Nem én érvelek a gyorsulással, hanem pont fordítva. Éppenséggel inerciális vonatkoztatási rendszerekre szorítkozok.
Az Einstein által felhozott „ikerparadoxon” említése csak felütés volt. Én az általam felhozott gondolatkísérlettel ellenérvelek. Vagy fogalmazzak úgy, hogy erre várom a specrel értelmezést. Konkrétan.
"Amennyiben a dolgok nem egyidőben történnek, akkor a "többidő" többféle távolságot jelent?"
Akkor szimplán nem tudsz egy vonalzót mellérakni.
Hogyan méred meg ételfutár robogójának a kedd reggeli eleje és a csütörtök déli vége közötti távolságot? Sehogy.
A "távolság" az a téridőbeli kiterjedés, aminek semmiféle időbeli komponense nincsen. Azaz konyhanyelven: a két végpont egyidőben van, és odarakhatsz egy vonalzót a kettő közé.
"Vagyis egymás nélkül nem értelmezhető a téridő."
Az egy másik dolog. Ne kutyuljunk mindent mindennel.
„És ugye, a "fényút távolság" esetében nincsen egyidőben a két végpont?” Abban nincs.
Amennyiben a dolgok nem egyidőben történnek, akkor a "többidő" többféle távolságot jelent? Ez még inkább összefonja egymással a teret és az időt. Vagyis egymás nélkül nem értelmezhető a téridő. De külön, külön, meg csak egyidejű távolság és egy időpont van. (most ennyit mérek)
"Lapozd föl az értelmező szótárt a relativitás szónál."
Csakhát nem az értelmező szótár definiálja a relativitáselméletet, hanem a Lorentz-transzformáció és a Zur Elektrodynamik bewegter Körper című tanulmánya A. Einsteinnek.
"Márpedig ha ezekből ellentmondás következik, akkor nem csak az axiómákat kell elvetni, hanem az összes belőlük származtatott további állítást."
Csakhát NEM következik belőlük ellentmondás.
Ha valaki mégis ellentmondást vél látni, akkor a "Hiba az ő készülékében van." nevesül: nem ért semmit a specrel matematikai logikájából. (És adott esetben hibás gondolatkísérleteket talál ki az igazát bizonyítandó.)
Összevissza hamukálsz mindenféle rossz, felületes és zavaros megfogalmazásokkal.
De amennyire ki lehet ókumlálni, te a visszafordulás során fellépő gyorsulással akarsz érvelni a specrel alkalmazása ellen. Mint rámutattam, ez elemi dilettantizmus, hiába állítod magadról, hogy értesz a fizikához.
Amikor pedig úgy beszélsz az ikerparadoxonról, mintha az valami matematikai önellentmondás volna, akkor végképp lelepleződsz, nem vagy te matematikus, de még csak tájékozott laikus se.
Mert a klasszikus halmazelmélet paradoxonai, pl. a Russel paradoxon, valóban önellentmondásokat mutattak ki, és kiküszöbölésük érdekében pontosítani kellett a halmazok elméletét úgy, hogy elkerüljük az önmagukat elemként tartalmazó halmazok fellépését.
De az ikerparadoxon egyáltalán nem önellentmondás, vagyis nem abban áll, hogy a relativitáselmélet axiómáiból egyszerre le lehetne egy A kijelentést, és annak a tagadását is. Hanem csak meglepő, mert ellentmond az időre vonatkozó régi meggyökeresedett hiedelmeinknek.
Nem mondtál jobbat. 3 dimenzióban nem csak 2 dimenziós szalámiszeletet, hanem 2 dimenziós gömbfelületet sem lehet megvalósítani. Csak matematikailag modellizálni. Mivelhogy a "vastagságának" nullának kéne lenni.
