"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Mondom hogy nem kell újra meg újra bizonyítanod, szerinted gyávaság volt nem nekünk kirobbantani a második világháborút német oldalon. Vannak baráti körök kopasz fiatalokkal, fáradj hozzájuk a nézeteddel és náluk sikeres leszel.
Nem mondtam mást, csupán annyit, hogy noha ácsingóztak Szlovenszkora a Horthy-fasiszták, mégsem merték meglépni, amikor lehetőségükben állt - gyávaságból, számításból...
Volt eszük, hogy ilyen elmebeteg kalandba nem mentek bele. Ha Chamberlain nem egy inkompetens idióta, München sem lett volna, akkor még viszonylag könnyen meg lehetett volna fogni Hitlert egy preventív háborúval, a Wehrmacht még nem az volt, mint 1-2 évvel később. Hitler egyszerűen a magyarok nyakába akarta varrni egy esetleges háborús konfliktus összes felelősségét.
A magyar politikai elit sokáig dédelgetett egy tévképzetet, miszerint a szlovákokat vissza lehet majd csábítani a csehektől Magyarországhoz, valamiféle széleskörű autonómia keretében, de ez 1938-ban már nem igazán volt meghatározó. Pozsony és Nyitra (valamint Kárpátalja a lengyel határ miatt) volt még az, amit Magyarország 1938-ban meg szeretett volna szerezni és ezek nem teljesültek.
Antonescu meg nem csak leültette, hanem halomra is ölette a vasgárdistákat. Ilyen a szívélyes szélsőjobboldali politizálás. Ettől még Antonescuval sortűz végzett a háború után.
Nézd, ha te kiragadsz egy mondatot, és abba belemagyarázod azt ami nincs benne, az a te dolgod.
Általánosságban írtam a revíziós politikáról, nem konkrétan a Felvidéki ügyről.
Ott pont, hogy nem sem szándék, sem lehetőség a teljes revízióra.
Az aminek az elmulasztását számon kéred, hogy meg kellett volna támadnunk Csehszlovákiát, nem volt lehetőség a magyar politika számra. Ellenben annyira erőlteted ezt a harcias, radikális, revizionista fellépést, hogy még a végén kiderül, hogy fasiszta vagy...
Én csupán annyit mondtam, hogy noha ácsingóztak Szlovenszkora a Horthy-fasiszták, mégsem merték meglépni, amikor lehetőségükben állt - gyávaságból, számításból...
"ha mégis lehetőség adódik nagyhatalmi támogatással, vagy tudomásul vétellel ennél többre is, azaz az integrális revízióra, akkor természetesen azt sem utasítja el a kormányzat. "
Na, látod. És Szlovenszko esetében adódott is lehetőség, csak gyávaságból, számításból nem lépték meg. Hogy nem akarták Szlovenszkot, az nem igaz, és most mán tenmegad is elismerted, hogy akarták...
El is olvastad, amit belinkelt Bimbum? És ha igen, meg is értetted? Tőled is kérdezem: Eszterházy és a lengyel külügyminiszter tárgyalása mennyiben mérvadó a magyar kormány álláspontjára?
Esterházy és a lengyel külügyminiszter tárgyalásai mennyiben mérvadóak arra nézve, hogy mit akart a hivatalos magyar politika?
Javasolnám, hogy olvasd el Zeidler Miklós: A revíziós gondolat, illetve a Romsics szerkesztésében megjelent Trianon és a magyar politikai gondolkodás c. műveket, de nem javaslom, mert tudom, hogy úgysem teszed meg.
Ezekből (is) kiderül, hogy a magyar politika nagyjából már a 20-as évek második felében rájött, hogy reális lehetősége az etnikai revíziónak van. Ezért ez került a politikai célok közé, azzal a kiegészítéssel, hogy ha mégis lehetőség adódik nagyhatalmi támogatással, vagy tudomásul vétellel ennél többre is, azaz az integrális revízióra, akkor természetesen azt sem utasítja el a kormányzat.
A "mindent vissza" max. a propaganda szintjén maradt meg.
