A másolás sajnos hangminőség-romlással jár, ez teljesen tény. Próbált csak ki egy komoly cuccon.
ezzel vitatkoznék.szeritnem egy bitről bitre átírt audio cede nem rosszabb, nem lehet rosszabb, mint az eredeti. Amúgy nem régóta van tényleg komoly HiFim otthon, az mp3 minősége tényleg botrányos, de az veszteséges tömörítés, ezen nincs mit csodálkozni.
Múlt hét végi hír: a RIAA amnesztiát hírdetett, azok, akik nem üzletszerűen töltöttek le stb stb, azok kitölthetnek egy fényképes nyilatkozatot, hogy többé nem töltenek le, és akkor nem perlik be őket. Érdekesség, hogy az ügyben megkérdezett ügyvéd is határozottan ellenezte, hogy bárki is jelentkezzen erre a felhívásra, és személyes adatait a RIAA adatbázisába töltse.
Nem is tudom, mit képzeltek!!! :-))) Mintha fordítva ülnének a lovon egy bohócsipkában...
ebből csak az derült ki, hogy elég hülyék voltak ahhoz, hogy a jogokat teljesen a kiadóra ruházzák át. Nagy hiba. Ebben a kérdésben lásd David Bowie, Björk. Cs.András, igazad van - hülyék voltak.
CSAKHOGY: egyrészt kezdetben (az első lemezszerződés aláírásakor) a zenészek 99%-a ugyanilyen hülye, és jóval később is csak talán további 1%-uknak támad némi megvilágosodásuk e téren (David Bowie és Björk is ezek közé tartozik - sőt Bowie különösen sokat vesztett a 70-es években, ezért is tanulta ki később a pénzügyeket). Másrészt a (hál'Istennek rohamosan szaporodó) kis és nem ritkán korrekt kiadókat leszámítva édeskevés az olyan szerződésajánlatok száma, ahol egyáltalán esélyt adnak a zenésznek arra, hogy megtartsa a publishing jogait. Magyarul az esetek túlnyomó többségében MÁIG megzsarolja őket a kiadó: "kell vagy nem kell, ez van" felkiáltással.
Az igazán nagy világsztárok között a mai napig talán kevesebb, mint 20 olyan akad, akinek kontrollja van a saját publishingje felett.
Teljesen egyetértek veled. Ha a kiadók csökkentik az áraikat (amire már van példa), akkor sokan megveszik az eredeti lemezt, de mindig lesznek, akik inkább letöltenek, és ez így lesz, akármit erőlködik a RIAA. A kiadók és az ingyenesség megosztoznak a piacon. Ugyanakkor az mp3 reklám a kiadóknak, én is jártam úgy, hogy letöltvén zenét megszerettem, és megvettem boltban a CD-t.
új vagyok itt, elolvasgattam a fórumot, akadt egy-két érdekesség.
Egyrészt nagyon csúfosan szétcincáltátok Cs. András nevű topiktársunkat, pedig nem mondott ő butaságot, sőt.
Tiofris: tény, hogy az MP3 zenei minősége shit. És ez normális esetben nem anatómiai adottság, fogyatékosság- vagy túlfejlettség, hanem zenei kultúra kérdése. Aki nem szar cuccon hallgat nem szar zenét, annak nagyon is leesik, mi a differencia. Aki valami kereskedelmi rádiót bömböltet a kicsi villogó izzókkal díszített Disco Queen márkájú mjuzikcenterén, az meg értetlenül áll előtte, miért költ valaki csak kábelre ötven-száz-x lepedőt, és miért vesz super audio cédét.
A másolás sajnos hangminőség-romlással jár, ez teljesen tény. Próbált csak ki egy komoly cuccon.
Kiadók: jó lenne, ha a kiadó a bebukott anyagok költségét nem verné rá a sikeres kiadványokra, nem diverzifikálná a veszteségeket, mert ez elég szar ügy és nem túl etikus. A zenekar pedig kapjon zsetont, mert egy jó lemezben bizony sok munka van, és mások munkáját illik értékelni.
El kellene fogadni, hogy a kultúra, amit egyesek olyan magától értetődőnek vesznek, mint a levegő, igenis termék, és valakiknek elő kell állítani. Különben nincs. Ez pedig hozzáértést -jobb esetben nagyon komoly hozzáértést- és munkát igényel, nem jön csak úgy, a semmiből. Szóval kicsivel több respect az igazi zenészek iránt, akik tényleg értenek a zenéhez.
Mellesleg magam sem vagyok már nagy cédé-vásárló, sajnos. Mikor a lemezek ára átlépte az 5 ropit, kissé leálltam. 3200-ért még okés volt, de öt ropi felett már nem annyira. Régen havi 8-10 lemezt vettem minimum, aztán egyre kevesebbet, most egy évben veszek 6-ot, 8-at, és nagyon is válogatok.
Record Company: meg kellene szokni a tisztelt lemeztársaságoknak, hogy kissé megváltoztak a dolgok. 15 éven át halálra kaszálták maguk a cédéeladásokból (a a cédé előállítása olcsóbb, mint a vinyl, olcsóbb a csomagolás, a szállítás, a tárolás, minden olcsóbb, de többet lehetett érte kérni, mert "örök életre szól"), nos ennek vége van. A dvd eladások növekedése pedig nyilvánvalóan a cédéeladások csökkenését vonja magával, az emberek átmennek az egyik piacról a másikra, mert joggal érzik úgy, hogy a dvd esetében több értéket kapnak a pénzükért. Egyébként a kiadók közt létezik egy hallgatólagos megegyezés, így tartják magasan a cédéárakat. Az USA-ban meg is lettek büntetve kicsit a major company-k.
A mahasz kiadásai közül a következ?kért hajlanó az ember kiadni pénzt:
- anyagár
- stúdió
- "jogdíj"
Az, hogy a cég reklámozni akar, és hogy adóznia kell, engem nem érdekel. A lemezcég legyen közvetít? a m?vész és a közönség között, fizesse ki a stúdiót, és szedje be a CD árakból. Csakhogy nem ez történik.
Az, amit jogdíjnak hívnak, legjobb tudomásom szerint a következ?t jelenti: az a pénz, amit a m?vésznek fizet a _lemezcég_, hogy kizárólagosan birtokolhassa a terjesztési jogot, magyarul fizet, hogy pénzt csinálhasson az anyagból. Ezek után a "jogdíjat" sem vagyok hajlandó kifizetni a lemezcégnek, sokkal inkább fizetnék közvetlenül a m?vésznek.
Nem arról van szó, hogy a lemezcégek gonosz nagy ördögök, akiket utálni kell, hanem arról, hogy az internet megjelenésével feleslegessé válnak. Sokkal jobb megoldások születnek hamarosan a m?vészeknek, gondoljunk akár az SMS-díjas weboldalakra, vagy tetsz?leges más fizet?s közvetlen megoldásra, amit igénybe vehetnek a m?vészek. Szerintem sokan azok közül, akiknek nem jut 4-5ezer forint egy nagylemezre, nem sajnálnának mondjuk száz forintot számonként, amivel a stúdióköltséget már fedezni is lehet.
Ráadásul ezt ma már bárki megteheti stúdió igénybevétele nélkül is, kicsit gyengébb min?ségben ugyan, de jóval olcsóbban, hiszen egy felvételek keverésére alkalmas számítógép hangszerekhez mérhet? árban beszerezhet?.
A lemezcégek pedig hozzászoktak ahhoz, hogy baromi nagyot kaszáljanak néhány lemezen, és abból finanszírozzák a többit, és most el fog t?nni ez a nagy kaszálás, és kapálóznak. Vagy meg fogják találni a kiutat, vagy nem.
Lehet azzal jönni, hogy a letöltés illegális, de ez az az eset, amikor a jog le van maradva az élett?l. A RIAA húzása például most, hogy a felhasználókat perlik sokmillió forintnak megfelel? összegekre, enyhén szólva is nevetséges.
Mellesleg pedig azok a "m?vészek", akik azért ülnek le lemezt csinálni, hogy pénzük legyen, nem is baj, ha otthon maradnak.
A másik oldal pedig, az a m?faj, ahol az mp3 nem elég jó, azok azok, akik szintén észbe kaptak, és az államtól várnak segítséget, teljes joggal, pont a fentiek miatt.
Az én véleményem tehát: állami támogatást a könny?zenének (például ingyenes letölthet?ség mellett letöltésszám alapján, vagy hasonló), és a zeneletöltés engedélyezése megoldás minden valódi problémára. A lemezcégek problémáit pedig nem kell megoldani, mert feleslegesek (lesznek hamarosan, amint a lakosság 99%-a hozzáfér a nethez).
Egy másik fórumba beírtam valamit, amit azért ide is bekopizok...
from Uno.hu Mike73 05.26 00:17
Gondolkodtam azon, hogy miért is töltögetnek le az emberek... Tekintsünk el azoktól, akik üzletelnek esetleg a letöltött anyaggal, és maradjunk azoknál, akik a saját maguk szórakoztatására gyűjtik, hogy akkor és azt halgathassanak meg, amikor és amit akarnak. Nyilván van egy bizonyos mennyiség, ami után már kifizethetetlenül sokban kerülne mindent megvenni. Sőt, mint esetem is mutatja, talán meg sem kapható. Kérdés, akkor miért tölt le, hiszen az nem legális. Tűrtőztesse magát! Addig nyújtózzon, ameddig a takaró ér. Naja. Aztán eszembe jutott, hogy akár fel is vehetné a számokat a rádióból, így megint birtokolná, és ugyanott tartanánk... Mi a különbség??? És tényleg, régen az emberek ezt tették. Legalább is a fiatalok. Most meg letöltenek. Ugye nem lenne meglepő, ha kimutatható lenne, hogy manapság már senki nem vesz fel számokat a rádiókból? Érdekes párhuzam.
from Uno.hu Mike73 05.25 23:59
Én sem nagyon veszek cd-t, mióta letöltök, bár ez azért nem ennyire fekete/fehér. Minap letöltöttem pár előadótól, akikről eddig még csak nem is hallottam. Nem mondanám, hogy divatzenét játszanak, inkább réteget. Kedvet is kaptam ahhoz, hogy letöltsem az össze számot tőlük, ami persze macera. Úgyhogy, gondoltam, vannak ezek annyira jók, hogy ne szarakodja a letöltéssl, inkább megvenném őket. Most mondjam, hogy a 9 albumból 1-et lehet csak kapni Mo-n? Hmmm. Akkor tehát macera vagy sem, mégiscsak letöltöm őket.
Ez persze mind lehet igaz is, és húúú, de nagyon sajnálom őket, de talán ha én, mint kiadó, azért szívok, mert 3000 Ft az árból csak az áfa meg a kiskereskedő haszna, akkor első gondolatom pl az, hogy mivel tudnám kihagyni a buliból a kiskereskedőt... Mert ugye már nem a múlt század közepén élünk, ahol nem volt pl. Internet.... Szóval néha nem ártana felemelnie egyeseknek a lottyadt seggüket a bársonyszékből, és nem csak a zsetont kéne nyálazni pöffeszkedve...
Arról már nem is beszélve, hogy míg nyugaton a kiadványok akár 35 dollár körül is vannak az első pár hónapban, utána hajlamosak lemenni akár 10 dollárig is. Nálunk egy kiadvány pár év múlva sem igazán olcsul, sőt, az infláció miatt stb stb még drágulni is képes... Ezen is erősen elgondolkodnék...
valaki pro vagy kontra a mahasz homepage-en lévő sírásról? (www.mahasz.hu)
ezt írják egy szép grafikonnal felturbózva_
Mit tartalmaz egy CD ára?
A hanghordozók ára meglehetősen nagy szóródást mutat, de példaképpen vegyük egy nemzetközi sztár legújabb albumát, melynek fogyasztói ára 5000 Ft körül mozog:
Az 5000 Ft-ból 1000 Ft a 25%os forgalmi adó, további 1000 Ft a 30%-os kiskereskedelmi árrés.
A fennmaradó összeg, azaz 3000 Ft a kiadó által alkalmazott nagykereskedelmi átadási ár. Ennek kb. 25-30%-a, azaz 750-900 Ft a szerzői és előadóművészi jogdíj, 2%, 60 Ft a kulturális járulék. A nagykereskedelmi ár 10%-a azaz kb. 300 Ft a terjesztés költsége. Nem az egyes lemezekre, hanem az egész produkcióra kalkulált költségek a következők: stúdió (itthon minimum 2 millió forint, külföldön határ a csillagos ég) és marketingköltség ( a tervezett bevétel minimum 10-20%-a) . Ezekkel a költségekkel a kiadók úgy számolnak, hogy megterveznek egy bizonyos eladott példányszámot és arra vetítik az összköltségeket. A fenti példánál maradva, amennyiben egy átlagon felül sikeres kiadványról van szó, melyet sikerül 10.000 példányban eladni, akkor az egyes példányokat 800 Ft stúdió és marketingköltség terheli. Amennyiben a kiadó rosszul kalkulál, és kevesebb példányt értékesít, úgy súlyos veszteségekkel számolhat.
A fenti költségek levonása után maradó kb. 1000-ból ki kell fizetni a lemez előállításának költségét: 300Ft, és a borító megtervezésének és nyomtatásának példányonkénti árát: 100Ft.
Mindezek után, ha a kiadónak valóban sikerül a tervezett 10.000 darabot értékesítenie, akkor marad példányonként 540 Ft bruttó nyeresége, amiből a kiadó saját működését fedezi, a sikertelen kiadványokból származó veszteséget kompenzálja, és nem utolsósorban kezdő művészek számára biztosít lehetőséget a lemezkiadásra.
Amennyiben azonban a kiadónak folyamatosan veszteséggel kell számolnia, mert a közönség ahelyett hogy hanglemezt vásárolna, inkább ingyen letölti vagy lemásolja az általa kedvelt zenéket, úgy a kiadó kénytelen csökkenteni kockázatát és költségeit: nem költ drága, igényes zenei videoklipekre, nem kísérletezik rétegzenékkel, ehelyett inkább olyan lemezeket (mulatós, operett, kabaré) ad ki, melyek közönsége nem másolja, hanem megvásárolja a zenét. A veszteséges kiadó megszűnteti a hanglemezkiadás legkockázatosabb és legköltségesebb részét: az új tehetségek felfedezését és bemutatását.
Ha pedig a költség és kockázat csökkentése sem vezet eredményre, tehát a kiadó hosszabb távon veszteségesen működik, akkor nem marad más hátra, mint a tevékenység megszűntetetése.
Amennyiben tehát a hanglemezkiadás résztvevői, szerzők, előadóművészek, kiadók nem jutnak hozzá a munkájukért őket megillető fizetséghez, az megöli a kreativitást és így a zenét is.
MÁSOLÁSVÉDELEM:
semmi értelme!
Az Avril Lavigne szuper-extra-másolásvédett CDt 15 perc alatt feltörtem:
A lényege az volt: A lemezt csak 1x-2x-es sebességgel lehetett olvasni. Megoldás: Pl. Nero DriveSpeed-del leveszed a sebességet minimumra, a windowsban pedig az előreolvasást szintén 0-ra! Ennyi. Simán rippelte.
Én azt mondom:
Az Mp3-at nem tudja legyözni a RIAA vagy mi a *aszom
érted: megnézed a slágerlistát, mondod: ez kell, odaülsz a gép elé: ADSL - KaZaA - 3 perc, már a gépeden csücsül a zene...
Nekem pl. 3 GB Mp3 van fent a gépen...
Ja, és a DVD lejátszó lejáttsza! Szóval:
kinéz->letölt->CDreír->lejáttsz 650W
Vagy:
Valaki megveszi, hazamegy lemásolja 500 példányba nyomtat borítót összerakja másnap árulja és ÉN fizessek egy kalóznak 5000 Forintot? Ugyanazt megkapom ingyen is! A lemezek 60%a hamis. Ezért "vesznek" kevesebb CDt az emberek! Hát a hamisat veszik meg!
Nekem nagyon megtettszett az Animal Cannibals. MEG IS VETTEM A LEMEZÜKET!!!!!! 3500 kemény forintért (olcsó volt) DE EREDETI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Másik, hogy inkább rendelek AudioCDt a neten, de az tutira nem hamis! Meg ki sem kell mozdulnom otthonról!
Nem olvastam végig a hozzá szólásokat,de ha továbbra is elkérnek 5000Ft-t vagy még többet is egy CD-ért, addig ez a probléma élni fog.Néha az ember csak egy számot szeretne megszerezni, és akkor már tényleg nagyon drága lenne.Ha lehetne válogatást rendelni a kiadótól, akkor... De ehhez túl profit hajhászok.
Hadd meséljek el valamit csak azért, hogy már megint beleszólhassak az éterbe. :-))))
Én használtam a Napstert, az Audiogalaxyt, és most a Kazaa-t is. Meg egyéb nem publikus dolgokat. Szégyenlem, de több tonna zeném van ilyen illegális módon. Remélem ezért holnap nem kopog a rendőrség az ajtómon. :-))) Van ezek között nagyon sok olyan zene, ami vagy megvan bakeliten saját tulajdonomban is, vagy talán kapható is valahol, van köztük magyar előadó, bár nem sok, de ami nem nagyon van, az az aktuális slágerek és hits-ek. Merthogy ezek többnyire hidegen hagynak. Letöltéses korszakom kezdete óta tényleg nem nagyon vettem cédéket, tehát ebben igaza van a lemezkiadóknak. De nem pusztán a drágaságuk miatt. Hozzátenném, hogy viszont vettem nem egy audio DVD-t, mivel (külföldön) szinte ugyanabban az árban beszerezhetők, mint a CD-k. Visszakanyarodva, nem pusztán az ár az, ami visszafog, hanem leginkább a kínálat. (Érdemes elolvasni ezt a nem régi cikket: http://index.hu/velemeny/imho/pirtupir/.) A kínálat pont akkor szűkült be számomra, amikor a világ megnyílt a letöltő hálózatok által. Tucatnyi olyan előadótól szereztem be akár teljes albumokat, akiknek a lemezei nemcsak nálunk, de még a környező országokban, esetenként még az interneten is elérhetetlenek. Azt már nem is említem, hogy többségüket egy boltban sem ismerik. Természetesen tudom, hogy ettől még illegálisnak találtatik az így birtokomba került anyag, és szégyenlem is magam, és ha lenne egy becsületkassza, szívesen fizetnék bele. De nincs. Csak a fenyegetések és az idióta ötletek vannak. Megjelentek ugyan most olyan legális fizetős letöltő helyek, ahol lehet találni sok mindent, csakhogy ezekkel minimum két problémám van. Egyfelől rengeteg ismeretlen előadó van, akinek a zenéjéért sem így, cd-n meg végképp nem kívánok láttatlanban (hallatlanban) fizetni, és az a fajta böngészős-válogatós turkászás, amit véghez szoktam vinni, még nem elérhető. Másfelől a felkínált anyaggal kicsit még mindig a kínálati problémában toporognak, hiszen nem tesznek mindent hozzáférhetővé. Mindezek mellett azért ezeket a lehetőségeket csak üdvözölni tudom, mert ezek a kiadók már felfogták, hogy mi a saját érdekük is, és levetették a vaskalapjukat. Többnyire. A többiek meg pusztulhatnak, ha maradnak ilyen hülyék. Azokat az előadókat, akik a zenét hivatásuknak tekintik, és magáért a zenéért űzik, nem a gazdagság reményében, szvsz nem kell félteni. Őket mindig fogják becsülni annyira a rajongóik, hogy nem lesz gondjuk.
Elolvasgattam 1-2 oldalt, hát kész röhej, hogy miken vitatkoztok. Cs. András: Neked biztos denevér füleid vannak, nekem jó az mp3 is. Totál nonszensz dolog, hogy egy 5000Ft-os cd árából a zenekar max 200-300Ft-t kap a többi megy a kiadó zsebébe.
Sajnos a kiadók tényleg rosszul közelítik meg az egész dolgot, mivel az mp3 nem egyezik a cd minőséggel vagyis nem lopás. Ha az mp3-at visszaalakítom wav-á és kiírom pl. cédére az sem lopás mivel nem egyezik meg az eredeti cd tartalmával bitről-bitre. Inkább örülnének neki, hogy azok is megismerhetnek olyan zenekarokat, amiket talán soha sem hallanának, és lehet hogy az mp3-nak köszönhetően megveszik azt.
Ez az egész műbalhé egy felfújt léggömb, a kiadók féltik az ultra-giga-pofátlan profitjukat.
Olyan szarokat mint a mai magyar együttesek (Kozsó és az általa támogatott nyálgépek, Csonka Pici, Kozmix, stb), tisztelet a kivételnek még mp3-ban sem hallgatok meg, mivel szörnyűséges.
Nem olvastam el minden hozzászólást, úgyhogy lehet, hogy már valaki leírta ezeket, de talán van egy-két új gondolat.
A problémát rossz oldalról közelíti meg mindenki, szerintem.
Egyrészt nem tudom sajnálni sem a zenészeket, sem a kiadókat. Minden szakmának megvannak a gazdagjai, nyertesei és a szegényei, vesztesei. Amelyik zenekar kezdő és nem tud feltörni, az nem csinálja elég jól, vagy rosszak a feltételeik. Aminek pontosan az a bizonyítéka, hogy nem jutnak előre. Ha sem a termék, sem a feltételek nem jók annyira, hogy a vásárlók által fizetett ellenértékkel a szerző elégedett legyen, akkor lehet menni péknek, lehet menni orvosnak, jogásznak, ha úgy érzi valaki, hogy azzal többet lehet keresni, mint a zenéléssel. Senki nem kényszerít senkit erre a pályára. Ha 150 centis vagyok, ne akarjak magasugró lenni, vagy ha nincs senki, aki révén élsportoló lehetnék, akkor válasszak más pályát. Ennyi. Én is keményen dolgozom a saját szakmámban és nem mondanám, hogy jobban megfizetnek, mint egy zenészt, főleg, hogy a zenészeket meg ajnározza mindenki. Mindenki annyit kap, amennyire hasznos, vagy fontos dolgot csinál. Ez ugyanolyan piac. Ha pedig valaki rossz feltételek mellett erőltet valamit, azt ne nekem kelljen kifizetni. Az emberek többsége elégedetlen, az emberek többsége rájön, hogy a vágyait nem tudja elérni. Miért lenne ez alól a zenei pálya kivétel. Aki igazán tehetséges és szerencséje is van, az befut és gazdag lesz. A szerencsét meg nem lehet elvárni, de a tehetséget sem. Ha belekezdesz valamibe és pénzt akarsz cserébe, akkor nézz utána, hogy van-e rá igény és meg tudod e csinálni az összes peremfeltétel mellett, ami adott. Ha a feltételeken makacsul görcsölsz, akkor csak magadat okolhatod, ha nem jársz sikerrel.
Elismerem, hogy a technika fejlődése megkeseríti a zenészek és a kiadó dolgát és úgy érzik, valahonnan orv támadás érte őket. Ellenben hiába akarnék fatüzelésű kályhákat eladni milliós példányszámban, ha a villanykályhát jobban veszik... Ne csináld azt, ami nem megy. Ha pedig a kiadók abbahagyják a zenék forgalmazását, merthogy nem árulnak fakályhát, na, akkor majd többet lesz hajlandó fizetni az ember érte, mintahogy én is. Nekem nincs 5000 Ft-om egy új CD-re, ha pedig van egy együttes, amit nem ismerek és nem ismerem meg mp3-ban, azzal nem foglalkozom, mert nem tudok, nem azért mert nem akarok. Itt senki sem hibás. Ez egy helyzet, amit sok ember együttes tevékenysége ilyenné tett. Ezért viszont szükség van a kiadók és a zenészek örökös sírására is, hiszen ennek segítségével tolódik el a helyzet az optimum felé.
Az mp3 minőségéről meg annyit, hogy az én agyamnak élvezhető élményt nyújt egy jó minőségű mp3 hallgatása ugyanúgy, mint ugyanannak az anyagnak a cd-n való hallgatása. Ha pedig vannak emberek, akik kihallják a különbséget, hát az meg nem az én bajom, na most akkor kinek rossz? Mindenki az anatómiai és idegrendszeri adottságaira annyit költ, amennyire szükség van, a lehetőségeihez és igényeihez képest. Van, akinek protézisre kell költeni, mert nincs meg az egyik lába, van, akinek meg szuper hangcuccra, mert zavarja a fülét az mp3. Az mp3 másolása pedig nem rontja annak minőségét, mert ha így lenne, akkor nem tudnánk exe-t, meg szoftvereket sem másolni, mivel 1 byte módosulása esetenként használhatatlanná tenné őket. Szóval műszaki abszurdum.
A technológiát pedig nem lehet megállítani. Nem azért, mert erkölcsileg jó vagy rossz, vagy etikus, vagy sem. Egyszerűen amire igény van, az elterjed. Ezt a törvényt sokkal nagyobb erők irányítják, mint a zeneipart.
Úgyhogy szükség van azokra is, akik másolnak és azokra is, akik nem. Mindenki csinálja úgy, ahogyan a lehetőségei és az ízlése engedi.
Egyébként megvettem én is néhány cd-t eredetiben, mert úgy gondoltam, hogy tetszik annyira, hogy költsek rá. Rothadt almát meg nem veszek, mint ahogy szar zenét sem. De ha a rothadt alma ingyen van, akkor pálinkát még lehet főzni belőle.
Azt is sokan elfelejtik, hogy a copyright intézményét arra találták ki, hogy elömozditsák a tudomány és a müvészetek fejlödését. Ennek érdekében a társadalom - önként lemondva a másolás jogáról - határozott idöre kizárólagos rendelkezési jogot ad a szerzönek a müve felett.
Hol vagyunk már ettöl...
Én úgy veszem észre, hogy itt az (is) a probléma, hogy sokan nem ismerték fel, pontosan mir?l is van szó.
A lényeg az, hogy itt olyan eszmei javakról van szó, amelyek szinte nulla költséggel reprodukálhatók. Mondjuk ez a "szinte" relatív fogalom, én a jelenlegi árakat vettem alapul.
Ennek ellenére a kiadók ezeket megdöbbent?en magas áron adják, ugyanakkor ijeszt? gagyiáradattal terítik be a piacot, és különböz? trükkökkel igyekszenek vásárlásra bírni az embereket, hogy még nagyobb mennyiségb?l zsebelhessék be az ?ket "megillet?" profitot. Hatalmuk már annyira kiterjedt, hogy komoly érdekcsoportnak számítanak, és így megvan a módjuk akár a törvénykezés befolyásolására is (pl. DMCA - ne mondják nekem, hogy e mögött a törvény mögött nem az MPAA meg a RIAA állt).
Nem, én nem mondom azt, hogy a korlátlan, akár nyerészkedési céllal történ? másolgatás, mp3 terjesztés jó, vagy igazságos.
Viszont megértem, hogy ez az arrogáns, harácsoló viselkedés a kiadók részér?l ellenérzést szül az emberekben, és ezért hajlandóak akár jogtalan eszközökhöz is nyúlni, hogy vélt vagy valós igazságukat elérjék.
Mellesleg a jog eszményét pont a lobbizás teszi tönkre. "Miért tartsam be a törvényt, ha azt látom, hogy azt üzleti érdekeknek megfelel?en, a közemberek lehet?ségének megkurtítására dolgozták ki?" - gondolják sokan, és én nem tudom elítélni ?ket.
Mintha született volna egynéhány müalkotás a copyright elötti korban is.
Ja, de Laonardo sem örült volna, ha valamelyik festményét valami utcai festő kifestő módjára árulta volna fillérekért, miközben Leonardo mondjuk éppen egy penészes kenyeret próbált volna elcsenni egy patkány elől.
Mintha született volna egynéhány müalkotás a copyright elötti korban is.
Jó, akkor nem rólad beszélünk, hanem arról, akinek van 150 cédéje, és ebből 5 eredeti.
Arról meg mintha nem vennél tudomást, hogy művészekről és szerintem legalábbis művészetről beszélünk, nem pedig zenegyárosokról. Mintha született volna egynéhány müalkotás a copyright elötti korban is.
És jókat röhöghetsz az EMI képébe, hogy neked 80 forintodba került X zenekar lemeze, de a zenekart is átbaszod. Van úgy 150 cédém otthon. Ebböl 5 darab másolt.
Jézusom, ugye tudod, hogy egy festmény árát sem a vászon és a felhasznált festék alapján határozzák meg? Nem érdekes, megszoktam, hogy hülyének néznek.
Ha megveszed a Mona Lisat, akkor az a tied, ugye? Azt csinálsz vele amit akarsz, ugye? A kurva sok pénzért, amit a vászon, a keret és a festék, valamint da Vinci mester órabérén felül kifizettél érte, megkaptad azt a jogot, hogy azt tegyél vele, amit csak akarsz, ugye?
A cédével nem csinálhatsz azt amit akarsz. Akkor miért fizettél? Azért, hogy hallgathasd? Ha a zenehallgatás jogát vetted meg a többletért, akkor nem mindegy, hogy az eredetit hallgatod, vagy készitesz róla egy másolatot?
off: Csak nekünk tűnnek drágának a cd-k. A londoni Virgine Megastoreban pl egy Jamiroquai cd ugyanannyiba került, mint itt. Csak egy a bibi: ott többet keresnek az emberek. ==> Nem (annyira) drágák a cédék, csak keveset keresünk.
Ha megnézed a két előadót, akkor a (C) jelecske után az van hogy "Björk Overseas" vagy "David Bowie". És ők aztán exkluzív szerződést kötnek egy kiadóval (és a terjesztővel). De nem azt csinálják, hogy bevonulnak egy stúdióba, az anyagot átadják valamelyik óriásvállalatnak, és onnantól nem szólhatnak bele semmibe.
Tudod az az érdekes, hogy míg te beszélsz itt arról, hogy szemetek a kiadók, sokba kerül a cédé, és mennyi undorító ez az egész kapitalista rendszer, neked olyan a hozzáállásod, hogy ha te kifizetsz 4000 forintot, akkor te azért 60 perc zenét kérsz cserébe, azt' csókolom. Arról meg mintha nem vennél tudomást, hogy művészekről és szerintem legalábbis művészetről beszélünk, nem pedig zenegyárosokról.
Ja, szerintem is az lenne a fair, ha ki lehetne iktatni a kiadókat, egyenesen Suzanne Vega címezné meg neked a borítékot, amiben a saját maga által megsütött cédé van. És nem is hiszem, hogy olyan fene nagy utópia lenne. Csakhogy ez az előadó joga, hogy válasszon. És ha ő kiadót választott, akkor ő a kiadón keresztül is szeretné megkapni a pénzét. És jókat röhöghetsz az EMI képébe, hogy neked 80 forintodba került X zenekar lemeze, de a zenekart is átbaszod.
Még mindig nem tudok neked válaszolni a kérdésre. Nem is maga a CD kerül sokba. Jézusom, ugye tudod, hogy egy festmény árát sem a vászon és a felhasznált festék alapján határozzák meg?
