Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon óriási számú abortuszt hajtottak végre. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. 1950 és 1980 között összesen 4 528 240 abortuszt végeztek, azaz átlagosan naponta 325-öt. Az abortusz hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től 100 000 alá csökkent. 1977-1987 évek közötti abortuszok összes száma egymillió alatt maradt: 902 286, az éves abortuszok száma pedig 78 000-90 000 között ingadozott. Az utóbbi években átlagosan 120 000 abortuszt végeztek Magyarországon.
pontosabban jóval nagyobb támogatást, vagy urambocsá' ingyenessé és jóval-jóval könnyebben hozzáférhetôvé tenni.
a számokat idôközben megtudtam, köszi. amúgy nem minden ponton értek egyet azzal, hogy az államnak miért lenne költségesebb egy abortusz és esetleg annak szövôdményeinek ellátása, ti. ha egy nem kívánt gyerek születik, aki éppenséggel állami gondozásban végzi és ebbôl következôen igen nagy valószínûséggel felnôtt korára is nagyjából folyamatosan eltartott, nem pedig produktív, gazdaságilag aktív ember lesz, akkor cseszhetjük...persze, meg kell adni az esélyt minden gyereknek egyformán, mert ki tudja, mi lehet még belôlük, de a tapasztalat mást mutat. ez még csak annyit vet fel, hogy jelentôsen több pénzt kellene belefeccölni egy állami gondozott gyerekbe ahhoz, hogy normális adófizetôvé (fel)nevelése meg is térüljön az államnak.
Mondhatnám azt is, hogy nem vagyok hajlandó 200Ft-ot áldozni azoknak az embereknek a tüdőműtétjére, akik végigbagózták az életüket, veszélybe sodorva ezzel a környezetükben élők egészségét, tönkretéve a sajátjukat, inkább dögöljenek meg. Hogy hangzik?
14-18 éves lány: ennek utána kellene néznem, de azt hiszem egy 14 éves lánynak nem feltétlenül előnyös egy hormonkészítmény.. Ez önmagában igaz, viszont a 14-18 éves kor közötti terhességekhez vagy terhesség-megszakításokhoz képest valszeg a kisebbik rossz.
Jó, fejenként mondjuk 200 Ft, de mi van akkor, ha én azt a 200 forintot sem akarom arra költeni, hogy mások kinyírhassák a gyereküket, hanem inkább szeretném mondjuk elfagyizni, vagy a saját gyerekemre költeni?
Gondolj bele, más meg esetleg nem akarja az adójának megfelelő részét a te gyereked iskolájára költeni, hanem mondjuk elsörözné... de ez nem kívánságműsor. C'est la zsizny.
ha nem így fogalmaznál, azt mondanám, jogos a félelem. természetesen nem értek egyet semmilyen olyan vallással, ideológiával, gyakorlattal, stb. amelyik a legkisebb mértékben is korlátoz olyan alapvetô szabadságjogokat, amelyek számomra természetesek. így elfogadhatatlannak tartom a Belgiumban, Hollandiában, Németországban vagy Franciaországban elôforduló eseteket is.
valóban oda kell figyelni ilyesmire, de a megoldást nem a riogatásban és az iszlám elleni uszításban látom. pár baromarcú viselkedésébôl nem kéne általánosítani. különben sosem fog kiderülni, hogy az iszlám alapvetôen békés vallás, urambocsá' a keresztény egyház követett már el jóval nagyobb gazemberségeket is, noha a kereszténység önmagában szintén elutasítja az erôszakot. szóval, hülyék itt is, ott is vannak..
Jó, fejenként mondjuk 200 Ft, de mi van akkor, ha én azt a 200 forintot sem akarom arra költeni, hogy mások kinyírhassák a gyereküket, hanem inkább szeretném mondjuk elfagyizni, vagy a saját gyerekemre költeni?
ha egy orvosi szempontból tudtommal rutinmûtétnek számító abortusz költsége annyi, amennyi, akkor feltételezem, hogy egy szülés összes költsége az állam számára ennek többszöröse (az nem érdekel, hogy egyébként privátban ki mennyit költ rá). a felvetésed már csak azért sem túl okos, mert ilyesmire én is, más is mondhatná, hogy mi van akkor, ha a ránk jutó nx200 ft összeget nem kívánjuk más szülésének megfinanszírozására költeni (majd késôbb, az adómmal, közvetve a megszületô gyerekét támogatni - csak, hogy fokozzam), hanem inkább elbuliznám? ugye, máris érdekesebb lenne a képlet innen nézve?
És melyek az enyhítő körülmények? Egészségügyi indokok esetleg? Vagy olyan hivatás, amely más módon válik a társadalom hasznára?
Elég durva feltétel a gyerekek itthonmaradásához kötni a nyugdíj összegét. Mit tehet arról a szülő, aki becsületesen felnevelte a gyereket, hogy a csemete húszévesen elhúzza a csíkot Magyarországról a jobb megélhetés érdekében?
rendben, kösz az infót, ezt akkor rosszul tudtam. a 26.000 ft viszont már elég súlyos összeg ahhoz, hogy ha másnak nem is, de ennek visszatartó ereje legyen.
Talán a civilizációknak is megvan a maguk életútja és előbb-utóbb törvényszerűen meg kell halniuk. Nem ez lenne az első példa, és nem is biztos, hogy 'erőszakkal' kell életbentartani.
A megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodnunk. Per pillanat úgy látszik, hogy nem tudunk. Ez a fő gond. Ha sikerül, akkor elmondhatnánk, hogy az európai civilizáció, aminek mi is része vagyunk, valami olyat produkált, amit korábban egyik sem tudott: blokkolta a pusztulást. Jelét sem látom azonban ennek egyelőre. Mert szerintem rossz az indulás iránya: felülről akarják kezdeményezni azokat, amiket alulról kellene, de alulról azért nem kezdeméynezik, mert nem látják, hogy milyen nagy a gond. És kész az ördögi kör. Illetve nincs kész, mert más módszert ajánlok.
Valamivel vissza kell billenteni a feje tetejére állt értékrendet és sokszor nem a szép szó visz a célba, hanem a kényszer.
Abban egyetértünk, hogy a "szép szó" önmagában kevés. Egyrészt azért, mert gyakran a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szépnek, másrészt azért, mert nem követik tettek, méghozzá válságmegoldó tettek, vagyis nem kínál alternatívát, mint említettem az előbb.
De azt nem írom alá, hogy a kényszer vinne célba.
Nem a fizikai, ne érts félre, hanem az olyan törvények, amelyek - tetszik vagy sem - arra ösztönöznek, hogy felismerd mik az elemi érdekeid.
Bocsánat. Nem tettem idézőjelbe a "megrohadás" szót. Nem én találtam ki, s a dolog nem fizikai értlemeben értendő. Hanem úgy, hogy magára hagyjuk azokat, akik ilyen vehemenciával fordulnak szembe a szülő-nevelő közösségükkel.
Ne menjünk bele a vallásokról szóló dolgokba. Ismerem a kerszetes háborúkat is, meg az inkvizícóról is tudok egysmást. Itt amúgy is arról van szó, hogy az életerős népek asszimilálják, jobban mondva dekulturalizálják azokat, akik képtelenek még önmaguk reprodukálására is. És ez fájdalmas dolog lesz, s nem számít, hogy milyen vallás egyébként az iszlám.
Nem vagyok rosszindulatú, de az a mérhetetlen közöny, ami szavaidból áradt, úgy a szűken vett kérdés, a hétmilliónyi elhajtott magzat, amint a magyar nép demogrfiai csődje tárgyában, az nagyon dühít. Ha észérvekkel nem lehet valakit arról meggyőzni, hogy ezek a folyamatok hova vezenek (és akkor még az elöregedés gazdasági következményeiről nem is beszéltünk), márpedig nagyon sokan vagytok ilyenek, akkor nem marad más hátra, mint magatokra hagyni benneteket a nehéz időkben. Valamivel vissza kell billenteni a feje tetejére állt értékrendet és sokszor nem a szép szó visz a célba, hanem a kényszer. Nem a fizikai, ne érts félre, hanem az olyan törvények, amelyek - tetszik vagy sem - arra ösztönöznek, hogy felismerd mik az elemi érdekeid.
Még az ismerőseimtől, rokonaimtól is csak nagyon halkan kérdezek rá a gyerekvállalással kapcsolatos dolgokra. De azt aggódva figyelem, hogy a nagyapám családja, a jelek szerint a felére fog apadni egy generáció múlva, mert a 12 unokának, jó esetben lesz 10-12 gyereke, a minimális 24-hez képest.
Azt mondod, nem szólsz bele, ki hány gyereket vállaljon, de azért meghatározol egy minimumot, melyet szerinted a családnak teljesítenie kéne. Ez így kissé ellentmondásos.
Az egyik fő gyökér éppen a tájékozatlanság és az ennek kapcsán jelen lévő közöny.
Igen, az egyik. De legalább ekkora súllyal esik latba a többi is. Például az, hogy megváltozott körülmények között erőltetnek egyesek olyan modelleket, melyek valamikor működtek, de most már nemigen. Tudomásul kell venni, hogy a világ olyan, amilyen, és alkalmazkodni, nem pedig hőbörögni, vagy múlta révedő tekintettel ábrándozni. Magyarország sok szempontból több évtizedes lemaradással küzd, és ezt elsősorban nem a gazdasági helyzetre, hanem az emberek gondolkodásmódjára kell érteni. Amíg ez a probléma nem oldódik meg, addig a többi sem fog.
Minden kultúra és vallás felsőbbrendűnek képzeli magát. A környezet meghatározza az embert. Óriási szellemi szabadság kell ahhoz, hogy az ember felülemelkedjen ezen, bevallom, nekem se nagyon sikerül.
Megaztán mia manónak fenyegetődzöl te közködés és kurvázás ügyben? Azt itt is megkaphatja az ember lánya, ehhez nem kellenek az iszlámék...
A közönyt nem tudom semmilyen formában elfogadni. Dühít. Nem lehet valaki annyira önző, hogy ne is érdekelje, hogy mi lesz.
"Nem kellene esetleg leásni a probléma gyökeréig?"
Ezt teszem. Az egyik fő gyökér éppen a tájékozatlanság és az ennek kapcsán jelen lévő közöny. Ha jól emlékszem, egyetlen egyszer sem győzködtem ilyenekkel ("szaporodjatok, sokasodjatok") senkit. Még az ismerőseimtől, rokonaimtól is csak nagyon halkan kérdezek rá a gyerekvállalással kapcsolatos dolgokra. De azt aggódva figyelem, hogy a nagyapám családja, a jelek szerint a felére fog apadni egy generáció múlva, mert a 12 unokának, jó esetben lesz 10-12 gyereke, a minimális 24-hez képest.
te egy nagyon rosszindulatú ember vagy, Bella (ha nőből vagy egyáltalán... :o)
Mondanám, hogy beteg vagy, de mert még tudsz röhögni - így hagylak békében... Röhögj csak! Remélem hívő ember is vagy, ha már embertársaidnak a "megrohadást" kívánod...
("Azok, akiket mégsem hagynak hidegen fentiek, megszervezik önmagukat a túlélésre és hagyják megrohadni a többit". Ezt a kifejezést korábban is írtad már, azt hittem tévedés...
Tudod Bella, lehet, én közönyös vagyok a szemedben, de ilyen kifejezéseket nem használok, mert nincsenek ilyen mocskos gondolataim...)
Tudod, az a bibi, ha egy nép el akar indulni, akkor elindul és keres magának jobb helyet. Nem feltétlenül csak oda megy, ahol üres házat talál. Jönnek, nekik tetszik a hely :o), ha sokan vagyunk még többen leszünk. Ha kevesen, akkor pedig elegen! :o)
Egyébként is, mit riogatsz az iszlámmal?
A kereszténynél békésebb vallás! :o) (ha most jönnél a fanatikus terroristákkal, akkor figyelmedbe fogom ajánlani a 2000 év történelmét, a keresztesháborúktól kezdve, az inkvizición át, a legutóbbi korok megalkuvásaiig... )
Megaztán mia manónak fenyegetődzöl te közködés és kurvázás ügyben? Azt itt is megkaphatja az ember lánya, ehhez nem kellenek az iszlámék...
A születésszámcsökkenés több ok következménye. Ezek közül egyik az abortusz, amely már részben maga sem ok, hanem okozat.
Bizonyos esetekben szigorúbb elbírálás kellene, de csak azzal együtt, hogy közben a gyermekvállalás feltételeit is javítani kell. Oktatás, tájékoztatás, felelősség vállalásra nevelés, anyagi elismerés a családoknak, a nyugdíjrendszer átalakítása. Sorolhatnám még. Az állam minezekre úgy látszik képtelen. Alulról szerevződő mozgalom kell. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mik a következmények és, hogy mindez hova vezet. Szóval munka van. Ember kell. De elkezdtük. Tény azonban, hogy ha azt tapasztalom, hogy sokan még az egyszeregyet is vitatni akarják, hát az bosszant.
Szerintem elényésző azon nők száma, akik marhanagy feminista öntudatukban és büszkén fekszenek a műtőasztalra. De az tény, hogy a 7 millió nagyon sok.
Én csak azt mondom, hogy az abortuszok és a népességfogyás problémájának megoldását sokkal "alsóbb" szinten kell(ene) megkezdeni, mert a gyilkosozás és bűntudatkeltés csupán fölösleges szájtépés, és azon kívül, hogy gyűlöletet szül, másra nemigen alkalmas.
És mi a megoldás? Mondogassuk állandóan az embereknek, hogy szaporodjatok, szaporodjatok, és szaporodjatok, és akkor majd szaporodnak? Nem kellene esetleg leásni a probléma gyökeréig?
Végül is maradjunk a témánál! Az abortusz megítélésében már egy másik topicban egyetértettünk. Én itt csak azt ragozom, hogy túl sok a hétmillió és hidd el, nagyon sokszor a magzatelhajtásra jelentkezők egyetlen érve annyi, hogy: "Csak." Ez abból az elfuserált és szívósan, évtizedek óta a fejekbe táplált szövetől ered, hogy "szuverén jogom". Nem ítélkezem ebben az ügyben, de nem tudok közönnyel nézni rá, mert súlyosak a következmények. A Néma kiáltást láttad már?
Nem mondom, hogy időnként nem gondolkodok el azon, hogy na, vajon mi lesz, ha a keleti népek radikálisabb tagjai nem bírnak megülni a fenekükön. Nem egy szívderítő jövő (bár, megnézném, ahogy a bepróbálkoznak Kínánál vagy Indiában, aztán jól felsülnek - de mondjuk, ettől Európa helyzete nem lesz rózsásabb).
Okés. Köszönjük a kihaló kultúránk felvázolását. Meg a barátságos "hulljon a férgese" szemléletet.
Ötletek?
Amit már kérdeztem 1x: te mit kezdenél a felvilágosítással?
De ami fontosabb kérdés: hogyan növelnéd a gyermekvállalási kedvet? Legyen az abortusz szigorúbb/tiltsuk be, vagy inkább az önkéntes vállalás ösztönzésére lenne valami üdvözítő módszered? *jelzem, a második lenne inkább vonzóbb, legalábbis az én véleményem szerint*
Az ide beírogatók közül nem egynél határozottan érzem, hogy egyáltalán nem érdekli az, hogy mi lesz velünk, mi lesz Európával, a civilizációnkkal, a nyelvünkkel, stb.
Ez nem egészen így van. Egyszerűen arról van szó, hogy sem az állam, sem a magzatvédők, sem a nemzetvédők nem kínálnak számomra, számunkra elfogadható alternatívát, mert többnyire megállnak ott, hogy "szülni kell, azt' kész". Az abortuszellenzés és -korlátozás gyakorlatilag a probléma könnyebbik végének megragadása, nem több. Erre írtam anno a piramis-hasonlatot. Amíg a piramis alján lévő válságot nem oldjuk meg, fölösleges és hatástalan a csúcson található problémákkal foglalkozni.
Ezért ütközik ellenállásba, s nem azért, mert olyan hűdefeminista és önző mindenki.
