, csak azért vagyok ám kövér! J
Táskatartalom: azt hittem, csak én találok mindig fontos dolgokat a táskámban! Nálam mindig van pelus, popsitörlő, pzs, kupakok (kisfiam kedvencei…), többnyire váltásruha is, bébiital, alma dobozban, kiflivég, keksz, stb. A kulcsok és egyebek meg szanaszét hányódnak… De én élvezem ezt!
Kedves Lujza71, hogyne ismernénk, Scarlett O' Hara, és érdekes, mostanában én is sokat gondolok rá, főleg erre a mondására.
A mai nap nekem is veszettül jó volt. Hál istennek, vége van. A lányomnál a "minderefelmászokmerténolyanügyesvagyok" a tetőfokára hágott, legalább is remélem, hogy ezt a helyzetet már nem lehet fokozni. A drága felmászik, de lemászni már csak néha van kedve, úgyhogy többször az orrán landol. Remélem nincs benne a lemmingek véréből: tudjátok, az az öngyilkos egérfajta. De a mai porszívózás is kétségbeejtően hosszú volt, Dorottya ugyanis rájött a ki- és bekapcsolás mikéntjére, csúcsra járatva ezzel egyébként is megviselt idegeimet. Aztán csend lett, majd megjelent egy joghurtos dobozzal, amit a szemetesből szedett ki. Már gondolkodtam rajta, hogy páncélszekrényben kellene tartani a szemetet...
Emlékeim szerint ez az időszak eltart még egy darabig. Föld körüli útra kéne mennem.
Lujza! Jobbulást az uradnak!
Jesszusom, tamara, hát ami Neked ma kijutott, az az egész társulatnak elég lenne. A sárgarépapüréről jut eszembe: barátnőm, amikor először lépett le a lánya nélkül otthonról, kicsípte magát dögösre, mint lánykorában, ilyeténképp embernek érezvén magát beült egy sütire, és amikor fizetésre került a sor, a táskájában kotorászva lelt orrszívót, glicerinkúpot, pótbugyit, lufit, csak pénztárcát nem. És erősen visszasírta azokat az időket, amikor rúzs, körömreszelő, lakk, tampon volt benne:-))
Hát igen, mintha egy kicsit indiszponált lennél.
Én meg ma majdnem felgyújtottam a lakást, midôn feltettem fôni a kaját majd elmentem az oviba a gyerekért. Ott jutott eszembe. Iszonyúan sprinteltünk haza.
hát ha eddig nem lettem volna gyes beteg, akkor ma teljesen!
Tegnap voltam nőgyógyinál, kaptam valami vírust, amire gyógyszert kell szednem, de szoptatás alatt nem szedhetem! Szóval most vagy abba kell hagynom a szoptatást (Bokra 8 és fél hónapos, és még kétszer szopik), vagy maradok így, de azt mondta a dokim, hogyha nem kúrálom magam, ez a nyavalya hosszú távon meddőséget okoz.
Holnap kell mennem szájsebészetre, mert begyúlladt a bölcsességfogam, (Belátom, ezt már régen halogatom, mert még a terhességem előtt megmondta a fogdoki, hogy gáz lesz, de ki mondhassa el magáról, hogy siet a fogdoktorhoz) és ki kell ráncigálni.
Ma csuklóját tört mamámmal (plusz gyerek) bevásároltunk, majd haza akartam vinni kocsival, és nem indult az a sz.r. Kiderült, hogy nincs benzin (nő és htb. vagyok), pedig tegnap még hazajöttem. Annyira leszívtam tegnap a benzint, hogy kosz ment a csőbe, és még a sárgaanygyal sem tudta kicserélni, (de szakszerű voltam), így most a férjem hútza el egy haverjával a szervízbe.
Ehhez jön ugyebár, hogy ocsmány egy idő van!
bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de most valahogy mindenből elegem van!
Szerencsére a kórházat megúsztuk.
A baráti doki bácsi ráijesztett a páromra.Ismeri és úgy gondolta másképp nem megy röngenre.
A tüdőgyuszi az valós.Mondja már meg valaki miért könnyebb ápolni egy gyereket mint egy férjet.
Van most egy agressív vírus járvány, ami tüdôgyulladást okoz. Nálunk a 8 hónapos fiam kapta el, de mástól is hallottam róla. Azért szerintem kórházba (ma Magyarországon !!!) csak az menjen, akit visznek. Vannak antibiotikumok, no meg olyan háziorvost is el tudok képzelni, aki nem tojik be és vállal némi felelôsséget (nem kockázatot, felelôsséget) és nem hárítja a problémát azonnal valaki fentebb lévôre.
Jobbulást kívánok,
Pöttyös
Ma órám volt, felvettem egy fáintos sötétkék pulcsit az egyetlen szoknyámhoz, ami most még jó, erre az óra közepén rávetődik a tekintetem a karomra, és látom ám, hogy ízléses sárga pöttyök tarkítják. Ja, a tegnapi sárgarépapüré... (A Ti gyerekeitek is elkövetik azt a viccet, hogy nyitják a szájukat a kanál láttán, majd villámgyors fejrázás közben ízlésesen szétterítik a főzit a környéken? Utána újra nyitja a száját, hogy jöhet a muníció. Hát azt hittem, hogy a harmadikkal minden könnyebb... egy frászt!)
Hát a kilókról most már én is tudnék mesélni... Babival pont annyi kg-val startoltam a terhességem elején, amennyivel a nagyokkal szülni mentem. Na jó, szülni is annyival mentem, és utána kb. 2 hónapig tartott az az idillikus állapot, hogy soványabb voltam, mint előtte. Bezzeg most! Már megint elértem a versenysúlyom, és még csak 6 hónapos Dalma... Biztos, hogy sokáig akarok én szoptatni? (Ha nem tömöm magam degeszre, hígabb lesz a tejem, és éhes marad az én gyönyörűségem. Ki van próbálva!)
Nem panasz akart ám lenni! Alapvetően nagyon klassz dolog, főleg ugye Bálnácska miatt, és ha belegondolok, hogy milyen lenne még mindig napi 60 km-t vonatozni a melóhelyemre, (a tavaly januári vasutassztrájk különösen pazar volt), hát írigylem a jódógomat. Ma inkább nemírigylem, mert Marci taknyos, apa torokgyulladt, mindkettő nyűgös, és ma lesz a vészhelyzet utolsó része. :-))
Lujza, muszáj az a kórház? Nagyon sajnállak...majd írd meg, mi lett Veletek!
szklara
Had panaszkodjak egy kicsit.
Lányok most benne vagyok a pácban. Férjem egy heti köhögés után elment dokihoz és megállapítottat nála egy jó kis tüdőgyulladást mivel korházba kéne feküdnie.
Itt maradunk ketten nincs bébisitterem és kb. 2,5 óra a korházba az út.
Mi lesz velünk?
Csak nagyobb baj ne legyen.Féltem a párom és nem tudok nagyon most gondolkozni.
Szia Vickie!
Hát igen, tanulok, tanulgatok most is (postgrad szakvizsga) de most ebbôl is csak annyi érzôdik egyelôre, hogy "Úristen, mikor fogom én ezt mind megtanulni a vizsgára, de egyáltalán, mikor megyek el a könyvekért a könyvtárba, ha egyáltalán kiadják ôket.) Szóval, szóval nehéz ez. De azért, valljuk be, jó is. Itt olyan, mintha harctéri élményinkrôl mesénénk egymásnak, mi veteránok. Csak hát a többi ember között nehéz, akik már se olyan viccesnek, se olyan magától értetôdônek nem találjálk, hogy (jé, most veszem csak észre)le van hányva a pulóverem.
Jaj, szia Pöttyös, olyan sokat gondoltam rád, hogy eltűntél a szülés után:o)))
Javaslom, hogy jövőre csapj bele a harmadik diplomádba:o)) Na jó, nem kell mindig főiskolára járni ahhoz, hogy ne érezzük magunkat hülyének. Én is napok óta azon gondolkodom, hogy mitől is érezném magam jól!!
Attól, ha biztosan tudnám, hogy visszatudok menni dolgozni. Ha tuti eltudnám végezni a közgáz szakot. Ha lenne egy saját kocsim(no meg jogsim, hehe), és egyedül intézkedhetnék, szervezhetnék egy csomó mindent gyerekkel. A többi jelenleg megoldott. Hát igen, sajna most jönnek ki azok a hiányosságok, amik a szülés előtt még nem zavartak annyira.(jogsi).
Nálunk is por van, a vasalatlan a függöny mögött egy kosárban várakozik. 2 hete.
Sziasztok, sziasztok, látom sokan összegyűltünk itt a nyári szülés topikból. A többieket ismeretlenül is üdvözlöm. Szóval nálam is kezd beérni a GyES szindróma. Plusz 10 kiló (na jó, ha az elsô gyerek elôtti súlyt vesszük, 15), kosz, laza járványveszély, vasalatlan terítô az asztalaon (de még kimosom), a sminkkészletemet a 4 éves lányom már mind magára kente, azóta nem vettem újat. Félig elolvasott könyvek hevernek összefirkálva és/vagy megrágva a földön és fôzés idején is egyre gyakrabban jut eszembe, hogy mi lenne, ha vennék egy grillcsirkét készen.
No de hadd ajánljak egy új témát is rögtön az önfeláldozó anyukák önzô félórája klub tagjainak: már egy éve nem dolgozom = nem keresek pénzt, nem fontoskodhatok a világban és ettôl egyre inkább hülyének, tehetetlennek, semmire se jónak érzem magam, aki tényleg nem alkalmas másra, csak hogy (ne) takarítson, krumplit pürésítsen, taknyot porszívózzon. Komolyan elkezdtem szorongani attól, hogy lehet, hogy én valójában nem is értek semmihez (pedig van 2 diplomám, tudom, de hiába). Ilyeneken veszem észre ennek a folyamatnak a vészes elôrehaladását, pl. hogy nem cserélem ki a biztosítékot, mert én ahhoz biztos hülye vagyok, majd a férjem, sôt nem állok be a garázsba, mert biztos csak elrontanám, nem fújom fel a lufit, mert úgyse sikerülne... Lassan már szegény gyerek azt hiszi, a nôk semmit se tudnak egyedül, ha egyszer mindig apuhoz irányítom. Vagy lehet, hogy csak a férjemere akarok hárítani valami kis melót a gyerekekkörüli teendôkbôl?
Két kamasz gyerek édesanyjaként én már majdnem 10 éve túl vagyok a GYES-betegségen, de meg tudlak érteni Benneteket! Sokszor éreztem bezárva magam a két apró gyerekemmel, akik majdnem-ikrek, 14 hónap köztük a korkülönbség. Mikor gyesen voltam, még telefonunk sem volt, a szüleink vidéken... Nem folytatom, elmúlt, (szép volt!).
Látom, éppen a túlsúly került terítékre. Ez nekem is fájó pontom volt sokáig. Úgy gondolom, hogy vagy EL KELL HINNI, hogy lemennek azok a felesleges fránya kilók, vagy pedig mosolyogva VISELNI KELL, és nem elzárkózni a szép ruháktól.
Mindkét megoldáshoz találhattok javaslatokat, olvashattok sikertörténeteket a honlapomon, amelyet ajánlok a figyelmetekbe! Várom a személyes beszámolóitokat, ha szeretnétek közzétenni a honlapomon!
Sziasztok sorstársak!
Én lassan egy hónapja nem vacsorázom és nem eszem édességet (na jó, néha kilengek!), ez eddig -3 kg-t eredményezett. Csak az a baj, hogy még úgy 7-8 hátravan! (Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor 10...). Vettem magamnak egy motivációs nadrágot: szuper, rám is jön, csak épp nagyon feszül. Szerintem olyan 1-2 kiló múlva pont jó lesz. Ki van rakva a hálószobában a komódra, hogy mindennap lássam...
Mi is elkezdtünk nyaralást tervezgetni, vagyis a fürdőruha-kérdés engem is kerülget... Tavaly vettem magamnak egy 2500 Ft-os "sátor" bikinit, mondván, erre jó lesz (de nagyon utálom!).Idén viszont elhatároztam, hogy a nyaralásra veszek egy normális fürdőruhát. Adtam magamnak még 3 hónapot a méretigazításra...
Szklara!
A könyvespolc nálunk is poros, és ha csak az lenne!
