Vajon miért nincs a kajszinak külön topikja? Hisz' se nem szilva, se nem őszibarack. Ellenben a kedvenc gyümölcsöm gyerekkorom óta, amikor először magyar kajszit kóstoltam... no meg a lekvár, pálinka, ki mit szeret.
A rostos és a darabos (dzsem) két különböző dolog. A "rostos" kajszi (pl. szerintem a rózsakajszi, vagy kicsit a ceglédi arany) tartalmaz fás jellegű, kellemetlen rostokat. Az, hogy ez fajtajelleg vagy környezeti ártalom, a lekváron nem segít. Amit te szeretnél, az a darabos ún. dzsem, bár én inkább mindenre lekvárt mondok. Én rövid ideig főzöm a kajszit, kicsit botmixerezem, annyira, hogy darabos is legyen benne. A héjat forrázás után már levettem. A cukor kicsit hígít rajta (kb 30deka/kg). Pektin nélkül is használható lesz a lekvár, pektinnel sűrűbb, de ekkor sem lesz sütésálló. Sütésre jó a celofán alatt beszáradt lekvár :) Utálom a vastagon pektines lekvárokat, de egy kicsit szoktam a kajsziba tenni (ajánlott mennyiség töredéke). Ennyi.
Még hogy "természetes"... szerinted sok kis kínai gyerek nagyon éles késekkel kifaragja a pektint a szőlő meg az alma héjából?
Egyébként: E440 (ezt csak azért írtam, mert vannak akik egészségről, meg természetes anyagokról papolnak, és azt mondják, hogy minél nagyobb szám van az E után, annál "károsabb" :D)
Tojom le a lekvárban levő vitaminokat, "tudományos" parasztvakítás az egész. Nyáron a sok gyümölccsel feltöltjük a vitaminraktárainkat, aztán mikor kezd kiürülni, akkor jön a disznóvágás jó sok savanyúkáposztával, oszt mire kienged a fagy lehet felszedni az augusztusban eldugdosott újhagymát...
A lekvárt azért eszem, mert finom (meg finom vele a friss fonottkalács :)
A dzsemfixben pektin van, amit gyümölcsből nyernek. Szóval tényleg természetes. A többivel egyetértek, a szétfőzött lekvár csak az íze meg az ásványi anyag tartalma miatt értékes, abban már semmi egyéb vitamin nem lesz.
Az idei évet kivételével (2018-ban készerkapot nagy hideget a legrosszabbkor) bőven virágzott .Idén nem volt gyümölcs ami fékezte volna a növekedést így maradt a metszegetés. Különben szeretne égig érni . Találtam minimális mézgásodást amit Goldrichnál eddig nem tapasztaltam .
Nincs semmi gond a dzsem fixszel. A lekvár úgy készül, hogy jó sokáig főzöd, míg szétesik, vagy szétkavarod rostjaira. Fél nap főzéssel besüríted, ahogy elpárolog a víz. A dzsem készen van kb 20 perc alatt. Épp csak kap egy hőkezelést, hogy elálljon. Nem esik szét a gyümölcshús. Nem mennek ki a vitaminok. Nem párolog el a víz, nem lesz térfogat csökkenés, több dzsemed lesz, mint lekvárod. Ezt az elmaradt besürüsödést a dzsem fix okozza, mert különben híg fos lenne. Vagy zselatin. Ezek természetes dolgok, csak állati eredetü. A házi dzsem egésséges.
Mindig olyan lekvárt szerettem volna ami rostos, amiben szinte darab barackok vannak, de rá kellett jönnöm, hogy ilyet nem tudok csinálni. Pedig próbáltam már sokféléből, sok helyről vettem, de csak nem akart "szálkás" lenni :(
Aztán rájöttem, hogy amikor valahol darabosat ettem, az valószínűleg valami "dzsemfiksz" nevű förmedvénnyel volt csinálva, márpedig annak semmi keresnivalója nincs a lekvárban. Tehát marad a "hagyományos" lekvár...
Nem célom a Bergeron kajszit lejáratni,mivel kettő is van belőle a kertben. Én lennék a legboldogabb, ha csak pozitív dolgokat írhatnék a fajtáról.
Többször is öntöztem a nyáron mindkettőt, mégis fellépett a probléma úgy, hogy egyik sem vírusos.
Nyersen fogyasztva a szálkásság nem érződik. Az elképzelhető, hogy keményebb rostokat nyersen fel lehet fedezni, de az nem zavaró.
Amit elrontottam, az a fák túlterhelése. Én azt gyanítom, hogy ennek a problémának nagyban köszönhető a lekvár szálkássága.
A lekvár főzője ügyes háziasszony, de ilyen problémával még nem találkozott sárgabaracknál. Az általa ismert magyar fajtakörnél ilyen gond sose merült fel.
A szálkás kajszi lekvárról félrevezető, és fajtalejárató féligazságok is keringenek az interneten, és itt is megjelent néhány ebben a szellemben átvett info. Lehetséges a keményebb rost egyes gyümölcsök lekvárjában, ami kősejtességet, keményebb rostot, szálkásodást idézhet elő, de annak mindíg oka van, és meg is oldható.
Az egyik fő ok például a kajszinál, hogy van bizony ez a plum-pox vírus, vagy szilvahimlő vírus, ami ha nem is tudja megölni a fát,
nem csak foltokat hagy a gyümölcsön vagy annak magján, hanem a fában jelentősen szűkíti a nedvkeringést is és tápanyagfelvételi zavart okoz. Ezért lehet egyszerűen erősebb a gyümölcsrost, mivel nincs elég lé a kineveléskor. A második általam ismert ok a cyrangel által leírt elégséges víz hiánya a gyökérzetnél mint fölvevőnél a termésfejlődés és érés időszakában.
Ennek is az oka tulajdonképpen hogy nincs elég lé, csak itt a betegség nem játszik.
Igaz, hogy már régen volt Bergeronom, de volt, évekig főztük a baracklekvárt belőle, nem volt szálka sohasem, nem volt vírusos és házikertben néha kapott vizet amikor kellett.
Biztos, hogy nem igaz az az állítás, hogy a gyümölcsben nem érezhető a szálkásság, de a lekvárban meg igen. A főzés során mindenképpen puhulni kellene még a "kőnek" is. Ha mégis ilyen gyümölcs van csak, és kell belőle a lekvár, akkor nem paszírozás meg szürögetés, hanem darálás és botmixer 100 %-ig meg tudja oldani a problémát, meg egy ügyes lekvárfőző asszony. Szerintem.
Van valakinek tapasztalata a Goldrich fajtáról? Ízben, termésmennyiségben, betegségellenállásban? Majdnem vettem egyet de azt olvastam róla, hogy csak részben öntermékeny. Ez gondot jelent a gyakorlatban?
ceglédi fajtakör 6-8 fajtával, mk235, ligeti óriás, szegedi mammut, mandulakajszi, budapest... stb.
volt tavaly ősszel, legalább összesen 20 féle "kommersz" fajta, de orangered, goldrich, harcot, harogem, stb. újabb fajták is voltak. "persze" a legújabbak nem (spring blush, kioto, ladycot, pricia, tsunami, rubista, stb...), de lehet, hogy ez is változik idén...
