Én Óbudára jártam gimibe, 20-as éveimet a Frankel Műv házban töltöttem egy amatőr színjátszó csoportban,majd Óbudára mentem férjhez. Ami nekem hiányzik, a régi boltok szaga, az ismerősség érzése, az ócska és a szép kis házak látványa. S ami a legfőbb: a hangulat! Persze lakni ezekben szűk lakásokban kinti WC-vel, egy lég-, hangtérben a szomszédokkal privát szféra nélkül, biztos nem lehetett mindig kellemes. Sőt, de mégis nehéz szívvel költöztek el innen az emberek. Elveszett a hangulat, az illatok.
Szóval, ha nem is az egész Óbudát, de részeket belőle igenis meg lehetett volna menteni. De még a régi utcák helyét sem jelöli semmi. Igy aztán persze könnyű azt hinni, hogy a Pacsirtából lett a Pacsirtamező, ahogy a Szőlő és a Szőlőkert sem volt ugyanaz.
Szanálni... barátom: a latinból jövendve ez egészségessé tételt jelent! Csak a magyarban szinonímája a pusztítás.
De, voltak látványtervek a Flórián térre: a szalagház elé afféle futurisztikus cső-magasházakat képzeltek, mint az amerikai rajzfilm-fictionökben. Igény esetén meg tudom mutatni.
Végeredményben: kis darab batman az Árpád híd tövében. A bpesti valahanyas épít.ip. váll. kivitelezésében - kábé, mint az iregszmcsei kukoricasiló. Hát, köszönöm szépen.
Talán éppen hogy nem. A hatvanas-hetvenes években igen kellemes városközpontokat alkottak. Látványterveket nem jelentettek meg?
Ha a meglévő utcarendre felfűzték volna a meghagyni érdemes földszintes házakat, és közéjük építettek volna normális küllemű egy-két-há-négyemeleteseket, szavam se volna. _Ez_ városrehabilitáció. Ésszerű változtatás, a város tiszteletével.
No igen, de ez nem rehabilitáció volt, hanem szanálás. (És ugyanígy született az új pesti belváros is, csak még kissebb, és változatosabb silókkal).
Persze, mert az mű. Amiről én beszélek, az a "ferencvárosi" rehabilitáció. (Persze azt is lehet sokkal jobban csinálni.) Meghagyni az eredetit, és közé építeni a simuló újat.
Nekem még csak nem is a házakért fáj a legjobban a szívem, hanem az utcarendért, a városszövetért. Tessék megnézni azt a képet, amelyik a Kiscelli-Pacsirtamező-Flórián tér vidékét ábrázolja. Kéremszépen, ott utcák voltak, és az utcákra fűzve a házak! Most meg egy irdatlan betontenger közepén egy kietlen semmi, ahová sajnos nem épült meg az odatervezett városközpont. Amely ha megépült volna, csak annyival volna jobb a helyzet, hogy nem a kietlen semmi árválkodna ott Flórián tér néven. De hogy ronda lenne, mint a bűn, az hétszentség.
Ha a meglévő utcarendre felfűzték volna a meghagyni érdemes földszintes házakat, és közéjük építettek volna normális küllemű egy-két-há-négyemeleteseket, szavam se volna. _Ez_ városrehabilitáció. Ésszerű változtatás, a város tiszteletével. De ezek a betonsilók, ez megbocsáthatatlan. Ugyanaz, mint Kőbánya: igen, Újhegyen lehet ilyesmit építeni, mert ott nem volt korábban semmi. De a Liget téren, ahol ott állt Kőbánya?! Barbárság.
Grinzinget pl. A házakat meg kellett volna menteni, beülűlről komforotsítani. Erre pl. Németországban is rengeteg példa van, de meggyőződésem, hogy a ma is virágzó Bécsi Grinzingben se voltak eredetileg öszkomfortosak a házak.
Ez meg is történt volna ha nem lett volna az esztelen államosítás és az építsünk szallagházat! mozgalom.
No jó, komfort dolgában a kevésbbé hangulatos városrészek sem dicsekedhettek, marad a zömmel földszintes beépítés, ami szemére vethető. Önmagában az is csoda, hogy az Árpád híd késői megépítése okán legalább addig fenmaradt.
Úgy tűnik, egy-két év alatt szőrösszívű technokrata lettem. De a képeket elnézve mit csinálnánk ma egy kerületnyi hangulatos, de alacsony komfortú lakással?
Itt az úticél a Birger Jarlsgatan volt, ami a Vasagatantól (egész pontosan a vasútállomástól) kb. tízperces séta. Az Arlanda-Express 260 SEK árára én is nyeltem egy nagyot, de volt ötven percem rá a belvárosból, hogy elérjem a repülőt. Az meg mással nem nagyon ment volna.
Lehet, hogy félreérthető voltam, itt nem elsősorban a pénz a probléma. Nem azzal volt bajom, hogy a fenti parkolóban anno 650,- Ft-ot kértek egy félórára, hanem az, hogy ezt érkezéskor azonnal, 100 Ft-nál nem nagyobb címletű érmékkel kellett kifizetni. Ezt nem tartom életszerűnek.
A második probléma ott van, hogy az akadálymentes légiközlekedésről szóló irányelv szerint, a mozgásukban korlátozott utasoknak, az indulási repülőtérre való érkezéstől az érkezési repülőtér elhagyásáig díjmentesen kell folyamatos segítséget biztosítani, hogy - fogyatékosságaik ellenére - az átlagos utasokkal azonos idő alatt tudják a repülőutazáshoz kapcsolódó formaságokat (check-in, repülésbiztonsági ellenőrzés, gépre szállás stb.) teljesíteni. Nomost a Budapest Airport úgy értelmezi, hogy a repülőtérre érkezés a terminálépület ajtajánál számít, nem a parkolónál, noha a parkolók is BA kezelésűek. (Más városokban erre külön kijelölt parkoló van, ahová kijönnek a reptéri segítők az utas elé) Én csak annyit kérdeztem a BA-tól, hogy amennyiben szabályos mozgássérült-szállító jelzéssel érkezek a repülőtérre, akkor is él-e az ötperces szabály. És igen, érvényes. Ez megint életszerűtlen, tekintettel arra, hogy a belépő és a kilépő oldali sorompók közötti út megtétele személygépkocsival, az érvényes sebességkorlátozást figyelembe véve kb. 45 másodperc. Tehát 4'15" idő van két mozgássérült utas kisegítésére, a csomagok kirakására, az utasok és a csomagok eljuttatására a terminálépület ajtajának belső oldalára, majd a felső parkoló elhagyására. Egy mondatba összefoglalva: a BA szerint a repülőtérre való érkezés (ha az ő kötelességükről van szó) a terminálépület ajtajánál kezdődik, ha az én kötelességemről (parkolási díjfizetés) van szó, akkor a beléptető sorompónál.
Mi 2 éve voltunk utoljára. Már nem emlékszem mennyit fizettünk, de előre megnéztem, hogy olcsóbb mintha ketten az Arlanda expressel megyünk. Gondolom az se mindegy, hogy hova viteti magát az ember, mert Stockholm elég nagykiterjedésű. Mi a Wasa gatanra mentünk, ami a kellős közepe.
Végülis az Arlanda-Express Svédország egyetlen nyereséges személyszállító vasúti szolgáltatása. Lassúból van busz (99 SEK), vagy a menetrendszerinti vonat (tán óránként kétszer) 140-ért. Mondjuk a taxi azért többe van, mint 520 SEK, hamburgi kollégám valami 960-ért taxizott be a városba, még másnap is füstölgött a feje a taxiszámlától, noha nem egy garasoskodó ember.
A ferihegyi parkolás mindigis nélkülözte a méltányosságot és a logikát, vegytiszta rablás volt régen is, most is. Régen, ha nem volt nálad két kiló százforintos, akkor bizton megbüntettek a rövidparkolóban, amíg felváltottad a papírpénzt.
Most az öt perc az öt perc, mégha mozgássérültet szállítasz akkor is. Mert a repülőtér csak az épület kapujától veszi át a segítségre szoruló utast, addig meg oldják meg a rokonok. De időkedvezmény az nincs.
Soha nem értettem. Abnormálisan alacsony volt, persze soha nem reklamáltam. Ezzel együtt tényleg jó lenne oda valami gyorsvasút, bár Párizsban pl. feladtuk a harcot, mert mire odamásztunk, messze volt, ahol a vasutra kellett volna szállni, ott hosszu tömött sorban álltak az egyetlen pénztárnál jegyért.:-(((
Stockhomban már 2 embernek jobban megéri taxival menni, mint a gyorsvasuttal, igaz van valami lassu lehetőség is, viszont a repülőtér majd 50 kilométerre van a várostól. Szerintem Zürich az ahol kifogástalanul megoldották, bár sokszor ott is kell gyalogolni elég sokat a vasutig. Aztán viszont szinte 5 percenként jön valamilyen eszköz, vonat, vagy S-Bahn, amivel 15 perc alatt bent lehet lenni a városban. Ugyanakkor a taxi horrorisztikus áron van ott.
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam: felmentem az érkező peronra, ahonnan öt percen belül távoztam, lementem az alsó parkolóba, ahonnan szintén öt percen belül kimentem, majd később ismét felmentem az érkezési szintre, ahonnan öt percen belül szerettem volna kimenni, ezért kértek 2000 forintot.
A tarifáról pedig az jut eszembe, hogy tíz éve Párizsban szilveszterkor, éjjel kettőkor esett a hó és hosszú sor állt az Operánál a taxiállomáson, reménytelen volt, hogy egyhamar sorra kerüljünk. Elindultunk gyalog, amikor kiszálltak egy taxiból. Be szerettünk volna ülni, de a taxis már haza akart menni, végül mégis megsajnált minket, ám azt mondta, hogy a helyzetre teintettel nem az óra szerint fog pénzt kérni. Kibökte végül a zárat: tíz eurót kért...
