"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
És vajon akkor is elcipelik a férfit a börtönbe, ha a nőnek tetszik a szexuálisan tolakodó pillantás?
Örül a drága nő a pillantásnak, erre az álruhás rendőr előkapja az igazolványát, és elvonszolja a nő elől az őt felizgató férfit, mert a törvény nem engedi. :)))
Szerintem a cikkben több esetről és példáról (majdani) van szó.
"Egy magas rangú rendőrtiszt szerint a szexuális indíttatású bámészkodást a londoni metróban büntetőeljárás alá kellene vonni. A múlt hónapban pedig már el is ítéltek egy női utast zavaróan bámuló férfit, akinek több hónapra börtönbe kellett vonulnia."
"A kampányban használt egyik plakáton egyenesen így fogalmaz: A szexuális jellegű tolakodó bámulás szexuális zaklatásnak minősül, és nem toleráljuk.
"A brit közlekedési rendőrség egyik vezető nyomozója pedig egyenesen arra buzdítja az embereket, hogy jelentsék az ilyen eseteket."
"A múlt hónapban egy férfit 22 hétre börtönbe zártak, miután egy nő feljelentette, amiért folyamatosan bámulta őt egy Readingből útnak induló vonaton."
És aztán a te idézeted:
"A 26 éves Dominik Bullock, aki nemrég szabadult feltételesen a börtönből, nem volt hajlandó félreállni egy női utas útjából, majd megakadályozta a leszállását, miután az áldozat felszólította, hogy hagyja abba a bámulását. Bullockot szándékos zaklatásban és két másik vádpontban is bűnösnek találták."
És a csúcs, mindez ellenőrzésére álruhás rendőrök fognak járni és nézni az emberek szemét, hogy megdugná vele a nőt, vagy csak közömbösen bámul rá.
Mi már 55 évet éltünk túl a Sárkányommal anélkül, hogy bármelyikünk le akarta volna győzni a másikat! Ugyan én nem is próbálkoztam ilyesmivel soha, de nála előfordult.:-)
Lehet , hogy különleges tejbetök voltam , de nem így volt . Gyermekeim apukájával kb. 14-15 éves voltam , ő meg 15-16 , mikor összeszerelmesedtünk . Rengeteget veszekedtünk , mert ő is akart , meg én is akartam ... valami mást . :-) Aztán úgy 7 év múlva össze is házasodtunk . Fene sem változott . Neki is voltak elvárásai , meg nekem is . Vagy sikerült összeegyeztetni , vagy nem . Túléltük még 12 éven át . Nem mondom , hogy ez volt az üdvözítő megoldás (az eredményt tekintve pláne) , de ő is valaki maradt , meg én is . Nem egymás árnyékai .
Nagyon jó nézni is őket. Sajnos nekem ez csak gyerekkoromban volt lehetőség, a Nagymamáméknál voltak cicák, kertben, és időnként még a lakásban is. Hiányoznak. :)
Köszönöm, és tényleg jó, hogy beszélgetünk, és "eszmét cserélünk", mert gondolkodóba ejtenek dolgok, amik csak úgy ott voltak a fejben, és nem baj, ha nincs konszenzus, a lényeg, hogy azt emberi módon lehessen megoldani, mert jártamban-keltemben látva ez egyre inkább nem megy a virtuális világban. :)))
Kicsavarod a mondataimat, amivel nem kívánok mit kezdeni, mert leírtam amit én gondolok erről, és most főznöm kell, aztán a lakást rendbe tenni, meg a szokásos. :)
Viszont köszönöm, hogy beszélgettünk, igaz máshogy gondoljuk, de szeretem, amikor gondolkodhatom dolgokról, mert a kérdezők, vagy írók arra késztetnek, hogy gondolkozzam azon, illetve azon, hogy én hogy gondolom. :)
" ... nem csinál semmit, ami nem lenne jó. Így még őszinte is tud lenni. "
Vagyis nincs saját élete/igénye , mert azt alárendelte megfelelési igényből a párjának .
Egy őszinte báb .
Másik verzió:
" ....mert bár megy, de nem mondja meg. Vagyis ő nem az, akinek könnyű őszintének lennie, mert megfelel az elvárásainak."
Vagyis mismásol/mellébeszél/hazudik .
Ahelyett , hogy megbeszélnék . Lehet volt a párjának valami kellemetlen tapasztalata mással , és ezt rávetíti . Szerintem az embernek nem kizárólag azért van szája , hogy enni tudjon....:-)))
Endre mondatát én úgy értelmeztem, hogy könnyű őszintének lennie annak, aki megfelel a párja elvárásainak, vagyis nem megy ebédelni és nincs olyan "tette", amit a másik nem szeretne. Ez nem alkalmazkodás, vagy alárendeltség igazából, hanem az illető a főnyeremény a párjának, mert nem csinál semmit, ami nem lenne jó. Így még őszinte is tud lenni.
Azért írtam alkalmazkodást - ha már te az alárendeltséget hoztad -, hogyha van szó, amit erre a viselkedésre én mondanék, akkor az az alkalmazkodás, mert bár megy, de nem mondja meg. Vagyis ő nem az, akinek könnyű őszintének lennie, mert megfelel az elvárásainak.
Ha alárendeltségnek nevezném, akkor nem is menne, bár menni szeretne. Mert alárendeli magát a másik elvárásainak és vágya ellenére nem megy/csinál olyat, amit a másik nem akar.
Az alkalmazkodásnak kölcsönösnek kell (kellene) lennie . Ha csak az alkalmazkodik , aki nem megy el ebédelni x-el mert azt nem szeretné a párja , akkor ő alárendelte a saját igényét .
Szerintem nem alárendeltség, hanem alkalmazkodás alkalmazkodás az elvárásokhoz. Ha fontos az a másik. Valameddig megy.
Ha valaki tudja, hogy a párja azt sem viseli jól, ha arról beszél otthon, hogy elmentek közösen ebédelni a ...-val/vel, akkor -mivel előtte ez kiderült, esetleg veszekedéssel ráadádul- akkor nem fogja elmondani. Nem lesz őszinte, holott talán még benne is bújkál a gondolat, hogy ezt elmondaná és miért is ne, hiszen semmi sem történt.
A társ belekényszeríti abba a helyzetbe, hogy ne legyen őszinte, hogy szűrje az információkat. Vagyis ebben az esetben nem tud megfelelni a másik elvárásainak, így nem lehet őszinte.
Ellenben, ha egyáltalán nem akar ebédelni menni a ... kollégával, és a párja sem szeretné ezt, akkor lehet őszinte, hiszen nincs miért nem annak lennie, hiszen nem kellene semmi olyasmit mondania, amit a másik nem szeret.
Így a könnyű őszintének lenni, aki tökéletesen megfelel a másik elvárásainak.
Magánban jött kiegészítés az őszinteség témájához :
"Őszinte az lehet, aki tudja hogy nem csinál olyant amit a másik nem szeret. Így annak könnyű őszintének lenni, aki tökéletesen megfelel a másik elvárásainak."
..szerintem ez a.. hm.. a "gondosan felügyelt igazmondás" mellett szóló érv.
Nem kell hogy át tudd érezni mindazt ami az egész világot mozgatja, te a saját világodat felügyeled.
Én is szomorúan nézem ahogy a volt feleségem elköltözni készül, pedig most már van aki eltakarja őt az ábrándjaim elől.. de nem így kellett volna ennek történnie.
Dehogy kárörvendő.. csak én ha azt látom hogy a rossz.. hm.. a hibás viselkedés elnyeri a megérdemelt büntetését, akkor én megnyugszom. Ez már kárörvendés lenne?
" Az lehet hogy a te nézőpontodból xar volt a rokonodnak, és most meg mégxarabb. Még az is lehet hogy ez téged megnyugtat. És ha így van, akkor jó neked. "
Kárörvendőnek hiszel ? :-(((
Nagyon sajnálom az istenadtát ... férfit így szenvedni még nem láttam . De érzemileg nem tudok belehelyezkedi a helyzetébe , mert számomra felfoghatatlan . Ha szar volt , miért nem mentek szét ? Most meg siratja a szart ?
Még senki nem született hibátlannak .... és ezen a legnagyobb igyekezetünkkel sem tudunk változtatni . Max finomítgatni lehet az emberi hülyeséget . Szerintem . De ! Ha a hibáink megférnek egymás mellett , az elnézhető/viselhető . Mondok példát : én szarul főzök , de a pátom nem egy ínyenc , és még pénz is van legalább hétvégi vendéglőzésre . A párom meg olyan kétbalkezes , hogy a kalapácsot is fejénél fogja , de van aki megszereli a leesett ezt meg azt , akkor ezeket kölcsönösen elnézzük egymásnak . De ha a hibáink összeadódnak ... mer' mondjuk én is csalom , ő is csal , és ezt kölcsönösen sérelmezzük , de csak a másikban , az már nem viselhető . Pláne , ha ezt csak az egyik fél műveli , a másiknak meg ez nagyon fáj !
