Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon óriási számú abortuszt hajtottak végre. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. 1950 és 1980 között összesen 4 528 240 abortuszt végeztek, azaz átlagosan naponta 325-öt. Az abortusz hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től 100 000 alá csökkent. 1977-1987 évek közötti abortuszok összes száma egymillió alatt maradt: 902 286, az éves abortuszok száma pedig 78 000-90 000 között ingadozott. Az utóbbi években átlagosan 120 000 abortuszt végeztek Magyarországon.
Manapság már szerintem nem olyan rossz a helyzet. A mostani 30-40-es korosztály már pirulás nélkül képes beszélni a 10-12 éves gyerekének a szexről. Az iskolában is elmondják biológia órán. Sokkal jobb lehet a helyzet, mint 20 éve volt, amikor én voltam kiskamasz. Akkor inkább csak a gimibe hívtak meg egy-egy nőgyógyászt.
Az más kérdés, hogy a tinik is felelőtlenebbek valószínűleg. De szerintem mire kipróbálják, a 99,99 százalékuk tudja, mire való a gumi.
Szép és jó. De hol marad a szexuális felvilágosítás? Nagyon sok fiatalnak rémes az ilyen irányú ismerete(összedugjuk oszt lökdössük). Nem itt kéne kezdeni? Talán nem lenne miről vitatkoznunk...
A legtöbb nő számbaveszi ezt a lehetőséget is. Amúgy teljesen mindegy, mit ajánl föl a törvény és a védőnő, ha 2elkedő és társai ujjal mutogatnak azokra a nőkre, akik így tesznek. Márpedig ezt nem lehet titokban tartani, mint az AB-t. A nagy pocakot mindenki látja a környezetedben, és előbb-utóbb megkérdik, hová lett a lakója. És akkor jön a kiközösítés.
Léteznek 95-98 százalékos hatékonyságú fogamzásgátló módszerek. Tfh. Magyarországon rendszeres nemi életet él 3 millió nő, ezek közül mindegyik használja valamelyiket. (Ez mondjuk, nincs így, de ez most csak elmélet). Akkor a 3 millió nő 2-5 százaléka egy éven belül rendeltetésszerű használat esetén is úgy marad. Ez úgy 100-200 ezer nő lehet.
Hogyan lehet megoldani, hogy ezek mind szépen megszüljék, és boldogságban felneveljék a csemetét?
Íme egy tökéletes megoldás (nyugi, csak vicc): csak olyanoknak szabad engedélyezni a nemi életet, akik megfelelő egzisztenciát tudnak felmutatni, tehermentes öröklakást, kellően magas fizetést etc. Ellenőrizni kell a párok "gyerekképességét", ahogy pl. a bankok is ellenőrzik a hitelképességet. Aki nem bizonyul gyerekképesnek, arra pedig húzzunk erényövet, vagy vágjuk le a pöcsüket. Oszt jónapot!
Szerintem ez nagyon fontos kérdés, pontosabban az a nagyon fontos kérdés, hogy mi az általános vélekedés erről a kérdésről.
Ugyanis nagyon keveseknek van teljesen saját fejlesztésű világnézetük, a legtöbben ilyen általános vélekedésekből rakják össze a magukét.
Azok a kismamák is, akik éppen azt fontolgatják, hogy mi legyen a nem kívánt terhességükkel. És ha már úgy gondolják, hogy "ejnye, micsoda szülő az, aki eldobja a gyerekét?", akkor az örökbeadás fel sem fog merülni bennük. Marad az abortusz.
Pedig sokan vannak, akik szeretnének gyereket, de nem lehet nekik. Mennyivel jobb lenne, ha a társadalom megértené, hogy kihordani, megszülni, majd örökbeadni egy eredetileg nem tervezett gyermeket milyen nemes dolog! Tartsuk nagy becsben azokat, akik így tesznek!
(Egyébként általában is azok a jó szülők, akiket nem a ragaszkodásuk hajt, hanem csupán azt nézik, hogy a gyereknek jó legyen. A közfelfogással ellentétben ugyanis a szeretet éppen ez. És nem amaz.)
Azt gondolom, hogy ha valakinek az a véleménye valamiről (akár a gyermekvállalásról) hogy nem tudja/nem akarja vállalni, és ennek megfelelően cselekszik, az egy tisztességes hozzáállás. Szemben azzal, aki az adott körülmények objektív ismeretében vállalja, oszt ha jönnek a nehézségek, szarrni kezd rá, vagy mástól várja a megoldást. Tehát én a rosszkivánságaimat ennek a csoportnak tartogatnám, az ujszülöttjéről lemondó anyákról a véleményem általánosságban semleges.
miért, el kellett volna vetetniük? Vagy megszülni suttyomban, aztán a kukába dobni? Ha már megfogant, és ők (akármiért) nem tudják vállalni, akkor a létező lehetőségek közül a legjobbat választották.
Látod, pont ezért történik jó pár abortusz. Mert azokat a nőket, akik megszülik, majd lemondanak a gyerekükről, még jobban megveti a társadalom, mint azokat, akik simán elhajtatják a magzatot.
Ez az örökbefogadás-téma külön megérne egy misét, már hogy mennyivel jobb/rosszabb megoldás, mint egy legális terhesség-megszakítás, akár az anya, akár a gyerek szempontjából.
Ami nekem végképp nem logikus: miért kivánod az igazi szülőknek a legrosszabbakat?
Csak egy közeli példa: az egyik szomszédom most januárban fogadott örökbe egy 2 hetes babát, mert az anyja megszülte, aztán otthagyta a kórházban(legalább jó helyre került a gyerek). A valódi szülőknek meg kívánom a legrosszabbakat. Vajon ők is a "szigorú erkölcsű konzervatívok" miatt mondtak le a gyerekükről?
