Tapasztalatom szerint a küzdősportolókra általában a konditeremben sem jellemző a puhányság, én úgy látom, hogy ott is odateszik magukat keményen. Kétségtelen, hogy nem "túlgyúrtak", tehát nem fő céljuk a növekedés, inkább erőt fejlesztenek.
A "mozogni nem akar" jelzőt egy vékony rétegre értettem, aki csak nagy akar lenni. Pl egy-egy izomagyú, vagy a profi testépítők. Illetve akik 10 méter sem hajlandóak futni, vagy lépcsőzni, mert akkor "leépülnek".
Persze, én is küzdősport mellett járok mellékesen gyúrni is. És épp erről a kompromisszumról beszélek, hogy sztem nem "izomszakadásig" kell erőlködni a súlyokkal a hozzám hasonlóknak.
"de a legtöbb embernek nem feltétlenül megfelelő. " - A legtöbb ember nem sportol rendszeresen, tehát már ezért sem igaz az állításod, egyébként meg ahová járok, ott rendszeresen gyúr egy Thaibox edző és egy Kick-box versenyző is, tehát a "de mozogni már nem akar" kijelelentésed sem állja meg a helyét. Tisztában vagyok vele, hogy az izomtömeg az állóképesség rovására is mehet, de nem kell ilyen végletesen fogalmazni, léteznek okos kompromisszumok.
Azt azért érdemes tudni, hogy ezen mikroszkópikus sérülések begyógyulva úgymond gátolják a mozgást, tehát belassulsz tőle. Aki színtiszta testépítő, és csak nagy akar lenni, de mozogni már nem akar, annak jó is így, de a legtöbb embernek nem feltétlenül megfelelő. Ez hatványozottan igaz, ha mellette más, dinamikusabb sportot is űz az ember.
Szerintem az csak jó, ha az ember másnap érzi azokat az izmokat, amiket alaposan megdolgoztatott. Persze most nem olyan érzésre gondolok, mint amikor a kezdő kölök lemegy először, eszetlenül szétfeszengi magát, aztán másnap szinte fel sem tud kelni az ágyból, hanem egy egészséges, kellemes izomérzetre. Azt viszont már meg nem tudnám mondani, hogy ezt az "apró, mikroszkópikus sérülések" vagy a "tejsavtermelés" okozza.
Nem vagyok biológiából nagy profi, de az egyik oka az izomláznak a túzott tejsavtermelés. Ez az, ami a rossz fehérjeszintézis eredménye, s ez általában kezdőknél, és/vagy a hosszú ideig tartó, szokatlan terhelés miatt van. Azt az izomlázat, amit egy jól felépített edzésterv edzései után érezhető, azt nemcsak és nem elsősorban a tejsavtermelés, hanem az izomrostokban keletkező apró, mikroszkópikus sérülések okozzák. Nos, pont ezek az apró kis sérülések motiválják a szervezetet arra, hogy az izomrostokat kijavítsa, és megvastagítsa, készülve ezzel a várható további terhelésre. Leegyszerűsítve és vázlatosan a mérsékelt izomláz fejlődést jelez, a túlzott, erős izomláz pedig a túedzés első biztos jele.
Az hiszem egyetértünk. Legalábbis az izomláz értékelését tekintve.
Jó. Úgy látszik ilyen sajátosságod van. Ez pont olyan, hogy van aki szereti a krumplicukrot, mert édesnek érzi, van aki meg nem, mert keserűnek tartja.
az egyik ex-edzőpartnerem spanja edzett mindig úgy, hogy ne legyen izomláza. kurvanagyranőtt, gondolhatod...
Kezdőknél, talán, még előfordulhat. de ott is csak azért, mert kevés az izomzatuk, hogy sok savat termeljen. egy bizonyos szint után nem lehet megúszni az izomlázat. de nem is kell! :D
Én mindig érzek izomlázat. a vállamat kivéve. sőt, elég brutális izomlázaim szoktak lenni. (3-5 nap), de erről már egy csomót irtam régebben. az intenziv edzéshez hozzátartozik. persze nem mindenki edz intenzíven.
Tegnap megnéztem a B.B.TV legújabb adását. A fickó azt állítja, hogy egész évben 10 feletti ismétlésszámokkal dolgozik (akár 15-20-30-as ismétléseket is csinál), mert így érettebb lesz az izom. Megint csak kiderült, hogy az, hogy ki mennyit és hogyan edz, az mennyire egyénfüggő. Régebben próbáltam én is 12-ket nyomni, de egy idő után beállt egy kőkemény stagnálás.
"csak kevés terhelés jut a vállra. " - Hogy mi a kevés meg a sok, az relatív, viszont az tény, hogy azt súlyt, amit a bicepszezésnél használsz, azt 100 százalékban meg kell tartania a vállnak. Én a francia rúdra felpakolok két huszast, és nekem ez az 50kg terhelés egy kiadós oldalemelés után rohadtul nem fekszik. Így aztán most már sosem csinálom a bicepszet a váll után. Persze akinek megy, és így szokta meg, az csinálja nyugodtan, nem akarok senkit sem lebeszélni róla.
"úgy megdolgoztattam az izmaimat, hogy több sorozatra már nem vagyok képes" - Ne a sorozatok számával foglalkozz, hanem a használt súlyokkal. Attól nem leszel erősebb, hogy több sorozatot nyomsz mint kéne.
4 nap kényszerpihenőt tartottam, és észrevettem, hogy "nagyobbak" lettek az izmaim mint 1-2 nap pihenő után.
egyes edzésekután nincs izomlázam, pedig úgy megdolgoztattam az izmaimat, hogy több sorozatra már nem vagyok képes. (izomlázam nincs, de azért rendesen érzem hogy megdolgoztattam az izmaimat) a kérdés: izomláz nélkül is elképzelhető az izomnövekedés?
"Szerintem túlerőltetés a legvalószínűbb oka, hogy válledzés után nem bírtad a bicepszet. Tippem az, hogy a forgatásért felelős rotációs izmok megsérültek, és nem bírták tartani a karod." Sérülésről szó sincs.
"Ha nagyon kipurcantom előtte, akkor hamarabb érzem fáradni a vállamat, mint a bicepszemet. " - Ez alatt azt értem, hogy a válledzéssel lefárasztott izmok a bicepszezésnél további terhelést kapnak, hiszen a súlyokat akkor is meg kell tartaniuk. Ez a további terhelés a nagyobb súlyok használatakor akár előidézheti azt is, hogy a bicepsz fáradása előtt már elkezd sajogni a váll, jelezve, hogy ő már túl van az edzésen, neki már inkább pihi járna.
