Nna, máris nekikezdtél beteljesíteni a jóslatomat, s idetűzted magad az újfizikus csodabogarak gyűjteményébe!
Látod, nem csak olyan pancser jövendőmondók élnek a Földön, mint te, akiknek soha egyetlen jövendölése se teljesült. Hiába jósoltad például a könyveid megjelenését, a fizika összeomlásának kezdetét 2020-ra, eljött 2023, és még sehol semmi.
Te viszont bizton itt fogsz lógni a gombostűdre szúrva, mint a halott bogarak. Nem mozdulsz semerre, csak a litániádat ismételgeted reggeltől estig.
De hát neked nincs is más reményed, mint a saját jóslataid. Azokhoz szegezted magad, most már nem menekülhetsz, pár évig még itt fogsz díszelegni ebben a gyűjteményben, a többi újfizikus bogarak közt.
"Einstein 1936-ban úgy ítélte meg, hogy a gravitációs lencsehatás sohasem lesz érzékelhető, (ami azóta látványosan megbukott), így nem is nagyon foglalkozik vele senki"
Szeretnél te a gravitációs lencsehatás létezéséhez hasonlóan látványos tudományos jóslatot tenni. (Persze soha nem fogsz.)
A te buta állításoddal szemben nagyon is foglalkoznak vele a csillagászok. Jelenleg éppen az egyik legfontosabb észlelési technika. Miközben te alapvetően nem érted a jelenséget, csak sarlatánkodsz vele.
A csillagászat egy ígéretes új területe lehetne a "Gravitációs űroptika".
Ez nem vadonatúj, de még gyerekcipőben jár.
Einstein 1936-ban úgy ítélte meg, hogy a gravitációs lencsehatás sohasem lesz érzékelhető, (ami azóta látványosan megbukott), így nem is nagyon foglalkozik vele senki, hiszen nem lehet érte Nobelt kapni. Volt ugyan gyenge próbálkozás Magyarországon is ebben az irányban, de támogatás hiányában elhalt.
Újra kell éleszteni ezt a témát.
Ezt szolgálja a Gravitációs űroptika c. tanulmányom.
A kutyát sem érdekli, hogy a relativisták miért nyavalyognak folyton.
Tény, hogy a csillagászat is megújulás előtt áll, és az egyik kitörési pont a virtuális objektumok kutatása. Mik hozzák létre és hogyan? Igaz, hogy maguk a virtuális objektumok fizikailag nem léteznek, csupán szép látványosságok, de ami létrehozza őket, vagyis a gravitációs lencsék valóságos objektumoknak a gravitációs mezői. És azok a fényforrások is valóságosak, amelyeknek a fényét vetítik ki a gravitációs lencsék. Vagyis lenne mit kutatni.
A feketelyuk csillagászok, meg a kvazár csillagászok sem maradnának munka nélkül, csak a semmi kutatásáról át kellene térniük a valóság kutatására.
Te már annyira bele vagy keveredve a különféle hazugságaidba, hogy még az időhatározókat is összezavarod. Ilyen mákolással próbálod kimagyarázni az előző lódításodat.
Ha nem tudnád, felvilágosítalak: az ígéretek a jövőre vonatkoznak, nem pedig a jelenre. A mondatodnak legfeljebb így lehetne értelme:
"Azt ígérte, mostmárezután majd tud vele foglalkozni.
Nem örömtüzekről van itt szó, hanem a hitelességed teljes elvesztéséről.
De megígérem, hogy ha választ kapok, azonnal ismertetem, mert úgy látom, hogy már egyesek halálra izgulják magukat miatta.
Vagyis alig várják, hogy belekössenek, ha kedvező számomra a vélemény.
És örömtüzeket gyújtsanak, ha nem.
Csak azt tudnám, hogy miért okoz ez egyeseknek kielégülést. Talán azért, mert ők maguk soha semmi újat nem voltak képesek alkotni? És így másokat is le tudnak rángatni a saját szánalmas szintjükre?
"de ehhez már túl idősek, túl lassú az észjárásuk"
A tiédnél lomhább észjárás nemigen létezhet.
Az ugyanis áll.
Soha nem jutsz vele egyről a kettőre, sablonosan egyforma mondatokban egyre csak ugyanazokat a megkövült rögeszméket ismételgeted.
A megjátszott optimista máz alól kilátszik a hitehagyott, megfáradt elme.
Árulkodó, ahogy folyton az öregség körül járatod az eszed, úgy akarsz tőle szabadulni, hogy másokra húzod, másokat gúnyolsz vele, másokat látsz féllábbal a sírban, másokat vizionálsz a sírjukban forogva. Mintha az öregség okvetlenül értékvesztés volna.
Noha napnál világosabb, hogy te egy unatkozó nyugdíjas vagy, akinek egész nap reggeltől estig más dolga sincs, mint idekörmölgetni az értelmetlen üres riposztjait, jóslatait. Abba az álomvilágba ringatni magát, hogy majd a fiatalok fognak rajongani az elképzelt könyveiért.
Gyanítom, hogy nem fognak örülni a csillagászok, ha majd kiderül, hogy a kvazárok és kvazók csak virtuális objektumok, vagyis valójában nem léteznek. Ahogyan feketelyukak sincsenek.
El tudom képzelni, hogy aki évtizedek óta a feketelyukakat és a kvazárokat kutatgatja, milyen ideges lesz, ha megtudja, hogy nemlétező égitesteknek szentelte az egész életét. Amire oly büszke, a "nagy" tudása egy csapásra semmivé foszlik.
De sajnos ilyen a tudomány. Van akinek nagy örömöt egy felfedezés, de lehet, hogy másoknak ez tragédia. Ilyesmit érezhettek a "logiszton" hívek, amikor kiderült, hogy flogiszton nem létezik.
A tudomány halad előre, nem törődik azokkal, akik nem képesek megújulni.
Persze ők is megtehetnék, hogy tudomásul veszik a változást, és átállnak a virtuális objektumok kutatására, a nem létező égitestek helyett (ahogyan én is teszem), de ehhez már túl idősek, túl lassú az észjárásuk, túl vaskalaposak.
