Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
"Különben ez a szemlélet szerintem részbe egy visszalépés is. "
Szerintem ez a mostani rendszer a visszalépés. Persze ez csak szubjektív megközelítés. Sok függ attól, mennyi teret adsz az életedben az érzelmeknek.
"Persze lehet a spártai modellt isteníteni, de valami okból nem terjedt el, pedig katonailag egy darabig sikeres volt. Valami okból mégis zsákutcának bizonyult."
A minőségre mentek rá, aztán mégis elbuktak, sok lúd disznót győz alapon. Amikor pedig a számszerűség miatt elbuktak, akkor az alacsonyabb teljesítőképességű rabszolganépek (akik az EQ-ban teljesedtek ki a maguk szolgaságában) azóta is próbálják távol tartani maguktól ezt az elitista szemléletet, mert a saját értéktelenségüket és alacsonyabbrendűségüket bizonyítja.
Természetesen minden spártai jellegű berendezkedés bukásra van ítélve, mert elitista és a "tömeg" nehezen tűri, ha a naponként szembesülnie kell - őket látva - a saját értéktelenségével. Lásd rabszolgalázadások vagy proletárforradalmak. :-)
"Nem azt mondta, hogy korrekt üzleteket köss Istennel és felebarátoddal... blokkosítva. Csak az elméddel törődj, a szíved és lelked smafu....
Én is így látom:-) Nem árt ha az ember az eredeti rendeltetésének "használja fel" az igét. Mer mint tudjuk, abban kijelentés van, nem pusztán értelem. A deformáció egy idő után kivette a dinamikát belőle és "csak" az értelmét hagyta meg.
"Ugyanebből következik, hogy az "érzelemgazdagok" gyengébben teljesítenek."
Hol?
Ne keverd a csatornákat lécci! Ha mindenki teljesítményét az adott tartományban nézzük, akkor semmivel sem rosszabb avagy felsőbbrendűbb egyik a másikánál. Az egyensúlyhoz mindkettő szükségeltetik, hiába ágálsz ellene.
kelleni nem kellene sztem, ill nincs semmi értelme. megváltozott a kultúra, és az embereknek ma már nem fér bele ledobálni a nem egészséges csecsemőket a hegyről. sok minden más, nem kevésbé kegyetlen dolog viszont belefér nekik. hát ez van.
Nem vitatom, lehetne. Sőt valószínűleg kellne is. Ugyanakkor tény, hogy a Tajgetosztól elfele mutatott a fejlődés az elmúlt párezer évben. Ez egyszerűen tény.
Ezek a tesztek mind hülyék, és ez elfogulatlan, objektív vélemény. Csináltak IQ-t, 1%-ban vagyok, aszonták, oh, akkor az EQ alacsony lesz. Magas. Akkor csináltak SQ-t, na az milyen lesz. Extrém magas :) Csináltak grafotesztet, azt mondták, hogy akkor ők erre az állásra nem vennének fel engem :)
És hogy ez itt mennyire nem off: én pontosan tudom, hogy leginkább a racionalitásom gátol a gyerekvállalásban (nem éri meg a küzdelmet, illetve felmérve a kockázatokat, ilyen üzletbe nem megyek bele). Más az én helyemben (ha hinni lehet ezeknek a másoknak), mindent megadna egy gyerekért, orvostól orvosig járna, én meg elfogadtam, hogy ez nekem annyira nehézkes lenne (de nem lehetetlen), hogy kihagyom.
azon is lehetne vitatkozni, h jó dolog-e, h a civilizált emberiság a saját farkába harap azzal, h boldog-boldogtalant mindenáron hozzásegít a szaporodáshoz, aztán meg az életben maradáshoz, végül a sok életképtelen a fajt a kihaláshoz.
Különben ez a szemlélet szerintem részbe egy visszalépés is. Évezredek alatt jutott el az emberiség oda, hogy a nemkívánt vagy gyenge gyereket nem teszi ki a Tajgetoszra, a beteget, öreget nem löki ki megdögleni, hogy a társkapcsolat többet jelent, mint egyszerű munka és üzleti kapcsolatot stb. (Nem adjuk-vesszük a nőket azon az alapon, hogy mennyit tud dolgozni, és szülőképes-e...)
Persze lehet a spártai modellt isteníteni, de valami okból nem terjedt el, pedig katonailag egy darabig sikeres volt. Valami okból mégis zsákutcának bizonyult.
Ritka szerencsétlen dolog itt bibliai idézetekkel vagdalkozni, nem is szeretném ezt tenni. Csak azt nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy Krisztus ezt az embertelen, érzelemmentes, üzleti szemléletű világot hirdette volna meg, amit itt Botsinkai propagál.
"Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Maga Krisztus mondta, hogy ez az alap, ez a nagy parancsolat,mindent innen kell értelmezni. Márpedig ez nem egy érzelemmentes, üzleti szemléletű cucc.
Nem azt mondta, hogy korrekt üzleteket köss Istennel és felebarátoddal... blokkosítva. Csak az elméddel törődj, a szíved és lelked smafu....
Egy kedves barátom anno hetekig forgatott egy szerepjáték könyvet. (Pl.: ha a jobboldali ajtón mész be, akkor lapozz a 200. oldalra, ha a baloldalin, akkor a 78.-ra., stb.) Szerette volna, ha "győztesként" fejezheti be, de mindig "meghalt", "csapdába esett", stb. Eléggé logikus felépítésű lehetett, mert amikor először kipróbáltam, akkor "kapásból" győztem... Netán csak a véletlen...? :-) :-) (Ezzel ugyan kissé lelomboztam a srácot.)
ezt a pénzérmés módszert én gyakran alkalmazom:)))
de nem értem, mér kéne vmelyiknek (értelem vs érzelem) többnek lennie. amikor IQ-teszt van, akkor nincs értelme érzelmeskedni, az EQ-nál meg hiába az ész.
a legjobb term az egyensúly, illetve annak felmérése, h mikor melyik van itt az ideje.
"mert ha jobban vigyáztál volna, nem is lett volna neked olyan. nekem pl még sose volt!"
Ehh... Ha ma is úgy sütött volna a nap, mint tegnap, akkor tuti kerestem volna valami kis száraz aszfaltcsíkot egy kis motorozásra, a pár fok ellenére... Akkor is, ha utána két hétig szédelgek a láztól. :-) Pezsdülnek a hóvirághagymák a föld alatt. :DD
Ugyanebből következik, hogy az "érzelemgazdagok" gyengébben teljesítenek. Az érzelmi intelligenciát jól lehet használni pl gyereknevelésnél, de haszontalan egy matekpéldánál. S megintcsak az értékrendi válságnál vagyunk. A jelenlegi környezet nem ismeri el és épp ezért nem díjazza az érzelmi intelligenciát, így egy gyerek vállalása sok 30 körülinek kudarcélményként jelenik meg a külvilág értékrendje szerint. Nekem is az lenne. :-) Veszíteni pedig nem szeretek. :-))))
"közismerten érzelmi alapon működő ösztönlényként kénytelen vagyok megvédeni kicsit a blokkolódást (továbbra is hangsúlyt helyezve a korrektségre:)"
Persze. Elméleti alapjáraton jó ötlet a blokk-kialakítás, csak én egy kicsit azért mégis csak összegyúrnám valódi korrekt és létező/működő érzelmekkel, de közben szigorúan vigyáznék az értelmi határokra.(is)
Az exnél nem hozta az elvárt hatásokat - mármint amit ő szeretett volna elérni. Ennek mi az oka nem tudom.:-)
Mindenesetre szerintem érdemes ez ügyben elolvasni ezt.
Értelem vagy érzelem? Póda Erzsébet
Egy időben gyakran beszéltünk az értelmi intelligencia szerepéről. Aki magas intelligenciahányadossal rendelkezett, azt okos embernek, aki nagyon magassal, azt zseninek tartották.
Az intelligenciamérő teszteket sokan süllyesztették félbehagyva fiókjuk aljára, mert még maguk előtt is restellték, hogy gondot okoz számukra a mértani alakzatok megfelelő sorrendbe rakása, a matematikai kakukkfiókák megtalálása vagy a különböző racionális gondolkodást igénylő feladatok megoldása. A világ nagyot fordult azóta: bebizonyosodott, hogy nemcsak az értelmi intelligenciánk fontos. Sőt a szakemberek azt állítják, az érzelmi intelligencia még fontosabb.
Tudatosítanunk kell, kétféle elménk van. Az értelmi elme racionális gondolkodása többnyire tudatos: a figyelem és a latolgatás jellemzi. A racionális elme az érzelmi elméhez képest egy-két másodpercnyi hátrányban van a probléma észlelésében és a megoldásban: a szív adja az első lökést, nem a fej. Az érzelmek bármely szélsőséges jelenléte tönkreteheti az értelem sikerét. Ebből azonban nem az következik, hogy ki kell irtani az erős érzelmeket. Az értelem tud az érzelmekről, és az érzelmek érzik az értelmet. Az emberekkel való bánáshoz feltétlenül szükséges az értelmi elme és az érzelmi elme összhangja.
Az érzelmi intelligencia kérdéseiről dr.Bordás Sándor pszichológust faggattuk.
- Az ember döntései lehetnek értelmi vagy érzelmi hátterűek – állítja dr.Bordás Sándor pszichológus. – Mindenki ismeri a rossz előérzet fogalmát: ez egy ősi érzelmi lenyomat, amely nem tudatos. Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy racionálisan nem tudta megmagyarázni, csak érezte, akkor dönt jól, ha az érzelmeire hallgat. Az érzelmeinkre való hallgatás tudománya adottság, nem rendelkezik vele mindenki. A precíz, pontos embereknél általában az értelmi intelligencia a fejlettebb. Az érzelmi dolgaikban, kapcsolataikban viszont küszködnek, nem tudják, mit kezdjenek az érzelmekkel.
Nem képesek átérezni a másik ember - a párjuk, a gyermekük - helyzetét, gondolkodását, cselekedeteinek mozgatórugóit. Nagy különbség „tudni” vagy „átérezni”, hogy a másik ember mit érez. Ez utóbbira csak a magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek. A harmonikus személyiség fejlődéséhez rendkívül fontos az érzelmi komponens, mert enélkül az egyén nem válik kiegyensúlyozottá. Akit születésétől fogva szeretett az anyja, várt gyermek volt, nagyobb érzelmi háttérrel, pozitív töltéssel, biztonságérzettel indul az életben, mint akinek már korán meg kellett küzdenie a szeretetért, és azért, hogy elfogadják. Az utóbbi esetben a gyerek a szellemi képességei fejlesztésére van motiválva, hogy megkapja az óhajtott érzelmeket. Az a gyerek válik érzelmileg gazdag, magas érzelmi intelligenciájú emberré, akit már az anya-gyerek kapcsolatban megkapta a szükséges érzelmeket – ez ugyanis érzelmi kiegyensúlyozottságot ad az embernek.
A racionális (értelmi) intelligencia azoknál fejlődik magas szintre, akik már kora gyerekkorukban arra vannak kényszerítve, hogy az eszüket avagy a testüket használják a szeretet, az elismerés kivívásában.
Az ő szociális érzékenységük, érzelmi rálátásuk, érzelmi érettségük alacsony szintű. A másik emberrel nem is nagyon törődnek. Az érzelmi háttér nélkül felnövő emberek általában pótcselekvésbe menekülnek. Lehetnek akár nagyon sikeresek is, mégsem érzik jól magukat a bőrükben.
egyébként tkp igazad van, csak ott követtél el hibát, h összeszedted azt a kétoldalit, és utána se szálltál magadba, hanem végtelen elbizakodottságodban tovább húztad az igát. najó, most bejött, de az elbizakodottaknak néha az orrukra koppintanak ám:)
mert ha jobban vigyáztál volna, nem is lett volna neked olyan. nekem pl még sose volt!
"Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi." 1Kor6:19-20
már elnézést, de sztem az Úr nem mondá, h és akkor híveim, hordjátok ki lábon a kétoldali tüdőgyulladást, és térjetek meg hamar kebelemre, ellenben sokkal inkább mondhatta volna, h vigyázzatok a testre, melyet nektek adtam volt; te is, elbizakodott botsinkai fiam, ne vezekelj feleslegesen, hanem mars az ágyba, de egykettő!
"Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;" Fil 1:21-23
en azert ugy erzem van meg egy csomo celom az eletben,tehat nem kockaztatnam a ketoldali tudogyulladast kihordani labon.....Kell egy olyan ertekrend,ami megtalalja az arany kozeputat..Takonykorral otthonmaradni szerintem is logas kategoria,de voltam en olyan lazas,hogy nemhogy dolgozni,de a klotyoig nem tudtam kimenni...Menjen ilyenkor az melozni,akinek 2 anyja van.....Pedig nem vagyok egy kenyes tipus
