A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
szőrinszálán rámutatott egy fontos kérdésre, hogy az erők is viszonylagosak. a példádnál maradva, ha nem a vonatokon húzzák be a vészféket, hanem a föld torpan meg (teoritikusan), akkor mindketten gyorsulni fognak. illetve ha két test ütközik, akkor látszólagosan mindegy, hogy a közös inercia rendszerhez képest melyik mozgott és állt, az erőhatás és az impulzus azonosnak látszik.
ami miatt mégsem mindegy, az a tömegváltozás. vagyis, hogy az inerciarendszerhez képest mozgó test tömege így az impulzusa nagyobb.
tehát a dinamikai vizsgálatnál azt is meg kell határozni, hogy mekkora a testek mozgó tömege.
például, ha egy adott testet vagy egy térpontban azonos tömegűnek mért testek sokaságát, azonos tengerszint feletti magasságból, azonos induló sebességgel leejtünk, akkor az ejtés időpillanatának függvényében más-más erőhatást mérhetünk a becsapódáskor, a szerint, hogy a föld és a test tényleges irányvektora hogy mutat és e miatt hogy változik a mozgó tömeg.
"Van egy, illetve két műholdunk, amelyek már kiléptek a Naprendszerből. Az útjuk során gyorsulva, egyenletes sebességgel, és lassulva is haladnak. Mindig a gravitációs mező aktuális hatásához, a pillanatnyi helyhez igazodva. Mikor vannak ezek a műholdak nyugalomban?"
A példa jó, a kérdés jogos. De a válsz benne volt az előző hozzászólásomban:
"Ha két test mozgásánál nem érdekel bennünket, hogy milyen erőhatások lépnek fel közöttük (vagy az erőhatás elhanyagolható), akkor elegendő relatív mozgásról beszélnünk. Gondolatban bármelyik testet állónak képzelhetjük és használhatjuk viszonyító testként egy másik test mozgásának megállapításához (kinematikai eset)."
Ez éppen a fenti eset. Ha egymáshoz képest akarjuk a két műhold sebességét megmondani (például, mert dokkoltatni akarjuk őket), akkor elég a relatív mozgás. Bármelyiket választhatod állónak. Ha majd elérnek egy nagy tömegű égitest közelébe, akkor már nem ez lesz a helyzet.
"Szerintem egy nálam jóval nagyobb tömeggel való együttmozgás alkalmával, amikor a Földhöz képest nem mozdulsz, mint egy levert karó."
Tehát a mozgás és a nyugalom az erőhatások alapján jól megkülönböztethető egymástól. Tehát (a mai fizika tanításával ellentétben) a természetben létezik valóságos nyugalom, és valóságos mozgás.
Van egy, illetve két műholdunk, amelyek már kiléptek a Naprendszerből. Az útjuk során gyorsulva, egyenletes sebességgel, és lassulva is haladnak. Mindig a gravitációs mező aktuális hatásához, a pillanatnyi helyhez igazodva. Mikor vannak ezek a műholdak nyugalomban? Amikor gyorsulásmentes sebességgel haladnak? Ha gyorsulással haladnak, az lenne a valóságos mozgás? A valóságos mozgáshoz saját belsőerő, vagy külső gyorsító erő tartozik? Ha egyszer a világmindenségben semmi nem áll egy valóban álló viszonyítási rendszerhez képest, akkor hol van a nyugalom? Szerintem egy nálam jóval nagyobb tömeggel való együttmozgás alkalmával, amikor a Földhöz képest nem mozdulsz, mint egy levert karó.
Tekintsük át, hogy a jövő fizikájának milyen alapelvekre kellene épülni!
1. A relatív (látszólagos) mozgás kizárólagossága helyett valóságos és relatív mozgás bevezetése.
Vajon helyes-e az a relativista elv, hogy a testek mozgása csak és kizárólag relatív lehet és valóságos mozgás egyáltalán nem is létezhet? Ezt a régi problémát fogjuk tisztába tenni. Felmerülhet a kérdés: miért nem vizsgálta még ezt senki? Nos azért, mert nem vették figyelembe, hogy amozgást kétféle megközelítésben lehet értelmezni.
- Ha csak a mozgás tényét vizsgáljuk, és az erőket nem vesszük figyelembe (kinematikai megközelítés)
- Ha a mozgást okozó erőket, és a mozgás következtében fellépő erőket is vizsgáljuk (dinamikai megközelítés)
A kétféle megközelítés alapvetően különbözik egymástól. Ha csupán a mozgás tényét vizsgáljuk, akkor valóban elegendő a mozgás relatív értelmezése. Ha két test mozgásánál nem érdekel bennünket, hogy milyen erőhatások lépnek fel közöttük (vagy az erőhatás elhanyagolható), akkor elegendő relatív mozgásról beszélnünk. Gondolatban bármelyik testet állónak képzelhetjük és használhatjuk viszonyító testként egy másik test mozgásának megállapításához (kinematikai eset). Elmondhatjuk, hogy a kinematikai vizsgálathoz nem szükséges a tényleges mozgás fogalma.
Mivel azonban a Szuperfizikában a mozgást komplexen vizsgáljuk, vagyis a testek mozgását okozó erőket, valamint a mozgás következtében fellépő erőket is figyelembe vesszük, ezért a mozgást valóságos (tényleges) mozgásként is és látszólagos (relatív) mozgásként is értelmezni fogjuk.
Vegyünk egy szemléletes példát! Egy vonat áll a sínen, amelyben egy férfi ül az ablaknál és egy könyvet olvas. Egy másik vonat egyenletes sebességgel elrobog mellette, amelyben áll egy másik utas. Amikor az olvasó férfi felpillant, lát egy elsuhanó vonatot. A mozgó vonatban álló utas mit lát? ha kinéz az ablakon. Nos, pontosan ugyanezt. Úgy látja, hogy elrobog mellette egy vonat. Ha nem érződik a vonat zötykölődése, akkor egyikőjük sem tudja megállapítani, hogy melyik vonat áll egyhelyben és melyik robog el mellette. Tehát ekkor választhatjuk bármelyik vonatot állónak, és a másikat mozgónak. Ez a kinematikai eset, amikor csak a mozgás tényét vizsgáljuk.
De mi a helyzet akkor, ha a két vonat találkozásának pillanatában mindkét vonaton meghúzza valaki a vészféket? Az álló vonatban nem történik semmi, a férfi nyugodtan olvas tovább. A robogó vonatban álló férfi azonban elesik a tehetetlenségi erő hatására. Ekkor már pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik vonat állt és melyik mozgott (dinamikai eset).
Tehát a mozgás és a nyugalom az erőhatások alapján jól megkülönböztethető egymástól. Tehát (a mai fizika tanításával ellentétben) a természetben létezik valóságos nyugalom, és valóságos mozgás.
A továbbiakban megnézzük, hogy mi a különbség a valóságos (tényleges)mozgás ás a relatív (látszólagos) mozgás között.
Az én atomisztikus elméletemben két fajta c-vel terjedö mezöt deritettem fel, amik az elemi részecskék elemi töltéseiböl erednek és a mezök c-vel törtenö terjedése független az elemi részecskék sebességétöl.
Szuperfizikus, én nem feleselgetést értek a fizika alatt, én ezekre a fizikai megfigyelésekre kértem a vàlaszt töled, amit a gravitációval kapcsolatban összeirtam. De te NEM tudtál megválaszolni rájuk.
Én az Atomisztikus fizika topicban, a 7042-hszban megadtam képlet formaban az Új fizika leírását, NEM csak a gravitációról, hanem a részecske-mezöt egyesítö elmélettöl, ami szerintem helytállóan leírja a természeti jelenségeket. A megmaradó részecskék alkotják a tömeggel ellátott anyagot, a mezök meg a c-sebességgel terjdö kölcsönhatásokat jelenti, amiket mi gravitációnak és elektromágnesességnek ismertünk fel?
A modern fizikával szemben én kimutattam, hogy a szabadesés NEM egyetemes, egy 10-5-ös mérési pontosságú ejtökisérlettel, vákuumban. Ez perdöntö kísérlet.
Ez azt mutatta ki, hogy az akadémikus fizika NEM tudja mi a tömeg és mi a gravitáciò kapcsolata a tömeggel.
