" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Mit lehet tudni a goji bogyóról? Ezt azért kérdezem, mert több helyen azonos latin néven említik az ördögcérnával(Lycium barbarum), máshol a gojit Lycium chinense néven írják le, az ördögcérnáról mint utána néztem nem sok jót írnak, pl a termésének fogyasztása nem ajánlott.
Gondolom a goji bogyó a Lycium chinese lesz.
Mi a helyzet a goji bogyóval, annak a termése milyen mennyiségben fogyasztható, nyersen is lehet vagy csak aszalva enni? Van-e valakinek tapasztalata vele kapcsolatban.
Én megpróbálnám. Nem öntermékeny gyümölcsfáknál teljesen normális távolság a pollenadótól 10-12 méter. Persze, lehet, hogy a kivipollen olyan nehéz, hogy nem tudnak vele a méhek ennyit repülni. ;)
méhecskék nem poroznak át? termő porzó menne egymás mellé, de egy termőst szerettem volna távolabb terasz mellé, de ha azt mondjátok nem porozza, akkor nem teszek :)
Akkor akad munka a telken, mert most már lassan indul a kinti szezon(végre), a szőlőterületet amit bérlünk a tervek szerint nem szeretném feleslegesen bolygatni, csak ott ahova ültetek valamit, ennek több oka van, arra már én is rájöttem, hogy a feleslegesen bolygatott talajon nőnek a legkellemetlenebb gyomok, így a parlagfű(ami valójában gyógynövény), a tarack, a homokon egy irtózatosan szúrós termésű fűféle, vad dohány, stb.
A fügekaktusszal hosszú terveim vannak, pl lekvárt főznék a termésből, esetleg pálinkát :-), de ezek még tervek.
A csigákkal itt a háznál is volt gond az elmúlt nyáron, a házatlanok azok is vannak, a sok csapadék nagyon kedvezett nekik, itt is sok kárt okoztak szerencsére spanyol csigával még nem találkoztam, de a nagy szürke testű fekete foltos az akad bőven. A talaj nagyon kedvez nekik,mert a talaj repedéseiben meg tudják húzni magukat a száraz időszakban, ezért is lazítom homokkal a talajt mert, remélem ezzel rontom az életfeltételeiket. Itt végül is a fahamu vált be ellenük az eperágyást addig látogatták, míg nem lett hamuval kezelve az ágyás körüli talaj.
Hihetetlen nagy különbségek vannak a vadcitrommag csírázási hajlandőségéban, az első legalább három hete kikelt, és azóta is a többi folyamatosan, de a sornak nincs vége.
Nálam szántották a szőlőkordonok közét 13 tavaszán és őszén, mondták, az jó lesz. Bántam utóbb, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. A szőlőm nem a felszíni szántástól jut vízhez, mélyen futnak a gyökerek, viszont a szántás területén, ahogy feltörte a földet nagy rögöktől lett hepehupás az egész, se gyalog, se fűnyíróval nem volt tisztességesen járható, így fűkaszát voltam kénytelen használni. Ráadásul a szántással a szőlőtövekre került a föld, rá az oltások helyére, amitől beindult az alanyokon a hajtásnövekedés, ami ugye azt eredményezheti, hogy a nemes rész elhal. Volt vele munka. Nyáron a kiszántott föld rögei kőkeményen álltak, lehetetlen volt elsimítani. Repedések nem képződtek benne. Viszont a következő téli fagytól ezek a rögök szétestek, így kezd elsimulni a talaj. Komposztálással és takarással kellene próbálnod egy kicsit javítani a földed minőségén. A jó vályog szalmával takarva szükségtelenné teszi az öntözést is.
A földembe ásót még nem nyomtam, mindig csákányt használok, szerintem hatékonyabb az erőkifejtés. Kifejezetten szeretek csákányozni. Jobb vele dolgoznom, ha mélyebbre kell mennem. Viszont a vályogot rendesen csak ősztől tavasztig lehet megmunkálni, utána már keserves minden nagyobb munka.
Elég érdekesen viselkedett a földem az első saját ültetésemkor. Kiástam egy fügének a gödröt, beiszapolva be is ültettem. Gondoltam, finoman rálépek, hogy tömörítsem kicsit a talajt. Na, mint a libikóka: a bokám majdnem aláfordult a beültetett növénynek, az átellenes oldalon meg kifordult a föld. A kiásott föld egyszerűen korcsolyapályaszerű síkossággal csúszott a gödör meg nem munkált külső felületén.
Sík területen biztos lehet ilyen magas a talajvíz, én abban reménykedem, hogy nálam a lejtőn nem. Bár utánpótlás folyamatosan van. A kertemtől nem túl nagy távolságra egy meredek hegyoldal magasodik, nálam aztán csaknem fennsík, de van azért lejtése, kb. 5-10 fok közötti, utána újra meredekebben. Újabban azon töröm a fejem, hogy kellene alakítani a felszínt, hogy ruglamasan átalakítható legyen a víz megtartására vagy leeresztésére a csapadék mennyiségétől függően. A teraszos művelés a víz megtartását szolgálja inkább, a lejtés irányába mutató emelt ágyások pedig a víz leengedését. A kaki, a papau, a kivi ültetésénél nagyon megfontoltan kell eljárni.
A bő egy éve ültetett őszibarackom pazarolul nézett ki még ősszel.
Mi a terved egy bőségesebb fügekaktuszterméssel?
Nekem a zöldségeimet letarolták a csigák. Ott gunnyasztottak az epremben, a hónapos retekben, letaroltak uborkát, dinnyét, spenótot, salátát, babot, a kísérletképp szalma alá vetett és pompásan megindult krumpli egyszer csak "felszívódott" (lásd Ruth néni módszerét https://www.youtube.com/watch?v=GNU8IJzRHZk ), nem különben az egy éves rebarbaráim, megmászta a szőlőt, még a hatalmasra nőtt vöröshagyma mellől is csiga fordult ki a földből. Amíg le nem számolok velük, minden ültetés reménytelen. Amivel nem a csiga, azzal a pocok végzett. Bevette magát a magaságyásokba, élvezte a jól lyuggatható talajt. Azért hagytam fel a pecázással, mert utálom fejbe vágni a halakat. Most pedig a pockok közt kellene vendettát tartani. Nem szeretem ezt a csúcsragadozó szerepet, de Mohács lesz!
Még nem döntöttem el, ha a jiro a legjobb fagytűrő akkor mellette teszem le voksot. Békés megyei származású vagyok én is, Csongrádra nősültem :-), azt tapasztaltam, hogy a kelet-békési kertünkben hidegebbek voltak a telek a mostani telkünknél, tehát jobban érintette ott a fagy a növényeinket mint itt, 2012 februárjában is itt a városban nem volt olyan vészes, igaz a Csongrádi szőlőkben is jóval hidegebbek voltak mint a városban.
Ezt különbséget most is érzékelem, innen a tapasztalat, mert járunk haza.
Köszönöm az infót, nagyon sokat segítettél, a leg fagytűrőbbel csak próbát teszek van egy védett 6 méter széles folyosó a házunk és a szomszéd háza között, itt nevelem a legérzékenyebb mediterrán növényeimet, tehát elég védett hely, amikor hátrébb deres a kert itt nem szokott dér lenni.
Itt telepítve van babér, füge, rozmaring, T. fortunei, Sabal minor, Poncirus trifoliata, leanderek,gránátalmafa.
Pontosan egy éve rendeltem choccolatinó datolyaszilvát az egyik kertészettől.Rendesen elültettem,úgy ahogy megvan írva. Erős,egészséges ujjnyi vastag, 120 cm magas suháng volt. Telt múlt az idő,de a fa nem akart mozdulni.
Május elején, amikor a többi fa már régen leveles volt,ez még mindig aludt.Kiástam,mert arra gondoltam,hogy valami elrágta a gyökerét. A gyökere ép volt.Minden gyökéren friss vágást csináltam metszőollóval. Újból elültettem.
Június közepén elkezdett hajtani, őszre 50-60 centis hajtásokat hozott,sőt még másodszor is beindult,de azt már az idő miatt nem tudta befejezni.
apu harom eves, vagy idősebb fát ültetett át, annyi gondja lett, hogy abban az évben láthatóan visszaesett a fejlődésben. a tiéd max pár éves, simán ki fogja bírni. Amúgy már nagy fagyok nem lesznek, én kiultetném. húsz centis costatam is ki van ultetve.
Dézsában sokkal jobban tudod kényeztetni. Nem folyik el az öntöző vize, megóvhatod napégéstől, jégesőtől, viharos széltől, esetleg odateszed, ahol nem maradhat.... Több most nem jut eszembe.
Hello!Te milyen fajta datolyaszilva mellett dontottel? Hasonlo cipoben jarok en is mivel en is alfoldi vagyok.Bekes megyei.Nem lesz egyszeru menet.Fugem es a kivim ugy nez ki szepen atveszeli a telet.Orosz fajtat nem konnyu beszerezni.Akkor meg vallalni kell egy kis rizikot is.
Amíg szakértő válaszát nem kapod, talán megnyugtat az enyém is.
Ősszel kaptam pici oltványt ajándékba Cívis50-től. Mellesleg ő nagyon ért hozzá. Tisztára mosott gyökérzettel küldte nedvesen tartva, buborékos borítékban. Sérülésmentesen ért ide, és szerintem ha ő mint hozzáértő elküldte így, meg is kell eredjen tavasszal. Csak jól iszapold be !
Olvastam a Bene László írásában, hogy a datolyaszilva nehezen bírja a szabadgyökeres átültetést, lehetőleg konténérest vásároljunk. Nekem a héten küldi a DMkert a szabadgyökeres növényt. Gond lesz a megmaradással? Valami ötlet az ültetéshez?
Én is egyet értek ninoval, csak olyan helyen érdemes olajfával próbálkozni ahol a fügék nem fagynak el. Ha visszont nagy késztetést érzel arr, hogy szeretnél vele próbálkozni, akkor magastörzsre fagyalra oltva francia fajtákkal lehet merészkedni.
Ilyen fajták a Bouteillan, Oliviere, Aglandaou, Tanche, Mouflal. Az első kettő önporzó, ezért erősen ajánlottak a többi beporzó párt igényel.
A Mouflal állítólag -23 fokot túlélt minimális fagykárral, de erre nem vennék mérget, mert valószínűleg nem telepített hőmérővel mért mérésből származik az adat, hanem valamilyen közeli mérőállomásról.
A másik fontos dolog az pedig az, hogy a beporzókat nagyon óvni kell, mert ha azok elfagynak akkor az az évi termésnek is búcsút mondhatsz, ezért szerintem jól jön ha a beporzókat dézsában tartod, és úgy ásod be őket tavasszal a földbe.Az olasz fajtákkal pedig ne próbálkozz, mert az olajfás topikban a nagy résznek rossz tapasztalata van.
Ha még többet szeretnél megtudni erről akkor ajánlom felkeresni a Pécsi olajfák nevű oldal szerzőjét Gábort, ő több éve próbálkozik olajfákkal bár nem alföldön, hanem Pécset. Neki vannak egész kis szép példányok kiültetve.
Akkor lesz helyed a növények részére, mert 1700 m2 az nem rossz.
A talaj itt is vályog talaj, csak az agyagosabb típus, mert nyáron szikla keménységűre köt, újnyi repedések is lehetnek benne, bele lehet törni egy ásót, amikor meg esik csúszkálunk rajta és nagyon ragad, a "kaktuszkert" talaja tiszta sóder az előzőekben leírtak miatt, a másik baj ezzel a talajjal és a magasan lévő agyagréteggel, hogy a mélyre ható gyökerű gyümölcsfák elég hamar elpusztulhatnak benne, egyes öreg szomszédok erről számoltak be, ami furcsa, hogy az őszibarackról sárgabarackról úgy hírlik, hogy nem bírja a magas talaj vizet, itt viszont szinte éves szinten kapnak belőle ízelítőt, mert az elmúlt nyáron többször, ősszel és télen is fent volt a csapadékos év miatt, és láthatóan semmi gond nélkül vannak több kertben ezek a fajok. Most januárban is ásónyom felett volt a víz a talajban ami 15-20 cm-t jelent. Magas-ágyást én is készítettem a konyhakert részére az időnkénti magas talajvíz szint miatt.
Idén bérlünk egy szőlőterületet ami itt szűz homok, még januárban kijártam megtisztítani(kaszálás), fügekaktusz ültetvény lesz benne :-), illetve néhány korai zöldségféle, mert az még kap annyi csapadékot, tavasz végéig hogy betakarítható legyen.
A talajvízhelyzet elég kritikus mindenfelé. Belvizek, vízben álló szántások. Azt eddig nem mondtam, hogy nálam építmények is vannak a kertemben, többek közt egy talajszinttől 2 méterre süllyesztett pince és présház egyben. Épp ma telefonált az a helyi gazda, aki néz a kertemre, hogy igen magasan áll a pincémben a víz, az elmondása alapján lehet minimum 50 cm. Egyébként hasonló a helyzet a környék összes pincéjében is, sőt akié mélyebbre megy, annál rosszabb. Szivattyúznak, teljesen feleslegesen, az inkább árt. Van, akinek a házát is elöntötte, a bútorok tönkrementek. Mindenütt források fakadnak, kinek a szőlőjében, kinek a háza alól, kinek a háza feletti földekből - rá a házra. Van, aki nem tud beállni kocsival a kertjébe, mert az "elmocsarasodott". Most máshol lakik. Novemberben, amikor odautaztam, egy bővízű patak folyt az utcánkban a földúton. Na, azt belevezették a kertem felett 80 méterrel lévő forrás vizébe. Rendesen csak a forrás viz fut a kertemen át egy éren, annak ezt megelőzően már szélesítenem kellett a medrén egy szakaszon, ahol a víz egy széles csövön futna át, mert a cső keresztmetszete nem volt elég a vízmennyiséghez. 35 évig elég volt, most nem. A cső mellett voltam kénytelen további medret csákányozni.
Ha belegondolsz, nyár közepe óta folyvást esik az eső, nagyon kevés volt a napsütötte órák száma. Ennek katasztrofális következményei voltak egyes terményekre és termőterületekre. 13-ban egy hatalmas árvízzel kezdődött a nyár, utána izzott melegrekordokkal. 12-ben a szokásos nyár volt. 10-ben ugyancsak volt egy hatalmas árvíz, belvizek. Erre kell fekészülni. Ehhez képest a kerted a pazar kaktuszültetvénnyel tiszta Texas.:)
Ráadásul az enyém vályogtalaj, megtartja a vizet. Ha nagyon nagy a talaj nedvességtartalma, az nemcsak a meglévő ültetéseknek árthat, hanem meggondolandóvá teszi ültetések halasztását is, és a terepviszonyok átalakítását is előtte a talajnedvesség csökkentésére. Nekem ezen felül javítanom kell a vízáteresztő-képességét is. Már tavaly másfél nagy henger szalmabálát terítettem ki a konyhakertnek szánt részen az emelt ágyásokra. (Azokat a múlt télen csákányoztam ki. Olyan enyhe volt, hogy január már ideális volt a munkára. Jó, ez így nem pontos, az enyhe időben minden megindult, aztán jött még rá egy fagy.) Ami nem komposztálódott, azt most lehúzom, marhatrágyát szórok ki, meg a komposztot, és akkor újra szalmát rá. A papaunak, kakinak, jujubának viszont még ennyi is kevés lesz, jól meg kell emelnem a talajfelszínt, és az ültetéshez vinnem kell földet, hogy keverve a vályoggal jelentősen javuljon a vízáteresztőképessége.
Mindezek tetejében várhatóan minden betegség felüti a fejét, ami a sok csapadék hatására megtámadhatja a növényeket, miközben az enyhe időben egyéb kórokozók, kártevők is átteleltek. Így talán nem csak egy magamforma kezdő kertész látja kissé borúlátóan a jövőt, egyfelől örülve, hogy nagy fagyok nélkül ezt is megúsztuk, de meglesz a böjte is. Innéttől jó lenne egy száraz télvége és tavasz.
