Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Ez még laikusoknak szóló ismeretterjesztés szintjén is sokkal alaposabb elmélyülést igényel, mint ami ilyen fórumhozzászólásokban lehetséges. De írtam ilyet is:
"a mezők csak akkor vannak, amikor az anyag már ott van"
Ez nem igaz. Már a legközismertebb mező, az elektromágneses merő se csak akkor és csak ott van, amikor és ahol az anyag (a hagyományosan anyagnak nevezett tömeges anyag) már ott van. A vákuumban szabadon terjedő EM hullámok bizonyítják ezt, hisz ezek az EM mező E és B vektorainak változásaiból állnak. S nem kell hozzájuk anyag.
Egyébként az Univerzum ma ismert legkorábbi állapotában az első 10-36 -tól a 10-32 szekundumig tartó inflációs korszakban még egyedül csak a Higgs skalármezőben (amit korábban inflaton mezőnek neveztek) volt némi energia (egyedül ennek egyes módusai voltak gerjesztett állapotban), a többi részecskemező nagyrészt gerjesztetlen vákuumállapotban volt. Tehát nem voltak semmiféle anyagi és kölcsönhatási részecskék. És az inflációs kor legelején, ez a gerjesztési energia is csak a Higgs mező vákuumenergiájának egy (az átlagosnál lényegesen nagyobb) fluktuációs csúcsa volt. De a skalármezőknek az a jellegzetességük, hogy a bennük megjelenő pozitív energia mindig negatív nyomással jár. Mind az energia, mind pedig a nyomás gravitációs effektust kelt, ha pedig a negatív nyomás keltette gravitációs taszítás valahol nagyobb, mint a pozitív energia keltette vonzás, akkor a skalármező ilyen gerjesztését tartalmazó térrész elkezd tágulni. A Higgs mezőre teljesül ez a feltétel.
A tágulás miatt itt gyorsan elkezdenek hígulni az energiasűrűségek, egyedüli kivétel éppen a skalármezők energiasűrűsége. Mert az nem olyan, mint pl. a tömeges anyagok sűrűsége, ami eloszlik a rendelkezésére álló térrészben, és nem is olyan, mint a sugárzások energiasűrűsége, amit az ilyen térfogati híguláson felül még a tágulás okozta hullámossz-növekedés is csökkent. Lehetségesek olyan skalármezők, amelyek energiasűrűsége ezeknél sokkal kevésbé csökken a térfogati tágulással. Szélsőséges esetben még arra is van példa, hogy egyáltalán nem is függ tőle. Ilyen például a vákuumenergia, a kvantumfizikai vákuumállapot energiája. (A kvantumfizikában ugyanis ez általában nem nulla.) A vákuumenergia pedig nem olyasmi, ami szétoszlana a rendelkezésére álló térben, hanem olyan, ami hozzátartozik a térhez. Ahol tehát kétszer akkorára tágul a tér, ott kétszer annyi lesz a hozzá tartozó vákuumenergia is. A vákuumenergia sűrűsége pedig változatlan marad.
De az inflációhoz nem is kell ilyen szélsőséges skalármező. Tudjuk, hogy a tömeges anyag energiasűrűsége a tágulás során az "a" skálafaktor köbével fordított, s míg a sugárzások energiasűrűsége az 1/a4 szerint. Bizonyítható, hogy ha az infláció kezdetén megjelenő véletlenszerű energiafluktuáció egy olyan skalármezőt gerjeszt, amiben az energiasűrűség 1/a2- nél lassabban hígul, akkor a gerjesztett térrészben kialakuló negatív nyomás önfenntartó és exponenciális ütemben növekvő felfúvódásba viszi a tartományt. Hisz a skalármezőn kívül az összes egyéb mező gravitációsan vonzó energiasűrűsége mind rohamosan csökken, s a skalármező gravitációsan taszító negatív nyomása marad egyedül domináns, ami aztán így még gyorsabbra növeli a tágulás ütemét.
Na nem írom tovább, így is hosszúra nyúlt, pedig még csak egy kis részét mondtam el kutyafuttában. A többit olvasd el a linken, és a hozzá tartozó fórumbeszélgetésekben.
egyébként ott tartunk, hogy ez is a láthatatlan kategória, legalábbis a laikusok számára. az ateisták azzal érvelnek Isten létezése ellen, hogy nem látjji! - Mutasd meg - mondják!
No akkor mutasd meg hol ez a mező, hogyan néz ki, mit csinál valójában, mitől lesz ez a teremtő, amely anyagot teremtene ... ha a mezők csak akkor vannak, amikor az anyag már ott van (az ütköztető az anyagot és tartalmazó részeit jelenítheti meg), akkor még mindég az a kérdés; hogyan lesz a valami, amelyből lesz anyag és hol van addig, amíg nincs anyag?
mutasd és főként úgy mond, hogy értve lássák a laikusok! :O
Amikor én JimmyG néven írtam, akkor ő felvette a JimmyQ nevet, hogy megkeverje az olvasókat.
Amikor rám ragasztották a Szuperfizikus nevet (az szuperfizika elméletem miatt), akkor vette fel ő az újszuper nevet, azt a látszatot keltve, hogy ő is az új fizika támogatója.
De minden szava hazugság.
(Egyébként a hasonló névhasználat szabályellenes is, éppen az összetéveszthetőség miatt, de ő szándékosan alkalmazza.)
Azzal hogy szuperfizikus NEM fogadja el a taníttot fizikát, de nem érti az új fizikát, én azzal veled megegyezek. És a szuperfizikussal is megegyezek, hogy te construct sem értetted meg az új fizikát és még mindig a helytelen tanított fizikában hiszel.
Én NEM fogadom el a tanított fizikát és új fizikát, az atomisztikus fizikát fejlesztettem ki.
Szó sincs róla, a két személy nem azonos, csak Gyula képzeli ezt.
A szuperfizikus az aki új fizikát próbál csinálni a régi rossz helyett.
Az újszuper nevű pedig az, aki nem bírja elviselni, hogy a régi fizika ideje lejárt. Foggal körömmel ragaszkodik a lejárt régi fizikájához, és azért van itt, hogy zavart keltsen. Lopkodja a neveket és nyomja a halódó "modern" fizika sablon szövegeit, azt a látszatot keltve, hogy ért hozzá.
Csak azt nem akarja megmondani, hogy ha a régi fizikába szerelmes, akkor mit keres itt az új fizikában? Miért nem tér meg az övéihez, a "tudomány"-ba?
Mert zavart akar kelteni, nehogy valami új szülessen.
Megnyugtatásodra elmondom, hogy nem vagyok "szuperfizikus", hanem épp ellenkezőleg. Én "szuperfizikus" beképzeltségét és tudatlanságát gúnyolom az "újszuper" nickválasztással. És nem képzelem magam semmiféle szupernek, hanem rendes fizikát tanultam, és néha el is mondok belőle itt ezt-azt, "szuperfizikus" meg "szaszg+++" legnagyobb bosszúságára. "szuperfizikus" szokott itt írni még "destrukt", meg "JimmyG" nicken is. "szaszg+++" pedig "iszugyi", és "sg0" néven, meg további hasonlókon is.
Nem tudom mit akarsz a szedett-veszett dumáiddal elérni? Ha szt akartad elérni kimutatni, hogy az elfogadott fizika nem értette meg se az elektromágneses kölcsönhatást az anyagra, se az anyagi testek mozgását a nem-konzervatív elektromágneses mezöben, de az anyagról sincs semmi fogalma! Ez abszolut sikerült elérned.
Te összeraktad a nem érvémyes specrelböl és a foton nem érvényes foton hipotézisából a mondottaidat, addig amig ki nem jutottál a hibás QED-ig és a tömegek magyarázatára megalkotott abszolut esztelen Higgs elmélethez. A QED-ben az integrálok végtelenek, úgy hogy mondottancsinálva renormálni kellett, amit az együgyü fizikusok el is fogadtak.
Miért nem probáltad a Maxwell elméletet felhasználni az elektromágneses mezö mozgására? Miért nem dolgoztál ki egy olyan elméletet, mi helytállóan leírja a töltött testek mozgását az elektromágneses mezöben? És föleg miért nem törekedtél megérteni, mi az anyag, honnan származik a testek tömege?
Ha érdekelnek ezek, akkor dogozd át a www.atomsz.com-ot.
"mi is ütközött, az ionok, v. a virtuális fények!?"
Az arany ionok nem ütköztek, csak nagyon közel haladtak el egymás mellett. És nagy pozitív töltéseik miatt erős elektromágneses kölcsönhatásba kerültek egymással. Ami részint elektrosztatikus taszításból részint pedig mágneses kölcsönhatásból állt. A QED szerint pedig ezek a kölcsönhatások virtuális fotonok cseréjeként valósulnak meg. Mind a két aranyion lesugároz és el is nyel ilyen virtuális fotonokat, sőt azok a közöttük lévő vákuumból is gerjesztődnek illetve abban is annihilálódnak.
A virtuális meg az valódi fotonok között nincs éles határ, minél rövidebb egy elektromágneses hullámcsomag, annál inkább tekinthető virtuális fotonnak, és minél hosszabb annál inkább valódi fotonnak. Az ideális valódi foton egy végtelen hosszú hullámcsomag, ami soha nem kezdődik és soha nem ér véget. Ezzel az sugárzásnak a forrástól és a nyelőtől egyaránt távol eső tartományait modellezzük, vagyis az elektromágneses sugárzás szabad terjedését. A forrás és a nyelő közel-terében a sugárzás tulajdonságai már inkább a virtuális fotonokkal írhatók le.
De aki jártas a Fourier szintézisben, az tudja, hogy egy rövid hullámcsomag mindig leírható sok kissé különböző frekvenciájú és végtelen hosszú szinuszhullám összegeként. Vagyis egy virtuális foton mindig leírható illetve előállítható sok, kissé eltérő frekvenciájú valódi foton eredőjeként.
Aki pedig találkozott már a vawelet szintézis eljárásával, az azt is tudja, hogy a dolog fordítva is működik. Egy végtelen hosszú hullám mindig összerakható sok vaweletből, azaz rövid hullámcsomagokból.
Vagyis a virtuális és a valódi fotonok egyáltalán nem két elkülönült népség. Inkább egy egy bázis szerepét töltik be, minden valódi foton összerakható a virtuálisok bázisán, és minden virtuális is összerakható a valódiak bázisán.
"fotonmező fotonmezővel kölcsönhat e egyáltalán"
Foton-foton kölcsönhatás a sugárzások hétköznapi energiaszintjén nem történik, csak extrém nagy energiákon, amihez például rendkívül erős lézersugarak ütköztetésére van szükség. Ezért nem történik semmi a körülöttük cikázó rengeteg fénysugár keresztezésekor. A fény-fény kölcsönhatás a széles energiatartományban lineáris elektrodinamikának abból a kismértékű nemlinearitásából származik, ami csak rendkívül nagy energiákon válik észrevehetővé. A fénykardozáshoz borzasztó erős fényekre van szükség.
A brookhaveni gyorsítóban létre tudták hozni az ehhez szükséges energiájú virtuális fotonokat.
ha mező csak akkor és ott van, ahol a mező "anyaga", akkor anyagból lett anyag. méghozzá az ion fényanyagából. a virtuális fények nem érzékelhetők, ezért virtuálisak.
"A virtuális fotonok mindezek ellenére virtuálisak voltak, ezért még felmerülhetnek kételyek, hogy valóban a Breit–Wheeler-féle folyamat következett-e be a gyorsítóban. A biztosan anyagot teremtő fényütközéshez szükséges szupererős lézerekre még egy kicsit várni kell."
ez azért hozzá tartozik!
persze egy forrás azért nem ártott volna! legalább megtudhattam volna pontosan, mi is ütközött, az ionok, v. a virtuális fények!? ha a töltött atomok, akkor ne is menjünk tovább. ha a virtuális fények, honnan tudják mikor ütköztek, ha ütköztek egyáltalán? a foton mezeje egy mező. a fotonmező fotonmezővel kölcsönhat e egyáltalán? ha igen, akkor itt folyamatos lehet az anyag burjánzás, hiszen valódi fények valódi fényekkel folyamatos ütközésben van. ha pedig ez így van, akkor még a Föld is anyagelőállítő, hiszen a mágneses mezeje a végtelenségig terjed, hiszen a Föld forog, kering, miközben halad. a mozgó töltéssel rendelkező részecske pedig elektromágneses hullámot generál, amely mágnesest ... ezek megaztán ütközve pl. a Nap fényeivel ...
mindenek előtt azt kell figyelembe venni, hogy az ütköztető egy hatalmas elektromágnes.
Nyugalmi tömege ugyan nincs, de impulzusa azért van. Ezek kísérletileg jól ellenőrzött tények. És a fény impulzusát egyáltalán nem úgy kell kiszámolni, mint valami tömeges anyag impulzusát, vagyis nem egy tömeget kell szorozni a sebességével, hanem az energiáját kell osztani a fénysebességgel. Mert a sugárzás egész más törvényeknek engedelmeskedik, a tulajdonságait nem lehet megérteni semmiféle mechanikai analógiák alapján. És persze a fény által magasabb energiára gerjesztett elektront se lehet úgy elképzelni, mint valami golyót, amit kiütöttek a pályájáról.
Ezek az elgondolások épp olyanok, mintha valaki egy autó működését akarná elképzelni egy lovasszekér alapján. Azt gondolva, hogy a motorház tető alatt 100 ló van befogva, és a gázpedállal valami ostorokat pattogtathatunk, a fékkel meg a kormánnyal pedig gyeplőket húzkodhatunk közöttük.
Azért nem hallottál róla, mert ez már nem is a kvantummechanika, hanem a kvantum elektrodinamika (QED) körébe tartozik. Ezen a szinten a részecskék már nem valami eleve adott, öröktől fogva létező dolgok, hanem a kölcsönhatások során egymásba alakulhatnak. A anyag fénysugárzását és fényelnyelését igazából csak ennek az elméletnek az alapján lehet megmagyarázni. De itt a magrészecskék még idegen kívülállók. Ha ezeket is az elmélet keretei közé akarjuk vonni, vagyis az elektronokon, pozitronokon meg az elektromágneses kölcsönhatáson (a fotonokon) túl, velük egységes módon akarjuk tárgyalni a kvarkokat, neutrínókat meg a gyenge és az erős kölcsönhatásokat (vagyis W és Z bozonokat meg a gluonokat) is, akkor a QED további kiterjesztéséhez, a kvantummező elmélethez (QFT) kell fordulni. Itt már minden egyes elemi részecsketípus egy-egy külön saját részecskemező egyedi gerjesztéseként van értelmezve.
Gregory Breit és John Wheeler 1934-ben levezette, hogy anyagot hozhatnának létre kellően magas energiájú fotonok ütköztetésével.
Egy ilyen ütközés előállításához nagy energiájú gamma-sugarakra lenne szükség, de gamma-lézerek egyelőre nem léteznek.
Fényrészecskék ütköztetése helyett két, elektronjaitól megfosztott aranyatommagot, vagyis iont gyorsítottak a fénysebesség 99,995 azázalékára. Az egymással szemben körpályán gyorsuló ionok körül elektromágneses mező alakul ki, amelyben úgynevezett virtuális fotonok jelennek meg és tűnnek el.
Az egymás közelében elhaladó ionok körüli, kérészéletű virtuális fotonok (amik a valódi fotonokkal szemben tömeggel is rendelkeznek) a megfelelő pillanatban egymásnak csapódva nagyon is valódi elektronokat és antianyagpárjukat, pozitronokat hoztak létre.
jav> akkor hogyan lehet mégis akkora ütése (nyomása) egy súlytalan (tömegtelen, hiszen aminek nincs tömege, súlya sem lehet) fénynek, amelyik képes kiütni a tömeggel és benntartó elektromágneses (mert forog) vonzóerővel rendelkező részecskét?
"a fotonoknak nincs ilyen nyugalmi tömege, az elektront jelentő hullámcsomagoknak viszont van"
akkor hogyan lehet mégis akkora ütése (nyomása) egy súlytalan (tömegtelen, hiszen aminek nincs tömege, súlya sem lehet) fénynek, amelyik képes kiütni a tömeggel és benntartó elektromágneses (mert forog) vonzóerővel rendelkezik?
miért forogna egyazon töltés, negatív ugye (persze lényegtelen milyen, hiszen ebben az esetben a proton pozitív), kétirányba? én pl. akkor tudnám ezt elképzelni, ha a mindkét töltéssel rendelkezne a proton és a elekttron is, ezért mint egy propellerek hajtanák egymást az elektromos mezőben, amelyet az elektron, v. mindkettő forgása hoz létre. persze felmerül a gravitációs kérdés, ami szerintem nem a tömeg, hanem a tömeg gyorsulása, amely pl. hiányzik az űrből.
miért térne önmagába az öngerjesztő szállító tér, ha egyszer a fény elektromos tere egyenesen halad? ha kilép a proton"mezőből", mi hajtaná?
