te vagy az az ember, aki néhány szóval képes teljesen új perspekívát nyizni előttem.
szikrázó fénybe helyezted az életem célját, értelmét, rendeltetését. ez nem kamu, pár perc alatt megvilágosodott bennem mindaz, amit eddig csak kaotikusan kavargó, céltalan eseménygubancnak hittem. valóban nincsenek véletlenek, célirányosan örvénylik a karma, sodor egy tiszább, magasabb lét felé.
örök hálával tartozom neked.
Nem tudom, mi bajod van velük. Írtóra gyönyörűek!
(Egyszer voltam egy akkora halas boltban, ahol mindenfle egzotikus jószágokat árultak, és voltak közöttük mindenféle ritka harcsafajok. Akkor mutattak egy akvarisztikai könyvet, ami telistele volt szebbnél szebb harcsákkal. Több száz fajta, amelyek többsége folyami faj, de akváriumban is tartható. Tényleg tündériek voltak!
De a tengeri akváriumok a tetőtől talpig lebilincselőek. Igazi minióceánok a sarokban. Ha egyszer sok pénzem lesz, mi feleslegesen költhető, lesz egy olyan házam, amelynek rengeteg üvegfala lesz, üvegkupolája, és a "sötét" falait körben akváriumok fogják borítani, ahol éppen nem könyvek, virágok, vagy sziklák lesznek...)
myo
dehogy, dehogy, azt senki nem mondta, hogy fél óra...
vizont működik, ennek őszinte szívből
mégse tudok elszakadni a régitől
a legrégebbi kéne nekem, majd az lesz az igazi.
de ma már nem csinálok újat, nehogy túlzott sejtnövekedést indukáljak
azt, amit sajátkezűleg hoztam létre és amelyet minden körülmények között magaménak fogok elismerni.
de sajnos azt mondja a rendszer, hogy még nincs aktiválva. sose értettem.
most pl. azt szeretném tudni, hogy kell egy nicket aktiválni.
friss vagyk, naprakész, lédús és jóízű (neked elárulom, csak véres), biztosan imádni fognak a bajszosok.
sokan vagyunk mi is sokféle nickkel és sokféle váddal.. kibirjuk, túléljük.. sokan lemorzsolódtak, de azokat sem bánjuk.. akinek fontos vagy, az úgysem azzal törődik, hogy mit csaholnak rólad..
az első nick kiszállt, ő legalább nem lesz netfüggő, ebben biztos vagyok.
a másosikat valaki direkt az én lejáratásomra hozta létre, természetesen bizonyíthatatlan az egész.
Crave remélem, meg tudja védeni magát, de ez már rég nem fog érdekelni senkit, mert akkor az egész koncepciójukat újra kéne gondolni, és az mindig kockázatos. jobb ma egy skizó, mint holnap egy igazság.
Nos, szerintem ismerd be azt is, mi nem a bűnöd, akkor leszállnak rólad. Aztán a többiek majd megvédik magukat, az csak rájuk tartozik, hogy bizonygassák, valóban egyenlőek önmagukkal. Senkinek nem kell a védelmére kelned, mert mindig ez a vége. A támadottak pedig meg kell hogy tanulják megvédeni önmagukat. Felesleges ezen felhúzni magadat, aztán lelépni pár napra, majd visszajönni ugyanarra...
myo
fél év alatt 3 nick volt, akiről megpróbálják elhitetni, hogy én vagyok, és ezzel lejáratni. az elsőt egy ismerősömnek hoztam létre a gépemen, sőt levelet is onnan írt. ebből tuti, hogy én vagyok, egyszerűen letagadhatatlan. akkor lenne semmi közük hozzá, ha én lennék, ettől még abszurdabb a dolog.
a második Rubina, aki szintén az én lehasadt személyiség-darabom. ugyan teljesen értelmetlen az egész, de próbáljam csak bebizonyítani.
a harmadik Crave21, aki nyilván csak azért ír az elején férfias dolgokról, hogy megtévesszte a megtéveszthetetlenül ultraintelligens közönséget.
persze röhögni kéne az egészen, csak nem tudok, mert nem bírom elviselni, ha hazugnak gondolnak és ezért elveszítek embereket, akik fontosak voltak.
most valaki igen jól szórakozik. az aljasság mesésen megtérül.
részletek a csakúgyban
miért is utálunk téged?
mert nem tetted meg, amit szerintünk megtettél. egyszerűbb rávetíteni valakire, mint elismerni, hogy tévedtünk. és te különben is védtelen vagy. támadható. őrült. szemét. hazug. nevetséges.
dögölj meg.
A gephez valo hozzaferes nekem is nehezen megy. Most is az egyetemrol vagyok, csak itt nem tudok ekezetet gyartani, mert ez az idiota rendszergizda letiltotta a geprol oket.
A zenen tul, mermint hogy hallgatni is szeretem, tancolok. Igazabol nehez nyugton maradnom, ha muzsika szol. Azert irtam, hogy szamomra ilyen jelleggel jelenik meg a zene, mert maskeppen nehezen megy neki.
A film miatt nem haragudtam, nem kell allandoan elnezest kerni:o)
Elnézést, a filmhez hozzátettem, hogy elnézést kérek, nemigen lehet leírni, hogyan is lehetne. A zenei futamokba kissé belefeledkeztem, de ezért nem kérek elnézést, mert nem minden hátsó szándékkal írtam. Mintha valahol arról tetszett volna panaszkodni, hogy rossz kedve van, vagy széthullott, vagy mind a kettő.
(Elég nehézkesen tudok géphez férni mostanában, kipurcant a tápegységem, és a lakásban lévő másik géphez, amin most is írok, vagy hozzáférek vagy nem.)
Nem vagyok verbális hangulatban, zenét hallgatok és festményeket, szobrokat nézegetek. Gondolom, hogy ez érződik is az irományom ötlettelenségén, szárazságán... Egy egóm sincs, csak valami ősegó, ami fényeket lát, és hangokat hall.
Örülök, hogy gyakorta örömét leli az éneklésben, ahogy olvastam. Az is zene...
Szinte mindent, aminek fülbemászik a dallama. Néha csak skálázok az énekessel. Legtöbbször Bocelli, Pavarotti, Celine, Huston, Carrey, Sting, Straisand, McKennith, filmzenék, rajzfilmzenék;o), musicalek, operák olykor, Tony Braxton, ír népdalok, jazz, és a rádióban ami éppen van. Ha van szövegkönyv a cd-khez, vagy kotta, akkor azokból. Az angolt értem, a franciát kiejtem, az olaszt sem nehéz szövegből énekelni, magyarul, persze, és Celine-nek van pár spanyol dala is. De ezek bőven elegek. Egy-másfél óránál tovább nem bírja a torkom, kifáradok, főleg a hangszálaim. Többet tévesztek, és adott énekesnek adott hangnemben szól a hangja, ha cserélni akarok, már nehéz beénekelni a másik énekes hangjára. Főleg, ha torkozott sokat az előző.
Ha feszült vagyok, mindig énekelek, ha nem hallják, és ha egyedül vagyok, ami 2-3 naponta jön össze, akkor.
De így is nagyon nehéz azt megcsinálni, amiről beszéltem. Ismerni kell a dalokat, a hangokat, hajlításokat. Nehéz. Főleg ha duettek vannak;o) A könnyebb daloknál könnyebb, a nehéz daloknál beleszól a saját fejed is, és azt kihagyni! De jó, amikor sikerül;o)
Jól leírtál egy filmet, amiről lila gőzöm sincs a gyűjteményemben. Nem vagyok egy művészfilm faló. Nekem megfekszi a gyomrom, ha nem mondanak semmit, csak nagyon elvontak...
A zenét tekintve sem vagyok ilyen érző lélek. Ugyanis ki szoktam hagyni magamat a zenéből. Nem értelmezek, és nem differenciálok érzéseket sem. Ha zene, akkor mozdítsa meg az izmaimat. És akkor csak zene van és a mozgás. Én valahol elköltözve egy másik dimenzióba. S mindegy milyen muzsika. Vagy énekelek, de akkor az megint egy külön állapot. Ha énekelsz, akkor egyszerűen énekelsz. Jön a hang, és ahhoz, hogy úgy szóljon, ahogyan kijött az énekes torkán, ahhoz megint kihagyhatod magadat a dologból. Nem hasonlítgatsz mindenféle érzésekhez, még akkor sem, ha érted a szöveget. Nem. A hangot érted, ami a hangban rezonál, azokat az apró pici dolgokat, ahogyan felhúzza, hajlítja, torkozik, remegtet, megnyomja, vagy elhalkítja, sóhajtja, vagy kiáltja, nincs semmi más, csak a hang és te utánzod, hogy úgy szóljon, ahogyan kell..
S nem elemzed, mit akart ezzel a szerző, miért csinálja így, vagy milyen hatása van rád.
Nem érdekel, milyen hatása van rám. Felszabadít és kész. Élek tőle. Lüktetek. A mellkasomban dörömbölő dob vagyok. A ritmusra verő szívverésem. A furulyaszóra harmonizáló légzésem. Az izmaim összehúzódásai a hegedű trillái, vagy a gitáron rezdülő futamok.
Egyesek azért énekelnek, vagy táncolnak, hogy önmagukat fejezzék ki. Én azért csinálom, hogy megfeledkezhessek önmagamról...
Én hordom a fület, ami a zenét eljuttatja az izmaiba, a zsigereimbe...
Így van ez a szavakkal is, ha úgy érzem, írnom kell...
hogyhogy hatnak a tudatalatti üzenetek? desifíroztam őket, és analógiás, terepszínűnek álcázott, szalamandraként kúszó, tudatalattiféleséget vittem bele, a stílus rovására. hmmm. brrrr. van egy másik film is nálam, az tisztán digitális, és semmi verbalitás nincs benne, csak hangeffektusok és látvány. kényelmesebb terep. egészen nyomorult élete van az embernek, ijesztően komikus, tehetetlenkedő és kiszolgáltatott tevés-vevés, a valóstól és a valótlantól való összekuszálódott rettegés, és minden amit mi szépnek látnánk az borzalmasan randa. nagyjából erről szól ez a film, de képek nélkül nem ér semmit. úgyhogy elnézést is kérek, hogy szót vesztegettem rá, különösen, hogy a címét is elfelejtettem, ha egyáltalán van neki. bár ebben a filmben is mindenféle szanaszét-keresztül- és földbetiprások vannak, de túlnyomórészt csak a keresztültiprásoktól való rettegés mozgatja a kiszolgáltatott figurákat, és néhány pillanatra egészen jól tudnak örülni. aztán jön a tiprás, de az egészen kiszámíthatatlan. ezt a filmet többször megnéztem már, a vizualitás egy filmbeli korlátját a digtiális technikával sikerült áttörnie a testvérpár rendezőknek, úgy, ahogy igen sokszor meghallgathatunk egy schubert vonósnégyest, tetszésünk szerint ezt is bármikor kedvünk szottyanhat megnézni. de lehet, hogy közrejátszik ebben valami nehezen megfogható mazochizmus, mint ahogy gyanús nekem a komolyzene is, hiszen mozartot és sztravinszkij darabjainak a javarészét leszámítva a többsége (tisztelet a kivételnek, azért akad szerencsére) az európai letargia- és melankóliaigényre játszik rá, rajtuk kívül nagyon kevés zeneszerző van, akinek a művein mosolygunk, netán nevetünk. az érett sztravinszkij gyakran viccel úgy, hogy elég nehéz megállni nevetés nélkül, holott nagyon komolykás, sőt kétségbeejtőnek tűnő színben állítja be a kereteket, a mozgásteret. megvicceli a hallgatót, minduntalan rájuk ijesztget üstdobokkal, rézfúvósokkal, aztán kineveti azt az egész kort, az összes félelmét és főként gyengeségét. nagyon szeretem sztravinszkijt, éppen az előbbiekért. mozartot pedig azért, mert szinte elképzelhetetlenül nyomorúságos és szomorú életében is vidám tudott maradni, ha a zenéjébe belehallgatunk, ugye, ez elég evidens. fel is teszem most sztravinszkijtól a tavaszi áldozatot, ami ugyan nem annyira vidám, de már belehallgattam amíg írtam most, és ha így adódott felteszem újra, és végighallgatom...
