A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Az új fizika témában szereplő elméletekkel az a baj, hogy (az enyémet kivéve) olyan elképzelésekre épülnek, amelyek nem a tapasztalatból származnak. Nem megfigyelések és kísérletek alapján születtek, hanem csak ötletekre.
Vegyük Gyula elméletét!
Ő kitalálta a 4 megmaradó részecskét, de csak azért kellett négy, hogy a szimmetria teljesüljön.
Ezért kellett behozni az elton nevű részecskét.
Ki kellett találni továbbá a taszító gravitációt, ami önmagában értelmetlen, mert a gravitáció tömegvonzást jelent.
De nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy mindezekre semmiféle kísérleti alátámasztást sem tudott Gyula bemutatni. Így vagy elhisszük, vagy nem.
Vegyük cseik elméletét!
Ő kitalált két részecskét, amelyet elnevezett G és B részecskének.Mindent ebből vezetett le.
De ezeknek a részecskéknek a létezésére semmiféle kísérleti bizonyítékot nem tudott bemutatni.
Véleményem szerint ezek nem tudományos elméletek, hanem csak ötletelések. Amik persze lehetnek akár hasznosak is, mert a sok ötletből néha még jó is kisülhet.
De a tudományos elméletek a tapasztalatból indulnak ki. Mondok egy példát.
A természetben azt tapasztaljuk, hogy minden hullámmozgás valamilyen közeghez kötődik, amelyben a hullám terjed. Mivel a hullám egy terjedő rezgés, ha nincs ami rezegjen, akkor hullám sem létezhet. Tapasztalati tény, hogy a hang nem terjed üres térben, ahol sem levegő sem más részecskékből álló anyag nincs. Például a Hold felszínén nem tudnak beszélgetni egymással az űrhajósok (csak a sisakba épített rádión), mert a Holdnak nincs légköre, így hanghullámok sem létezhetnek.
Ha elfogadjuk, hogy a fény is hullámmozgás, akkor azt is el kell fogadni, hogy léteznie kell valamiféle anyagi közegnek, amely a fényhullámokat közvetíti. Ez a logikus következtetés a tapasztalatból ered. De azt is tudjuk, hogy a fény továbbításához nem kell részecskékből álló közeg, mert a fény nem mechanikus hullám (mint amilyen a hang), hanem elektromágneses rezgés.
Tehát a fényközeg nem egy levegőszerű, atomokból álló anyag, hanem valami más.
A tudósok, akik a fényközeget keresték (MM kísérletek), abban tévedtek, hogy egy atomos közeget kerestek, ami ráadásul mozdulatlanul tölti ki a világegyetemet. Ezt nevezték éternek, de ilyet nem találtak.
A következő tévedésük az volt, hogy mivel az atomos felépítésű, abszolút nyugvó étert nem találták meg, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy a fénynek nem létezhet semmiféle közege. Ez a tévedés vitte vakvágányra a "modern" fizikát, amelyből máig nem találta meg a kivezető utat.
Igen én nem csak elképzelem, hogy van négyféle stabil elemi rêszecske, hanem vannak is, e, p, P, E. Továbbá tudom, hogy ezeket sem megsemmisíteni nem lehet, sem a mezökböl elöállitani! Ezekböl áll a világmindenség anyaga. Ösrobbanas meg nem volt sohasem.
Azt is tudom hogy az elemi részecskék kétféle megmaradó töltéseiböl indul ki a két ismert kölcsönhatás, amik c-vel terjednek. Azt is tudom, hogy a mezö nem anyag és a fény kvantálás nélküli elektromàgneses sugárzás, amihez nem kell semmilyen közvetitö közeg.
Ez teljesen farkasszemet néz a te kusza gondolataidnak, amiknek semmi közé nincs a fizikához! Még egy matematikai képletet sem tudsz felírni, amiböl prognózisokat lehetne levezetni.
Az atomisztikus fizikám legfontosabb képleteit megtalálod az atomiszitikus fizika 7042 hsz ban. Ezekböl rengeteg prognózist lehett levezetni. Többek között ki tudtam számolni a testek súlyos és tehetetlen tömegét. Igen én ezt már több mint 15 éve propagálom, mert ez az igazi leirása a természeti jelenségeknek, és nem az amit Einstein ajánlott és a modern fizika el is fogadott!
Mivel a nyugvó étert nem tudták kimutatni sem fénytani, sem villamos kísérletekkel, kezdett tért hódítani Einstein felfogása: ha az éter nem mutatható ki, akkor éter nem is létezik. Vagyis a fénynek egyáltalán nincs közege. Egyébként is elképzelhetetlennek látszott egy olyan atomos anyagi közeg, amely észrevehetetlenül ritka, így nem tanúsít közegellenállást a bolygók mozgásával szemben, ugyanakkor mégis igen kemény, hiszen transzverzális hullámokat képes közvetíteni. Mivel ezeknek az ellentétes követelményeknek semmilyen ismert anyag nem felelt meg, a tudósok jobb híján lassacskán kezdték elfogadni, hogy fényközeg egyáltalán nem létezik.
Ezzel a fizika rossz irányba fordult. A közeg kutatása tiltott témává vált. Hamarosan a partvonalon kívül találta magát az a tudós, aki továbbra is abban hitt, hogy a fény közegben terjed. A fényközeg létezését már nem volt szabad szóba hozni, és szakmai körökben ma sem szabad.
A Michelson–Morley kísérlet tehát fordulópontot jelentett a fizika történetében. Egész pontosan nem is maga a kísérlet, hanem a kísérlet hibás értelmezése. Tévútra vitte a fizikát, amely máig sem talált vissza a helyes útra.
Mivel a fiatal Einstein elképzelése szerint sem éter, sem semmilyen más fényközeg nem játszik szerepet a fény terjedésében, a későbbiekben vadabbnál vadabb ötletek születtek arra nézve, hogyan terjedhet közvetítő közeg nélkül a fény. De Einstein idősebb korában szembefordult ezzel a fiatalkori elképzelésével, és elfogadta egy újfajta éter létezését. Ekkor már több kísérlettel is sikerült kimutatni a fény közegét.
A kísérleteket végző Michelson soha nem értett egyet Einstein értelmezésével és az éter kiiktatásával. Haláláig hitt abban, hogy valamiféle fényközegnek léteznie kell. Ma már úgy tűnik, neki volt igaza.
Szerintem a részecskékböl, amik az anyagot képezik, a c-vel terjedö mezök indulnak ki, amiknek semmi köze nincs az anyaghoz!
Már mondtam neked, foglalkozzál és tanuld meg mi a mezöelmélet, és ezen belül interpretáljad a fizkai méréseket. És ne fordítva, a saját kusza elképzelésed szerint próbálod meg a mezöt definiálni.
3. A harmadik magyarázat volt Einstein fényközeg nélküli relativitáselmélete (1905)
Mint említettem, a Michelson-Morley kísérlet negatív eredménye felett még a 19. és a 20. század fordulóján is dúltak a viták. A fény hullámjelenségnek mutatkozott, de a hullám közegét, amiben a rezgés halad, nem tudták kísérletileg kimutatni, ami komoly válságba sodorta a fizikát.
Ekkor állt elő a fiatal Einstein egy harmadik magyarázattal: ha az étert nem lehet kimutatni, akkor éter nem létezik.Ezzel azonban nem csak azt mondta ki, hogy a Lorentz-féle abszolút nyugvó éter nem létezik, hanem azt is, hogy a fénynek egyáltalán nem létezhet semmiféle közvetítő közege. Szerinte a fény csak úgy a semmiben, az üres térben (a vákuumban) terjed. Ebből a feltevésből nőtt ki a speciális relativitáselmélet és a fotonelmélet. A kérdés látszólag megoldódott. Megszületett egy újabb magyarázat a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményére: ha nincs éter, akkor a Föld sebességét az éterhez viszonyítva lehetetlen megmérni.
Ezzel azonban egy olyan probléma keletkezett, amelynek megválaszolásával mind a mai napig adós a tudomány. Amennyiben fényközeg nem létezik, miben terjednek az elektromágneses hullámok? Mivel a hullám maga egy haladó állapotváltozás (haladó rezgés), mindenképpen szükség van valamilyen anyagi közegre, aminek az állapota változik (ami rezeg). Ha nincs éter, és a rádió adása nem az éter hullámain jut el az adótól a vevőkészülékig, akkor vajon mi közvetíti a rádióhullámokat? Ha a fényt és a rádiójeleket hullámnak tekintjük, mindenképpen válaszolni kellene erre a roppant fontos kérdésre. De Einstein elméletei erre nem adnak elfogadható választ.
Minden más hullám esetében ismerjük a közvetítő közeget. A tenger hullámait a vízmolekulák rezgése közvetíti, a hanghullámokat pedig a levegőmolekulák rezgése hordozza. De vajon mi közvetíti a fényhullámokat, a rádióhullámokat és a többi elektromágneses hullámzást, amennyiben semmiféle fényközeg nem létezik? A közeg nélküli hullámmozgás értelmetlen. Hogy a csodába képzelhető el a tenger hullámzása víz nélkül? Vagy, hogyan képzelhető el a hang levegő nélkül? Tehát közegnek lennie kell a fény esetében is. De mi ez a közeg, ha nem az Lorentz féle éter? A tudós társadalmat évszázadok óta izgatja ez a megoldatlan kérdés, de kielégítő magyarázat mindezidáig nem született.
2. Stokes és Miller éter-sodródásos elmélete (a Földdel együttmozgó újfajta fényközegre épülő elmélet)
Georg Gabriel Stokes (1819-1903) és Dayton Clerence Miller (1866-1941) nevéhez köthető az az elképzelés, amely szerint a mozgó Föld magával sodorja az étert a közvetlen környezetében.Az inteneten a Drift Theory (sodrás elmélet) elnevezés terjedt el. Stokes már 1845 körül azon a véleményen volt, hogy a Föld felszínének közelében az éter hozzátapad a Földhöz. Így a Föld, magával sodor egy néhány-száz méter vastag éter-réteget. Nagyobb magasságban már csak részben sodorja magával, több kilométer magasságban pedig már egyáltalán nem. Így gondolta később Miller is. Vagyis szerintük eleve helytelen a „mozdulatlan éterben haladó Föld” modellje, mert az éter nem mozdulatlan, hanem a felszín közelében együtt halad a Földdel. Szerintük ez volt az oka az MM kísérlet negatív eredményének.
A Földdel együttsodródó éterelképzelés tökéletes összhangban van a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményével. A kísérlet azt bizonyította, hogy akármilyen irányban mozog is a Föld, mindig nyugodni látszik az őt körülvevő éterben, hiszen együtt mozognak. Az akkori tudósok nagy része azonban mégis elutasította ezt a logikus magyarázatot, aminek két oka volt. Az első, hogy a Földdel együttmozgó éter teljesen ellenkezett az ekkorára már uralkodóvá vált felfogással, mely szerint az éter tökéletesen mozdulatlan közegként tölti ki az univerzumot.
A másik ok, amiért a Földdel együttsodródó étert elvetették egy korábbi kísérlet volt. Hippolyte Fizeau (1819-1896) francia fizikus 1851-ben elvégzett kísérlete szerint egy mozgó folyadék csak részben ragadja magával az étert, teljes egészében semmiképpen sem. Ebből tévesen arra következtettek, hogy a mozgó Föld sem sodorhatja magával teljesen az fény közegét, így az nem haladhat együtt a Földdel.
Ha az akkori tudósok képesek lettek volna elszakadni a régi mozdulatlan étertől, akkor a kutatás egészen más irányba fordulhatott volna. Már sokkal előrébb tartana a fizika. De sajnos nem így történt. A vita nem jutott nyugvópontra. A Lorentz-hívők ragaszkodtak a hagyományos éter-elképzeléshez. Stokes és Miller hívei pedig nem fogadták el Lorentz bizonyíthatatlan magyarázatát az interferométer karjának összenyomódásáról. Így a Michelson-Morley kísérlet negatív eredménye felett még a 19. és a 20. század fordulóján is dúltak a viták. A fény hullámjelenségnek mutatkozott, de a hullám közegét, amiben a rezgés halad, nem tudták kísérletileg kimutatni, ami komoly válságba sodorta a fizikát.
Röviden tekintsük át, mi volt a három eltérő magyarázat lényege!
Lássuk az elsőt!
1. Lorentz és Fitzgerald elmélete a nyugvó éterről (1892)
Lorentz, – aki ekkoriban a fizika legnagyobb szaktekintélyének számított – a negatív eredmény ellenére is makacsul kitartott a nyugvó éter mellett, ami nem meglepő, hiszen ez éppen az ő saját „találmánya” volt. Szerinte az abszolút nyugvó homogén éter annak ellenére létezik, hogy kísérletekkel nem lehetett kimutatni. George Francis Fitzgerald ír fizikus szerint az MM kísérlet azért lett sikertelen, mert az éterben való mozgás miatt az interferométer deformálódott. A műszernek az a karja, amely a Föld haladási irányába esett, az „éterszél” hatására összenyomódott, vagyis megrövidült. Mégpedig pontosan akkora mértékben rövidült meg, amely éppen kompenzálta a sebességkülönbséget. Lorentz kapva kapott ezen a magyarázaton, mert így megmenthetőnek vélte a nyugvó éterét. Azonban a rövidülés csakis erre az esetre kitalált alkalmi felvetés volt, ezért nem is aratott osztatlan sikert. Miért bosszantana minket a természet azzal, hogy pontosan annyira deformálja a műszert, amely éppen megakadályozza az éter kimutatását? – kérdezték többen a tudósok közül.
De a Lorentz-Fitzgerald magyarázatnak volt egy ennél is súlyosabb hibája. Az éterszél összenyomó hatását nem tudták semmiféle más kísérlettel kimutatni. Nem is lehet. Ugyanis, ha megpróbálnánk megmérni egy méterrúddal, hogy valóban összenyomódik-e a műszer karja, akkor kiderülne, hogy nemcsak a műszer karja nyomódik össze az éterszélben, hanem maga a méterrúd is, ezért ugyanazt a számszerű eredmény kapjuk, mintha az összenyomódás nem is létezne. Ezért az összenyomódás helyből bizonyíthatatlan. A tudományban pedig nincs értelme olyan kijelentésnek, amelynek bizonyítására semmiféle mód sincs. Ez a verifikációs elv. Ezt sértette meg Fitzgerald elmélete, így még Lorentz óriási tekintélye sem volt elegendő az összenyomódásos magyarázat elfogadtatásához és a mozdulatlan éter megmentéséhez.
"Amennyiben az éter egy valós energiát tartalmazó közeg, annak kölcsönhatásban kell lennie az anyag mindkét formájával, a hullámmal és a részecskével egyaránt."
Az anyag két formája:
- a részecskékből álló anyag
- a fizikai mező
A hullám egy jelenség, amely a mezőben had. A hullám nem anyag, hanem anyag által közvetített hatás.
"Ha olyan értelemben mozdulatlan az éter,..."
A fényközeg nem mozdulatlan. Stokes-nak és Miller-nek volt igaza. (kis módosítással)
Lorentz és Einstein tévedett.
Téridő kvantumok szerintem nem léteznek.
"De ezen túl más "fékező" hatása nincs az anyagra. Jól értem?
Fékező hatás nincs, mert a fényközeg nem részecskékből álló anyag, tehát nincs közegellenállása.
Amennyiben az éter egy valós energiát tartalmazó közeg, annak kölcsönhatásban kell lennie az anyag mindkét formájával, a hullámmal és a részecskével egyaránt. Ha olyan értelemben mozdulatlan az éter, hogy a benne mozgó anyag nem változtatja meg érzékelhetően a struktúráját, nem ragadja magával, nem okoz örvényeket benne, akkor feltételezem, hogy nagyon jó az áteresztő képessége. Ezt annak tulajdonítom, hogy a téridő kvantumainak nagyon kicsi, infinitezimális a hatás-keresztmetszete. Egy olyan struktúra az éter, ami a saját alaprezgésén túl, vagy annak következtében, az anyag keltette energia kisugárzást hullámokká alakítja. De ezen túl más "fékező" hatása nincs az anyagra. Jól értem?
Az MM kísérlet eredménye negatív lett, vagyis nem sikerült kimutatni a Föld sebességét az éreben.
Ezt a meglepő eredményt az akkori tudósok más-más módon próbálták kimagyarázni. Volt, aki továbbra is kitartott a hagyományos éterelképzelés mellett. Volt, aki a Földdel együttsodródó újfajta éterrel magyarázta a negatív eredményt. És volt, aki szerint fényközeg egyáltalán nem is létezik. Ennek megfelelően három teljesen különböző elmélet született az MM kísérlet negatív eredményének magyarázatára:
Lorentz-Fitzgerald elmélete (az abszolút nyugvó étert megmenteni próbáló elmélet)
Stokes és Miller éter-sodródásos elmélete (a Földdel együttmozgó újfajta fényközegre épülő elmélet)
Einstein relativitáselmélete (fényközeg nélküli elmélet)
"olvastam jópár elméletet az utóbbi 1-2 évben. mindegyik ott rontotta el, hogy felhasználta az érvényes fizikának a szerző által helyesnek tartott részét. "
Nem tehetsz mást. Nulláról nem lehet kezdeni. De csak azokat a részeket szabad felhasználni, amelyek kellőképpen bizonyítva vannak. A tudós elődök nem voltak hülyék. Sok mindent helyesen láttak, de több dologban tévedtek is. Azt kell kiválogatni, ami helyes. A többitől lazán meg kell válni.
Persze, hogy ki mit lát helyesnek, az attól függ, hogy mennyit ismert a tudomány történetéből és ezt mennyire látja át.
