A képen látható férfi testének 85%-a megégett. Két gyereke van, azok is nevelőszülőknél. Felesége belahalt a szülésbe. Munkahelyén tömeges leépítés volt. A facebook minden lájkért 1 dollárt adományoz neki! Neked csak egy lájk, de ő meggyógyulhat!
A képen látható férfi testének 85%-a megégett. Két gyereke van, azok is nevelőszülőknél. Felesége belahalt a szülésbe. Munkahelyén tömeges leépítés volt. A facebook minden lájkért 1 dollárt adományoz neki! Neked csak egy lájk, de ő meggyógyulhat!
Máris javítom a névsort és újra az egész. Úgysem lehet elégszer leírni.
Robi
Férfi létemre bevallom könnyet csalt a szemembe, ahogyan írtál ezekről a "fantasztikus emberekről" Igen, aki csak egy sort is olvasott tőlük, szerintem pont ugyanúgy érez mint te.
Nem lebecsülve a mai kommersznek kikiáltott, de rengeteg munkával készült fantasztikus filmeket sem, be kell ismerni, hogy a csilivili filmek mellett, bizony az alapokat megteremtő, nagy klasszikusok, agybizsergető szellemi sziporkázása jottányit sem marad el sőt.
Én csak úgy hívom ezeket a műveket, hogy "szellemi sci-fi" ugyanis nélkülözik a mozis hátteret, viszont megmozgatják az agyat, és az olvasó belső világával kiegészítve alkotnak olyan elképesztő és elgondolkodtató káprázatos világot, amilyen például a Solaris emelkedett muzsikája is.
Igen egyetértek EZEK AZ EMBEREK NEM HALTAK MEG, NEM HALNAK MEG SOHASEM!
Viszont, Robi tudnod kell, hogy a felsorolás ma még láthatatlan, de már réges régen bevésett, és végérvényesen kitörölhetetlen betűi között van még egy név amit mi rajongók - és bizton állíthatom nem vagyok egyedül - már látunk:
SOLARIS
Tessék tehát vigyázni magatokra, mert itt fogtok nekünk muzsikálni mindörökké ti mind:
Férfi létemre bevallom könnyet csalt a szemembe, ahogyan írtál ezekről a "fantasztikus emberekről" Igen, aki csak egy sort is olvasott tőlük, szerintem pont ugyanúgy érez mint te.
Nem lebecsülve a mai kommersznek kikiáltott, de rengeteg munkával készült fantasztikus filmeket sem, be kell ismerni, hogy a csilivili filmek mellett, bizony az alapokat megteremtő, nagy klasszikusok, agybizsergető szellemi sziporkázása jottányit sem marad el sőt.
Én csak úgy hívom ezeket a műveket, hogy "szellemi sci-fi" ugyanis nélkülözik a mozis hátteret, viszont megmozgatják az agyat, és az olvasó belső világával kiegészítve alkotnak olyan elképesztő és elgondolkodtató káprázatos világot, amilyen például a Solaris emelkedett muzsikája is.
Igen egyetértek EZEK AZ EMBEREK NEM HALTAK MEG, NEM HALNAK MEG SOHASEM!
Viszont, Robi tudnod kell, hogy a felsorolás ma még láthatatlan, de már réges régen bevésett, és végérvényesen kitörölhetetlen betűi között van még egy név amit mi rajongók - és bizton állíthatom nem vagyok egyedül - már látunk:
SOLARIS
Tessék tehát vigyázni magatokra, mert itt fogtok nekünk muzsikálni mindörökké ti mind:
A mai napon, amikor a Mi Dühös Földünk* elnyelte az utolsót is, az utolsót a NAGYOK közül, kijelentjük, és nyomatékosan hangsúlyozzuk: Stanislaw Lemhez hasonlóan, Ray Bradbury halálát s e m f o g a d j u k e l!
Nem lehet halott az, akinek ennyi gondolata dolgozik pillanatnyilag is a fejünkben. És egészen biztos, hogy ezzel nem vagyunk egyedül.
Tehát nyugodtan kijelenthetjük: Ray Bradbury 2012. június 6-án nem halt meg.
A gondolatai itt sorakoznak, szép rendben a könyvespolcunkon. Közvetlenül Asimov, Lem, Arthur. C. Clarke, Fred Hoyle és Zsoldos Pétermellett. Mert bár nem mondtuk, de nyilván mindenki előtt világos: ők is élnek.
Ők a mi személyes nagyjaink. Nélkülük a Solaris nem lenne az, ami.
Gloria maxima in!
Solaris zenekar
*Our Angry Earth / Asimov utolsó ismeretterjesztő könyvének címe
A Solaris mítosz megoldása dióhéjban: Minden utóprojectből az hiányzik, ami a másikban megvan...
Kollár Attila - klasszikusság, finomság, műveltség, esztétika
Erdész Róbert - kisérletezés, sokrétűség, agyafúrtság
Pócs Tamás - tettrekészség, tökösség, lendület
és persze a hallhatatlan Czigi - monumentalitás, révedezés, melankólia, misztikum
Ez együtt olyan elegy, ami páratlan + egymás felé olyan fegyelmezőerő, ami nem engedi egyik zseni túlzásokba esését sem. És persze ez a nehéz út, mert egyedül mindenki könnyebben boldogul, de nem biztos, hogy a végeredmény jobb, sőt biztos, hogy nem!!! Önmagába mindenki túlzásbaesni látszik az én szememben... Attila már olyan finom, hogy nem elég karcos, Robi olyan kísérletező, hogy örökké csak "laboratóriumi", nyilvánosság elé nem kerülő anyagokat gyárt, Tamás meg olyan lendületes, hogy nem elég megfontolt, kiérlelt...
Most úgy érzem, elértem a nyersesség határát, úgyhogy abbahagyom! de azért érdemes elgondolkodni...
A jó az egészben, hogy csak azt lehet kritizálni, ami van... éspedig van, és ez jó...! A Tompox valójában kritika a Solaris felé! És ez a kritika márpedig jogos, akárhogy is elfogult vagyok!
A Solaris olyan szinten maximalista, hogy már szinpadra sem áll, a Tompox ehhez képest azt mondja: Mi ez a szöszmötölés? Játszunk már! Meg csináljunk lemezt! És lám, jól is csinálják! Egy kis további odafigyelés, és minden szinten igazán minőségi produkcióvá fog érlelődni!!!
A Tompox megfogható, ezzel szemben a Solarist a misztikus köd veszi körül, az egyszerű halandónak fogalma sem lehet róla, hogy mi fog következni...
Egy dolog azért még kikivánkozik, kérlek ne vegyétek rossz néven, mert nem rossz szándékkal írom...
Ez a Tompox zenekar külső imázsára vonatkozik...
Egyszerűen nem tudok megbarátkozni a névválasztással, és még egy sor imázsbeli dologgal, aminek hangot is adtam az előzőekben, most viszont szeretném kifejteni...
1. Névválasztás
- Még mindig bizonytalanság figyelhető meg a zenekar névválasztása terén... igazából 3-4 néven is fut a zenekar, ami szerintem roppant nagy bakklövés... a.) Solaris Tribute Band (honlap), Solaris T B - Tompox (koncertplakátok), Tompox (debütalbum). Most mi is a zenekar neve valójában? Ez érthetetlen és zavaró, dönteni kell valamelyik mellett véglegesen, mert a név egyben szimbólum!!!
- A nagyobb baj viszont, hogy ez a Tompox egyszerűen nem megfelelő név egy ilyen remekbeszabott prog zenét játszó zenekarnak, nem beszélve arról, hogy mostmár a produkció szempontjából sem kielégítő... Akkor miért nem hívjuk Balla Endrének, vagy Tasi Ádámnak a zenekart? Merthogy a debütlemezen őket mindenképp ki kell emelni!!! Legyen akkor Ballré, vagy Tasadam... ez hogy esik a többi tagnak?
- és ehhez jön, hogy a Tompoxnak kívülre nincs értelme!!! Csakis belülre... külföldön egyszerűen nincs jelentése... éspedig gondolni kell a jövőre, amikor külföldön kultbandává válik a zenekar... én ezt remélem, és ezt ezért mondom!!!
Fantáziátlan és ráadásul nem is illik a prog zenéhez... inkább gondolnék a név alapján egy 2/4-es favágó garázsbandára... és ezt nem akarhatjátok... A prog zenét így nem lehet képviselni, mert az sokkal több ennél... művészet, intelligencia, esztétika...
Stigma 6, The Meggadeaths, Tea Set... Ezek voltak a Pink Floyd első nevei... no comment...
- vissza kéne nyúlni klasszikus görög-római, vagy egyébb terminusokhoz, aminek nemzetközileg is van értelme, és aminek hallatán az emberek megborzonganak!!! Pain of Salvation, Shadow Gallery, Perfect Symmetry, After Crying, Fugato Orchestra, Gordian Knot, Tangerine Dream, Dream Theater, Symphony X, SOLARIS... soroljam még?
2. Cover-art
- ki ért velem egyet abban, hogy minden idők leghipnotikusabb, legmegragadóbb, legintelligensebb albumborítói a prog zenékhez köthetők... hát azért, mert ez a zene megkívánja a magasfokú esztétikai érzéket ilyen téren is...
Az egész Solaris produkcióból valójában Kollár Attila az igazi esztéta... egyedül ő volt képes zseniális neveket adni a projektjeinek, nem a saját nevét + gyönyörű szép borítókat!!!
3. Zenekari imázs, színpadkép
- A Solaris ritkán áll szinpadra, de ha igen, ott Mítoszt teremt!!! mindennel együtt, zenével, vizuális látvánnyal, színpadképpel... mert egy nagyszabású zene nem enged meg kevesebbet, mint a remekbeszabott megjelenítést! Itt is csak Kollár Attilára utalok, aki megjelenésében az egyetlen, aki a prog zenéhez illő... mint egy megszállott fizikus fuvolával... akadémikus, intelligens megjelenés... itt még Erdész Robit is meg lehet szólni, aki sapijával egyszerűen nem illik a Solaris zenéjéhez...
Eszembe jutott a niklai remete esete Pesten... Berzsenyi Dániel saját korának egyik legzseniálisabb költője volt, a klasszikus műveltség, szimbólumok a kisujjában volt... aztán felhívják Pestre, mert találkozni akarnak a zsenivel... a költészete alapján egyszerűen azt várják, hogy egy félisten jelenjen meg, hófehér tógában, sugárzó arccal, mennyei trombitaszóval kísérve... erre megjelenik sáros gumicsizmában!!! Értitek??? zsírral pödört bajusszal, miegymás... mint egy vidéki paraszt... micsoda ellentmondás... kölcsönös kiábrándultság... aztán haza Niklára... remete élete végéig... hát ezért...!!! az aranyékszert nem szoktuk újságpapírba csomagolni... hanem kristályvitrinbe, vagy bársonyszelencébe...
A zenekar roppant nehéz helyzetben van mármost, mert egy újabb névválasztás már iszonyat nehézkes lenne, viszont ez a mosani név egyszerűen nem emel, hanem visszhúz titeket a középszerűségbe... ezt ti sem akarhatjátok...
Olyan név, borító, és imázs kell, aminek láttán a rajongók még azt a pénzüket is rászánják, ami nincs... mert részévé akarnak válni a MÍTOSZNAK!!! A Tompox mostani állás szerint csak zenéjében mítikus, a csomagolás jóindulattal középszerű... Ha ezen változtatnátok, klasszisokkal magasabb szintre kerülnétek, sőt jó sansszal pályázhatnátok külföldi babérokra!!!
Most komolyan, ki venne fel egy Tompox pólót azzal a nukleáris tojással??? Vagy ki keretezné be a koncerplakátot? Viszont egy Opeth, egy Shadow Gallery, egy Dream Theater, egy After Crying borítót nem lehet eleget csodálni...!!! De ne kalandozzunk ily messzire... SOLARIS borítók... nem is mondok többet...
Pink Floyd, King Crimson, Deep Purple... hányszor nevet változtattak, míg meg nem találták a megfelelőt, amível mítikus hősökké váltak!!! És milyen jól tették...!!!
Ne haragudjatok, egyszerűen nem tudom levetkőzni a hobbiesztétát... de higgyétek el, hogy sajnos igazam van... ez nekem a legkellemetlenebb, mert nem szeretek megsérteni senkit, csupán ez az esztétizmus egy kényszer!!! Mert szeretem a szép, kiválló, különleges, igényes, intelligens, kiérlelt, fantáziadús, monumentális, mítikus, emberfeletti produktumokat!!! A legfontosabb, hogy a zenétekben ez már megvan... a többit meg ehhez kellene igazítani...
Ja, és gyertek már el végre Debrecenbe is, igazséágtalanság, hogy minden Budapesten történik... Se az Invocatio se a Tompox nem jön ide... értem én, leutazni ide anyagi öngyilkosság, de mégis... a Fejes Tomi Roncs kocsmájába egy király fellépést lehetne összerakni!!! Szóljatok mindenképp, ha lesz itt is koncert, mert akkor egyszer végre én is mehetnék csápolni!!!
Kapott már ön és a zenekar hideget és meleget (főként hideget) itt a topicon, részemről is!
Most viszont hadd jőjjön a Napkitörés melege!
A mai nap folyamán van szerencsém először meghallgatni a Magyar Eklektikát, és miután rajongói kritika csupán 2 db született a megjelenés óta itt a topicon (egy negatív - 5186, egy pozitív - 5200), most álljon itt egy harmadik is, hogy az arány a pozitív felé dőljön!
először is minden topicos társamat szeretném biztatni arra, hogy ezt a lemezt szerezze be, függetlenül attól, hogy "ama parázs viták idején" hol foglalt állást. Ez a lemez szimplán zseniális! Nagyon nagy hiba lenne, ha ez a kiválló lemez csupán daccból figyelmen kívül maradna a Solarisosok részéről!!!
Ezzel a lemez engem személy szerint teljesen "lefegyvereztek"!!! Ez a fajta kompromisszummentes, progresszív muzsika olyan ritka kishazánkban, mint a fehér holló!!! Ezt meg kell becsülni!!! Számomra ez a lemez bizonyíték arra, hogy a Tompox önálló identitással rendelkezik, csak így tovább!!!
Igazából csodálom Tamást a lelkesedéséért, mellyel koncertek tömkelegét szervezi, aktivizálja magát a médiában! Ez kérem szépen progresszív kultúrmisszió hazánk silány zenei palettáján!!! Én személy szerint támogatom azt a naív, gyermeki hitet, ami őt jellemzi, ti. hisz abban, hogy ilyen mostoha körülmények közepette is érdemes a progresszív zenét szélesebb körben is propagálni. Remélem nem fog elfogyni az energiája a várható kudarcok hatására.
És akkor a lemezről...
A nyitó 17 perc feletti tételt (Monument valley 1-2) szerintem minden Solarisosnak hallania kell!!! Veszett jól sikerült, érzékelhető a Solaris-gyökér, de egyben új utakat tör. Ez az egy szám önmagában megéri a lemez teljes árát, véleményem szerint időtlen darab született!!! Ez részemről nem kis szó, én általában még akkor is fanyalgok, amikor mások lelkesednek... de itt le a kalappal!!!
A 2. tétel (Napkitörés) szerintem a leginkább Solarisos, a nyitó tétel mellett a másik kiemelkedően zseniális darab a korongon! Szerintem bármelyik megrögzött Solaris rajongónak mosolyt kell, hogy csaljon az arcára, bárhogy is akarnánk tagadni :) Ez merész lesz, de szerintem bármelyik Solaris albumon elférne, és ha ott lenne, akkor az egyik kedvencként emlegetnénk. Lényegretörő, és zseniális egyben!
A 3. és 4. tétel (Nyitány, ill. Duett) szerintem az első kettőhöz mérten visszaesés, de még bőven jók. A 3. tételben az a bizonyos "dallamközpontúság" kissé háttérbe szorul, a 4. pedig inkább egy koncerten mutat jól, mint lemezen, amolyan fuvola-zongora párbaj, inkább kortárs jazz/komolyzene... ez is jó, csak az én ízlésemtől messzebb esik (inkább After Crying vagy Fugato albumon szerepelhetne). De a fiúk ilyet is tudnak.
Az 5. tétellel (Surf mentén) újra magasan felszökik a muzikalitás, ez is meglehetősen Solariszos, de több dögös progos hatás is megfigyelhető benne... egyben ez a 3. kedvenc tételem az első kettő mellett. A 7. tétel (Tower bridge) is ezt a vonalat viszi tovább, még több progresszivitással. Ez számomra már messzebb kalandozik a Solaris fémjelezte "dallamközpontú instrumentális progresszív zenétől". Ez az az arca a zenekarnak, ami a fokozottan progosabbaknak fog inkább tetszeni, nekem kevésbé. Ezzel együtt meg kell jegyezni, ha a zenekar teljesen önálló identitást akar építeni, akkor ennek a számnak a vonalán halad majd tovább... magas szinvonalú prog zene, ami már teljesen elszakad a Solaris fától... Habár ez is egy járható út, de nekem, mint Solarisos rajongónak, az lenne a legideálisabb, ha a Tompox elsőszámú hatása a jövőben is a Solaris maradna + ehhez jönnének a saját ízek (ahogy az első két tételben). Ez az az identitás, amit én leginkább támogatnék!!!
A 8. tétel amolyan billentyű előtt ültem, és Solaris járt a fejemben...
Végül az első tétel rádió változata (ZSENIÁLIS!!!) zárja a lemezt, ahogy azt már a Próféciáknál, vagy Czigi Alhambrájánál olyannyira megszerettünk!!! Monumentális!!! Olyan szinten "trip", ahogy azt csak a prog zene tudja elérni az elmével!!!
Ja, míg el nem felejtem, a 6. tétel egy Crimson feldolgozás (Epitaph), amit én a koncertekre hagynék... noha a Crimson etalon, ezt a feldolgozást nem értem... főleg itt a középen... hacsak nem az van, hogy az 5-6-7 tétel jelzi azt a másik fajta, progos irányvonalat, amiről beszéltem... Szerintem a jövőben érdemes lesz dönteni egyik, vagy másik mellett...
Cover-art...
Őszintén meg kell mondanom, ezt az űrtojás-témát nem vágom... Emlékszem, a régi szép időkben a borítók alapján vásároltam lemezeket, de ezt a lemezt a borító alapján soha nem vettem volna meg... Ezzel együtt nem bánom, egyedinek egyedi, de nem jó értelemben.
A hátlap-kép mérföldkövekkel többet sejtet a lemez zsenialitásából!!! Az a kép szimplán megragadó!!! Én azt tettem volna előre! Ezen felül külön öröm lehet a Solarisosoknak a belső borítóban az a fekete-fehér montázs, ahol a zenekar minden tagja egy lapra van téve, ez a Solaris 1990 Cd belsőjére emlékeztet, és ez olyan bizsergető érzés... A borító e két momentuma nagyon tetszik!!!
Összességében tehát egy rendkívül jó lemezt kaptunk, ami valóban eklektikus, viszont eklektikussága véleményem szerint csupán kétpólusú!!!
Az egyik pólus: 1. 2. 5. 9. tétel + Hátsó borító + a belső fekete-fehér képkollázs a tagokról. Ez az az arca a Tompoxnak, ami egyértelműen a Solaris hatásából merít, és ami szerintem az az út, amit érdemes lenne folytatni, még annak ellenére is, hogy így az identitás továbbra is a solarisból építkezik, de hihetetlen jó értelemben!!!
A másik pólus: 3. 4. 6. 7. + űrtojás, stb. Ez pedig a Tompox Crimsonosabb, elvontabb, progosabb arca, ahol a progresszívitás felülírja a dallamközpontúságot. Ez az út teljesen önálló arculatot biztosíthat a jövőben, viszont egy olyat, ahol a solaris hatása egyre kevésbbé nyilvánvaló... ez az arculat véleményem szerint egy egész más hallgatóközönséget vonz.
Ez csupán egy rajongói, laikus vélemény, őszinte, viszont remélem, hogy az átjön, hogy nekem ez a lemez hihetetlen előrelépés, sőt gyöngyszem lesz a kedvenceim között. Kiemelt köszönet az 1. 2. 5. 9. tételért, plusz elismerés a többiért!!!
Ez a lemez számomra útkereső jellegű, viszont mindegyik út jó választás (noha én a Solaris gyökérnél közelebbit fogom rendszeresen hallgatni).
Kiadó: Periferic Records Honlap: www.tompox.hu Mint a Dionysos csapat legpopulárisabb vonulatának vezérszónoka, igen ritkán szoktam prog-rock albumról írni. Igen kevés progresszív zene jut el a szívemig, azok, amelyek a dallamvilágukon keresztül közel tudtak férkőzni hozzám, hogy[...] Bővebben!Tovább »
Örömmel mondom, hogy igen: lesz MÜPA DVD! Ha minden jól, megy, még idén. Sajnos azonban BD nem lehet belőle, a felvételek nem FullHD-ben készültek. Remélem, ezzel nem szomorítottunk el nagyon.
