Képzeljünk el egy homogén mágneses teret. Mozogjon egy vezetékhurok az erővonalakra merőlegesen. Vágjuk el a hurkot egy ponton. A teljes hurokra nem fog indukált feszültség adódni (de annak szakaszaira igen --->). Mozogjon egy vezetékdarab az erővonalakra merőlegesen. Feszültség fog indukálódni rajta. Fuxusváltozás nincsen.
Ott vezet félre, hogy a dΦ/dt mennyiség egy teljes hurokra vonatkozik. Ez semmit nem mond annak egy szakaszára vonatkozóan. Tehát a rézkorongban, ami a huroknak egy AB szakasza (és itt most elég csak a korongnak a tengely (A) és érintkező (B) közötti egyenes (AB) részére gondolni), indukálódik feszültség, ha hozzá képest (úgy) mozog a mágnes.
HK ezt sajnos nem érti...
És azért nem mér semmit, mert a hurok többi részében (kivezetődrótok+mérőzsinór) is indukálódik feszültség, ami kioltja a központi objektumában (rézkorong) indukálódott feszültséget. Ő erre nem is gondol, és azt akarja bemagyarázni, hogy a korongban nem indukálódott feszültség. Nagy tévedés!
Nem érti a dΦ/dt kifejezés vonatkozását. Ki kell rúgni. xDD az feltenné az i-re a pontot. (és ez a kedvenc kísérlete, ezen akkorát röhögtem... xdddd)
Ez már lerágott csont. HK. félrevezetett. Ha csak a mágnes mozog, akkor is indukálódik feszültség az egyes vezetékszakaszokban. Ezt ő sem értette, pedig egyértelmű. A kölcsönös mozgás számít. Ha nem csúszik az érintkező, akkor a teljes hurok indukált felszültsége nulla lesz.
Azért eléggé röhelyes, hogy annyira foglalkoztatta a dolog, hogy össze is tákolta rendesen azt a kerekes cuccot, de a működését nem értette, sőt még egyetemi előadásokkal is pumpálta a sületlen diákokba a nemértését/félreértését a jelenségről. Ez azért komoly... xDD
A csúszó érintkezőnek kell mozognia a koronghoz képest.
Ugyanez lesz lineáris esetben is. Ha áramszedő párt csúsztatsz a szalagon, lesz feszültség. Nem csúszik, nem lesz. Nem túl nehéz kipróbálni, mágneseket lehet ragasztani egy fén szalagra.
1. Homogén mágneses mezőben mozgassunk egy vezetéket.
2. Mozgassuk a mágnest az álló vezeték mellett. Vigyázzunk, hogy a vezeték a homogén tartományban maradjon.
3. Mi történik, ha a mágnest és a vezetéket együtt mozgatjuk?
Csak az a kérdés, hogy mihez képest!
Könnyű találni olyan inerciális vonatkoztatási rendszert, amelyhez képest a 3. esetben "együtt mozgó" mágnes és drót nem mozog. És olyat is, amelyhez képest tetszőleges sebességgel mozog mindkettő. Was zum Teufel!?
Härtlein tanár úr forgó unipoláris generátoával bemutatott kísérletét egyenes vonalú egyenletes mozgást végző esetben is el kellene végezni és értelmezni. Persze nem könnyű egy kiterjedt homogén mágneses mezőt létrehozni. (Nem homogén esetben a fluxus változása is indukálhat feszültséget.) Ellenben a két objektumot együtt mozgatni nagyon könnyű. Oda is ragaszthatjuk a drótot a mágneshez.
Le tudod írni a fluxust. Nem tud forogni, van valami értéke egy ponton, ami nem változik. Forog, nem forog a mágnes, mindegy, az érték ugyanaz. Bele se lehet írni az egyenletbe a forgást, nincs hova.
>Miért nem forog a mágneses mező a forrásával együtt?
#Mit is akar jelenteni, hogy a forrás mágneses mezeje? Vagyis ennek mi a vonatkoztatási rendszere? Mert ha a forrás pillanatnyi nyugalmi rendszere, akkor az mondhatni olyan, mintha forogna, vagyis a forrással együtt mozogna. Ezt kell transzformálni a megfigyelő rendszerébe. És az már nem forog ott. Viszont van elektromos mező is a transzformáció miatt.
Ha a Maxwell modellt nézed, ott per definíció nincs értelme az "erővonalak forgásának". Fluxus van, az valamennyi, ha nem változik, akkor nem változik és kész. Sokat vitáztunk erről Szabikuval.
A mérési eredményekre illesztünk egy függvényt vagy differenciálegyenletet. Leellenőrizzük. Elfogadjuk.
Vagyis a megértés azt jelenti, hogy a modell helyességét elfogadjuk, a mélyebb megértés igénye nélkül.
Elv: "Az a gyanús, ami nem gyanús."
Azt nevezzük megértésnek, hogy nem is próbáljuk megérteni.
Persze abban mmormotának igaza van, hogy valahol meg kell állnunk, mert esetleg a megértés visszavezetése a végtelenségig folytatható lenne. Valamit el kell fogadni axiómának.
