Ha pedig az egyenletes jelzőt elhagyod, akkor csak annyi plusz van, hogy az minden időpillanatban más lesz.
Tetszőlegesen mozgolódó vonatkoztatási rendszer minden pontja minden időpillanatban valamilyen v sebességű. Oda ott és akkor éppen azzal kell transzformálni. Vissza pedig az inverz transzformáció megy.
Minden egyenletesen forgó rendszer lokális pontjaiban azonos egy inerciarendszerrel, melynek az adott helyen v sebessége van. A Maxvell-egyenletek ide ebbe a pontba megmondják az E-t. Vagyis Lorentz-transzformációval megkapjuk oda az E-t. És mindez inverz is megy természetesen.
Az egy jó bonyolult dolog, nem kéne idekeverni. Mindenféle forrás nélküli tagok jelennének meg, mint a newtoni mechanikában, ha forgó rendszerekre írják fel.
Tehát, mikor HK forgatja a mágnesét, akkor az ücsörgő félrevezetett hallgatók rendszerében (álló rendszer) van feszültség a rézkorongon: UAB=/=0 (A a tengely, B a kerületen lévő csúszóérintkező)
Igen, erő hat rá, mert E=/=0, ha forog a mágnes. A vezető hurokban töltéssűrűségek alakulnak ki, valamely A és B pontja között UAB feszültség van. Mérni nem fogod tudni sehogyan sem, mert E gradiens mező, és a mérőzsinórjaid is ebben a térben helyezkednek el nyilván (ebben a világban).
"Olyan értelemben szerintem is van, hogy a forgás viszont abszolút. A korong elektron eloszlása akkor változik meg, ha abszolút értelemben forog. Nem a mágneshez képest, hanem valami abszolút nem forgóhoz képest. "
"Egyszerűen arról van szó, hogy az "erővonalak" egyáltalán nem olyan dolgok, amelyek mozogni tudnának."
Így van, hiszen az erővonalak csak a mező szemléltetésre szolgáló segédeszközök.
Az erővonal nem valóságos, de a mező, amelyet szemléltet, az nagyon is valóságos.
"Maguk a mezők pedig azért nem mozoghatnak, mert így definiáltuk őket. "
És ha nem úgy definiálod, akkor már tudnak mozogni? Nem nevettess!
A természet nem tudja, hogy te mit hogyan definiálsz.
"Amikor a mérnöki gyakorlatban mégis "mozgó" mezőkről vagy "mozgó" erővonalakról beszélnek, az sohasem jelent valódi mozgást, hanem csak a mezőértékek egyfajta koherens változását: miközben egyik helyen nőnek, a másik helyen csökkennek."
Szerinted nem valódi, mások szerint meg az.
Szerintem is valódi mozgás, csak nem olyan, mint a részecskékből álló testek helyváltoztatása.
A zseblámpa fénye mozog a falon? Persze, hogy mozog. Csak nem úgy mint maga a zseblámpa.
"A mezők és az erővonalak ugyanúgy nem mozognak, mint ahogy nem mozognak a "mozgóképek" filmkockáin lévő alakzatok se."
A mezők nagyon is mozognak.
"Tehát itt se csupán azért mozdulatlan a mágneses mező és az erővonalak, mert egy hengerszimmetrikus mágnes forog a tengelye körül."
A kérdés az, hogy a mágneses mező együtt forog-e a mágnessel.
Az indukált feszültség (vagy áram) eldönti. Nem forog együtt vele.
De haladó mozgáskor együtt halad vele.
Ha valaki ezt megérti, akkor sok más jelenség magyarázatára is rájön.
A "varázst" az töri meg, ha olyan hurkot veszel, melynek egy szakaszát mozgóra cseréled (HK rézkorongja), és két csúszóérintkezővel csatlakoztatod a hurok többi, nem mozgó részéhez (kivezetések, mérőzsinór). Ekkor a mozgó szakasz már más rendszerben van nyugalomban, más feszültség lesz rajta, és ezt a különbséget méred, azaz a mért fesz csak ennek a mozgó résznek (korong) a sebességétől függ. (HK-nál az egyik csúszóérintkező a tengelynél csatlakozik.)
Értem az elképzelésedet, csak szerintem nem úgy van.
Helyesen írtam le, hogy miben áll a különbség a véleményünkben?
Én: korong forog: megváltozi a korongban az elektron eloszlás, mágnes forog, korong nem, nem változik Te: mindegy melyik forog a másikhoz képest, megváltozik a korongban az elektron eloszlás
Abban is egyetértünk, hogy ez objektív eltérés, csak elég nehéz kimérni?
