Ez nem igazán karácsonyra való téma, ezért bocsánat.
Gondolom aki boldog családban lázasan készülődik úgysem itt olvasgat.
Tehát mindig a halálos kimenetelű erőszakosság összevetését boncolgatjuk, ami kétségtelen a legnagyobb csapás, de mint írtam az adatot jelentősen felülmúlja a közlekedésbe vagy a munkavégzésbe történt elhalálozás, de még az öngyi is.
Viszont a "csak" verés lenne az ami főképp elítélendő, bármely fél részéről, és persze a lelki terror.
És lássuk be azt, hogy egy pasinak még a legkisebb településen is ott a kocsma ahol kiereszthetik a gőzt.
Ami pedig az államilag is dotált feminista, nővédő sjw ajvékolókat illeti, hasonlítsd már össze, kinek van biznisz abból, hogy megpróbálják megmenteni azokat az újszülötteket, akikről nem is tudnak... Tehát, kinek mennyi érdeke fűződik a felfújt adatokhoz (vö. nők ellen elkövetett erőszak látenciája), ami miatt lehet óbégatni és emelni a tétet, amíg túl nem lóg a lóláb a józan ész takaróján.
Az egyik magyar kutatásból, amit AI belinkelt, egy kis 'érdekesség':
"egészségügyi intézménybe kitett inkubátorokat, ahol az anya büntetlenül otthagyhatja csecsemőjét. Évente átlagosan 3-8, az utóbbi másfél évtizedben közel 40 inkubátorbabát találtak országszerte. Ennek ellenére az ENSZ gyermekjogi bizottsága a babamentő inkubátorprogram leállítását javasolja.
Herczog Mária szociológus álláspontja szerint az inkubátorprogram a gyermekjogi egyezménynek ellentmond, márpedig Magyarország ratifikálta ezt a megállapodást. Ezenfelül az inkubátoros megoldás hazug helyzetet legitimál, hiszen az a tény, hogy otthagyta az anya a csecsemőt az inkubátorban nem nyilatkozat, még ha a szándék vélelmezhető is. Továbbá a Daphne program által gyerek- és nőellenesnek titulált bababoxok megfosztják a gyermeket a szülőjétől és a saját származása ismeretétől, így identitáshoz való joga sérül."
Magyarul: inkább öljenek meg évente 3-8 gyerekkel többet, mint hogy egy működőképes és hasznos segítségi formát tovább fenntartsanak. Na, innen fuss neki a dolognak.
"Azért ebből is látszik, hogy csak utólag derül ki mikor relatív gyorshajtott."
Nem utólag, hanem abban a pillanatban, amikor elveszti az uralmát a gépjármű fölött. Addig a pillanatig ugyanis nem is történt RGY, hiszen a jármű ADDIG a tervezett útvonalon haladt.
Ez már olyan "kvantumos" dolog, nem? :)
"Ha az előtte haladó épp ugyanakkora sebességel az úton marad, akkor az nem gyorshajt, aki utána jön azonos sebességel és árokba csúszik az meg gyorshajt."
Ez pontosan így van!
Ezért "relatív" az a gyorshajtás és nem abszolút. Hogy aztán az az első autó nehezebb volt, vagy jobb (téli) gumi volt rajta, volt kipörgésgátlója/ABS-e, vagy csak a sofőrje volt ügyesebb, az már egy további kérdés lehet, de egy biztos: ő nem gyorshajtott - az árokba csúszó viszont pontosan a balesettel bizonyítottan olyan sebességgel hajtott, amit már nem engedhetett volna meg magának.
Valamint a 'seggből előrángatott statisztikák' miatt fordulj bátran a kutatókhoz, ez a csaj is a 90-es évek végét elemezte ugyanúgy, ahogyan én is a texasi példát hoztam, mert az elérhető, a magyar iszonylatokról itt olvashatsz nála, M. Oberman / International Journal of Law and Psychiatry 26 (2003) 510. oldal, Mo-i helyzet: https://digitalcommons.law.scu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1939&context=facpubs
2.2.2. Contemporary Hungary
.... Perhaps as a result of this concern, the problem of maternal filicide takes on an added urgency in Hungary. Police statistics show that, in Hungary, there is at least one child murdered by its mother every week. An estimated 50% of these cases involve newborns.
Numerous sources suggest the problem of neonaticide and newborn infant abandonment is on the rise Newborn babies, or their remains, are found in bushes, public parks, rubbish,sewers, and abandoned buildings.
Official government statistics estimate that between 25 and 30 infants are murdered each year;
unofficial estimates suggest that 10 times this number go undiscovered.
Ha nagyon bele akarod ásni magadat a témába, akkor őt még ajánlom, a gugli könyvei között nézegess, neonaticide a keresőszavad:
Why Mothers Kill: A Forensic Psychologist's Casebook By Geoffrey R. McKee (Forensic Psychologist and Clinical Professor McKee, Forensic Psychologist and Clinical Professor University of South Carolina School of Medicine) Ízelítőül:
És egy nagyon szuggesztív adat, amit a szintén 'seggből előrángatott statisztikák' miatt érdemes az elmúlt 40 évet összegyűjtő és analizáló párostól ízlelgetni:
the National Center for Health Statistics (United States) discovered that birth certificates could not be found for 2.8% of all deaths between 1983 and 1991, with infants less than 30 days old being the group most commonly missing birth certificates (Overpeck, Brenner, Trumble, Trifiletti, & Berendes, 1998).The implication is that these cases represent infants whose existence was hidden until the corpse was found. Furthermore, the cause of death of an infant may be difficult to establish and may be falsely attributed to sudden infant death syndrome(SIDS). It has been estimated that up to 10%of SIDS cases are actually undetected homicides (Leven & Bacon, 2004).
"... összes kibaszott sofőrt, aki össze-, árokba-, akárhová-, vagy épp akárminek csúszott és törte a saját, vagy más kocsiját, azt mind bekínálták egy ilyennel, merthogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezettek."
Azért ebből is látszik, hogy csak utólag derül ki mikor relatív gyorshajtott. Ha az előtte haladó épp ugyanakkora sebességel az úton marad, akkor az nem gyorshajt, aki utána jön azonos sebességel és árokba csúszik az meg gyorshajt.
Kevés kivételtől eltekintve az összes baleset (a menet közben kitört féltengelyt, defektet és egyéb vis maiorokat leszámítva) "arról szól", hogy egy (vagy több) sofőr gyorsabban vezetett, mint amire az időjárási körülmények, az autója műszaki állapota, vagy a pillanatnyi vezetői képességei hitelesítették.
És ez pontosan a relatív gyorshajtás.
Pár éve hallottam olyat, hogy Romániában - kitört a tél, ugye... -, oszt' az összes kibaszott sofőrt, aki össze-, árokba-, akárhová-, vagy épp akárminek csúszott és törte a saját, vagy más kocsiját, azt mind bekínálták egy ilyennel, merthogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezettek. Ami ugye... IGAZ IS!
Aztán hogy ennek a sztorinak mennyi az igazságtartalma, azt nem tudom. De megalapozottnak tűnt a dolog.
Az a 3%, az valójában évről évre 0,3 és 0,6 százalék között van, és az 50 sem 50, hanem inkább 30. De az igaz, hogy amit mérni tudnak, az a kb. 0,5%-ot kitevő abszolút gyorshajtásos esetek száma.
De ez nem így működik. Az élet kioltására irányuló szándék maga a bűn, a gyorshajtónál/részegnél ez nincs meg, mert nem ezzel a szándékkal ült volánhoz. Tehát nem olyan, mintha direkt felhajt a járdára, h elüssön vkit, és ezt szemtanúk is igazolják. Hanem tipikus gondatlanságból elkövetett dolog. És pont ezért büntetik baleset híján is, bár sokkal enyhébben, de az is gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésnek minősül, ha vki gyorsabban hajt a megengedettnél, v ittasan vezet.
Abszolult gyorshajtás: Amikor valaki többel megy mint a megengedett, pl.: 90 helyett 110 km/h.
Relatív gyorshajtás: Amikor lassabb sebességgel elkerülhető lett volna a baleset, pl.: 70 helyett 50-el, ahol szintén 90 a limit.
Az első eset, kb a halálos balesetek 3%-ért felelős, a második meg majdnem a fele.
Amikor a rendőrség trafipax-ol, akkor a 3%-os részt üldözi.
A relatív gyorshajtásba azok az esetek kerülnek, amikor nem találnak más okot (nem abszolult gyorshajtás, előzési vagy kanyarodási szabály megszegése, ittas vezetés, stb).
A gyorshajtásra hivatkozáskor a kettőt együtt szokták emlegetni ...
Eddig okés, de a fizikai erőfölényt nemnagyon lehet manapság alkalmazni, az aljasságot meg nem büntetik. Ez itt a probléma. Az iszlámbullával is, mertha nemtől függetlenül ítélné büntetni a verbális, pszichés, gazdasági stb. erőszakot, akkor még támogatható is lenne, hiszen ezeket pont a nők követik el többségében büntetlenül a ffiak kárára.
Mivel a harc indirekt formát ölt, kevésbé érhető tetten, nehezebb leleplezni. Az áldozatok viszont pontosan tudják, érzik, hogy csúnya gonoszkodás megy ellenük, de nincs eszközük arra, hogy bizonyítsák, és a tudás is hiányzik ahhoz, hogy megküzdjenek vele.
Úgy érzik, cserbenhagyták őket, csalódottságot, bizalomvesztést élnek meg. Kiszolgáltatva, frusztrálva, megsebezve érzik magukat. A szűnni nem akaró intrikák gyakran kiközösítéshez vezetnek és az áldozatok izolálódnak. Sok esetben felmondanak, miután elfogy a levegő körülöttük. De történhet ennél sokkal rosszabb is. A zaklatások céltáblái bele is roppanhatnak abba, hogy minden nap gyomorgörccsel mennek be dolgozni és rendszeresen inzultálják őket nőtársaik. Sokan életre szóló sebeket hordoznak magukban.
A legfrissebb amerikai felmérés szerint a munkahelyeken a női zaklatók áldozatainak kétharmada nő. Beszédes adat. Kíváncsiak voltunk, vajon Magyarországon mennyire kutatják a jelenséget. Hát, képzeljétek: semennyire! Egy nyamvadt kutatás nem készült a kérdésről. Ráadásul nem, hogy az interjúig nem jutottam el, de a tudomány emberei két mondattal leráztak. Amit tudni szeretnék, azzal ők nem foglalkoznak. De akkor mégis ki? És miért söprik ezt is a szőnyeg alá?
