Szinpompás az illusztráció, csak nem élethű. Semmi pocak, nem bőrfej...(ha be lehetne applikálni egy James Bond figurát valahogy, az már közelebb lenne a hasonlíthatósághoz, a többi stimmel :)))))
én is ilyen szerű komjuteren kezdtem még hetedikben a matekszakkörön... de még a gimiben is csak Commodore volt! egyetemista koromban láttam először PC-t.
bezzeg a mai gyerekek, már a 4 éves unokaöcsém is megtalálja a neten a játékait, meg a youtube-on a számokat.
Télleg, köszönjük. Mondjuk itt vannak részek, amikor más katona, de tisztán kiviláglik, hogy a mester: VOLT katona. Frappáns, akkor ezt is felelevlevelneleníthettük.
:D! A hőgynek bizonyára örök élmény lesz a gé és valahányszor megjelenik, bearanyozza a napját. Még jó, hogy összerogyási szituáció ilyenkor nem lép fel.
Ha nem veszik zokon a gömbtársak (ráérünk, amíg várjuk a naplót) nekem is eszembe jutott egy állva-elalvós szituáció. A Hungára biztosítónál alludtam el egy reggel (miután egész éjjel neteztem, azokban a napokban szereltettem be a világhálót és nem tudtam betelni a csettelésekkel) a pultra támaszkodva! Állítólag még horkoltam is. Amikor emelt hangon szólt az ügyintéző hölgy, felriadtam és egy idegen ország nyelvén kezdtem el beszélni (mert azt álmondtam, hogy ott járok). Később az egészet elfelejtettem és amikor legközelebb a biztosítónál jártam, a hölgy emlékeztetett: "Ezt akkor lerendeztük, amikor el tetszett itt aludni!" Egy kicsit rickor volt...
...a puha géppisztolyra esett... :D:D:D!!! Ez valóban mekkora nagy szerencse! Mókás személy lehetett a gé már akkor is! Még jó, hogy nem bódéstul dűlt el! :DDDDDDDDDD!
Ó, annyira nem aggasztó a történet, még előfelvételis honvédségi koromban egy hónapra Kaposvárra vezényeltek minket, ahol olyan kellemetlen emberekre kellett vigyázni. Mondjuk jó stratégia volt, mert ha zúgolódtak, akkor bementem, meglátták edzett dokkmunkás felsőtestemet (talán ~50kg-vaságy volt akkoriban) és olyan kacagásban törtek ki, hogy egyből nyugalom lett. Szóval inkább a szipológiai hadviselés jött be nekem a marcona tettek helyett...
Életem egyetlen állva alvási élménye is ide kötődik. Mivel 24 óráig kellett egyfolytában őrködni (pihenőidőben meg C64 könyvet bújtam) ezért az ember hajnal 2-3 között igen álmos tud lenni, főleg, hogy se forgalom, senki, csak csend. Ezért belebújtam a (~20kg-os) őrbundába (mert amúgy igen hűvös a hajnal) és finoman felakasztottam a bunda fogasával magam az őrbódé ruhaakasztójára. Azonban ez csak egy darabig bírta a 20+50kg-os - gyártó által nem tervezett - terhelést, majd legszebb álmom közepén letört és én, mint az ólajtó kidőltem a ceruza alakú bódéból. Még szerencse, hogy a puha géppisztolyra estem, meg az őrbunda is csillapított, csak kellemetlen dolog teljes nyugalomból olyan fertelmes csörömpölésre ébredni egyből...
Jajjj! Állítólag kiskoromban egyszer én is belenyúltam szeggel a konnektorba. Azt mondják, nem a fázis lyukba, hanem a nullásba. Biztos ezért nem emlékszem rá.
Mintha magamat látnám. Az a Komodor emblémás póló nagyon frappáns.:-) Volt ilyen komjuterem annak idején. Időnként manapság is nosztalgizálok, ami nagyon eccerű, mert vannak praktikus emulátor pogramok. Aminek az a lényege, hogy nem kell megvásárolni a másik komjutert, mert a program azt leutánozza. Ahogy Béla is megmondta mekkorát fejlődött a számítógéptechnika.
Valóban ! Bár a 2 darab nulla, az talán valami utalás akar lenni. Visszaolvasva látom, hogy az utóbbi időben a G. csak úgy sorjázza a illusztrációkat. Nem is tudom melyiket dicsérjem meg, remek mind. Gratula az összesért !
