Éppen a TOS-t nézem újra, (ezúttal épp eredeti nyelven) és már nem is emlékeztem erre, hogy ez a jelenet mennyire jó. Hihetetlenül színvonalas szöveg, kiválóan megírva.
Egyszerűen elképesztő, hogy hogy lehetett valami ennyire kiválóból olyan kínos valamit csinálni, mint a Picard vagy a Diszkó. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire látszik, hogy ennek a sorozatnak az írói klasszikus irodalmon, színházon, filmeken szocializálódtak, míg a mai sorozatok írói leginkább felnőtt korú kisgyerekek, aki eljátsszák, hogy felnőttek. Megnézik a korábbi Star Trek sorozatok részleteit és csak a felszínét látják, teljesen rossz következtetéseket vonnak le. Egyszerűen fogalmuk nincs róla, hogy miért volt jó a Star Trek. Azt hiszik, hogy ha csinálnak egy akcióval teli klisé történetet és mondanivaló címén odatesznek olyanokat, hogy mondjuk "a szeretet az nagyon fontos" vagy "nem szabad félni senkitől és semmitől, mert a félelem az rossz", ezt az infantilis ideológiát, a burokba zárva nevelkedett amerikai középosztályos fiatalok röhejes "politikai ideológiáját" teszik ki mondanivalónak, akkor megvan a Star Trek???
Egyszerűen hihetetlen a különbség, főleg ha egymás után nézem a kettőt.
Egyetértek. Az eredeti toronymagasan a legjobb zene a Star Trekben.
Ez egy 6 perces jelenet, most képzeljük el, ha ma készülne, akkor mennyi lenne? Kb 10 mp. Úgy 120 szögből mutatnák a hajót 0,1 mp-enként váltva, azaz gyakorlatilag semmit se látnánk rendesen.
Nem volna ez rossz ötlet alapvetően, mert eredetileg a Star Trek lényegét, a morális, etikai kérdések sci-fi eszközökkel való körüljárását tette lehetővé az "isteni" erejével, ami a tényleges Star Trek volna a mostani lövöldözéses-nyálaskodásos valami helyett.
Csak az a baj, hogy a 80-as, 90-as években még az egyetemes emberi erkölcs kérdésit járta körül egy sorozat, mikor "mondanivalót" írtak neki. A mai kultúrát, meg a Discovery-t, Picardot nézve vajon miről fog Q leckét adni az emberiségnek? Hogy politikailag korrekten kell beszélni, vagy hogy egy nőnek mindig igaza van egy férfival szemben, esetleg hogy minden menekülőt minden körülmények között mindenhová be kell fogadni? Mert ma már sajnos ez jelenti azt, hogy legyen "üzenete", nincs egyetemes humanista (!) üzenet, az üzenet ma annyit jelent, hogy a két nagy politikai oldalból az egyik, amit ezek a Hollywood-i emberkék szeretnek, támadhassa a másikat. És ha a rajongóknak ez a politizálás nem tetszik, akkor majd nyilatkoznak, mint a Picard írója, hogy ezek a rajongók mind xenofóbok meg nőellenesek, meg hasonlók...
mindegyik széria máshogy másmilyen, ezzel szerintem nincs baj. a ds9 komorabb, piszkosabb mint néhány idealistább sorozat. picard - sisco ellentét nekem kifejezetten életszagúbb, igen van hogy 2 külön külön szimpi ember nem találja meg a hangot, vagy mást hoznak egy történetbe. én mindegyik szériát szeretem, legjobban mindig azt amit épp nézek : )) bevallom én még azt is birom, hogy mennyire látszik a kor amiben készültek a sorozatok, hogy mennyire érződik a külvilág lenyomatának sok évtizedes változása. valójában még a disco-t is szeretem, bár talán itt érezni legjobban az útkeresést, hogy évadról évadra más és más ember van a fókuszban (malfoy, pike a csaj).. és van egy halom finomság, ami elsőre nem is tűnik fel, pl mennyire imádnivaló elnor naívsága az új picard-ban, amikor a freecloud-on a nagy lövöldözés közben megkérdezi, hogy most már nem szinészkedünk?
"egy új sorozat kezdetekor nem rögtön a legfájdalmasabb, szívszaggató drámát akarom látni, átélni."
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy de.
Szeretem a DS9-t, és Sisko személyében kaptam egy személyes és hivatásbeli tragédiákat átélő, ezért önmagával vívódó és válaszút előtt álló főhőst egy hasonló jelentésű keretben (Bajor felszabadulása a megszállás alól és a hogyan tovább kérdések), a korábbiakhoz képest árnyaltabban bemutatott felütéssel. Az is beszédes, hogy nem űrhajó, hanem űrállomás, ami a befelé figyelést (és egy zártabb térben fellépő konfliktusokat) vetíti előre a fényéveket átívelő kalandkeresés helyett, ahol statikusabban ábrázolt figurák kerülnek mindig új helyzetbe.
"Szóval Siskot olyan főhősnek szánták, aki sok mindenben Picard ellentéte"
Na igen:
"Q: Picard sohasem ütött meg.
S: Én nem vagyok Picard!"
"Más aspektusokból is az látszik, hogy a DS9 indítása le akarja rombolni Picard nimbuszát, máshogy, átértékelve, deheroizálva akarja láttatni"
Ez viszont nem jött át nekem így, szvsz aki látta, a TNG-t, annál egy pár perces jelenet nem fogja Picard imázsát lerombolni. Aki meg nem látta, annak mindegy, de TNG nélkül a DS9 meg nem kerek.
DS9: továbbá feltűnő a kezdőrészben a Picarddal való antagonista pozicionálása is Siskonak. Tehát megkapjuk az új Főhőst, akinek mintegy átadják a stafétát a régitől, Picard kapitánytól. Mostantól ő lesz az új parancsnok, csodálja őt a néző, érdekelje ő a nézőt, tiszteljük őt, ahogy eddig Picard-ot, üzeni a cselekmény és ezt hangsúlyosan, explicit teszik; Picard megjelenik először emlékekben is, majd személyesen, egy kulcsjelenetnek szánt Picard-Sisko kettős jelenetben.
Ez rendben is lenne, a fanok igénylik, szeretjük a kereszteződéseket, oda vagyunk azért, amikor az egyik sorozat szereplői megjelennek a másik sorozat történéseiben. Hitelesítik az ilyenek a Star Trek Univerzumot. Ennek tetszenie kéne nekem is.
Na de hogyan? Hogyan történik itt, milyen beállításokban, narratívában szerepel Picard?
Egyértelműen deheroizáló, kijózanító, béna módokon. A kezdő hatásvadászó jelenetekben (lásd az elősző hozzászólásomat) mint Locutus, a könyörtelen Borg támadó jelenik meg, aki okozza az új főhős, Sisko elviselhetetlen tragédiáját, szerelmének-feleségének kíméletlen elvesztését.
Hát miért pont így? Miért csinálják ezt? Miért pont Picard életének legrosszabb óráit viszik át az új sorozat kezdésébe, miért ebben a Borg támadásban történik ez a dráma? Akárhogy máshogy is megírhatták volna, ha már mindenképpen azzal akarnak indítani, ahogy Sisko elveszíti a szerelmét. Bármilyen más támadást, balesetet megírhattak volna, még a Borg támadás is menne Picard nélkül is.
Természetesen akik ismerik a TNG-ét és megszerették Picard kapitányt, bizonyára felmentik magukban, nem teszik felelőssé az okozott halálokért, hiszen asszimilálva volt. De a közvetlen megjelenés mégis az, hogy Sisko a nagy, magasztos áldozat és Picard bűnös, elkövető. Továbbá bőven lehetnek olyanok, akik nem ismerik jól a TNG-ét és úgy kezdik nézni az új sorozatot, az ő számukra meg Picard tényleg taszító, bűnös lehet ebből.
Más aspektusokból is az látszik, hogy a DS9 indítása le akarja rombolni Picard nimbuszát, máshogy, átértékelve, deheroizálva akarja láttatni - párhuzamosan azzal, hogy Siskot pedig hősnek, nagy embernek, csodálatraméltó személyiségnek. Ellenpólusként mutatják fel, amihez joguk van, de nem értem miért. Például a gyerek-vonal: míg Picard legendás vonása, hogy nehezen jön ki a gyerekekkel, nem tud jól bánni velük - Siskoról már az első epoizódból megtudjuk, milyen kitűnő apa, jól ért a gyerekek nyelvén. Már csak ezért is szeressük őt, ne pedig a karót nyelt Picard-t.....
És a kulcsjelenet: mennyire máshogy is meg lehetett volna írni. Úgy például, hogy valami baj, probléma történik, amiben az Enterprise és a DS9 együtt dolgozik, Sisko és Picard valahogy együtt oldja meg, egymást segítve, tisztelve. Közben lehetne feszültség, ellentét, és lehetne feloldás. A staféta átadása így volna természetes és konstruktív.
Ehelyett mit látunk? Picard - akiről a néző már tudja a Borg támadást és hogy mit okozott Siskonak - magához rendeli. Mintegy eligazításra. A beszélgetésük pedig feszültséggel és ellentéttel teli, megint Sisko szemszögéből irányítva. Hiszen azonnal úgy indít, hogy "rég nem láttam", Picard csodálkozására, hiszen ő nem ismeri Siskot, majd felvilágosítja, hogy ott volt a Borg támadáskor. Ezért történik a jelenet, hogy kínos helyzetbe hozzák Picard kapitányt, Sisko pedig elfoglalja az Áldozat pozícióját. És hogyan reagál Picard? sehogy. Kelletlenül elfordítja a fejét és másról kezd beszélni. !!!
Nahát, a híres Picard! szembe se tud nézni a múltjával, bénán kitér, nem képes kezelni a helyzetet. A jelenet azután megy tovább, a feszültség tapintható, nincs megoldása, az egésznek se füle, se farka. Mindenre való, csak arra nem, hogy Picard kapitányt rokonszenvesnek érezze a néző.
Igy írták meg, és ez megint hiteltelen és manipulatív szerintem. Nem is értem, Patrick Stewart miért ment bele az ilyen béna megjelenítésbe.
Szóval Siskot olyan főhősnek szánták, aki sok mindenben Picard ellentéte, de ehhez nem az igazi TNG-Picard személyiséget hozták ide, hanem annak béna, lebutított változatát. És ez nekem szintén nem tetszik, ellenszenvessé teszi a DS9 indítását, nem pedig szimpatikussá.
DS9: mostanában újra néztem a klasszikus sorozatok első évadait, kezdve a kulcsfontosságú első epizódokkal, így a TNG, Voyager és DSP kezdését is.
És váratlanul világos lett, miért nem lelkesedem a DS9-ért, miért van a legtávolabb tőlem, csak "jobb híján" néztem DS9-et, bár negatív elfogultság nincs bennem, mindig is örültem volna, ha olyan klassz, mint a többi sorozat.
DE: a kezdeti dupla epizód rögtön bevilágítja. Már a legelső jelenet kialakítja bennem az ellenállást, óvatosságot. Mit látunk nyitó jelenetként?
Azonnal a képünkbe tolják a legdrámaibb történést az új főhős, Sisko életéből, plasztikusan át kell élni, ahogy a Borg támadáskor elveszti imádott feleségét, nem tudja megmenteni, a kisfiúkat pedig éppenhogy, de a feleségét kénytelen ott hagyni a felrobbanó romok között.
Először is, egy új sorozat kezdetekor nem rögtön a legfájdalmasabb, szívszaggató drámát akarom látni, átélni. Valamilyen érdekes, a kíváncsiságot felkeltő, lelkesítő élményt ígérő szituációba akarok csöppenni. Ahogy a TNG indulásakor Q váratlan megjelenése, ill. a rejtélyes Farpoint űrállomáson a legénység összehozása. A Voyager indítása is remek, Paris kihozása a büntetőtáborból, a maquis hajó üldözése és a hirtelen elragadtatás a galaxis túlsó szélére.
Ilyesmik a vonzó kezdések, nem egy kib*ott pszichologizáló drámába csöppenés , amiben a komoran néző főszereplő retrospektíven átéleti velünk a múltbéli elviselhetetlen fájdalmát.
Másodszor, ez hatásvadászat a köbön. Azonnal a nézőbe akarják súlykolni, hogy mennyire együtt érezzen, tisztelje, csodálja az új Főhőst, akinek ekkora terhet kell cipelni és milyen felelősségteljes, nagy ember mégis.
A hatásvadászat és pszichologizálás azután nagy lendülettel folytatódik. Elindul az új szituáció megismerése, a DS9 állomás helyzetének bemutatása, de mellette továbbra is kapjuk Sisko lelki rejtelmeit és nyavalyáit; látjuk milyen Jó Apa, horgászik az anya nélkül felnövő fiával és kezeli a lelki problémáit stb. Később meg cselekmény hangsúlyos része, ahogy a bűvös kristályok visszaviszik a szerelmével való megismerkedés kulcspontjaiba stb. Az első részben többet tudunk meg Sisko magánéleti gyötrelmeiből és élettörténeti viszontagságaiból, mint a TOS és a TNG teljes évadaiból Kirkről és Picardról.
Ömlik az egészből, hogy közel akarják hozni, megszerettetni, azonosulni vele, de torz módon. Ugyanis nem fogadunk a szívünkbe egy ismeretlent csak azért, mert az arcunkba-lelkünkbe tolja a bajait, fájdalmait. Főleg nem egy jövőbeli űrkapitány esetében. Az egészséges megszeretés nem így működik.
Először látnunk kéne őt a jelenbéli történésekben, hogyan áll helyt, reagál, miket tesz, dönt, és azokból kéne szimpatikussá válnia. Abból kéne megszeretnünk, ahogy kapitányként (parancsnokként) viselkedik, él. És amennyiben ezekből megszeretjük, tisztelni kezdjük, akkor már érdekel a múltja,, a sorsa is, akkor jöhetnek, fokozatosan azok, hogy miket élt át fiatalon, korábban stb. Akkor nagy hatással lenne ránk, ha megismerjük, milyen fájdalmat is cipel.
Itt a sorrend egészségtelenül fel van cserélve. Azonnal Sisko pszichikumának mélyére akarnak mászatni engem, a nézőt, azonnal lelki együttérzést, azonosulást akarnak kisajtolni, anélkül, hogy természetes módon szimpatikussá vált volna.
Nálam ez így nem működik. A kezdőrész után nem az marad bennem, hogy jaj, de várom, hogy újra Sisko megjelenjen és újra átéljem az ő sorsát és lelkét az új kalandok mellett. ellenkezőleg, az marad bennem, hogy bárcsak ne kéne Siskoval és bajaival megint találkozni, bárcsak ne róla szólnának a következő részek, események.
A DS9 olyan, mint a single malt whisky. Az első kóstoláskor senkinek se ízlik, de ha rákapsz az ízére imádni fogod. Ha meg nem, akkor nem. :) Szerencsére van még elég Trek, amiből választani lehet, ha nem jött be a DS9.
Pedig hát a DS9 az szerintem elég lapos. Elkezdtem nézni pár hónapja megint, és nem sikerült most sem a végére érni annyira érdektelen karakterek érdektelen sorsáról szólt, roppant unalmasan, hogy simán eluntam.
Egy két érdekes karakter volt, de kevés hogy elvigyen egy sorozatot.
Érdekes megfigyelni: Az IMDB-n a Deep Space Nine évek óta mászik egyre magasabbra, 7,7 után 7,8 majd 7,9 lett, most már 8-as az értékelése és egyre jobb.
A Discovery és a Picard ezzel szemben, olyan gyönyörűen zuhan, hogy öröm nézni.:D A Discovery már 7,2-n jár, a Picard pedig már 7,5-re esett vissza és még csak egy éve jött ki. :D
