Újmikefalva/Novi Mikanovci, Szt. Bertalan templom főhomlokzatán egy kör alakú torony található, mely szerves kapcsolatban áll magával a templomtesttel. A templomhajó három kicsiny ablaka és a torony részletei a román és gótika keveredését mutatják, míg az eredeti, hosszan elnyúló templomtesthez, a nyolcszög három oldalával záródó apszist és a külső támpilléreket, utólag adták. A barokk korban a templomot restaurálták, délen egy kupolás előtérrel toldották meg (a déli homlokzat elfalazott kapuja felett, Erdődy Bakócz Péter címere és felirata található, ami a templom 1731-es barokkizációjáról tanúskodik), és az is lehet, hogy ekkor újították meg a harangtorony felső részét.
Az Új Mikefalva-i (Novi Mikanovci) Szt. Bertalan templom
Mikefalva, egy kelet szlavóniai település. A Szt. Bertalan templom a falutól keletebbre, az Új Mikefalvának nevezett tanyán található. A falu mellett húzódik a Száva-menti Bródból, Szentlőrincre (Vinkovci) vezető út.
Noha az egész terepen állandóak a prehisztorikus és római kori leletek, a középkori írásos emlékekben, ez idáig nem leltek a Mikefalva névre, sőt úgy tekinthető, hogy az időben nem ez a név szolgálta a település megjelölésére, hanem valami más [94].
A templomot és sáncait, Diakóvár és környékének 1702-es leírásában is megemlítették: „A Szt. Bertalan tiszteletére épített templom, jó fenntartású falakkal bír, a falunál a régi időkben, egy földből kiépített táborhely volt, amit Mikefalvai sáncoknak neveznek, melynek alapjai ma is megtalálhatók”.
Gjuro Szabo úgy vélte, hogy a templomot először, Nikolics Péter 1660-os jelentésében említették meg, aki Petretics Péter zágrábi püspök kiküldöttéként, beutazta Szlavóniát. Az ő elmondása alapján: „In parochia Verbicze in pago Michanovczy integra lapidea ecclesia sub titulo Bartholomeo apostoli, et sunt tris loca ubi celebratur, apparent vestiga murorum ibi, ignorantur nomine propria” [95].
Szabo nem hitte azt, hogy a templom valaha a kereszteseké lehetett volna, vagy hogy egy ferences kolostor maradványa lenne. Ám megemlítette, hogy a templom mindenképpen megélte a török időket és a végleges alakját, a 18. században kapta. A templom nyugati tornya, védelemre és kilátóként szolgált. A csodálatos ferdesége, a hamari építése miatt keletkezett és annak következtében veszthette is el a függőlegességét. A torony alapjait mára megerősítették és nem valószínű, hogy a talajmozgások és a terep eróziója miatt, a dőlése folytatódjon. A templom meghosszabbítását, illetve a szentély módosításait, 1730 és 1731. között hajtották végre, amiről Bácsfi Péter (Petar Bačić) diakóvári püspök címere tanúskodik, mely a jelenleg a déli homlokzat elfalazott oldalsó kapuzata fölött van. A felirata, a [96] jegyzetben található.
Pénteken Nógrádsápon jártam. Bár ez a templom nem románkori, mégis úgy érzem, hogy itt irhatok róla leginkább. Bevallom, elfogult vagyok, nekem nagyon tetszett kívülről-belülről egyaránt. Külön érdekesség volt, hogy Sopron és környéke után ismét egy érdekes (hasonló stílusú) tornyot láthattam itt.
Maga az épület a falu Alsósáp nevű részén, dombtetőn áll. Nagyon szép kilátás nyílik innen a környékre. Tört kőből rakott körítőfal veszi körül (nagyon szeretem, ha még teljesen körbeveszi a fal a templomot, pl. Nagybörzsönyben, Sopronbánfalván is ilyen). Régészeti és építészeti megfigyelések alapján építése a 14. század végére tehető.
A templom 16 méter hosszú, ebből 11 méter a hajó, 5 méter a sokszögzáródású szentély. „A kétszakaszos, bordás keresztboltozatos hajót és a csillagformán boltozott szentélyt külső támpillérek szabályos rendszere gyámolítja, köztük helyezkednek el a pontosan szerkesztett csúcsíves ablakok. Dél felé nyílik a XIV. század második felére jellemző kőkeretes kapuzat, ám a templom 1976. évi régészeti kutatásakor előkerült a másik, nyugati bejárat is. A nyugati oromzat az épület legtökéletesebb része, a hazai „falusi” gótika egyik legbecsesebb emléke… A remek arányú oromzat közepén kváderkövekből rizalitszerűen kiugrasztott toronyalap fut föl, ennek emeletén faragott konzolon nyugszik a nyolcszögletű torony.” (idézet Ludwig Emil cikkéből)
Külön értékei a templomnak a belső falakon látható gótikus freskók, melyek a 14-15. században, több lépésben készültek el (Köpönyeges Madonna, Golgota, Szent Katalin, Szent Dorottya). Sajnos kissé fakó a színük, de talán egy restaurálás még segíthet rajtuk.
A templom kulcsa Végh Lajosnénál található (Május 1. u. 26.). Gyalog kicsit messze van innen a templom, de nem szabad sajnálni ezt a kis sétát (az autósok nyilván könnyebben megoldják).
A kolostorról Békefi Remig ír részletesebben A Balaton környékének egyházai és várai c. művének 59-61. oldalán.
Alaprajza és rövidebb leírása megtalálható a Koldulórendi építészet a középkori magyarországon kötetben, ez az Arcanum honlapján is olvasható (Múzeumi könyvtár - Szakmúzeumok - KÖH - Művészettörténet-műemlékvédelem útvonalon) 97-99. oldal. Innen származik az első két kép.
A harmadik-negyedik pedig Hungler József: A török kori Veszprém könyvének részlete és térképvázlata.
Szeretném megkérdezni, hogy mit lehet tudni a veszprémi Margit romokról? Van e alaprajza, tömegvázlata? A neten, csak mint turisztikai desztináció szerepel.
Azt hiszem, rosszul fogalmaztam: arra gondoltam, hogy új anyaggal nem tudok jelentkezni egy ideig. Reménykedem benne, hogy majd más megteszi. (Tőlem augusztusban várható esetleg valami új.)
Soproni utunkról hazatérve, még szintén az előző héten (szombaton) meglátogattuk a budakeszi Vadasparkot (a nagy melegben is sok árnyék védett bennünket). Itt "engedélyt kaptam" egy kis kitérőre, megnézhettem a budakeszi templomromot, melyre a Fabók Julianna által szervezett További templomromok Magyarországon mozgalom hívta fel a figyelmemet.
A mai templom udvarában 1997-ben végzett ásatások során jelentős méretű középkori templom falcsonkjaira bukkantak. Felszínre került a román kori templomalapozás, a 15. századi bővítés és a gótikus sekrestye. A település főutcáján haladva a mai templomtól nem is látszódnak a romok, ezért érdemes bemenni a templom mögé. (Fabók Julianna ismertetőjéből)
Ezzel a két képpel búcsúzom - egy időre - a fórum olvasóitól.
Balf, Szent Wolfgang-templom: a fórumunkban határesetnek számit ez az épület, ugyanis néhány forrás szerint románkori, mások szerint viszont gótikus. Pl. a TKME által kiadott Középkori templomalapítók és –építők nyomában c. kiadvány szerint „a 13. sz.-i egyhajós románkori templomhoz 1400 körül nyugati tornyot építettek, gótikus szentéllyel bővítették”. Ludwig Emil cikke szerint viszont a 15. században épült. Mindenesetre aki arrafelé jár, szerintem ne hagyja ki a temetőben álló templomot, amely köré annak idején lőréses védőfalat is építettek (ennek rövid szakasza még ma is látható).
A templom legfeltűnőbb, messziről látható része a nyugati oldalához épült tornya. Alul négyszögletes, csaknem az egész homlokzattal egyenlő szélességű, a magas toronyalja dongaboltozatú. A négyzetes keresztmetszet az első párkányszint fölött szabályos nyolcszögűvé változik. Az emeleten tágas gótikus ablakok nyílnak, s kő gúlasisak koronázza meg e hazánkban nagyon ritka konstrukciót. (idézet Ludwig Emiltől, illusztráció tőlem :-))
Sopronbánfalva, Mária Magdolna-templom: a ma Kertvárosnak nevezett rész központjában, alacsony kőfallal kerítve áll ez a szép kis templom. Hajója 13. századi (ablakai tölcséres formájúak), sokszögzáródású, bordás keresztboltozatos, három sarkán támpilléres szentélyét és tornyát 1427-ben építették. Nyolcszögletű gúlasisakkal koronázott tornyocskája hegyén 1748-as évszámmal jelölt vaskereszt látható. Falképei közül a legrégebbi a 12. századból származik (püspökfigura a diadalív bélletében). A hajó északi falán nagyobb freskók töredékeit látni, az egyik Krisztust mutatja az apostolok körében, a másik a betlehemi szent családot meglátogató háromkirályokat ábrázolja. – Sajnos nekünk belülről nem sikerült megszemlélni. (A plébánia telefonszáma: 99-316-151, itt lehet egyeztetni a látogatásról.)
Az először 1278-ban említett épület románkori alaprajzi elrendezését őrzi a 14. sz. második felében épített háromhajós csarnoktemplom. A tornyos, gótikus templom helyén állt az első, jóval kisebb méretű román stílusú épület a körülötte lévő faluval. A román kori Szent Mihály-templomot Sopron első felvirágzása idején, az 1300-as évek második felében építették át és nagyobbították meg. Újabb gótikus stílusú átalakítására Mátyás király uralkodása idején, a XV. század utolsó harmadában került sor, ekkor készült pompás nyugati karzata, nyolcszögletű, kősisakos tornya, újabb csúcsíves boltozata és sekrestyéje.
Közvetlen közelében található a Szent Jakab-kápolna. Ismét Ludwig Emilt idézve: „Ez a kis kápolna Sopron legrégibb építészeti emléke. Alaprajzi formája, térszerkezete, az újkori, túlzó restaurálások nyomai mögül is előtűnő eredeti részletei a XIII. századnak azt a pillanatát idézik fel, amikor építészetünk a román stílust maga mögött hagyván átveszi a nyugati szomszédság irányából beköszöntő új divatot: a gótikát… külső megjelenése, egyes részletei még a román kor ízlését őrzik, de belépve már a csúcsíves korszak formajegyével találkozunk.”
A bejárat szokatlan módon nem a déli oldalán nyílik, hanem a Szent Mihály-templom felé eső, északi falán. A még román jellegű, bélletes kapuzat timpanonjában roppant érdekes kőfaragvány látható: középen keleties jellegű, akantuszlevelekkel díszített paradicsomi életfa, amelyet kétfelől acsarkodó, szárnyas fenevadak harapdálnak.
A Szent Jakab-kápolna nagyon ritkán, a Szent Mihály-templom szentmisék időpontjához kapcsolódóan látogatható.
Nagylózs, temetőkápolna: Az 1977–82 között folyt régészeti feltárás alátámasztotta, hogy a templom már a XI. század vége előtt megvolt. Az első építési korszakból származó felmenő falakat lapos kövekből rakták, mégpedig halgerinc formában, egyetlen különös példaként az egész hazai román kori emlékanyagban. A halszálkás falszövetbe kezdetleges formájú, egyetlen kőlapból kifaragott keskeny ablakkereteket illesztettek, az északi fal olyan ódon hatást kelt, mint egy ókori keleti építmény. Az első templom hosszúkás, kisméretű hajójához félköríves szentélyt építettek. A XIII. századtól a templomot többször bővítették, alakították, nyugati irányba megtoldották. Az 1400-as évek második felében kaphatta a nyeregtető fölé magasodó, nyolcszögletű gótikus kőtornyát. (Ludwig Emil cikkéből) – Bejutni az önkormányzat munkaideje alatt (8-16-ig) az ott elkért kulccsal lehet (tel. 99-536-053), némi sétával a szélerőművek és a temető felé.
Hidegség, Szent András-templom: a templom kör alaprajzú hajóját és patkóíves szentélyét négyszögűre falazott formákba foglalták. Nem lehet tudni, hogy ki és pontosan mikor építtette. Formája is rendkívüli, hasonló (és korabeli) épület a szlovákiai Dejtén található). A kupolás belső tér legfontosabb látnivalói a falfestmények. Két korszakból származnak, az első – hiányos – apostolgaléria valószínűleg a templommal egyidős. A második sorozat egészen más stílust képviselő apostol-alakjai a XVII. században készültek. Sok kisebb-nagyobb rejtélyt rejt még ez az épület, melyről nekünk Völgyi József beszélt.
A templom látogathatóságáról információ az alábbi helyen olvasható:
Sopron, bencés templom: az ország egyik legszebb belvárosában áll ez a templom, melynek épitése 1280 körül fejeződött be. A háromhajós épületnek nyújtott, sokszögzáródású szentélye van. Boltozata a 15. században készült. Gazdag faragású gyámkövek, pillérfejezetek és zárókövek találhatók benne. Csúcsives bejárata felett a köpönyegét védelmezőn kiterjesztő Szűz Mária alakja látható (restaurált Anjou-kori freskó). A templomot Kecske-templomnak is nevezik, mert a templomot épittető Geisel (később Kecskés) család bőrrel bevont, cimeres tornapajzsa a szentély északi falán látható (ill. a bejárat felett is van egy kecskés faragvány). – A templom jelenleg még nem látogatható, remélhetőleg augusztusra végeznek a teljes restaurálással, felújitással.
Beszámoló az elmúlt héten felkeresett templomokról
Nem elegáns mentegetőzéssel kezdeni egy beszámolót, most mégis erre kényszerülök. Utunk nagyon jól sikerült, szép volt az idő, a fényképezőgépem viszont elromlott. Emiatt pl. Hidegségről egy használható fotót tudok csak mellékelni leírásomhoz. Bár gyorsan vettünk egy másik gépet, de még kell egy kis idő, amíg kitapasztalom annak minden apró fortélyát, így képeim minősége talán gyengébb lesz az eddigieknél. Mindezek mellett még egy hiányossága volt az útnak: nem sikerült időpontot egyeztetni Sopronbánfalva plébánosával, így a leírások alapján gyönyörűnek ígérkező templombelsőt nem tudtuk megnézni.
Ezek után már jöjjenek az egyes templomokról szóló rövid ismertetők – felkeresésük időrendjében haladva.
Akkor még talán lesz módod neked is elolvasni a mai "zsákmányról" szóló beszámolómat.
Már előre jó utat kívánok, mert tudom, hogy mire a hozzászólást képestül-linkestül összerakom, elfelejtem majd
Mezőnyárád romtemploma, nem messze Mezőkövesdtől. Megközelítése: Mezőkövesd felől a régi hármason az első lejáratnál be a faluba, és ott rögtön balra fordulni a Szent István útra. Jobbról a harmadik utcába - szép nagy betűkkel ki van írva az egyik épületre, hogy házasságkötő terem - le kell fordulni, majd az első utca a Szondi utca, ott újra jobbra. Mire elfogy a kövesút, meglátjuk a templomromot.
Történetéről ez az oldal tesz említést, melyből a legfontosabb talán az, hogy a török harcok után átépítették, és a cikkben szereplő XX. századinak tűnő kép alapján nem hasonlít éppen Árpád-kori templomra. Mindazonáltal az alábbiakban feltöltött képekhez a torony szó helyett a szentély kifejezést használom, mert úgy gondolom, hogy az átépítéskor emelt torony helyén a középkori szentély állt. A torony meg már sehol sincs...
Helyét legfeljebb néha kaszálhatják a jelek szerint, egyéb megóvási tevékenységnek nincs nyoma.
Az első kép északnyugatról készült. A második nyugatról. A harmadik északkeletről. A negyedik a szentély déli kapuja. Az ötödik az északkeleti részben volt sekerestyéből a hajóba vezető átjáró. A hatodik pedig részlet a délkeleti oldalból.
Hétfőn indulok feleségemmel Sopronba, utána várható beszámoló néhány románkori templomról. Hidegség, Nagylózs, Sopronbánfalva és néhány soproni műemlék a célkeresztben... (Remélem kicsit jobb idő lesz.)
