Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon óriási számú abortuszt hajtottak végre. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. 1950 és 1980 között összesen 4 528 240 abortuszt végeztek, azaz átlagosan naponta 325-öt. Az abortusz hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től 100 000 alá csökkent. 1977-1987 évek közötti abortuszok összes száma egymillió alatt maradt: 902 286, az éves abortuszok száma pedig 78 000-90 000 között ingadozott. Az utóbbi években átlagosan 120 000 abortuszt végeztek Magyarországon.
éves adatot kell nézni, mert van ennek a gyerek-biznisznek szezonalitása. Nem hiába tudja úgy a rendőr is, hogy szeptemberben :) (akkor állítólag tényleg több gyerek születik a karácsonyi romantikázásnak hála)
[A vicc különben annak, aki nem ismeri:
A rendőr megállít egy gyorshajtót, és az mondja neki, hogy feltesz egy találós kérdést, és ha a rendőr tudja a választ fizet, ha nem akkor a rendőr elengedi. A rendőr belemegy a játékba.
"Melyik hónapban születik a legtöbb gyerek?" - kérdezi az autós.
A rendőr nem tudja. "Hát a kilencedikben." - feleli a gyorshajtó. A rendőrnek tetszik a találóskérdés, elengedi.
Jön a következő gyorshajtó, a rendőr vele is játszani akar. Mondja neki, ha kitalálja a rejtvény megoldását, nem bírságolja meg. Az autós rááll.
"Melyik hónapban születik a legtöbb gyerek" - kérdezi a fakabát. Az autós persze nem tudja. "Hát szeptemberben" - mondja a rendőr.]
...gyenge kis katolikus kampányolás a Wikipédiáról kivenni triviálisan hamis számokat tartalmazó szövegeket - oda is ilyen nick, ha nem Te írtad -, s ide betenni...
...manapság az ÉLVESZÜLTÉSEK száma 100.000 körül van, s ennek fele sincs az abortuszok száma, hogy lenne 120.000????
Ezt meg se hallottam. Nagyon jól tudod, mert ebben és a hasonszőrű topikokban is olvashattad, hogy micsoda általánosítás folyik. Ha valaki csak megemlíti, hogy nem megfelelőek a körülményei egy gyerek felneveléséhez, rögtön jön a Mindent Elsöprő Igazság, hogy biztos csak össze-vissza dugni meg karriert építeni akar.
Mindenki olyan kurva jól tudja, hogy a számára egyébként teljesen ismeretlen emberek hogyan gondolkodnak és mit, miért tesznek. Mostanában - itt nem részletezendő okokból - nagyon lent van az ingerküszöböm, és kezd nagyon elegem lenni az örökös személyeskedésekből és a mindentudó-gondolatolvasó okostojásokból.
Nézd, tudni kell, hogy az ember kivel áll szóba - és például az ilyen vélemények megfogalmazóit nem kell ebbe a csoportba sorolni. A dolog kicsit olyan, mint amikor nekem volt olyan évem, hogy levegőt venni se volt időm, és erre a környéken némely vénasszony elkezdett megjegyzéseket tenni a "micsoda idők, micsoda erkölcsök:)" gazos kertre. Erre én közöltem velük ahányszor csak visszahallottam, hogy "ha ennyire zavarja kedves, ott a kapa a kamrában, meg lehet fogni és lehet használni" és rekord idő alatt leszoktak a sutyorgásról, megjegyzésekről:)
Nagyon meglepődtem, de én találkoztam már olyan párral, akiről tudom, hogy nem meddők, de meddőnek mondják magukat.
Nagy az Isten állatkertje, akár ilyen is lehet néhány benne. De ettől ez még egy "értelme semmi" magatartás marad.
Oszt ráadásul még igazat is mondhattak adott esetben - ugyanis ugye a meddőség az azt jelenti, hogy valakinek egészségügyi okból nem lehet gyereke, az egészség definíciója pedig a "fizikai, mentális és SZOCIÁLIS jóllét állapota" - tehát, aki szociális okból nem tud gyereket vállalni, teljes joggal nevezi magát meddőnek, ha éppen ehhez van kedve:)
És ebből következően az összes ilyen? Nem gondolod, hogy kissé merészen általánosítasz?
Szerintem ez nem valami gerinces dolog, bár bizonyos szempontból érthető. Gondolom, nagyon unták már az állandó magyarázkodást és mentegetőzést, meg a rosszalló pillantásokat. (Mondjuk én akkor sem hazudnám azt, hogy meddő vagyok.)
Erre azért nem vennék mérget. Ha valaki bevallja, hogy nem szeretne gyereket, rögtön megkapja a pofájába, hogy (1) rohadt, karrierista dög, akinek derogál kakis pelenkát cserélni a céges mítingelés és trendi bulizgatás helyett (ld. Kapóka legutóbbi hozzászólását), (2) magára vessen, majd amikor 70 évesen nem lesz, aki kivakarja a saját fekáliájából, és (3) miatta fogy a magyar, ergo nem is hazafi, húzzon el innen a búsba, (4) jobb is, ha az ilyenek nem szaporodnak.
A párok terméketlenségének okai is sokágúak, környezetvédelmi, életviteli, korábbi abortusz stb. de nem emiatt nem születik évente 170 000 újszülött, hanem az indokolatlan félelmek és a pillanat kényelme miatt.
Ki vagy te, hogy ilyen biztosan tudod, kinek a félelme indokolatlan, és kié nem az? Ki vagy te, hogy kijelentsd, hogy az indok mindig puszta kényelmesség, és nem valódi kényszerhelyzet?
Sok esetben nem is biztos, hogy valóban meddőség van a gyerektelenség mögött, hanem csak ezzel leplezi a pár a külvilág felé életfelfogását. Egyszerűen azért állítják magukat meddőnek mert, akkor nem kell az önzőségük miatt magyarázkodni a külvilág felé.
Ha erre járna egy meddő asszony vagy férfi, ezért minimum orrbaverne, jobb híján virtuálisan.
Aki nem akar gyereket, az nem mondja, hogy meddő, már azért sem, mert ettől még szorulhatott belé némi emberi érzés, és nem szeretne belegázolni a meddő párok lelkivilágába. Egyszerűen azt mondja, hogy még nem készült fel rá, vagy valami hasonlót, mert már rohadtul unja, hogy mindenki beletolja az arcát a magánéletébe, és még a huszadik szomszéd Mari néni is arról osztja az észt, hogy mikor és hány gyereket kellett volna már megszülnie a fijatalasszonynak.
És igeeen! Megint felbukkant a vád, hogy az emberek azért nem vállalnak gyereket, hogy végigkefélhessék, végigdrogozhassák és végignyaralhassák az életüket. Már kívülről fújom.
Hallottál már olyasmiről, hogy valakiből hiányzik a gyermek utáni vágy? Miért lenne ez önzés?
Sok esetben nem is biztos, hogy valóban meddőség van a gyerektelenség mögött, hanem csak ezzel leplezi a pár a külvilág felé életfelfogását. Egyszerűen azért állítják magukat meddőnek mert, akkor nem kell az önzőségük miatt magyarázkodni a külvilág felé.
Nem hiszem, hogy ma Magyarországon egy párnak magyarázkodnia kellene akár azért mert vállal gyereket, akár azért, mert nem vállal. Mindkettő teljesen elfogadott életforma.
Arra akartam kilyukadni, hogy Kiss Mariska abortuszának semmi köze Nagy Mancika meddőségéhez, és fölösleges még mások gyermektelenségéért is bűntudatot kelteni benne.
Arra a véleményre válaszoltam, miszerint az abortusz kvázi igazságtalan azokkal szemben, akiknek nem lehet gyerekük, vagy évekig járnak orvosról orvosra, mire megadatik nekik. Azt írtam, hogy hiába tagadnánk meg Kiss Mariskától az abortuszt, az ezeken a szerencsétlen meddő párokon nem segít. Lehet, hogy Kiss Mariskán igen, ha esetleg későb akarna gyereket, de nem erről volt szó.
Kezdem azt hinni, hogy ez valamiféle genetikai örökség, mint a farkast még sosem látott lovak esetében a zsigeri félelem. Remélem, más szórakozásom is lesz hatvanévesen, mint a "jaj, hová lesz ez a világ?" siránkozás.
Tehát erkölcsi értelemben használod a kötelesség szót. Sejtettem.
Én kizárólag evolúciós-biológiai értelemben fogadom el (az egyén és egyben a faj evolúciós érdeke, hogy az egyén szaporodjon), és ebben nem kap helyt az emberi történelem, mint érték.
Valószínűleg az a két tábor véleménykülönbségének a sarkalatos pontja, melyből egyébként az összes többi is ered, hogy az egyik oldalon az ember, mint magasabbrendű, isten képmására teremtett entitás áll, a másik oldalon pedig az ember, mint egy faj a sok közül, egy több szempontból is (gondolkodás) magasabbrendű, ám erkölcsileg nem a többi felett álló, kártékony lény, melynek a fennmaradása globális értelemben nem feltétlenül hasznos. Én ez utóbbi véleményt képviselem, és bár tudom, hogy gyakorlatilag magam ellen beszélek, mégsem gondolom, hogy ennek az életnek a fenntartása valamiféle erkölcsi kötelesség volna. Evolúciós kötelesség, mint minden más fajé, ezt aláírom, de semmi több.
Tudom, hogy ez meglehetősen kiábrándult álláspont, de ez van.
Ezen semmiféle kötelező irodalom nem fog változtatni, ugyanis ez világnézeti kérdés, és nem egészen ugyanaz, mint amiről a topikok nagyrészt szólnak, ti. hogy elfogy-e a magyar, s ha igen, mit tegyünk ellene.
Nem csak ez szorította rá az embereket arra, hogy gyermeket szüljenek, illetve nem csak a fogamzásgátlás ill. a magzatelhajtás technikai fejletlensége volt az oka, annak hogy nem vetették el a gyermeket.
Nyilván nem "csak". De több, mint valószínű, hogy amennyiben rendelkezésre állnak ezek az eszközök, és a gyermekek túlélési rátája is jobb, sok családban kevesebb gyerek született volna.
Egyébként erkölcsi kötelesség ide, modernizmus oda, az emberiség kihalásának veszélye jelenleg egyáltalán nem fenyeget, hacsak nem pottyantunk le egymás fejire pár atombombát, vagy még olyanabbat.
"Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel." (Einstein)
A magyar nép és kultúra ettől még eltűnhet a Föld színéről, ezt (f)elismerem, csak ne keverjük már össze a kettőt.
Nézd, Cicero óta problémázik azon felnőtt generáció a fiatalok kapcsán, hogy "o tempora, o mores". Ez alapján az emberiségnek már kb másfél évezrede a végpusztulásban kellene lennie...
Alsó- és Felső-Baranya református gyülekezeteit is megérintette a múlt század utolsó évtizedeiben a "születésszabályozás" furcsa módja. Számos faluban - noha kivételek is jócskán akadtak - a házaspárok csak egyetlen gyermeket akartak felnevelni. Köztudottan így volt ez az Ormánságban, de számos más településen is, és egyáltalán nem csak a reformátusok körében. Ha a családban egy gyerek nőtt fel, akkor így egybentartható volt a vagyon, és több pénz tellett "fényűzésre", ruházkodásra, a ház, a birtok csinosítására, javítására. Számos kutató foglalkozott - már a múlt század végétől kezdve - a baranyai népesség fogyásának okaival, a magzatvesztés és a fogamzásgátlás különböző módjaival. Az általam vizsgált iratokban a papok leginkább annak leírására vállalkoztak, hogy milyen módszerekkel folyt Baranyában az "angyalcsinálás". Elrettentő és hátborzongató leírásokat is találhatunk elvétve a korabeli bábák és kuruzslók "műtétjeiről", akik számos nőt - köztük tanultakat és gazdagokat is - "átsegítettek" magzatukkal a másvilágra.
Old község lelkésze szerint a legtöbb anya azért fél a sok gyermektől, és lesz magzatvesztő, mert fél a szegénységtől, és szeret gond nélkül, jól élni. A nagyvátyi asszonyok körében is dívott a magzatvesztés, pedig a faluban több fiatalasszony is áldozatul esett a "műveletnek". A pap szerint azért nehéz megállítani ezt a folyamatot, mert "az úri osztályhoz tartozó nők, sőt a mi legszomorúbb, némely tisztelendő asszonyok is gyakorolják azt, - és ezt a mi népünk jól tudja." Kovácshidán szintén tudott a pap szerencsétlenül járt asszonyokról, akik "két napi kinos szenvedés után meghaltak, hagytak maguk után több árvákat". A gyűdi lelkész konkrét neveket is említett jelentésében, talán ebből az iratból érezhetjük meg leginkább azt a szörnyű tragédiát, mely asszonyok és családok tucatjaival megtörtént a XIX. század végén. A lelkész szerint vannak férjek, akik maguk adják az 5 forintot (tehát ennyibe került...) a feleségüknek, hogy "kenesse ki magából" a magzatot a "csarnótai banyával". A lelkész leírásából megtudhatjuk, hogy a legveszedelmesebb egy Novákné nevű, Siklóson élő bábaasszony volt, akiről több falu irataiban is olvashatunk. A siklósi református tanító felesége is őmiatta halt meg, amint a gyűdi jelentésben olvasható, bár ő nem magzatvesztés miatt. "...Szűcs Dániel siklósi ref. tanító sírva beszélte nekem, hogy míg ő temetni volt, harmadnapos gyerekágyas nejét kiherélték (?), a Novákné kiszakított belőle egy darab húst, meg is találta egy papírba takarva, de később eltüntették. Neje sok és hosszú szenvedés során - belső részei elszakadván - meghalt."
Egyedül a szaporcai lelkész írt fogamzásgátlásról - valószínűleg a coitus interruptusra célzott -, az ottani bába ugyanis úgy válaszolt, amikor a pap a magzatvesztésről kérdezte, hogy "...nem kell ezeknek a magzat elvesztése, hanem úgy teszik, hogy magzat ne is legyen! - ez annyit tesz, mint a nemi gyönyörűségnek előre megfontolással, s korlátolt élvezése. (...) Ez rettentő bűn, s idővel a nép rohamos fogyását fogja eredményezni."
Alsó-Baranyából is hasonló tartalmú jelentések futottak be a püspökségre. Laskóból például a lelkész azt írta, hogy minden háznál egyke van, "...s hogy ez így történhessék, nem riadnak vissza a bűnös eszközöktől. (...) Ez megint kisebb-nagyobb mértékben a baranyai református magyarság átka." Kölkedről ugyanezeket írta a pap, és a bellyei lelkész is azt közölte, hogy a magzatelhajtás mind falujában, mind pedig az egész környéken "nyílt titokban üzetik."
Hosszasan vallathatnánk még az egykori iratokat, hogy a nemi erkölcsök és magzatvesztés vonatkozásában újabb kiegészítésekkel éljünk. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a református falvak lelkészeinek jelentése csak egyfajta forráscsoport a témakör vizsgálatához, mely ugyan kitűnő anyag a kutató számára, de önmagában kevés lehet. Ezért ez a tanulmány nem kívánt átfogó képet nyújtani a címben jelzett témákról, inkább csak egyfajta adalék, gondolatébresztő a múlt század végének életviszonyairól.
(A tanulmányban idézett források a Ráday Levéltár gyűjteményéből származnak, Dr. Sándor László bocsájtotta ezeket rendelkezésemre.)
Olyan értelemben, ha elfogadom, hogy az élet minden érték forrása. "Az ember nem csak egyéni életét éli, hanem a történelmit is." Netán az egész eddigi emberi történelem nulla? Semmi?
"Vagy csak nem létezett olyan hatékony fogamzásgátlás, mint most, és nem számított rutinműtétnek a magzatelhajtás."
Nem csak ez szorította rá az embereket arra, hogy gyermeket szüljenek, illetve nem csak a fogamzásgátlás ill. a magzatelhajtás technikai fejletlensége volt az oka, annak hogy nem vetették el a gyermeket.
Látom, az ajánlott irodalom még vagy nem volt a kezedben vagy hatástalanul lepereg rólad minden.
Nos, ha a kurvázás egy olyan célzás, amely rám vonatkozott, akkor nem igazán érdekel. Az ilyesmi mindig többet árul el arról, aki mondja, mint arról, akinek mondják.
Ha nem, akkor megkövetlek a feltételezésért.
Mindenesetre, azt, aki személyeskedik és a vitapartnere erkölcseire és/vagy szellemi képességeire tesz megjegyzéseket, továbbra sem fogom komolyan venni.
A nő viselkedése bizonyos szempontból érthető, de az exed rohadék módon viselkedett, tekintve, hogy "csak" annyit kellett volna tennie, hogy eléd áll, és közli, hogy már mást szeret.
Azt mondta a nőcire, hogy csak barátok. Én meg elhittem. A csajnak férje volt, és két gyereke. Persze ezek után nem verték nagydobra a dolgot. Azt hiszem, még kapóra is jött nekik, hogy ott vagyok alibinek. Hogy a pasi tkp. engem szeret, a férjes asszonykával tényleg csak baráti alapon találkozgatnak.
Aztán jött a terhesség és a pasim furcsa pálfordulása. Ilyenkor az ember nyilván tudni akarja, mi történt. Miért kell azt a gyereket mindenképpen elvetetni? Biztosan tudnom kellett, hogy helyesen cselekszem. És, hát vessetek meg, de nyomozni kezdtem, ráadásul nem is túl nemes eszközökkel. Megnéztem a srác mobilján sms-eit pl. És elkezdtem gyanakodni, de tagadták a dolgot.
Jó, mondjuk, megértem. A csajszinak sok veszítenivalója volt, talán több, mint nekem: a megélhetése meg a két gyerek. Elsős volt az egyetemen, bulizott ezerrel, lefeküdt a fél kolival, és 19 évesen úgy maradt. Két pasiról is tudok (lehet, hogy több is volt), akivel közölte, hogy ő a gyerek apja, az egyik elvette. Annak szült két év múlva még egy gyereket. A történetem idején kb. 22 éves volt, se végzettsége nem volt, se nem dolgozott soha életében, a férje nélkül éhenhalt volna.
A férje különben két helyen dolgozott, hogy előteremtse a napi betevőt, és hitte, hogy minden rendben van odahaza, az én exemmel tényleg csak barátkozik a neje. Ez egészen addig tartott, amíg kétségbeesetten meg nem kérdeztem tőle, hogy szerinte lehet-e valami a felesége és a pasim között. Tudom, hogy ez geciség, így beleugatni egy házasságba, de nekem ezt akkor tudnom kellett.
Hát erre az exem elhordott mindennek. Én lettem minden idők legszemetebb nője, aki feldúlta az "ártatlan" feleség házasságát, aki nem tehet semmiről, és el kell bújnia a gyerekei elől, úgy sír odahaza. Szemét módon tönkreteszem mások családját, és így akarok sajátot?
Én meg hittem az érveinek. (Ja, pszichológus a végzettsége, mondtam már?) Rettenetesen utáltam magam, hogy ilyen szemét, féltékeny lettem. És szégyelltem magam, hogy tönkretettem mások boldog, harmonikus házasságát. Az önbizalmam nulla alá esett.
Csak azóta állt helyre némileg, hogy kiderült, nem én csesztem szét azt a házasságot. Olyannyira igazam lett, hogy a szakításunk után nem sokkal a csaj összeköltözött az exemmel, és pár hónap múlva született egy közös gyerekük, majd még egy :)
A két nagyobbikat a csaj otthagyta az exférjénél.
Mondjuk, én megértem, hogy a másik csajnak sem lehetett könnyű, mert ebben a négyszögben ő húzhatta volna a legrövidebbet. Azt is megértem, hogy az exem már őt szerette, és őt igyekezett megvédeni, akár olyan áron is, hogy engem lelki terror alatt tart, amíg el nem vetetem a gyereket. De azért nagyon fáj a mai napig, hogy engem gátlástalanul vertek át, aláztak meg, csakhogy ők minél jobban jöhessenek ki ebből a buliból.
Bár nem olvastam végig az összes beírást, de látom, ez is elment abba az irányba, hogy csak az egyik vagy csak a másik fél a hibás. Ezek az elmélkedések, dühök azonban semmit nem változtatnak a tényeken, ti. hogy Magyarországon csirkemészárszéki módon, elképesztő mennyiségben hajtottak végre küretet, s hogy ennek a méhekben lezajlott "önnépirtásnak" igen súlyos következményei vannak: meddőség a nők tíz és százezreinél, koraszülések, ennek nyomán fogyatékkal születő gyermekek stb. Mondjátok csak, azt hallotátok-e már, hogy az élő nemzedékek első számú kötelessége az élet továbbadása, legalább az örökölt szinten és nem irtása? Elődeinl hallották és ezt az íratlan törvényt be is tartották. Ennek köszönhetjük, hogy itt irogatunk, magyarul. Még. De már nem sokáig.
Az utódnemzedékekért, a jövőért a felelősségünk közös. Nincs értelme és sehova nem vezet a felelősség kiporciózása. Vagy felismerjük azt, hogy az élet az érték, vagy nem és megdöglünk.
