Már hogy ne lenne teljes igazság. Az, ami valójában történik a világban.
A tények akkor is léteznek, ha nem ismerjük őket pontosan. Mert nyilván nem ismerjük, nem is ismerhetjük meg minden részletét, de legalább törekedni kell rá.
Ezért mindig azt kell figyelni, hogy aki éppen beszél, az megismerni próbálja őket, független kutatási eredményekből, reprezentatív felmérésekből, a témát kutató hiteles személyiségek cikkeiből - vagy csak szajkózza az egyoldalú, hazug nane és patent propagandaanyagokat. Ezért fontos az ún. 'reality check', mert sokszor már annyira meglódulnak a hazugságok, hogy feltűnően ellentmondanak a valóságnak.
Ha emlékszel már pár éve mondtam neked, hogy ahogy kicsit belemélyedsz a témába, ér majd néhány meglepetés, mert némelyik hazugságot már évtizedek óta sulykolják a népbe.
"Olyan sajnos nincs, mert ahány ember annyi nézőpont és nem fogsz olyat találni amit mindenki elfogadna igazságnak."
Anyóca szerintem kifejezetten a csbe-ről szóló állításokra értette, hogy van-e abszolút igazság. Vagyis nem vélemény jellegű igazságot, 'valakinek az igazságát' akarta tudni, hanem hogy mi a valóság a csbe-ről szóló állítások körül.
Erre mondtam, hogy valóság csak egy van, és elég nyilvánvaló, hogy kik ferdítik és próbálnak hangulatot kelteni, és kik próbálják a teljes igazságot egészében szemlélni és helyretenni a ferdítéseket.
És újra, a fordulópkntok: párválasztás, az első atrocitás pillanatában menekülés, gyermekei védelme, ha már az előző kettőt képtelen volt felnőtt, és FELELŐS módon intézni.
"Kérdés csak az, hogy ez az igazság az igazságszolgáltatás számára megismerhető vagy nem."
Nem. Az objektív igazság ember által mindig megismerhetetlen marad. Közelíteni lehet hozzá, de elérni soha.
Szerintem a legtöbb esetben elég jól megismerhetőek, és itt az "elég" a döntéshez szükséges elégséges mennyiségű és minőségű információt jelenti. Hogy aztán a teljes igazság ismerete adott esetben azt jelentené, hogy a vádlott nem 10 évet kap, hanem 10.5-öt, vagy épp csak 9.5-öt, az már szerintem belefér a tűrésbe. ( Mondom ezt persze úgy, hogy nekem még nem kellett fél évvel többet lehúzni a sitten. :) )
40 évvel ezelőtt születtem. Már akkor sem klappolt minden, de ugorjunk. Óvodás koromban is bántalmaztak a szüleim, óvodában tudtak róla, s időnként megjelent valaki családlátogatáson, de mindaddig nem történt semmi, míg 4 és fél évesen úgy vittek oviba, hogy gerincem, fejem teljesen szétverve, fogam kiütve, ám már fojtogatás nyomai is voltam a nyakamon és ekkor már kiemeltek a családból, ahová 7 évesen vissza is tettek mondván szüleim megváltoztak. Az oka azonban az, hogy apám a honvédségnél dolgozott, s ha kiderült volna zűrös háttere, repült volna onnan, s akkor a család a többi 4 tesómmal repült volna utcára a szolgálati lakásból... Onnantól, hogy visszakerültem, már tkp senki nem foglalkozott azzal, hogy szüleim mit tesznek, vagy mit nem, így szüleim büntetlenül tehettek velem azt, amit akartak. Rendszeresen megvertek, elhanyagoltak, megvonták tőlem az ételt, az italt, szexuálisan bántalmaztak, elhanyagolták a külsőmet, fojtogattak, a kést állították belém, s minden napon minden másodpercében lelkileg terrorizáltak. (ezt most nagyon röviden foglaltam össze)
Akik tudtak róla, tehettek volna valamit, de nem tettek semmit:
- szűkebb és tágabb család - szomszédok, mivel egy lakótelepen mindenki mindent tud - tanárok mivel minden nap látták a külső elhanyagoltságomat, a verési nyomokat majdnem minden nap megnézték rajtam az igazgatói irodában, biztosan a viselkedésem sem egy átlagos kislányé volt - gyámhatóság, akik nem jártak utána annak, hogy egy olyan előzmény után valóban minden rendben van-e illetve a feléjük tett jelentéseknek nem jártak utána - rendőrség, mivel egyszer vettem a bátorságot, hogy feljelentem apámat, aki rendszeresen megerőszakolt, de azt mondták a telefonban, hogy mivel nincsen szemtanú, nem tehetek feljelentést - honvédség, mivel tudom, hogy a sok kitüntetés mellett azért apámat szóban figyelmeztették, hogy változtasson a viselkedésén, mert egyébként baj lesz. Mind a Korányi, mind a honvédség kapott azokról másolatot, amiket a gyámhatóság kiállított vagy az elhelyezésemről, vagy arról, hogy milyen állapotban vittek el az oviból - az állam mivel nem voltak megfelelő törvények sem oktatás a gyermekekkel foglalkozó intézményekben.
Azért úgy elbírtam volna mondjuk egy hatósági bocsánatkérést, hogy bántalmaztak, s ezáltal élethosszig tartó sérüléseket okoztak nekem ugyanis akik tehettek volna bármit is, de nem tettek semmit, azok ő maguk is bántalmazók.
S hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert bár 20, 30, 40 évvel ezelőtt történt mindez, de a rendszer sajnos nem sokat változott. Azt hiszem, a gondviselésnek, sorsnak, Istennek, (nevezhetjük bárminek) köszönhetem, hogy ma még élek, de sajnos nem sok gyermek mondhatja el ugyanezt, akiket a saját szülei öltek meg, akik már nem lehetnek felnőttek, akiknek a halálukig rengeteg borzalmon kellett átmenniük, akiket azok bántalmaztak, akiknek meg kellett volna védeniük őket, s akiket a rendszer is magukra hagyott! :'( Rengeteg gyermek szenvedi el MOST is, ebben a pillanatban a szüleik bántalmazását, míg te a karácsonyi asztalnál vígan ünnepelsz a családoddal, csöpp gyermekek rengnek el a semmibe imákat, hogy legyen már vége! :'(
Meddig mehet ez még így tovább? Hány ártatlan gyermeknek kell meghalnia, átélnie a borzalmakat, hogy végre történjen valami változás???!!! "
Pintér Marianna Manka blogot is vezet, hogy segítse a bántalmazott gyermek túlélőket. lelkemtitka.hu az oldal neve.
Igazából a jó párválasztás a jó emberismereten múlik, és aki ebben lúzer, az a párválasztásban is az marad, úgyhogy az önismeret mellé bátran fel lehet venni, mint a csbe legjobb megelőzési taktikáját.
Csak azok nem tények:-) Lehet egy összefüggéshalmaz logikus, de ha hibás alapokból indul ki, és/vagy tényszerű, (bizonyítható/megismerhető) pontokban szegényes, akkor az lehet egy hibátlan elmélet, aminek köze nincs a valósághoz:-) Aka konteó.
"Azért... ne keverjük a szubjektív igazságot az objektívvel. :)"
Objektít tényekkel és érvrendszerrel alátámasztott igazság lehet az is, hogy a föld göbölyű vagy lapos. Csak ettől még a tények illetve ki mit fogad el ténynek szubjektív.
Gond inkább a véleménybuborékkal van - amely hibájába ma sokkal könyebb bele esni.
Akkor induljunk ki az objektív igazságból. A feminista propaganda hetente legalább háromszor jön és sulykolja azt a valótlan állítást, hogy mindem héten egy nőt...
Némi józan objektivitással szemlélve csupán tények vannak, amiket bizonyos sjw csoportok igyekeznek a sarkukból kiforgatni, itt pedig neked kell meglátni, mi a hamis propaganda, mi a dedegés, mi a hazugság és ezzel ellentétben mik a valóság szikár tényei. Ha a naponta ismétlődő, egyáltalán nem bonyolult mintázatot egyszer megláttad, utána már érteni foogod.
Vagy nevezzük realitásnak/valóságnak. Az igazságszolgáltatás feladata pedig, h minél nagyobb számban közel kerüljön a valós események megállapításához, és méltányos ítélet szülessen. Ezt viszont nem lehet 100% ban elérni, hiszen mindig lesznek, akik megússzák, és mindig lesznek, akiket ártatlanul ítélnek el. Főként úgy nem, h kizárólag az egyik oldal számára akarjuk maximalizálni a lehetőségeket (gyanúbűn, bizonyítási eljárás kiküszöbölése, bcs fogalmának tágítása, átdefiniálása) mert ebben az esetben lehet, h ezen az oldalon csökken a látencia, de a másik oldalon viszont nő az ártatlanul perbe fogott, és elítélt személyek száma.
A feminizmus abszolút igazsága kedvenc forintocskád kedvenc szófordulata volt még a 10-es évek elején, csak rá kell keresni odaát. Te is tudod, én is tudom, minden réginc tudja, mint ahogyan azt is, hogy odaát hány nicket ihletett meg a topicnyitó elémi erejű szófordulatai.
Ennyit tehát az abszolút igazságról és annak képviselőiről.
Olyan sajnos nincs, mert ahány ember annyi nézőpont és nem fogsz olyat találni amit mindenki elfogadna igazságnak.
Helyesebb volna elfogulatlan igazságról beszélni:
Ekkor nem azt nézzük ki kivel, hanem csak azt, hogy mit tett. Aki bűnt követ el azt meg kell büntetni, az áldozatokat meg kell védeni, függetlenül attól, hogy melyiknek milyen a neme, faja, bőrszine, nemzetisége, vallása vagy akár politikai világnézete.
Viszont még ez sem abszolult igazság, mert tippem szerint ezt a véleményt is (-) fogják egyesek.
Persze, hogy van. Csak most még pár napig más nicken ír :-)
De filozófiai szinten is: persze, hogy van.
Például a családon belüli erőszak esetében is van egy (és egyetlen!) valóság: hogy kik és milyen arányban, milyen bűnöket követnek el. Szóval, valóság csak egy van, de a megismerése nem mindig könnyű. Nagy a látencia, a hatóságok tudomására jutott esetek is torzítanak, a feljelentési hajlandóság sem azonos a nemek között. Ráadásul erős és hangos hisztériakampány folyik már hosszú évek óta a gittegyletek részéről, akik nemes egyszerűséggel letagadják, nem létezőnek tekintik például a nők által elkövetett erőszakot, a propagandaanyagaik is mindig férfi elkövetőről és női áldozatról beszélnek. De még egyszer mondom, attól még csak egyetlen valóság van, és előbb-utóbb kiderül, kik hazudoznak róla és kik beszélnek az igazságról.
Itt nem annyira ez a különbség. Hanem az, h az egyik oldal a mérlegelést és a szabályos eljárásmenetet támogatja, a másik oldal meg szeretné tágítani a fogalmat, és gyanúbűn alapján ítélkezni.
