Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Stadler FC sem volt semmi a sok légióssal, szintén hatalmas igazolás volt ex ZTE, FTC Kovács József, akiért egy vagon pénzt adott Jóska, múltkor jártam arrafele, az a stadion valami elképesztő hulladék állapotban van.
"Lehota külföldi szerződésre vár" jelent meg asszem a dunántúli naplóban, Pista csikos puloverben ült a fótos előtt, szőke hajkoronájával. Szegény nagyon "suta" futballista, egyszer volt, hogy el akart ugrani a labda elől, és a hátárol pattant be a kapuba.
Ő drogos volt. Dinamo ellen játszott MTK, Branezac, Ilea akiért helikopterrel mentek Debrecenbe, Lazic, Jezdimirovic, Rednic, Andronic, Leandro akit Ten Cate az üllőin 15 perc után lepakott első meccsén 16 évesen.
Amúgy azt ki merem jelenteni, hogy bár akkor tényleg minden jobb volt, a válogatottunk akkor járta meg a legmélyebb szakadékokat.
Fura, hogy a klubfocink akkor még úgy-ahogy elvolt, legalábbis közép-kelet európai összehasonlításban. Elvégre elvérzett itt jugó bajnok, a CSzKA Moszkva, a Levszki, bár voltak akkor is roppant kelelmetlen bukták.
De a válogatott...arra nehéz szavakat találni.
Minden idők egyik legnagyobb helyszínen átélt csalódása volt számomra az egyik felívelő szakasz. Augusztus 20-án játszottunk 1-1-et Svejccel. A 92. percben még vezettünk,de aztán jött Nestor Subiat...
Akkor neked Toleski RIP. Zahorecz, Kerekes, Kovács Laci, Popovics, Gordian, Horváth Gyula (Honvéd, Pécs, bundabotrány), stb. Mihalecz vagy Szabó Imre, ő is végigturnézta Veszprém, Zalát.
