Nem, nem úgy kezdődött. Hanem úgy, hogy nem az íródik leh hogy "ne tolják az arcomba", hanem hogy be kéne tiltani, hogy betegség, gyógyítani kell meg - volt ilyen is - dunába kell lövetni. Sajna ilyen is volt.
A dózer-tolólap-freskó esélyes bandának biztosan lennének ötletei. Az ő agybajuk gyógytására nekem is vannak ötleteim. :o)
Ha az ő gyereke lesz 'más', akkor az kissé több hátránnyal indul, mert abban a családban felnőve legalább kétszer annyi frusztrációt szed össze, mint egy normális családban. De ez itt off. :o)
Ebben a topicban elég sokan bizonygatják, hohy a homoság valami szerzett, tanult dolog => elhatározás kérdése, és mint ilyen, nem értik, miért nem szoknak le róla.
Ki mondja azt, hogy a melegeknek ellenkező neművel kell összeházasodniuk, és hagyományos életet élniük? Szerintem senki.
Ebben a topicban is a többség azt mondja, hogy 'nem zavarnak a homik, de ne tolják az arcomba a másságukat.'
És erre általában már repül is a 'homofób' jelző. És csak aztán kezdődik valami érdemi vitaféle. Miért ez a sorrend? (Jó tudom a választ. 'Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...'.)
Többféle választ adok. Válogass, aztán jöhet a minősítés.
1. Tolerálni kéne a hetero embertársaikat. És azok véleményét nem kapásból 'homofóbiának' titulálni és azzal kommentálni, hogy a "homofóbia ma már gyógyítható".
2. (inkább nem, ez durva, még a végén moderálnának)
3. Felvilágosító beszélgetésekkel, előadásokkal, hogy a heterofóbia, mint jelenség, bármilyen furcsa is, de létezik. Ha megismerik, akkor talán már nem találják olyan idegennek.
4. Gyógyszeres kezelés. Manapság már mindenre van gyógyszeres kezelés.
Igen. Amelyik még arra se képes, h kinyissa az ajtót, ellenben elvárja, h a szexire szoláriumozott karjaitól rögtön szétdobjam a lábaimat, az csak pasas. Sőt! Hím.
Ahogy nekem az nem számít nőnek, aki kurvának öltözik, csak nősténynek. Ez van. Ha ez szűklátókör, akkor vállalom.
A szokás a gyenge, védelemre szoruló nő - gondoskodó, erős pasik korában alakult ki.
Na ez a tévedés. Ez tipus külső szemlélet, mondhatnám vidéki. ;) Tudod, nagyon egyszerű a dolog: falusi kocsmába mindig a férfi megy be elől, polgári étterembe mindig a nő. Na most kocsmából sokkal több van, így az a viselkedési forma sokkal több embernél ragadt meg.
melyik nem az erősebb, teherbíróbb, és melyik inkább a gondoskodásra, védelemre szoruló
Mostanában elég egyértelműnek látszik, hogy a durván macsósodó nők dömpingje "melegíti" be egyre jobban a manusokat. GI Jane-re még kevesen gerjednek. Ha végleg megfordul a nemek rendje /szerintem még megérem/, akkor jóval kevesebb lesz megint a homokos.
Akkorra esetleg megint szokás lesz kinyitni az ajtót, csak más leosztásban. ;)
A szokás a gyenge, védelemre szoruló nő - gondoskodó, erős pasik korában alakult ki. Ez megint egy másik topic témája lehetne, hogy melyik nem az erősebb, teherbíróbb, és melyik inkább a gondoskodásra, védelemre szoruló. Az a világ letűnt, amiról írsz. Gitana is csak játszani akarja a gyenge nőt, de a főnök ő akar lenni.
Pedig ez valamikor korántsem számított "kiszolgálásnak", hanem egyfajta társadalmi érintkezési formának. Mára azok a társadalmi rétegek szabják meg az illemszabályokat, amiknél ez sosem volt szokás, így a legtöbben már nem is értik, hogy mit jelent a művelet. ;)
Néhányunk számára, tán hobbiként, megmaradt az elv és bármennyire nem tetszik a más gyökerekkel rendelkezőknek, ez valamiféle arisztokratizmus.
Én ki szoktam nyitni, magamnak is, ha kell a férjemnek is, sőt ha szükséges, akkor akár idegen pasinak is. Ha segítségre szorul, nem szoktam elvárni tinikoromban sem, 50 évesen sem, hogy CSAK azért, mert nő vagyok kiszolgáljanak.
Ez sem rosszabb módszer mint a többi. Ha egy tétel bizonyításánál kiütöd az egyik kiindulási feltételt, nem kell végigmenned a többin, a tétel megdőlt.
Vagyis, ha a "férfi" definíciójához teljesülnie kell húsz feltételnek, elég egyről kimutatni, hogy nem teljesül, onnan kezdve az illető nem férfi, csak pasas. Mellesleg nem értem, hogy mi ez a heves felhördülés. Ti sem nyitjátok ki az ajtót? :)
Talán azért tituláltak szűklátókörűnek, mert csak az alapján ítéled meg a világot és a pasikat, hogy előzékenyen (és képletesen) kinyalogatják-e a popódat, kinyitják-e előtted az ajtót, cipekólik-e helyetted a motyódat. Stb. Mert ugye neked csak az ilyen férfi a férfi.
Azzal a nyitottsággal kéne közeledned az emberekhez, embercsoportokhoz moist is, amivel akkor közeledtél, mikor megismerkedtél, beszélgettél azzal a 436.000 emberrel, akikről írsz. És persze, leszenek közös, általános tulajdonságok, csak azokat ne gyűjtsülk össze egyetlen (vagy kettő) frappáns jelzőbe, szép lazán leírva az egész csapatot.
Az indulatosságodat jelzi, hogy csapkodsz, vádaskodsz közben ("ti csak a gép előtt", a "cigány miért roma") - ezek olyan dolgok, amiknek nem itt a helyük, amik itt nem kerültek szóba, valami korábbi sérelmed lehet, nem itt kéne érte elégtételt venni. Nyugi, relax, ne legyél ilyen indulatos - akkor kevesebb vitatható dolog is hagyná el a szádat, nem kéne annyit magyarázkodni utána. Legyél viszont türelmesebb - ha már annyi mindent láttál. Pláne.
OK, a jellegtelen fej lehet az egyenborotva miatt is :p
OK, szerencsétlen volt fejet írnom, öltözködésre is teljesen egyformák*. Ízlések és pofonok, de az előtt a hozzászólásom előtt épp a férfiúi kisugárzásról volt szó. Felém az osztrákok nem sugároztak semmit. Én a moreno-kra vagyok programozva :p 3 Év alatt 1 osztrák pasason akadt meg a szemem, az is azért, mert hasonlított Paulo Ferreirára (akit szintén nem tartok szép férfinak, bár fényképarca jó van). Illetve bocs, van 1, akit úgy felületesen ismerek, olyan markáns arca van, hogy na! De ha beraknék képet róla (ha lenne), azt hinnétek, nem vagyok normális. Inkább csúnya, mint szép, nade a kisugárzás!
