Itt még üzemszerű működés közben is megtekinthető (sztori háttere, hogy a felügyelet alatt dolgozó bakter elfelejtette átállítani és így adott engedélyt a mozgásra, rá még az őt felügyelő dolgozó sem vette észre a hibát).
Van a Roconak is, a Fleischmannak is csavarozhatója; valami olyan is rémlik, ami alulról pattintható rá a sínre. De magyar viszonyok között egy földkúpot odarakni sem ördögtől való, azt sem tolja el a gép. Asztal szélén való lezúgást úgy megakadályozni, hogy az utolsó pillanatban kisiklatom a szerelvényt szerintem a lehető legrosszabb megoldás, mert kiszámíthatatlan a végeredmény. Akkor már inkább csattanjon, dőljön ki, de legalább megáll... :)
Egy kis érdekesség: a mindenféle siklasztóknak (catch point: szimpla siklasztó; trap point: homokcsapdában, dombon végződő komolyabb védőváltók) első sorban az angoloknál, illetve a volt gyarmatokon van nagy hagyományuk. Mindenféle fajtájuk van, pl. olyan is, ami "kétfelé" terel (wide to gauge catch point), azaz nyitott (siklasztó) állapotban a két csúcssínt összehúzza. Ez különösen érdekes, hiszen egyrészt többé-kevésbé kiszámíthatatlan, hogy merre fog dőlni a szerelvény, továbbá kellően nagy lendülettel nekiszaladva a jármű szimplán kiemelkedik, tehát a berendezés nem is ad akkora oldalirányú lendületet, hogy a jármű mihamarabb oldalirányba kidőljön, hanem rosszabb esetben még hosszabban eldöcög a talpfákon. Cserébe valami garantáltan görbül-törik-szakad.
Ezen a képen is elrejtettek egy wide-to-gauge siklasztót, méghozzá az alul belépő vágányok közül a bal oldalin, közvetlenül a jelző mellett: Newcastle. Előnye, hogy az elszabadult járművet véletlenszerűen valamelyik irányba siklasztja, méghozzá annyira közel a fedezett kereszteződéshez, hogy a siklott jármű garantáltan a kereszteződésben álljon meg, elzárva ezzel 5-6-7 vágányt.
Itt sem bízták a véletlenre, a siklasztó pontosan úgy van pozicionálva, hogy a kilépő vagon garantáltan elvigye a gyalogos felüljárót: Castle_Cary.
Ez a "melyik ujjamba harapjak?" esete, mindkét oldalon vágányok; hát döntsön a véletlen: (Liverpool?).
Azt hiszem a Roco valamelyik ütközőbakja olyan, hogy a csavarnak kialakított rész lenyúlik két talpfa közé, úgyhogy csavar nélkül is el kell törni, hogy megmozduljon.
A siklasztók alapfunkciója, hogy opcionálisan tehetőek védőállásba, amúgy pedig lehet rajtuk zavartalanul gurigázni. Nem alternatívái az ütközőbakoknak.
Mennyire raknád az asztal szélétől, hogy egy mozdony biztosan megálljon? Mi van, ha tolja a szerelvényt? Vagy majd felfigyelsz a zörgésre, és rohansz?
Sajnos terepasztal létesítésére - hely és pénzhiány miatt - nem gondolhatok, így "szemmagasságban" csak némi pályaszakszt tudok kialakítani asztalon, ahol kör- vagy oválpálya nem fér el, ezért nagyon ügyelnem kell arra, hogy a modellek biztosan leálljanak az asztal szélén...
Ütközőbakom többféle is van - de pl. egy Szergej simán elnyomja, ezért kisiklasztó sínelemre gondoltam - de az csak PECO sínkategóriában van, ott is csak SL típusban - a sínjeim azonban 2,5 mm-es Roco ill. ST PECO...
Azt tudom, hogy a PECO SL és ST (váltók) nem kompatibilisek egymással - de vajon a PECO SL-es kisiklasztó összedugható-e a PECO ST-vel ill. 2,5 mm-es Roco- val ?
Roconak két sínrendszere volt, az egyik az amerikai geometriát követte - ezt egy rövid ideig nálunk is árulták "Hobby Line" néven, a másik ettől eltért. A Mehano az amerikai geometriát követte, hiszen hosszú ideig a termékeik nagy részét Amerikába exportálták.
Az amerikai geometria: az egyenesek 228,6mm (9") hosszúak, az ívek 381mm (15") és 457.2,, (18") sugarúak. Létezik ott 22" (558,8mm) sugarú ív is, de azt úgy tudom, a Roco nem gyártott.
Vagy csak leharapom a fejét, mielőtt ordítva kioktatom?
Veled ellentétben én saját magam vagyok itt. Téged viszont egyáltalán nem ismerlek, soha sem találkoztunk, így nem is véthettem ellened semmit soha. Maradjon is így, rendben?
Közben kaptam Pétertől egy e-mailt, amiben több dolgot is keres a modelleihez. Van, amiben tudok egyből segíteni neki, van olyan alkatrész, amit rendelnem kell a gyártótól.
Acélrugó az lehet vékony citerahúr is, ez hangszerboltokban kapható, vagy a Muziker-től is lehet rendelni a netről.
Én ezt a megoldást csak kivételes esetben tartom jónak, pl. a régi, még NDK-ban gyártott egyes PIKO vagy Gützold mozdonyoknál.
Minden más esetben célravezetőbb vékony bronz lemezt használni, már mások írták, hogy a Bronzker-ben beszerezhető ilyen a Szabolcs utcában, Budapest XIII. kerületében, vagy tudok én is adni, ha közelebb vagyok, mint Angyalföld, és nem kell több négyzetméter belőle.
Valamikor 1001 éve én is próbáltam a rugóacélt (pont az volt otthon, egyébként citerahúr, gitárhúr is az). Gondoltam, hogy mivel kis felületen érintkezik a tengellyel, így lehet picit nagyobbra venni a nyomást, nem lesz akkora az ellenállása, nem rakódik alája a kosz. Aztán amikor beszereztem életem első, kifejezettem áramszedésre kitenyésztett bronzlemezét (pl.), búcsút is intettem az acélnak.
És ugyan ilyen fontos a szélesség, és a gyűrű vastagsága is. A roco keskeny hornyaiba pl a piko gyűrűk szélesek. A flejsman mély hornyaiba pedig beleül a vékony, így alig éri a pályát, és nincs tapadás. Tehát az én tapasztalatom, hogy minden gyártónak a saját gyűrűit kell használni.
Érdekes, most belegondoltam, hogy nekem miért nincsenek tapadógyűrű-gondjaim: vagy gyárilag nincs a gépeimen, vagy 6-tengelyesek, még új korukban leszedtem őket, és a hornyolt kerekeket raktam középre :)
Én úgy vittem fel ahogy a videón van. Elég vékonyra szárad. Én nem tapasztaltam, hogy egyenetlen lenne, de lehet csak szerencsém volt. A hornyolt keréknél teljesen jól működik. Nem zsugorodik száradáskor. Nekem jó. Meguntam, hogy fél évente cserélni kell a tapadógyűrűt. A 40 éves piko Br55 bezzeg bírja.
Ezt hogyan lehet úgy felvinni, hogy ne üssön, maszatoljon? Egy ilyen rétegnek néhány századmilliméter pontosnak kellene lennie, különben már érződni fog a billegés a gép futásán...
- legutolsó mondatoddal pedig mélységesen egyetértek !
