... és mit kellene csinálni a passzív eutanáziát gyakorló orvosokkal ? Ha visszautasítod a kezelést , és az orvos nem kötöz le , hogy vért adjon/megoperáljon/stb. akkor elvileg ő is gyilkol . Pedig életmentésre/gyógyításra esküdött fel .
Hát, engem elég sokszor belevonnak a kényelmetlenségeikbe az emberek, ezért kapom a fizetésemet. Ezért tályogot tisztítok, gennyes lábszárfekélyt kötözök, vért veszek, gyógyszert írok fel stb. Akkor ez se legyen? Dögöljön meg mindenki, ahogy sikerül? Egészségügyi ellátás híján? Te se jársz orvoshoz? Nem ülsz fel a buszra? Tudod te milyen korán kell felkelnie a buszsofőröknek, hogy legyen, aki munkába viszi a többieket? ;P
Egy beteg ember kezelése -- még a palliatív is és az eutanázia is azoknál, akik vállalják, mert kényszeríteni biztos nem fognak senkit se, ld. megint: abortusz jelenlegi szabályozása -- valakinek a munkája része, nem kényelmetlenség.
Nem kell a saját életének semmilyen kényelmetlenségébe belevonni másokat, maradjon csak családon belül ez a probléma, majd akkor jobban elgondolkodik mindenki.
Mindent el lehet rontani, lehet, hogy te pl. nem tudod, de injekciót csak egészségügyi végzettségű személy adhat be a legtöbb országban. Az injekcióra értettem, hogy elrontja, mert máskülönben olyan szerről van szó, amit tablettában vagy azt vízben feloldva is bevehet a beteg, ha önállóan képes rá és ha nem, akkor az ápolását végző családttag is segíthet neki. De akkor még mindig kell az orvos, aki felírja a tablettát (a te szóhasználatodban rá van kényszerítve, hogy halálos adagot írjon fel a gyógyszerből, közvetve egy ember öngyilkosságát elősegítve) és a rokon, aki segít bevenni azt. De tovább gondoltam a dolgot és most már úgy gondolom, hogy amellett vagyok, hogy legalizálják ezt, és pláne a te könnyítéseddel, hogy a családtag is lehet a halálbasegítő. Amikor orvost vagy kórházat kell keresni, az mindig macerásabb, mint a hozzátartozója szenvedését látó családtagot megfűzni vagy az érzelmeire hatva kizsarolni tőle a segítséget. És néha a családtag egyébként proaktív ebben.
Nem féltem, nem kényszerítem, esetleg adok egy lehetőséget. Ha neked, mint csak kibicként beledumáló fontos az állítólagos szenvedő megváltása, akkor a kedve rokonnak még inkább.
Ez részigazság, pont az kerekedik belőle, amit szépen kikerült itt mindenki, az állítólagos depis gyogyós. Azon én pontosan fél nap alatt segítettem volna, meg lehet nézni a statisztikákat vagy a híreket, ahol engedélyezik az állami gyilkolást, ott hány hülye gyogyós szeretné ezt használni.
Nem Svájcban van úgy, hogy az orvost automatikusan gyilkosságért feljelentik, de a tárgyaláson ugyanilyen rutinnal fel is mentik? Olvastam, hogy valahol így van.
Akkor egy szakképzetlen embert kényszerítesz rá, hogy olyat tegyen a saját tulajdon szerettével, amitől még az orvost is félted, aki sokkal több ismerettel és az ilyen dolgokban tapasztalattal könnyebben megbirkózik a lelkiismeretével. Plusz ha a rokon nem jól csinálja, akkor csak ront az állapotán, de nem lesz sikeres a dolog, és nem biztos, hogy másodjára is bele tudja dumálni a rokona. Ennél az is jobb, amit a vallásos emberek mondanak, hogy senki se csinálhat ilyet és punktum.
Egyébként kényszeríteni nem tudnák, Svájcban meg más helyeken is lehet úgy, hogy vagy a háziorvos vállalja, vagy ha a beteg nem talál olyan ismerős orvost maga, aki vállalná, akkor egy erre szakosodott intézmény szakorvosa, akinek nincs kifogása az ilyen jellegű szenvedésenyhítés ellen. Ahogy ma is megtagadhatják a nőgyógyászok az abortusz elvégzését Magyarországon vagy bárhol a világban.
Ha elfogytak az érvek, akkor se a szóhasználatba köss bele.
Ez egy degenerált társadalom - ha nem is annyira még mint a nyugati - egyáltalán nincs erre szükség.
Ez nem jelenti azt, hogy az ember ne érezne szánalmat a fájdalommal szemben, de erre nem az a megoldás a véleményem szerint, hogy a fájdalomtól eltorzult lelkű- és szellemiségű embert hagyjuk a saját rossz döntése szerint egy visszavonhatatlanra. Még a halálbüntetésnél is az a mellébeszélős duma, hátha utólag kiderül, hátha visszailleszkedik majd a társadalomba, erre egy beteg embert meg hagyjuk, sőt, elősegítjük a halálba?
És pont ott a példa, a pár hónappal ezelőtti elmebeteg nyomoronc nő, aki kicsit depis volt és a halált tartotta megoldásnak. Hát... pár pofon meg kis szántóföldi munka segített volna azon, hogy reggeltől estig baromságokon gondolkodjon, szerintem egy hét múlva elmúlt volna a képzelt, depressziós betegsége.
Bár... ha úgy nézem, tulajdonképpen vele sem gazdagabb a társadalom, legfeljebb csak többen, így tulajdonképpen mindegy is, nem fogyasztotta a TB erőforrásokat.
