III/III Reloaded...
Civil rendőrök követik a tüntetőket.
Lebuktak, mert felvette őket a célszemély.
Nem ugyenezt csinálta a kádárista rendőrség 89-ig, hogy poltikai okoból vegzáltak embereket?
Na ez az idő újra eljött.
Gyepes-Gilbert Ottó a nyolcvanas években a katonai szolgálatnak, az MNVK/2-nek dolgozott, amikor Amerikában lebukott, és börtönbe zárták. Azt szerette volna, ha a Kádár-diktatúra, ill. a szovjetek kicserélik más foglyokkal, ügyének meg akarta nyerni a riporter Friderikusz Sándort, akit ügyvédjén keresztül meg is keresett. Friderikusz magától Harangozó Szilvesztertől, az állambiztonság vezetőjétől kért tanácsot az ügyben, majd egy tiszt behívta őt a BM-hez, ahol lebeszélte az újságírót a tervezett interjúról. Sikerrel. 1989-ben más sem hiányzott az éppen saját átmentésével foglalkozó diktatúrának, minthogy George Bush amerikai elnök látogatása előtt egy ilyen ügy zavarja meg a helyzetet.
A holnapi tüntetés biztonsági óvintézkedései csak a Soros-hálózat várható "szokásos" provokációinak rögzítését, és az esetleges provokatőrök jobb azonosítását szolgálják.
Van ennek preventív hatása is, hiszen így a provokatőrök nagyobb eséllyel buknak le, és meggondolják, hogy MAJDAN-t, vagy Hamburgot (álarcos zavargások a tavalyi G20-csúcs idején) csináljanak-e Budapestből.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vezérigazgatója, a Seszták legszűkebb köréhez tartozó Szivek Norbert – aki barátja és üzlettársa Tiborcz Istvánnak – így beszélt a beosztottjával, aki akadályozta, hogy Szivek törvénysértő megállapodást kössön: „Komolyan mondom, te ne menj sehova komoly helyre dolgozni, úgy kib…nak, mint ahogy mi megtettük most. Tehát megmondom őszintén, te mire vagy alkalmas. (…) János, menj el taxisofőrnek, ne menj el komoly pozícióba. (…) Ennyire béna, f…sz menedzser vagy?”
Mit tudnak ezek az emberek, hogy mindezek ellenére rájuk van szükség?
A 2014-ben kinevezett III/III-as múltú belügyi államtitkár, Tasnádi Péter esete nem csak a rémes káderpolitikát, hanem a pártállami múlthoz való ambivalens viszonyt is illusztrálja. A Fidesz nem tett meg mindent a kommunizmus bűneinek, a rendszer működésének feltárására. A szándék ugyan megvolt, létrehoztak egy kutatóintézetet, a VERITAS-t, továbbá a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, de valami vagy valaki visszafogta ezeket az intézményeket. A Bizottság törvényben biztosított jogköre, hogy javaslatot tegyen titkosított anyagok titkosításának feloldására. Ez például nagyon indokolt lenne azoknál az anyagoknál, amelyek a volt pártállami állambiztonságnál keletkeztek és még mindig a jogutódoknál vannak. Fel kell gyorsítani a még a titkosszolgálatok birtokában lévő dokumentumok átadását a levéltárnak.
Módosítani kell az ügynöktörvényt. A túlságosan megszorító jogi definíció miatt sok ember, aki a jelentéseivel ártott másoknak, ma nem nevezhető meg. Abszurdum, hogy Kárpáti György, a Nemzet Sportolója titkosíthatja a rá vonatkozó dokumentumokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, mert a bíróság kimondta, hogy nem volt ügynök – annak ellenére, hogy nagyon sok irat utal az ellenkezőjére.
Örültem a Fidesz nagyarányú győzelmének, de nagyon tartok tőle, hogy a pártban és a kormányban lesznek majd olyanok, akik ezt újabb felhatalmazásnak tekintik az ország megkárosításának a folytatására.
Ahogy korábban írtuk, kétharmaddal a Belügyminisztérium – a Stop Soros törvénycsomag részeként – felhatalmazást kap a civilek titkosszolgálati ellenőrzésére.
A szabályozás (jelenlegi tapasztalataink szerint) egyértelműen a Fideszt segíti. Az egyéni kerületek határainak átszabása angolszász politikai kifejezéssel a gerry-mandering elve alapján történt. (Elbridge Gerry massachusettsi kormányzó 1812-ben államában a demokratáknak kedvező, hosszúra nyúlt, szalamandrára emlékeztető választókerületet hozatott létre. A politikus nevének és a szalamandra szónak az összevonásából ered a kifejezés.) Szintén a kormánypártot segítette, hogy az érvényességhez szükséges 50 százalékos részvételi arányt megszüntették. A második forduló kiiktatásával a kisebb pártok egyéni kerületekben való összefogását akarták megakadályozni. Ugyanezt szolgálta az a kitétel, hogy közös egyéni jelölt állítása esetén a külön listás pártok számára a töredékszavazatok az adott helyen elvesznek.
A BuzzFeed szerint az oldalak mögött álló e-mail-cím az Izraelben élő Dimitri Savinhoz vezetnek, míg további oldalak mögött egy romániai fejlesztő állhat. A lap további, ehhez a körhöz köthető weboldalakat is talált, melyek egy későbbi akcióhoz lehetnek szükségesek.
Számonkérték a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) aktivistái egy délvidéki kettős állampolgáron, hogy a lezárt borítékban leadott szavazólapján miért nem szerepel érvényes voks – legalábbis erről írt a Délhír elnevezésű vajdasági hírportál. A cikk szerint egy szabadkai olvasójuk mesélte el, hogy szándékosan érvénytelenül voksolt, a levélszavazatot odaadta a VMSZ aktivistáinak, majd ezután érkezett a meglepő telefonhívás. Ez pedig arra utal, hogy kibonthatták a borítékját.
Káldy Zoltán (1919-1987) püspökké választása előtt néhány hónappal, 1958-ban vállalta az ügynöki feladatot. Munkadossziéja négy kötetben tartalmazza jelentéseit. Ezek - egyebek mellett - lelkészekkel folytatott bizalmas beszélgetésekről szólnak, de a dokumentumok között szép számmal találni jellemzéseket, hangulatjelentéseket is. Az 1995-ben elhunyt Ottlyk Ernő 1967-től 1982-ig volt püspök, és ügynökként ugyanolyan szorgalmasnak bizonyult, mint Várady esperes: jelentései 1800 oldalt tesznek ki.
A regény jelentős része a templomban, a gyóntatófülkében játszódik. Egy olyan templomban, ahová a regénybeli ország vezetői (is) járnak, egy olyan templomban ahol – mint ez a regényből kiderül – a gyóntatófülkét lehallgatja a titkosszolgálat. A főhős, a pap itt szembesül a látszatvalóság mögött működő és az országot irányító valódi erőkkel, egy viaticum feladása közben szembesül azzal, hogy milyen valós veszélyek fenyegetik az emberiség egészét, s egy másik esetben azzal, hogy a saját papsága is rajta kívül álló erők munkálkodásának hatására meghozott döntés eredménye. Gyónás közben találkozik a lánnyal is, aki talán „az igazi” lehetett volna, ha azok a bizonyos erők…
