Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Az én fiúgyermekem meg cseszik gyümölcsöt enni, tőle is nyugodtan rohadhatna az eper.
Egyébként anyám a mai napig felemlegeti, hogy mikor a bátyámmal volt terhes, apám megette a betevő eprét. Persze az azóta eltelt harmincsok év alatt a sztori sosem hangzott el kétszer egyformán... :))))
Ez is azért van, mert el vagytok kényeztetve! Méghogy nem eszik epret... észmegáll... Engem megkergettek volna az asztal körül, ha nem ettem volna meg!
Szerintem megmentette a srácot egy halom káros vegyszertől... Még hogy januári eper Afrikából, mivel kezelhették azt, hogy ekkora utat kibírjon? Meg nem enném semmi pénzért.
Kisgyerekkel egy szobában dohányozni meg bunkóság, már bocs' Alíz, de erre nem illik enyhébb kifejezés.
nálunk meg sem én és se a párom nem zabálja meg a 2000 Ft-os epret, nehogy elzabáljuk a gyerek elől, aki szarik rá és nem értékeli, mert mindig megkapja azt a kaját amit szeretne, és kurvára dobjuk ki aztán a szemétbe, mert addig őrizgetjük a gyereknek, amig megrohad! Melyik a nagyobb pazarlás?
Az attól függ, hol van az ember. Voltam én már olyan vendégségben, ahol a sütemény izgató illatát elnyomta a lakás és a néni szaga. Valahogy nem sikerült lenyomnom a torkomon egy morzsányi sütit sem. :)
Cszm, Iván egy tök normális gyerek, aki el van kapatva. ha a nagyanyja nem tolná neki a nasit (nem az epret influenza után), akkor kénytelen lenne normálisan enni. A doktornő mondta, hogy egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy nem adunk neki édességet, és viszonylag ugyanakkor teszünk elé ételt, aztán nem eröltetjük, hogy megegye, ha nem akarja. És azt is mondta, hogy Iván soha nem fog úgy enni, mint egy jó étvágyú gyerek, mert ő ilyen alkat.
Különben meg amennyit az orra alá füstölnek, nem is csodálom, hogy nem eszik. A nikotin nekem is elveszi az étvágyam, pedig én is csak másodlagos fogyasztó vagyok. Ha utána feljön hozzám, érdekes módon mindig kipakolja a hűtőt.
en is ilyen vagyok sajna. mondjuk nalam ez az etkezesi zavar maradeka. nagyon nagyon komolyan oda kell figyelnem, hogy tudjak normalisan enni vendegsegben.
Én értelek ugyan, de hidd el, a férfiak másképp vannak bekötve. Nekik ez természetes és ha ő is topikolna valahol férfitársaságban, ott rajtad csodálkoznának, de nagyon :))
MIndig ez van nála, ha beteg akkor lefogy, aztán egy ideig zabál és visszajön a súlya. Egyébként szedi a Vitacolant, azt kapta. Nem is ez a lényeg, mert ha az ovodában van, akkor ott hálistennek rendesen eszik, olyan dolgokat is amit itthon nem, csak maga a hozzáálás, hogy a férjem egyszerűen leszarja, hogy vannak dolgok amik csak a gyereknek járnak.
Az ember nem vesz meg egy 90 kilós makkegészséges felnőttnek 2000 ft-os epret... júniustól, vagy májustól heteken át kétpofára eheti majd.
Alízka, én három pasival élek együtt. Ha nem akarom, hogy valamit megegyenek, mert szándékom van vele, akkor felcímkézem nagy betűkkel, hogy "ne nyúlj hozzá!!!", különben leshetem. Ezért nem érdemes dühöngeni :)))
Aliz, mostmár napok óta olvasom, hogy mi van Ivánnal. Nem okoskodni akarok, de a gyerekorvos nem tud felírni valami étvágyserkentőt? Azért ez nem állapot, hogy ennyire nem eszik semmit. Vagy epres joghurtot esetleg nem enné meg? Az is több, mint a semmi, de olcsóbb, mint az eper. Áh, nem értek én ehhez, de azt azért érzem, hogy ez így nem frankó.
Férjedre meg ne haragudj nagyon, ismered, hogy ilyen. De megértelek, valószínűleg én is dühöngtem volna. :)
Na most én is csak amiatt írok ide, hogy kiadjam a mérgemet, ami mostan a férjemmel kapcsolatos, mert úgy felhúzott, hogy az csak na.
Eddigi életünk során beletelt 10 év míg megszoktam a rigolyáit (neki is az anyémeket természetsen) ujabb 10 év amíg hol kiakadtam hol nem, de az utolsó harmadban jószerivel sztoikus nyugalommal viseltem, hogy neki ez a heppje jóvan, nekem meg más. (Bele ne köüssetek, ez gondolom kölcsönös volt.) De most nagyon kiakasztott egy alapjában véve marhaságból kifolyólag.
Ő szereti a zöldséget és a gyümölcsöt. Ez nem bűn, mindig van itthon gyümölcs, almát 20 kilójával vesszük jószerivel, köretet már nem is csinálok máshogy, mint rizs+bele mirelt zöldbab, zöldborsó, kukorica, vagy egy csomag franciasalátának való akármi, minden héten legalább háromszor főzök főzeléket, minden héten legalább egyszer van hüvelyes leves, tegnap is meg ma is bableves volt stb.
De. Iván ugye most volt influenzás, 10 nap alatt olyan giznyára fogyott mint egy csontváz, kis pilincka lábai lettek, és alig van étvágya. Viszont a mai napig imádja az epret. Szombaton a MOm parkban egy uzsoraáron áruló zöldségesnél volt marokkói eper (200 ft/kg), vettem neki 30 dekát. Ezt megette. Tegnap megint vettem neki (még volt belőle) szintén ennyit, egy részét megette tegnap - no nem ám nekiesett, hanem megvett négy szemet, aztán negyedóra mulva megint stb... a másik részét mára tetem félre. Kiraktam neki az asztalra, evett belőle valamicskét, közben legektettem stb, summa summárum mire a gyerek felébredt nem volt a tálkában semmi. Mondta a férjem, hogy hát ő megette, mert "azt hittem, a gyerek ott hagyta".
Egy jó nagy büdös lófaszt!. Látta az epret és egyszerűen megette mert nem képes ellenállni neki. Láttam már ilyet nála: régen valami hivatalos kapcsolat miatt (vagy 30 éve) pesztrálnunk kellett egy japán nőt, aki hivatlos riportúton volt itt Magyarországon, na őt meghívtuk otthonra, és többek között június lévén volt egy nagy tál csodálatos ropogós cseresznye is az asztalon. A férjem nek tolmácsolnia kellett volna, de jószerivel csak azt a kibaszott tál cseresznyét nézte, és FOLYAMATOSAN szedett belőle, egyszerűen nem íbrta abbahagyni, hiába rugdalatm a bokáját, meg mondtam, hogy hagyjál már a kedves vendégnek is vazze stb... nem és nem. Míg az a tál ki nem ürült, használhatatlan volt... de hogy a lefogyott unokája elől is képes megenni azt a pár szem epret ami neki semmi, de a kicsi gyomrában sokkal több háááát... :-((((
Mikolt, pártfogoltam teljesítette anyukája feltételeit. Azt üzente nekem, hogy hétvégén újra támadásba lendül angol ügyben. Kíváncsi leszek és remélem, hogy jövő héten jelentkezhet nálad...
Hogy magamban mit gondolok azt inkább le sem írom.
Tóthi: helyedben beszélnék a sógornőddel és elmondanám neki, hogy meg kellene egyedül próbálnia és ha nem megy, akkor mgé mindig visszamehet a mamához. hm?
