A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"a fotont kicseréltük a WASER (ejtsd: vézer) szóra, amelyet a WAwe (hullám) + SERies (sorozat) szavak betűiből állítottunk össze."
Fejedelmi többesszámban beszél szegénykém, de ezt sehogyan se tudja eltalálni. Pedig már vagy tucatszor elismételte itt ezeket az infantilis jövendöléseit.
Mint említettem, a jövő fizikájában már nem lesz foton.
De vajon mi lesz helyette?
Vézer lesz helyette.
De mi az a vézer?
A vézer a vawe + series szavak kezdőbetűiből alkotott angol mozaikszó: vaser.
Ennek a jelentése hullám + sorozat, vagyis hullámsorozat.
Magyarul kiejtve a vaser szót, megkapjuk a vézer-t.
Hogyan kell elképzelni egy vézert?
A vézer egy véges hosszúságú hullámsor, aminek a hossza kb. 3 méter, és több millió elemi hullámot tartalmaz. Az elemi hullám pedig 1 hullámhegy + 1 hullámvölgy. Egy elemi hullámnak a hossza a hullámhossz, ami a látható fény esetében 380 és 780 nanométer között van.
Milyen alakú a vézer?
A vézer egy térbeli gömbhéj, amelynek a közepében van a fényforrás, vagyis az atom. Amikor az atom kisugároz egy vézert, akkor az atomból egy gömb alakú hullámsor indul el. Hasonlóan, mint a vízbe ejtett kő közül a vízhullámok, csak a vézer esetében nem síkhullámok, hanem 3D-s térhullámok indulnak ki az atomból, gömbhéj alakban. A gömbhéj vastagsága (vagyis a hullámsor hossza) a 3 méter. A kisugárzáskor a gömbhéj sugara egyre nagyobb lesz, ugyanúgy, mint a vízhullám esetében. Ahogyan távolodik a hullámsor az atomtól, úgy egyre nagyobb térrészre oszlik el, ezért a hullám amplitúdója folyamatosan csökken. Ugyanúgy, mint a vízhullámoké.
Nyolc kísérleti tényt soroltam fel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a fény nem állhat fotonokból, vagyis részecskékből.
Ezzel összhangban, a jövő fizikájában a foton már nem fog szerepet játszani.
Eltesszük az elavult ócskaságok közé, ahogyan hajdan a flogisztont.
A jövő fizikájában a fény tisztán hullám lesz (amint a természetben is az), de nem folyamatos hullám, mint ahogyan ma hiszik, hanem szakaszos (időben impulzusos) hullám. Ezzel minden fényjelenség és fénnyel kapcsolatos kísérlet tökéletesen megmagyarázható.
A továbbiakban nem lesz szükség a fény kettős természetéről szóló mesére, nem lesz szükség a fotonelméletre, nem lesz szükség arra a hibás elképzelésre, hogy a fény a semmiben terjed, és nem lesz szükség a mindenki által ugyanannyinak mért fénysebességre sem.
Az einsteini sötétség korszakának vége, a fény ismét diadalmaskodik a sötét agyak felett.
Egy újabb adalék, hogy miért nem lehet részecske (foton) a fény.
"Selényi kísérlet (részecskékkel nem értelmezhető)"
A fotonhívők szerint egy foton csak saját magával interferál. Ha a fényforrásból különálló fotonok indulnának ki, akkor pl. az egymástól 90 fokban kilépő fotonok nem interferálhatnának egymással.
A Selényi kísérlet viszont bebizonyította, hogy 90 fokban kiinduló fénysugarak is képesek interferenciára.
Ez a kísérlet egyaránt cáfolja Einstein fotonelméletét is, és a tűsugárzás elméletét is.
Mivel a fény nem folyamatos hullám, hanem szakaszos, ezért egy kissé másképpen működik az interferencia, mint azt ma a végtelen hullámokkal tanítják.
Ahhoz, hogy látható interferenciakép jöjjön létre, a megfelelő hullámszakasz pároknak kell találkozni egymással. Ez gyakorlatilag csak akkor teljesül, ha az interferáló két fénysugár ugyanannak a fényforrásnak a szétválasztott fénysugaraiból származik.
Két független fényforrás fénysugarai is fényhullámai is interferálnak, de látható interferenciaképet sohasem hoznak létre. Erre mondják a "fotonosok", hogy a foton csak saját magával interferál. Ez persze ebben a formájában úgy hülyeség, ahogy van. De arra rámutat, hogy a hullámok esetében csak a szétválasztott iker-hullámszakaszok újratalálkozása hoz létre látható interferencia képet.
"Fényinterferencia (részecskékkel nem értelmezhető)"
A fényinterferencia az, amikor két fényhullám találkozik. Ha a hullámhegyek találkoznak, akkor erősítés történik, ha hullámhegy találkozik hullámvölggyel, akkor gyengítés.
Ha a fény részecskékből állna, akkor az interferencia jelensége nem létezhetne.
Nehéz lenne megmagyarázni, hogy két részecskékből álló fénysugár találkozásakor hogyan oltják ki egymást.
Az interferencia a a legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy a fény hullámokból áll, és semmi köze sincs a részecskékhez.
Minden fényt kibocsátó részecske sokkal kisebb, mint az általa kibocsátott fény legkisebb hullámhossza, emiatt a fény csak hullámféle jelenség lehet, sohasem korpuszkuláris jelenség! (Hamiltontól származó emélet!)
"Fénypolarizáció (részecskékkel nem értelmezhető)"
Minden fényhullám vonulatnak van egy rezgési síkja. Az atomok által keltett sok-sok hullámvonulatnak véletlenszerűen eltérő a rezgési síkja, ezt nevezzük polarizálatlan fénynek.
Ha egy polárszűrőt teszünk a fénysugár útjába, akkor csak azok a hullámok mennek át rajta, amelyeknek a rezgési síkja megegyezik a polárszűrő síkjával. Így kapjuk a polarizált fényt.
Ezt azonban nem lehetne megtenni, ha a fény fotonokból állna. A fotonoknál nem értelmezhető a rezgési sík. Ha a fény fotonokból állna, akkor a polarizált fény nem is létezhetne.
"Fényelhajlás vékony résen (diffrakció). Csak hullámokkal értelmezhető."
A fényelhajlás (diffrakció) szintén olyan jelenség, amely ellentétes a részecskeelmélettel. A részecskeelmélet szerint a fénysugár mindig egyenes vonalban terjed. Ennek azonban ellentmond a keskeny résen áthaladó fénysugár viselkedése. Ha nagyon keskeny résen halad át egy fénysugár, akkor a – részecskeelmélet szerint – a rés mögötti ernyőn egy világos sávnak kellene látszódnia, ezen kívül pedig éles kontúrral elválasztott sötét területnek. Azonban nem ezt tapasztalták. A rés mögé helyezett ernyőn világos és sötét sávok váltják egymást. Olyan helyre is eljut a fény, ahová egyenes terjedés esetén nem juthatna el. Ugyanezt tapasztalták, ha egy hajszálvékony akadályt helyeztek a fény útjába. Ez a jelenség szintén csak a hullámelmélettel magyarázható.
Folytassuk azoknak a kísérleteknek a felsorolását, amelyek bizonyítják, hogy a fénynek nem lehet részecske természete.
"A fénytörés két közeg határán (részecskékkel hibás eredmény jön ki)"
Már Newton felfigyelt rá, hogy a fénysugár iránya megtörik, ha pl. levegőből vízbe megy át.
Mivel ő még a hibás részecskeelmélet híve volt, azzal magyarázta a jelenséget, hogy a fényrészecskék sebessége felgyorsul a vízben. Később kiderült, hogy a fény nem felgyorsul a vízbe belépve, hanem éppen hogy lelassul, kb. 2/3-ára.
A hullámelmélet viszont jó magyarázatot ad, mert a fényhullám sűrűbb közegben lassabban halad.
Ez a megfigyelés is a fény hullámtermészetét támasztja alá.
"Fényvisszaverődés tükrön. A fény fázisa 180 fokkal megváltozik. (Ez részecskékkel értelmezhetetlen)"
Ha egy fényhullám tükörről verődik vissza, akkor a beesés szöge és a visszaverődés szöge megegyezik. Ezt már régebben is tudták.
Ez a megfigyelés megmagyarázható lenne részecskékkel is, hiszen ha a fotonokat pici golyóknak tekintjük, akkor úgy kell viselkedniük, mint pl. a billiárdgolyóknak. Amekkora szögben nekilökjük a billiárdgolyót az asztal falának, ugyanakkora szögben fog visszapattanni.
Igen ám, de később azt is megfigyelték, hogy amikor a fényhullám a tükörről visszaverődik, akkor 180 fokkal megváltozik a fázisa. Ezt már nem lehet golyócskákkal, vagyis fotonokkal megmagyarázni, hiszen a fotonoknál már maga a fázis sem értelmezhető. A fázis csakis a hullámok esetében értelmezhető.
Tehát a fény visszaverődése is azt bizonyítja, hogy a fény hullámokból áll, és semmi köze a foton-részecskékhez.
"A fénysebesség független a fényforrás mozgásától (részecskék esetében függnie kellene)"
Minden hullámmozgás esetében a hullám sebessége független a hullámforrás sebességétől. Például, egy motorcsónak vízben keltett hullámainak a sebessége nem függ a motorcsónak sebességétől, hanem mindig ugyanannyi, akár áll a motorcsónak akár halad. Ezért tudja a gyorsan haladó motorcsónak megelőzni a saját hullámait. De a hang esetében is ugyanígy van.
A fény is hullám, tehát a fény esetében is így kell lenni.
És mit ad isten? A megfigyelések tökéletesen alátámasztják, hogy a fényhullámok sebessége is független a fényforrás sebességétől. A kettőscsillagok megfigyelése kétséget kizáróan bizonyítja.
Ha a fény részecskékből (fotonokból) állna, akkor függenie kellene a fotonok sebességének a fényforrás sebességétől. A fényforrás mozgásának irányában nagyobbnak kellene lennie, mint az ellenkező irányban. De ezt a verziót a megfigyelések egyértelműen cáfolják.
Tehát ez félreérthetetlenül mutatja, hogy a fény nem állhat foton-részecskékből.
A Szuperfizika szerint a fény tisztán hullámtermészetű. Semmi köze sincs a részecskékhez. Ugyanis a fény hullámhossza, frekvenciája, fázisa, rezgési síkja, stb. mind-mind értelmezhetetlen lenne, ha a fény részecskékből állna. Tehát a fény nem kettős természetű, hanem tiszta hullám.
Ezt bizonyítja szinte az összes megfigyelés és kísérlet.
A bizonyítékok a következők:
- A fénysebesség független a fényforrás mozgásától (részecskék esetében függnie kellene)
- Fényvisszaverődés tükrön. A fény fázisa 180 fokkal megváltozik. (Ez részecskékkel értelmezhetetlen)
- A fénytörés közeg határán (részecskékkel hibás eredmény jön ki)
- Fényelhajlás vékony résen (diffrakció). Csak hullámokkal értelmezhető.
- Fénypolarizáció (részecskékkel nem értelmezhető)
- Fényinterferencia (részecskékkel nem értelmezhető)
- A fény kettős törése (részecskékkel nem értelmezhető)
- Selényi kísérlet (részecskékkel nem értelmezhető)
- Doppler jelenség (részecskékkel nem értelmezhető)
- stb, stb.
Láthatjuk, hogy a fénynek semmi köze a részecskékhez. A fény kettős természetéről szóló mese csak egy átmeneti kompromisszumos megoldás volt, mivel még nem ismerték fel a fény valódi természetét.
