A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Szuper....., te neked fogalmad sincs a részecskefizikáról, nem tudod mi az elektron, pozitron, proton és az elton.
Továbbá, hogyan függ össze a gravitáció az elemi részecskékkel, mi a gravitáciòs kölcsönhatás pl. a proton és elektron közott, és a proton és elton közott?
Az lenne a kérdésem, hogy a B részecskének mekkora a kiterjedtsége, ha belefér, elnyelődik benne egy G részecske? Ha jól értelmezem az elmélet diszkrét elemeit, az étertér úgy nyeli magába a G részecskéket, mint egy zselécukor a mákszemeket.
A súlyos a gravitáló tömeg, és a tehetetlen tömeg meg a mindenféle mozgásnál fellépö tömeg és ezek különböznek!
A súlyos tömeg mindig megmarad, a tehetetlen tömeg meg változik, attól függöen, mekkora az elemi részecskék kötési energiája a testben. Például a hidrogénatomnak más a tehetetlen tömege, mint a stabil neutronnak, pedig mindakettö egy protonból és egy neutronból áll.
Ha olvasni és értelmezni megtanultál volna, amit olvasol, ezt már régen tudnád!
A sùlyos tömeg az elemi gravitációs töltésekböl ered, amikböl kétféle elöjelü létezik. Ezért léteznek a neutrínók!
az én elméletemben az anyag az a koncentrálódó G részecske. a G szám (N) a környezet paramétereinek változásával változik.
az anyag mennyisége az N
tehetetlenség az N*m*v + M(v')*v, ahol m az egy G részecske tömege (anyagmennyiség), a v az objektum sebesség különbsége a két állapot között amikre értelmezzük a tehetetlenséget, M az objektummal együtt haladó B részecske mennyiség (étertér) tömege (anyagmennyiség), v' sebességtől függ az M és v' az objektum és a vele nem mozgó étertér relatív sebessége.
a vonzó képesség a két objektum közötti és átellenes oldalukon lévő térben a B részecske mező sűrűségének és G részecskék sebességének aránya. vagyis az az erőkülönbség, ami egy objektumra hat azzal, hogy az átellenes oldalukra a B és G erőhatása különböző. ha megváltoznak a B részecske mező alap paraméterei, amihez képest történik a változás, akkor megváltozik az objektumokra ható erő is. ez a hatás lehet mágnesesség, harmadik objektum gravitációja, mozgás - azon belül is különböző képen hat a sebesség és a gyorsulás -, hőmérséklet, em hullám.
"...a dinamikai vizsgálatnál azt is meg kell határozni, hogy mekkora a testek mozgó tömege."
Az én Szuperfizikámban nem változik a tömeg.
Mitől változna?
A tömegváltozás is egy belső ellentmondás a relativitáselméletben. Az egyik helyen azt mondja a relativitáselmélet, hogy az egyenletesen mozgó rendszerek egyenértékűek, és nem megkülönböztethetők. A másik helyen meg azt mondja, hogy a nagyobb sebességű testnek nagyobb a tömege. De ezzel már megkülönböztethetők, vagyis legalább az egyik állítás hamis. Szerintem mindkettő hibás.
nem tudom mondani, hogy nincs benne igazság, de azt sem, hogy igaz. legjobb megközelítésként, vannak igazságok a feltételezéseiben és a tapasztalt jelenségben, de a kettő közti kapcsolati logika hibás. pont, mint einsteinnél. a kor tapasztalásai, publikált elméletei és kísérletei alapján felmerült benne a kérdés, hogy a fény mindenhol egyforma sebességgel halad e és ebből következtethetően az idő az abszolút vagy sem. annyira hitt benne, hogy ha törik ha szakad akart hozzá találni elméletet, hogy mi az ok. az elmélet, vagyis a lorentz trafó matematikailag, ha a kezdőfeltételek azok, amiket elvár, akkor igaz. de a kettőt nem lehet összekötni.
gyula is gondolom rájött olyanokra, hisz ő ténylegesen fizikus, hogy túl sok a feltételezett részecske, túl pontosak a közöttük lévő energia/tömeg arány, a testek sugároznak stb. a világ megfigyeléséből pedig felmerült benne a gondolat, hogy a gravitáció szabálya nem az, amit hiszünk. lásd sötét anyag, bolygómozgások, kvantumjelenségek stb. ő így kötötte össze őket, hibásan.
az én elméletem szerint, a B részecskébe szorult G részecskék együttese az elektron és a proton. a G részecske egyensúlyi száma a külső tér állapotától függ. a G szám függvénye egy hullámzó görbe, vagyis a szám változásával változik a G részecske szám (tömeg) és a gravitációs potenciál aránya (súly) vagyis a tehetetlenség/erőhatás arány. ezért van az eltérő gyorsulás, mert minden anyagnak más és más az elektron/proton aránya.
a G részecske kelti az elektromágneses hullámokat, kis száma esetén (plank-határ, vagy kvantum-határ alatt) csak az energia szint változik, hullámot nem érzékelünk. az elektronnak/protonnak ütköző G részecskék veszítenek a mozgásenergiájukból, ami energia a B részecske mező hulláma formájában egyenlítődik ki a térben. tehát az anyag folyamatosan sugároz, de folyamatosan kapja az energiát a neki ütköző G részecskéktől. az elektron és a proton belső energiaszintje, vagyis a beszorult G részecskék összes mozgási energiája fajlagosan (G részecske számra számolva) különböző és a külső tér fizikai paraméterei szerint is változó.
az elektronnak/protonnak ütköző G részecskék be és ki útján a sebessége különböző, ezért a B részecskéket összenyomja a távolsággal fordított arányban, azok megváltozott sűrűségéhez megváltozott G részecske sebességek tartoznak. ez a hatás okoz minden erőhatást: gravitáció, mágnesesség, elektromos töltés, magerő.
egyébként próbáltam megérteni még jó régen gyula írását, de nekem nem volt konzisztens. annyira meg nem tudok angolul, hogy mélyebben elemezzem.
