Visszatérve a topik témájára, örülök neki, hogy Magyarország miniszterelnöke egy ötgyerekes családapa, aki nagyon jól ismeri és átérzi a család épségét, szépségét és fontosságát.
Ez a családbarát intézkedéseken is látszik, amelyeket ez a kormány éppen most vezet be, például a dolgozó és gyerekeket nevelő családok számára nagyon sokat jelentő adókedvezmények formájában.
Igaz, ilyenkor már nem az anyai szív szava az elsődleges hang, amire hallgatnak a gyerekek, és nem is akartam őket sosem túlzottan magamhoz kötni, szárnyaljanak csak, akkor érzik jól magukat... de én bízom abban, hogy a család, a testvéreik, az unokatesók, akikkel szintén sokat találkoztak gyerekkorukban, ezek a kötelékek azért fontosak maradnak a számukra. Itthon Magyarországon tudják magukat igazán otthon érezni, és ez egyáltalán nem lebecsülendő szempont.
Igaz, küzdelmesebb az élet, kisebb a fizetés, nehezebb boldogulni, de szerintem még így is, százszorosan is megéri.
Orbánnak nem csak hogy stílusa van, de ráadásul még a népszerűségi listát is magasan vezeti.
A felmérést 2010. szeptember 3-a és 7-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
már késő, speciel Kövérnek abban, amit alant idézve mondott, igaza van, és ah elnézem a forradalmi demokrácia mentesítési akciókat, még jobban ösztkéltek lesznek az ifjak, h inkább világpolgárként éljék le az életüket...
Ezzel teljesen egyetértek, magam is így vagyok vele.
A kérdés, amit jó átgondolni... mitől boldog egy élet? Azt hiába várjuk, hogy gondtalan legyen. A gondok természetes velejárói az emberi életnek.
Az értékrendszer dönti el, hogy ki mit tart fontosabbnak. A gyakori családi kapcsolattartás, a személyes találkozások lehetőségét, az anyagiakat, a karrierlehetőségeket, vagy más dolgokat.
Javaslom, nézz körül bizonyos szakmák művelői körében. Itt a nyomor, másutt a lehetőség. A vegyes házasság esélyéről nem beszélve. Az ő boldog életük számomra a legfontosabb.
Egyszer majd itt is kapcsol valami főmufti, de már késő lesz.
"Elviszed, Uram, rendre mind az élőket, és nagy haragodban megtetézed a büntetésünket. Nem lehetünk immár együtt a halottainkkal sem. Add vissza bár a halottainkat, Istenünk, és mi helyetted is feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Mit teszel velünk, mit teszel? Az élőket messzire veszed, halottainkat ismeretlenségben tartod, hogy ezzel is növeld a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne láthassák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod szélfútta bogáncsok sorsára? Miért? És ha már így jársz el mivelünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával súljtasz bennünket. Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótornyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben. Ne mondd, ne mondd nekünk, Uram, hogy te is egyedül vagy, mégis be szépen hallgatsz. A te hatalmad, Uram, a hallgatás. Miért téveszted azt össze a mi kényszerűségünkkel? Szelidítsd meg, Istenünk a hótornyaidat, és add vissza nekünk a kiáltás, a segélykiáltás jogát, hogy felemelt hangon szólhassunk a mi gyermekeinkhez! Vedd el tőlünk, Uram, a hallgatás kötelességét. A némaság maga is hangosabb és vidámabb nálunknál a mi hegyeink között, ám annál sajogóbb idebent a szívben, amit nincs akihez fölemelni... Ámen."
Ezért kell az eddiginél sokkal jobb családpolitika, hogy a dolgozó, rendezett életvitelű családokba is megszülethessenek azok a gyerekek, akiket a fiatal szülők szeretnének. Lehet még javítani a helyzeten. Ez nagyrészt a mindenkori magyar kormányon is múlik.
A most tervezett családi adókedvezmények jelentősen segítik a jó folyamatot, a dolgozó emberek gyerekvállalásának anyagi körülményeit fogják megkönnyíteni.
Van egy fantasztikusan jó, Európában is irigyelt GYES rendszerünk, ezt is sokkal jobban meg kellene becsülni.
Semmilyen politika nem veheti el a gyerekeinket. A kitelepítések, az igazságtalan bebörtönzések, a családok erőszakos szétszakításának kora lejárt. Mindez elmúlt a múlt századdal együtt.
Nézd, én nagyon jól tudom, hogy milyen, amikor a gyerek külföldön van. A legidősebb másfél évig volt külföldön, szerencsére már hazajött. A középső most van kint, de szerencsére június végén ő is haza fog költözni. Remélem, a legkisebb is hasonlóképpen csak rövid időre megy ki.
Nagyon nem örülnék neki, ha bármelyikük tartósan külföldön élne. Nehéz dolog az.
A jövő: Kövér László: "1,3 tized gyerek jut két fiatal felnőttre. Ennyi születik ma. Ebben az 1,3 tized gyerekben benne vannak azok a cigány gyerekek is, akik ma már a megszületettek között többségben vannak. Hogyha önök végiggondolják, hogy mi lesz itt nagyven év múlva, amikor a statisztikák szerint, az előrejelzések szerint 7 és fél 8 millió ember lesz csak ebben az országban - ennyire elfogyunk -, annak a fele is cigány lesz, hogy ki a fészkes fene fog dolgozni a nyugdíjasokra? Nem ránk, mert mi akkor már nem leszünk sehol se, a gyerekeink nyugdíjára. Hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémákat a sokkal kevesebb tisztességes, munkaképes, a rendhez, a társadalmi normákhoz hozzászokott emberek azzal a masszával szemben, amelyik soha életében nem is dolgozott? Na azt gondolom, hogy ez a kérdés költői kérdés, mert tudjuk, hogy nincs megoldás, katasztrófa lesz."
Nem vagyunk egyformák... mi a férjemmel mindent megtettünk azért, hogy a gyerekeink itthon maradjanak... akármilyen kormány is volt. Bár már a legkisebb is egyetemre jár, néhány év múlva mérnök lesz, nagyon remélem, hogy legfeljebb rövid időre megy ki szétnézni a nagyvilágban, szakmai tapasztalatokat gyűjteni, de aztán ő is itthon fog élni.
Nálam két kincs kerül szóba: a két gyerekem. Mindenünket az ő nevelésükbe, oktatásukba fektettünk, de tényleg mindent. Na legelőször őket kell kivinni.
Értem az iróniát, de abban igazad van, nem érdemes túlságosan sokat aggodalmaskodni, mikor amúgy az élet csodaszép, és ezt még a politika sem tudja elrontani. :)
Valóban, sokkal fajsúlyosabb kérdés a Kedves Vezető lábikrájának megcsodálása, adjuk is át magunkat emez élménynek. A póló is csinos, a munkásruhás szaki pedig kifejezi dolgozó népünk őszinte imádatát a miniszterelnöki dekázás iránt.
Ezen idilli képpel hajtom ma álomra fejem, a jövőn nem aggodalmaskodok, hiszen két kőkemény, izmos lábon áll.
Ehhez még könyvelő sem kell... ezek nyilvános adatok, követhetőek lesznek az évenkénti változások.
Ami pedig az egészséget illeti... garancia persze semmire nincs, de sokat lehet tenni az egészségért, megfelelő táplálkozással, pozitív életszemlélettel, örömteli, szeretetteljes családi és emberi kapcsolatokkal.
Visszatérve a topik témájára, örülök neki, hogy Magyarország miniszterelnöke egy ötgyerekes családapa, aki nagyon jól ismeri és átérzi a család épségét, szépségét és fontosságát. 
A felmérést 2010. szeptember 3-a és 7-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
Erre a dekázó tehetségre miniszterelnökként is szükség lesz, komolyabb ügyekben... 