Talán kismértékben több a semminél, ha az ügyeletes orvos vérrögoldót ad.
Ha jól emlékszem az emelt szintű újraélesztés protokolljára, rutinszerűen nem érdemes adni még ott sem, csak ha az indikációja fennáll.
Gyanítom, képalkotó vizsgálat nélkül is megkezdhető a trombolízis ilyen esetben (hiszen a stroke tünetei fennállnak), akár fennjáró a beteg, akár nem (persze amíg kiér a mentő, utána övék a beteg).
Én ezt mindkét szülőmmel végigéltem. Egy adalék ehhez: a rokonságnak kellőképp sarkára kell állnia a mentő/orvosi kezelés érdekében.
Apám addig erősködött, hogy semmi baja, hogy visszafordíthatatlanul maradtak afáziás tünetei. Anyám most, karácsony előtt hívott fel, hogy valami nem stimmel. Mondtam: hallom, és most kellene mentőt hívni. Anyám, persze saját módszerével kezelte a helyzetet. beült a kocsiba, elment az ügyeletre. Az ügyeleten mondták, hogy akkor hívják a mentőket. Erre anyám azt válaszolta, hogy rendben, de a lakásra hívják, mert ő hazaviszi az autót. Hazavitte a kocsit, apámnak összekészített egy csomó kaját, becsomagolt a bőröndjét, aztán ment a mentővel a klinikára. Mondjuk neki szerencséje volt, mert négy órán belül kórházba került. De ehhez kellett, hogy két helyről is megerősítsék neki, hogy ez valóban sürgősségt igénylő eset.
Nagyon off, amiről írok most, de itt talán megengedett, ugyanis közérdekű, sőt életmentő is lehet.
------
Egy egyedül élő idős férfi alig tudta kinyitni az ajtót a rokonainak. A lakásban alig tudott menni és néhány értelmes szó után érthetetlen szavakkal reagált. Egy szomszéd is tapasztalta ezt, mert a rokonok behívták őt. Az öreg tiltakozott, hogy orvost, mentőt hívjanak, mondván, hogy jobban lesz majd.
A rokonok otthagyták, majd hazaérve referáltak a férfi gyerekkori barátjának, aki rájuk parancsolt, hogy azonnal menjenek vissza és hívjanak mentőt. Nekik nem tudta megmondani az adatait, ezért bevitték.
A hamarosan – már éjszaka – készített CT kimutatta, hogy vérrög zárta el az agy egyik részét.
------
Azért tartottam fontosnak ezt leírni, mert ebben az esetben a beszédzavarról több tanult ember sem kapcsolt, hogy azonnal mentőt kell hívni, ugyanis négy órán belül még tudnak segíteni.
A tesóm meg, aki életének egy esménydús időszakát a Tilos az Á-ban, illetve Japánban töltötte, fölsóhajtott: miért nem nekem mutatták meg ezeket a képeket? :)
Csütörtökön adtam át a 11-ből az első 5 negatív szkennelést Miklósnak, a többit a jövő hétre igértem, innen üzenem, hogy már megvan, ha neki is jó, csürötökön viszem azokat is :-)
A fényképész megtalálása az ő érdeme, egyik képnél megszólalt: "Ez a Béla!", és ő igazolta is az azonosságot. Innen kezdve lebukott az egész kompánia :-)
Örülök, hogy közzétette a történetet, ettől talán mások is kedvet kapnak ilyen heverő negatívok elküldésére, nyilvánossá tételére.
Amikor olvastam, hogy az egyik képen a jelenlegi, japánországi nagykövetünket nyírják, írtam egy barátomnak, akinél vendégeskedtem Japánban, ő írta, hogy akkor is ugyanez volt a nagykövet, amikor ott jártam. Ha én azt akkor tudtam volna... :-)
Lehet, hogy csak nekem volt új, de örömmel tapasztaltam, hogy a Fortepanon minden kép alatt megjelennek az adatok a teljes szélességben. Örömmel üdözlöm.
Az ilyeneket nagyon birom. Jön a pacák az abszolút hallásával, és megveregeti a válladat, hogy négy szólamban énekelni nagyon egyszerű, mit parancsolsz, melyik szólamot vigye ő.
A nyelvzseni elmagyarázza, miért könnyű nyelv a magyar, lám, ő is perfekt lett három hónap alatt. :)
Akkor ezt a Normafa-témát kellőképpen kibeszéltük. Bár még arról a romos szállodáról érdemes lenne szólni, mert az elég nagy szégyen egy ilyen frekventált helyen.
