A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Miért kellett ehhez a szánalmasan buta megjegyzésedhez új nevet kreálni?
A régi nevedet szégyelled?
Nekem csak jó ha sokan olvassák a beírásaimat, mert vannak akik megértik, és vannak akik csak szórakoznak. A szórakozást meg nem irigylem tőled, hiszen ettől többre úgysem vagy képes.
Az angolban, mint (szakirodalmi) nyelvben való teljes járatlanságod önmagában említésre sem méltó
(de ahogy páváskodsz vele, na az tőled is egy gyöngyszem)
A topikod szórakoztató jellege egy permanens vonulat minden mondatban, amit csak ideírsz, meglehetősen fejlett, de sajnos dekadensen funkcióképtelen íráskészségeddel.
na szóval folytasd, szórakoztass mindenkit, mint eddig
"a fotont kicseréltük a WASER (ejtsd: vézer) szóra, amelyet a WAwe (hullám) + SERies (sorozat) szavak betűiből állítottunk össze."
Fejedelmi többesszámban beszél szegénykém, de ezt sehogyan se tudja eltalálni. Pedig már vagy tucatszor elismételte itt ezeket az infantilis jövendöléseit.
Mint említettem, a jövő fizikájában már nem lesz foton.
De vajon mi lesz helyette?
Vézer lesz helyette.
De mi az a vézer?
A vézer a vawe + series szavak kezdőbetűiből alkotott angol mozaikszó: vaser.
Ennek a jelentése hullám + sorozat, vagyis hullámsorozat.
Magyarul kiejtve a vaser szót, megkapjuk a vézer-t.
Hogyan kell elképzelni egy vézert?
A vézer egy véges hosszúságú hullámsor, aminek a hossza kb. 3 méter, és több millió elemi hullámot tartalmaz. Az elemi hullám pedig 1 hullámhegy + 1 hullámvölgy. Egy elemi hullámnak a hossza a hullámhossz, ami a látható fény esetében 380 és 780 nanométer között van.
Milyen alakú a vézer?
A vézer egy térbeli gömbhéj, amelynek a közepében van a fényforrás, vagyis az atom. Amikor az atom kisugároz egy vézert, akkor az atomból egy gömb alakú hullámsor indul el. Hasonlóan, mint a vízbe ejtett kő közül a vízhullámok, csak a vézer esetében nem síkhullámok, hanem 3D-s térhullámok indulnak ki az atomból, gömbhéj alakban. A gömbhéj vastagsága (vagyis a hullámsor hossza) a 3 méter. A kisugárzáskor a gömbhéj sugara egyre nagyobb lesz, ugyanúgy, mint a vízhullám esetében. Ahogyan távolodik a hullámsor az atomtól, úgy egyre nagyobb térrészre oszlik el, ezért a hullám amplitúdója folyamatosan csökken. Ugyanúgy, mint a vízhullámoké.
Nyolc kísérleti tényt soroltam fel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a fény nem állhat fotonokból, vagyis részecskékből.
Ezzel összhangban, a jövő fizikájában a foton már nem fog szerepet játszani.
Eltesszük az elavult ócskaságok közé, ahogyan hajdan a flogisztont.
A jövő fizikájában a fény tisztán hullám lesz (amint a természetben is az), de nem folyamatos hullám, mint ahogyan ma hiszik, hanem szakaszos (időben impulzusos) hullám. Ezzel minden fényjelenség és fénnyel kapcsolatos kísérlet tökéletesen megmagyarázható.
A továbbiakban nem lesz szükség a fény kettős természetéről szóló mesére, nem lesz szükség a fotonelméletre, nem lesz szükség arra a hibás elképzelésre, hogy a fény a semmiben terjed, és nem lesz szükség a mindenki által ugyanannyinak mért fénysebességre sem.
Az einsteini sötétség korszakának vége, a fény ismét diadalmaskodik a sötét agyak felett.
Egy újabb adalék, hogy miért nem lehet részecske (foton) a fény.
"Selényi kísérlet (részecskékkel nem értelmezhető)"
A fotonhívők szerint egy foton csak saját magával interferál. Ha a fényforrásból különálló fotonok indulnának ki, akkor pl. az egymástól 90 fokban kilépő fotonok nem interferálhatnának egymással.
A Selényi kísérlet viszont bebizonyította, hogy 90 fokban kiinduló fénysugarak is képesek interferenciára.
Ez a kísérlet egyaránt cáfolja Einstein fotonelméletét is, és a tűsugárzás elméletét is.
Mivel a fény nem folyamatos hullám, hanem szakaszos, ezért egy kissé másképpen működik az interferencia, mint azt ma a végtelen hullámokkal tanítják.
Ahhoz, hogy látható interferenciakép jöjjön létre, a megfelelő hullámszakasz pároknak kell találkozni egymással. Ez gyakorlatilag csak akkor teljesül, ha az interferáló két fénysugár ugyanannak a fényforrásnak a szétválasztott fénysugaraiból származik.
Két független fényforrás fénysugarai is fényhullámai is interferálnak, de látható interferenciaképet sohasem hoznak létre. Erre mondják a "fotonosok", hogy a foton csak saját magával interferál. Ez persze ebben a formájában úgy hülyeség, ahogy van. De arra rámutat, hogy a hullámok esetében csak a szétválasztott iker-hullámszakaszok újratalálkozása hoz létre látható interferencia képet.
"Fényinterferencia (részecskékkel nem értelmezhető)"
A fényinterferencia az, amikor két fényhullám találkozik. Ha a hullámhegyek találkoznak, akkor erősítés történik, ha hullámhegy találkozik hullámvölggyel, akkor gyengítés.
Ha a fény részecskékből állna, akkor az interferencia jelensége nem létezhetne.
Nehéz lenne megmagyarázni, hogy két részecskékből álló fénysugár találkozásakor hogyan oltják ki egymást.
Az interferencia a a legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy a fény hullámokból áll, és semmi köze sincs a részecskékhez.
Minden fényt kibocsátó részecske sokkal kisebb, mint az általa kibocsátott fény legkisebb hullámhossza, emiatt a fény csak hullámféle jelenség lehet, sohasem korpuszkuláris jelenség! (Hamiltontól származó emélet!)
"Fénypolarizáció (részecskékkel nem értelmezhető)"
Minden fényhullám vonulatnak van egy rezgési síkja. Az atomok által keltett sok-sok hullámvonulatnak véletlenszerűen eltérő a rezgési síkja, ezt nevezzük polarizálatlan fénynek.
Ha egy polárszűrőt teszünk a fénysugár útjába, akkor csak azok a hullámok mennek át rajta, amelyeknek a rezgési síkja megegyezik a polárszűrő síkjával. Így kapjuk a polarizált fényt.
Ezt azonban nem lehetne megtenni, ha a fény fotonokból állna. A fotonoknál nem értelmezhető a rezgési sík. Ha a fény fotonokból állna, akkor a polarizált fény nem is létezhetne.
"Fényelhajlás vékony résen (diffrakció). Csak hullámokkal értelmezhető."
A fényelhajlás (diffrakció) szintén olyan jelenség, amely ellentétes a részecskeelmélettel. A részecskeelmélet szerint a fénysugár mindig egyenes vonalban terjed. Ennek azonban ellentmond a keskeny résen áthaladó fénysugár viselkedése. Ha nagyon keskeny résen halad át egy fénysugár, akkor a – részecskeelmélet szerint – a rés mögötti ernyőn egy világos sávnak kellene látszódnia, ezen kívül pedig éles kontúrral elválasztott sötét területnek. Azonban nem ezt tapasztalták. A rés mögé helyezett ernyőn világos és sötét sávok váltják egymást. Olyan helyre is eljut a fény, ahová egyenes terjedés esetén nem juthatna el. Ugyanezt tapasztalták, ha egy hajszálvékony akadályt helyeztek a fény útjába. Ez a jelenség szintén csak a hullámelmélettel magyarázható.
Folytassuk azoknak a kísérleteknek a felsorolását, amelyek bizonyítják, hogy a fénynek nem lehet részecske természete.
"A fénytörés két közeg határán (részecskékkel hibás eredmény jön ki)"
Már Newton felfigyelt rá, hogy a fénysugár iránya megtörik, ha pl. levegőből vízbe megy át.
Mivel ő még a hibás részecskeelmélet híve volt, azzal magyarázta a jelenséget, hogy a fényrészecskék sebessége felgyorsul a vízben. Később kiderült, hogy a fény nem felgyorsul a vízbe belépve, hanem éppen hogy lelassul, kb. 2/3-ára.
A hullámelmélet viszont jó magyarázatot ad, mert a fényhullám sűrűbb közegben lassabban halad.
Ez a megfigyelés is a fény hullámtermészetét támasztja alá.
"Fényvisszaverődés tükrön. A fény fázisa 180 fokkal megváltozik. (Ez részecskékkel értelmezhetetlen)"
Ha egy fényhullám tükörről verődik vissza, akkor a beesés szöge és a visszaverődés szöge megegyezik. Ezt már régebben is tudták.
Ez a megfigyelés megmagyarázható lenne részecskékkel is, hiszen ha a fotonokat pici golyóknak tekintjük, akkor úgy kell viselkedniük, mint pl. a billiárdgolyóknak. Amekkora szögben nekilökjük a billiárdgolyót az asztal falának, ugyanakkora szögben fog visszapattanni.
Igen ám, de később azt is megfigyelték, hogy amikor a fényhullám a tükörről visszaverődik, akkor 180 fokkal megváltozik a fázisa. Ezt már nem lehet golyócskákkal, vagyis fotonokkal megmagyarázni, hiszen a fotonoknál már maga a fázis sem értelmezhető. A fázis csakis a hullámok esetében értelmezhető.
Tehát a fény visszaverődése is azt bizonyítja, hogy a fény hullámokból áll, és semmi köze a foton-részecskékhez.
"A fénysebesség független a fényforrás mozgásától (részecskék esetében függnie kellene)"
Minden hullámmozgás esetében a hullám sebessége független a hullámforrás sebességétől. Például, egy motorcsónak vízben keltett hullámainak a sebessége nem függ a motorcsónak sebességétől, hanem mindig ugyanannyi, akár áll a motorcsónak akár halad. Ezért tudja a gyorsan haladó motorcsónak megelőzni a saját hullámait. De a hang esetében is ugyanígy van.
A fény is hullám, tehát a fény esetében is így kell lenni.
És mit ad isten? A megfigyelések tökéletesen alátámasztják, hogy a fényhullámok sebessége is független a fényforrás sebességétől. A kettőscsillagok megfigyelése kétséget kizáróan bizonyítja.
Ha a fény részecskékből (fotonokból) állna, akkor függenie kellene a fotonok sebességének a fényforrás sebességétől. A fényforrás mozgásának irányában nagyobbnak kellene lennie, mint az ellenkező irányban. De ezt a verziót a megfigyelések egyértelműen cáfolják.
Tehát ez félreérthetetlenül mutatja, hogy a fény nem állhat foton-részecskékből.
A Szuperfizika szerint a fény tisztán hullámtermészetű. Semmi köze sincs a részecskékhez. Ugyanis a fény hullámhossza, frekvenciája, fázisa, rezgési síkja, stb. mind-mind értelmezhetetlen lenne, ha a fény részecskékből állna. Tehát a fény nem kettős természetű, hanem tiszta hullám.
Ezt bizonyítja szinte az összes megfigyelés és kísérlet.
A bizonyítékok a következők:
- A fénysebesség független a fényforrás mozgásától (részecskék esetében függnie kellene)
- Fényvisszaverődés tükrön. A fény fázisa 180 fokkal megváltozik. (Ez részecskékkel értelmezhetetlen)
- A fénytörés közeg határán (részecskékkel hibás eredmény jön ki)
- Fényelhajlás vékony résen (diffrakció). Csak hullámokkal értelmezhető.
- Fénypolarizáció (részecskékkel nem értelmezhető)
- Fényinterferencia (részecskékkel nem értelmezhető)
- A fény kettős törése (részecskékkel nem értelmezhető)
- Selényi kísérlet (részecskékkel nem értelmezhető)
- Doppler jelenség (részecskékkel nem értelmezhető)
- stb, stb.
Láthatjuk, hogy a fénynek semmi köze a részecskékhez. A fény kettős természetéről szóló mese csak egy átmeneti kompromisszumos megoldás volt, mivel még nem ismerték fel a fény valódi természetét.
