A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A súlyos a gravitáló tömeg, és a tehetetlen tömeg meg a mindenféle mozgásnál fellépö tömeg és ezek különböznek!
A súlyos tömeg mindig megmarad, a tehetetlen tömeg meg változik, attól függöen, mekkora az elemi részecskék kötési energiája a testben. Például a hidrogénatomnak más a tehetetlen tömege, mint a stabil neutronnak, pedig mindakettö egy protonból és egy neutronból áll.
Ha olvasni és értelmezni megtanultál volna, amit olvasol, ezt már régen tudnád!
A sùlyos tömeg az elemi gravitációs töltésekböl ered, amikböl kétféle elöjelü létezik. Ezért léteznek a neutrínók!
az én elméletemben az anyag az a koncentrálódó G részecske. a G szám (N) a környezet paramétereinek változásával változik.
az anyag mennyisége az N
tehetetlenség az N*m*v + M(v')*v, ahol m az egy G részecske tömege (anyagmennyiség), a v az objektum sebesség különbsége a két állapot között amikre értelmezzük a tehetetlenséget, M az objektummal együtt haladó B részecske mennyiség (étertér) tömege (anyagmennyiség), v' sebességtől függ az M és v' az objektum és a vele nem mozgó étertér relatív sebessége.
a vonzó képesség a két objektum közötti és átellenes oldalukon lévő térben a B részecske mező sűrűségének és G részecskék sebességének aránya. vagyis az az erőkülönbség, ami egy objektumra hat azzal, hogy az átellenes oldalukra a B és G erőhatása különböző. ha megváltoznak a B részecske mező alap paraméterei, amihez képest történik a változás, akkor megváltozik az objektumokra ható erő is. ez a hatás lehet mágnesesség, harmadik objektum gravitációja, mozgás - azon belül is különböző képen hat a sebesség és a gyorsulás -, hőmérséklet, em hullám.
"...a dinamikai vizsgálatnál azt is meg kell határozni, hogy mekkora a testek mozgó tömege."
Az én Szuperfizikámban nem változik a tömeg.
Mitől változna?
A tömegváltozás is egy belső ellentmondás a relativitáselméletben. Az egyik helyen azt mondja a relativitáselmélet, hogy az egyenletesen mozgó rendszerek egyenértékűek, és nem megkülönböztethetők. A másik helyen meg azt mondja, hogy a nagyobb sebességű testnek nagyobb a tömege. De ezzel már megkülönböztethetők, vagyis legalább az egyik állítás hamis. Szerintem mindkettő hibás.
nem tudom mondani, hogy nincs benne igazság, de azt sem, hogy igaz. legjobb megközelítésként, vannak igazságok a feltételezéseiben és a tapasztalt jelenségben, de a kettő közti kapcsolati logika hibás. pont, mint einsteinnél. a kor tapasztalásai, publikált elméletei és kísérletei alapján felmerült benne a kérdés, hogy a fény mindenhol egyforma sebességgel halad e és ebből következtethetően az idő az abszolút vagy sem. annyira hitt benne, hogy ha törik ha szakad akart hozzá találni elméletet, hogy mi az ok. az elmélet, vagyis a lorentz trafó matematikailag, ha a kezdőfeltételek azok, amiket elvár, akkor igaz. de a kettőt nem lehet összekötni.
gyula is gondolom rájött olyanokra, hisz ő ténylegesen fizikus, hogy túl sok a feltételezett részecske, túl pontosak a közöttük lévő energia/tömeg arány, a testek sugároznak stb. a világ megfigyeléséből pedig felmerült benne a gondolat, hogy a gravitáció szabálya nem az, amit hiszünk. lásd sötét anyag, bolygómozgások, kvantumjelenségek stb. ő így kötötte össze őket, hibásan.
az én elméletem szerint, a B részecskébe szorult G részecskék együttese az elektron és a proton. a G részecske egyensúlyi száma a külső tér állapotától függ. a G szám függvénye egy hullámzó görbe, vagyis a szám változásával változik a G részecske szám (tömeg) és a gravitációs potenciál aránya (súly) vagyis a tehetetlenség/erőhatás arány. ezért van az eltérő gyorsulás, mert minden anyagnak más és más az elektron/proton aránya.
a G részecske kelti az elektromágneses hullámokat, kis száma esetén (plank-határ, vagy kvantum-határ alatt) csak az energia szint változik, hullámot nem érzékelünk. az elektronnak/protonnak ütköző G részecskék veszítenek a mozgásenergiájukból, ami energia a B részecske mező hulláma formájában egyenlítődik ki a térben. tehát az anyag folyamatosan sugároz, de folyamatosan kapja az energiát a neki ütköző G részecskéktől. az elektron és a proton belső energiaszintje, vagyis a beszorult G részecskék összes mozgási energiája fajlagosan (G részecske számra számolva) különböző és a külső tér fizikai paraméterei szerint is változó.
az elektronnak/protonnak ütköző G részecskék be és ki útján a sebessége különböző, ezért a B részecskéket összenyomja a távolsággal fordított arányban, azok megváltozott sűrűségéhez megváltozott G részecske sebességek tartoznak. ez a hatás okoz minden erőhatást: gravitáció, mágnesesség, elektromos töltés, magerő.
egyébként próbáltam megérteni még jó régen gyula írását, de nekem nem volt konzisztens. annyira meg nem tudok angolul, hogy mélyebben elemezzem.
A mi Gyulánk, Szász uram elmélete szerint, a mozgó tömeg energiát sugároz ki, vagyis csökken a kötési energiája. Ez pedig befolyásolja az azonos nyugalmi tömegű, de eltérő izotóp összetételű testek gyorsulását, ami azonos ejtési magasságból eltérő idejű célba éréshez vezet. Szerinted jól van ez?
Már te is rájöttél korábban, hogy fiizikailag létezö pontok, részecskék, szükségesek a relativmozgás definiciójához. Csak hogy a részecskének sem a helye sem a sebessége NEM határozható meg soha pontosan. A fizikai megfigyelések tehàt magában foglalják a mérések hibáit, a méresek pontosságát.
Ilyen körülmény között kell a testek és a mezök mozgásegyenletét diszkutálni. De hogy mi a mozgásegyenlet, azt te, szuperfizikus, nem tudod.
Nézdd meg az ejtökisérletemet, a lefelé esö aluminium kapszulához képest a líthium, a szén és meg az ólom is látszólagosan gyorsulva emelkedett felfelé, 10-5-ös mérési pontossággal megfigyelve. Egy Ilyen gyorsulva lefelé mozgó koordináta rendszerben úgy néznek a probatestek mozgásai, mintha felfelé különbözö erök hatnának a próbatestekre. Pedig, csak a lefelé ható nehézségi gyorsulások voltak eltéröek.
Én meg csak arra várok, mikor terited ki a gummilepedöt a gravitáció magyarázatára, ami Einstein fizikáját magyarázná. Vagy mikor idézed a "megfigyelöket". Persze a mezök anyagi mivoltját sem tudtad közelebb hozni a fizikához.
Az eddigi szorgalmas mekegésed semmit SEM tudott tisztázni, se a mozgásegyenleteket kapcsolatban, se az anyaggal kapcsolatban.
szőrinszálán rámutatott egy fontos kérdésre, hogy az erők is viszonylagosak. a példádnál maradva, ha nem a vonatokon húzzák be a vészféket, hanem a föld torpan meg (teoritikusan), akkor mindketten gyorsulni fognak. illetve ha két test ütközik, akkor látszólagosan mindegy, hogy a közös inercia rendszerhez képest melyik mozgott és állt, az erőhatás és az impulzus azonosnak látszik.
ami miatt mégsem mindegy, az a tömegváltozás. vagyis, hogy az inerciarendszerhez képest mozgó test tömege így az impulzusa nagyobb.
tehát a dinamikai vizsgálatnál azt is meg kell határozni, hogy mekkora a testek mozgó tömege.
például, ha egy adott testet vagy egy térpontban azonos tömegűnek mért testek sokaságát, azonos tengerszint feletti magasságból, azonos induló sebességgel leejtünk, akkor az ejtés időpillanatának függvényében más-más erőhatást mérhetünk a becsapódáskor, a szerint, hogy a föld és a test tényleges irányvektora hogy mutat és e miatt hogy változik a mozgó tömeg.
"Van egy, illetve két műholdunk, amelyek már kiléptek a Naprendszerből. Az útjuk során gyorsulva, egyenletes sebességgel, és lassulva is haladnak. Mindig a gravitációs mező aktuális hatásához, a pillanatnyi helyhez igazodva. Mikor vannak ezek a műholdak nyugalomban?"
A példa jó, a kérdés jogos. De a válsz benne volt az előző hozzászólásomban:
"Ha két test mozgásánál nem érdekel bennünket, hogy milyen erőhatások lépnek fel közöttük (vagy az erőhatás elhanyagolható), akkor elegendő relatív mozgásról beszélnünk. Gondolatban bármelyik testet állónak képzelhetjük és használhatjuk viszonyító testként egy másik test mozgásának megállapításához (kinematikai eset)."
Ez éppen a fenti eset. Ha egymáshoz képest akarjuk a két műhold sebességét megmondani (például, mert dokkoltatni akarjuk őket), akkor elég a relatív mozgás. Bármelyiket választhatod állónak. Ha majd elérnek egy nagy tömegű égitest közelébe, akkor már nem ez lesz a helyzet.
"Szerintem egy nálam jóval nagyobb tömeggel való együttmozgás alkalmával, amikor a Földhöz képest nem mozdulsz, mint egy levert karó."
„Tehát a mozgás és a nyugalom az erőhatások alapján jól megkülönböztethető egymástól. Tehát (a mai fizika tanításával ellentétben) a természetben létezik valóságos nyugalom, és valóságos mozgás. „
Van egy, illetve két műholdunk, amelyek már kiléptek a Naprendszerből. Az útjuk során gyorsulva, egyenletes sebességgel, és lassulva is haladnak. Mindig a gravitációs mező aktuális hatásához, a pillanatnyi helyhez igazodva. Mikor vannak ezek a műholdak nyugalomban? Amikor gyorsulásmentes sebességgel haladnak? Ha gyorsulással haladnak, az lenne a valóságos mozgás? A valóságos mozgáshoz saját belsőerő, vagy külső gyorsító erő tartozik? Ha egyszer a világmindenségben semmi nem áll egy valóban álló viszonyítási rendszerhez képest, akkor hol van a nyugalom? Szerintem egy nálam jóval nagyobb tömeggel való együttmozgás alkalmával, amikor a Földhöz képest nem mozdulsz, mint egy levert karó.
Tekintsük át, hogy a jövő fizikájának milyen alapelvekre kellene épülni!
1. A relatív (látszólagos) mozgás kizárólagossága helyett valóságos és relatív mozgás bevezetése.
Vajon helyes-e az a relativista elv, hogy a testek mozgása csak és kizárólag relatív lehet és valóságos mozgás egyáltalán nem is létezhet? Ezt a régi problémát fogjuk tisztába tenni. Felmerülhet a kérdés: miért nem vizsgálta még ezt senki? Nos azért, mert nem vették figyelembe, hogy amozgást kétféle megközelítésben lehet értelmezni.
- Ha csak a mozgás tényét vizsgáljuk, és az erőket nem vesszük figyelembe (kinematikai megközelítés)
- Ha a mozgást okozó erőket, és a mozgás következtében fellépő erőket is vizsgáljuk (dinamikai megközelítés)
A kétféle megközelítés alapvetően különbözik egymástól. Ha csupán a mozgás tényét vizsgáljuk, akkor valóban elegendő a mozgás relatív értelmezése. Ha két test mozgásánál nem érdekel bennünket, hogy milyen erőhatások lépnek fel közöttük (vagy az erőhatás elhanyagolható), akkor elegendő relatív mozgásról beszélnünk. Gondolatban bármelyik testet állónak képzelhetjük és használhatjuk viszonyító testként egy másik test mozgásának megállapításához (kinematikai eset). Elmondhatjuk, hogy a kinematikai vizsgálathoz nem szükséges a tényleges mozgás fogalma.
Mivel azonban a Szuperfizikában a mozgást komplexen vizsgáljuk, vagyis a testek mozgását okozó erőket, valamint a mozgás következtében fellépő erőket is figyelembe vesszük, ezért a mozgást valóságos (tényleges) mozgásként is és látszólagos (relatív) mozgásként is értelmezni fogjuk.
Vegyünk egy szemléletes példát! Egy vonat áll a sínen, amelyben egy férfi ül az ablaknál és egy könyvet olvas. Egy másik vonat egyenletes sebességgel elrobog mellette, amelyben áll egy másik utas. Amikor az olvasó férfi felpillant, lát egy elsuhanó vonatot. A mozgó vonatban álló utas mit lát? ha kinéz az ablakon. Nos, pontosan ugyanezt. Úgy látja, hogy elrobog mellette egy vonat. Ha nem érződik a vonat zötykölődése, akkor egyikőjük sem tudja megállapítani, hogy melyik vonat áll egyhelyben és melyik robog el mellette. Tehát ekkor választhatjuk bármelyik vonatot állónak, és a másikat mozgónak. Ez a kinematikai eset, amikor csak a mozgás tényét vizsgáljuk.
De mi a helyzet akkor, ha a két vonat találkozásának pillanatában mindkét vonaton meghúzza valaki a vészféket? Az álló vonatban nem történik semmi, a férfi nyugodtan olvas tovább. A robogó vonatban álló férfi azonban elesik a tehetetlenségi erő hatására. Ekkor már pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik vonat állt és melyik mozgott (dinamikai eset).
Tehát a mozgás és a nyugalom az erőhatások alapján jól megkülönböztethető egymástól. Tehát (a mai fizika tanításával ellentétben) a természetben létezik valóságos nyugalom, és valóságos mozgás.
A továbbiakban megnézzük, hogy mi a különbség a valóságos (tényleges)mozgás ás a relatív (látszólagos) mozgás között.
Az én atomisztikus elméletemben két fajta c-vel terjedö mezöt deritettem fel, amik az elemi részecskék elemi töltéseiböl erednek és a mezök c-vel törtenö terjedése független az elemi részecskék sebességétöl.
