Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon óriási számú abortuszt hajtottak végre. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. 1950 és 1980 között összesen 4 528 240 abortuszt végeztek, azaz átlagosan naponta 325-öt. Az abortusz hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től 100 000 alá csökkent. 1977-1987 évek közötti abortuszok összes száma egymillió alatt maradt: 902 286, az éves abortuszok száma pedig 78 000-90 000 között ingadozott. Az utóbbi években átlagosan 120 000 abortuszt végeztek Magyarországon.
Biológiailag lehet, hogy akkor kéne. De hát akkor én még tanultam, hová szültem volna? A háromágyas koliszobába?
Ezek utópiák...
Előbb lakás kell gyerekszobával, rendes fizetés, aztán lehet gyerekezni. Ez sajnos 20 éves korára kevés embernek jön össze önerőből. És sajnos kevés szülő tud a gyerkőcnek érettségire pecót venni, berendezni, és benyomni a gyereket egy jól fizető munkahelyre.
Vannak nők, akiknek annyira szabálytalan a ciklusuk, hogy még egy-két hét késés is teljesen természetes náluk.
Előfordul az is, hogy az első hónapokban van valamiféle menstruációra emlékeztető vérzés, és akkor a nő azt gondolja, hogy "megjött, nem vagyok terhes" (ismerek olyat, aki állítólag épp emiatt csak a 4-5. hónap táján vette észre hogy áldott állapotban van).
A terhességi teszt sem teljesen tévedhetetlen, és pár hetes késésnél még a nőgyógyász sem tudja megállapítani, hogy mi van.
Ultrahangvizsgálat elterjedése előtt ha valaki pl. két heteses késéssel nőgyógyászhoz ment, hazaküldték azzal, hogy jöjjön vissza újabb pár hét múlva, vagy ha a második menses is kimarad.
A kicsi szíve a 18. napon kezd verdesni, amikor az anyukának szabályos, 28 napos ciklus esetén még csak 4 napja késik.
Az a helyzet, hogy a srác két évig kb. tényleg nagyon kedves volt, sosem bántott. Kimondottan jó volt a kapcsolatunk. Akkor kezdte el a bántalmazást, amikor kiderült a terhesség, és én pedzegetni kezdtem, hogy megtartanám a gyereket. Akkor lecseszett, hogy nem vagyok még érett az anyaságra, meg hogy várjak még, mert ő épp most váltott munkahelyet, és próbaidőn van, nincs lakásunk stb. Aztán jöttek a "keményebb" érvek. Én meg ott álltam magamra hagyva, mint egy hülye kiskamasz, akit felcsinált a dizsi után egy ismeretlen. Azt hittem, ez nem is velem történik. Öngyilkos akartam lenni, teljesen kiborultam.
Egyébként még ráértünk volna a gyerekkel. Kb. 26 évesek voltunk. Házasság, gyerek, ilyesmi nem merült föl bennem sem, még be akartam fejezni egy sulit, amit akkoriban kezdtem. Csak hát ez a nem várt terhesség kicsit bekavart. Én gondoltam, legyen meg a baba, átrendezhatnénk az életünket, hogy beleférjen ez is, ő meg mást gondolt.
Nem ezt írtam, ha mégis ezt olvasod ki belőle, alighanem van benned némi önvád. Csak annyit mondtam, hogy lehet jobban vigyázni, és ha mégis baj történik, van más megoldás, mint az abortusz.
Mert van olyan faszi, akinek olyan kis pöcse van, hogy leesik róla a gumi dugás közben pl. De nem szólna persze előre, hogy mérethibás.
Két évig voltál vele, és nem tűnt fel a mérete? Neki kellett volna "szólnia előre, hogy mérethibás"? Két év után?
Miért nem ad örökbe? Leírtam. Azért mert nemhogy tisztelnék érte, megvetik.
Nem hiszem. Szerintem egyetlen normális ember sem ítélhet el egy nőt azért, mert jobb jövőt szeretne a gyermekének, mint amilyet ő tudna biztosítani neki.
Szóval a nem kívánt terhességről csak és kizárólag a nő tehet, a férfinak semmi köze hozzá.
Erről szó sincs. A férfi felelőssége is. De a nőnek lehetősége van megválasztani, hogy kivel és hogyan fekszik le, és utána az abortusztról/szülésről is csak ő dönt egyedül.
Nézd, ha egy férfi két évig van veled, de eszébe sem jut megkérni a kezed, nem tervezget veled közös jövőt, házépítést, kis kertet, meg a franc tudja, mit, sőt, az ilyen témákat kínosan kerüli, menekül előlük, akkor nyilvánvaló, hogy ragaszkodik a függetlenségéhez. Két év alatt ez kiderül.
De igazából nem is kell hozzá két év.
Ha egy férfinak 30-35 évesen még nincs családja, akkor vagy nem is akarja elkötelezni magát, vagy valami más gáz van vele.
Azt is írtad, hogy fizikai erőszakot alkalmazott ellened.
Ez is érdekes. Akinek hajlama van az ilyesmire, az nem két év után kezdi el, és többnyire nem is ököllel indít, hanem először verbálisan bunkó.
Ha egyszer ez változni fog, akkor majd nem lesz ennyi AB.
Aham. Láttam (sajnos igen közelről is) néhány házasságot, ami nem várt gyermekáldás miatt jött létre, évekig pokol volt a szülőknek, gyerekeknek egyaránt, és minden esetben kölcsönös félrelépéssel és válással végződött.
És nem ám szép, csendes válással, hanem gyűlöködéssel, vádaskodással... sőt, volt, hogy a gyereket annyira sikerült szembefordítani az édesapjával, hogy utána évekig nem volt hajlandó szóbaállni vele.
Hát ide vezet az, ha a férfi olyan szinten vállalja a felelősséget, hogy belemegy egy olyan házasságba, amit egyébként a háta közepére sem kíván.
Szerinted ebbe az irányba kellene változnia a dolgoknak?
Mert attól, hogy jó volt a lány egy (néhány) estére, még nem biztos, hogy vele akarja a pasi leélni az életét.
Ezt te írtad (26). Volt 1-2 közös orgazmus. Ha áldott állapotba került és meg akarja tartani, akkor tönkre teszi az életedet? Ha "csak" teherbe, akkor dönt nélküled is, és nem tartja meg... Lebeszélnéd róla? Felnevelnéd nélküle?
Akkor miről beszélünk?
A megoldás az lenne, hogy a projekt része legyen a megelőzés. Akkor az abortusz, mint megoldás fel sem merül. (kivéve azokat az eseteket, amikor "hibás volt a gumi...")
Biztos igazatok van. A mindennapokban nem különösebben hiányzik senki, jól megvagyok szingliként. De elhiszem, hogy ez az akit a kígyó megmart... hozzáállás nem helyes. És én tényleg rettegek, hogy még egyszer így járok.
Pocsékul érezném magam, ha eltartanám gyermekeim édesanyját. Nem, nem eltartom. Együtt élünk, övé az anyai, enyém a dolgozó szerep. Csak ezt az ipari forradalom munkaerőéhséges korában (és a világháborúnak becézett gazdasági újraelosztáskor) a gazdasági hatalmak eltörölték. Dolgozz! nő, asszony legyen a neved, ne Anya! – szólt az utasítás. A mai világban pedig milyen szép is a karrier, ugye? Független lettél? Egyedül tudsz fizetni a banknak? Hű, de jó! Hűdejó. Magányban éled mindennapjaid. Nem baj, az építőipari vállalkozók, a bútorgyárak, a konzervipar, és a teljes gazdaság már ráállt a magányosokra. Nem csak a nőkre... Nesze neked, abortusz! Ez a fehér ember alkonya. Majd jönnek a barbárok, hiszen ők még családban gondolkodnak, a férfié a nadrág, de jó értelemben is.
Szerintem is a megelőzés lenne a megoldás, de amíg kistársadalmunkban a szexuális kuturálatlanság olyan, amilyen, szvsz ítélkezni, óbégatni, hogy hány meg nem született ember..., teljesen felesleges, sőt, engem visszataszít.
Leginkább, ha ezt férfiak teszik, még pedig olyanok, akik természetes módon az élvetere hajtanak, aztán el a csajt az AB-bizottság elé...
Jut eszembe, arról nem is beszélve, hogy az abortusznak milyen kockázatai vannak, amit ugye a nő visel, hiszen neki van a méhe...
Lehet, de a nő nem kompjúter, egy-két napot késhet a menszesze. Meg én 99 százalékig biztos voltam abban, hogy nem lehetek terhes, hiszen védekeztem. Csak a biztonség kedvéért akartam leellenőrizni.
