E-t Lorentz-transzformáció adja minden pontban (minden időpillanatban). Abból kell kiindulni, hogy a (egy) kis mágnesdarab ott éppen valahogyan mozog. És a kis mágnesdarab a saját rendszerében E mentes.
Nem igaz, hogy ezt az egyszerű dolgot nem lehet megéri eni.
Ha pedig az egyenletes jelzőt elhagyod, akkor csak annyi plusz van, hogy az minden időpillanatban más lesz.
Tetszőlegesen mozgolódó vonatkoztatási rendszer minden pontja minden időpillanatban valamilyen v sebességű. Oda ott és akkor éppen azzal kell transzformálni. Vissza pedig az inverz transzformáció megy.
Minden egyenletesen forgó rendszer lokális pontjaiban azonos egy inerciarendszerrel, melynek az adott helyen v sebessége van. A Maxvell-egyenletek ide ebbe a pontba megmondják az E-t. Vagyis Lorentz-transzformációval megkapjuk oda az E-t. És mindez inverz is megy természetesen.
Az egy jó bonyolult dolog, nem kéne idekeverni. Mindenféle forrás nélküli tagok jelennének meg, mint a newtoni mechanikában, ha forgó rendszerekre írják fel.
Tehát, mikor HK forgatja a mágnesét, akkor az ücsörgő félrevezetett hallgatók rendszerében (álló rendszer) van feszültség a rézkorongon: UAB=/=0 (A a tengely, B a kerületen lévő csúszóérintkező)
Igen, erő hat rá, mert E=/=0, ha forog a mágnes. A vezető hurokban töltéssűrűségek alakulnak ki, valamely A és B pontja között UAB feszültség van. Mérni nem fogod tudni sehogyan sem, mert E gradiens mező, és a mérőzsinórjaid is ebben a térben helyezkednek el nyilván (ebben a világban).